Zombieland (2009)

Igen, mostanában lusta vagyok idétlen címeken gondolkodni. Lássuk inkább a filmet!
Az egyik kedvenc műfajomat, a poszt-apokaliptikus filmet erőszakolták meg análisan. De kivételesen jó értelemben dugták meg szerencsétlent.

A történet... nos, van egyáltalán? A kergemarhakór (komolyan?!) megőrjíti az embereket, mindenki zombi lesz, kivéve egy maroknyi embert és a legendákat, ami köztük kering. "Menjünk nyugatra, ott biztonságos" - eközben nyugaton: "Menjünk keletre, ott biztonságos!". Persze szinte mindenki meghal valahol félúton.
A főszereplőnk Colombus álnéven fut, a színész pedig Jesse Eisenberg (a Facebook filmből), rá még külön vissza fogok térni. Szóval főhősünk egy másfél órás monológot tart a nem-létező hallgatóságnak, e közben botlik bele a film apafigurájába, Tallahassee (színésze Woody Harrelson) illetve később még két leányzóba is. A film egy slussz poénja, hogy ehhez a gárdához csatlakozik még úgy tíz percre Bill Murray, és ezen a ponton elfogytak a szereplőink is. A történet maga az utazásuk, néhány zombival és felszínes párbeszéddel. Unalmasnak tűnik? Higgyétek el, nem az.

Karakterek
A film alapkoncepciója tehát, mivel történetünk valójában nincs, az az, hogy Colombus barátunk, tinédzserhez méltóan keresi a helyét a világban. Az egész filmet az ő szemszögéből látjuk, a többiekről szinte semmi érdemlegeset nem tudunk meg. Ez szerintem megkívánna egy jó színészt, aki tényleg emberivé teszi a karaktert, de valamiért ezt a szerencsétlen Jesse Eisenberget választották ki. Nem szeretem őt, bevallom őszintén. Ha letakarjuk az arcát, akkor akár még rá is foghatjuk, hogy jó színész, mert a testbeszédével, a karakterhez illő stílussal nincs bajom, teljesen illik hozzá, de ez a mimika nélküli fej, ez a rettenetesen unalmas hang... Egyszerűen nem tudom elképzelni, mi segítette hozzá ezt a fiút a színészi karrierhez. Ráadásul a magyar szinkronhoz (nem tudom, miért magyarul néztem meg, komolyan) hozzátartoznak még a hülye szóviccek, a nevek magyarosítása (uram isten) és hogy Jesse a külső-belső hangjához egyetlen hangot kapott. Ez az a pont, ahol a szinkronrendezőt tarkón lőném, ugyanis ha rossz időpontban pislogok, másodpercekig bámulom üres fejjel a filmet, hogy vajon ez most monológ vagy Jesse élete párbeszédét zavarja éppen le. De ezen inkább lépjünk is túl mielőtt lepontozom a filmet feleslegesen.

A legszerethetőbb karakter számomra a másik férfi, Tallahassee volt. Az a tipikus megtört, szorongó ember, aki hatalmas szájjal és fizikai erővel kompenzálja a lelki töréseit. Bár róla a film háromnegyedénél tudjuk meg, hogy [SPOILER] nem a kutyáját vesztette el, hanem a fiát [SPOILER], mégis már az első perctől kezdve szerethetőbb karakter a csokimániájával együtt, mint Colombus a film végére lesz. Tallahassee a handicape/szárnysegéd, az apafigura, a hős, a megmentő, a felszabadító. Minden tekintetben ő az, aki valójában előre viszi az eseményeket és aki igazi főszerepet érdemelt volna.
Itt van még a két lány, nem meglepő módon testvéreket játszanak, Wichita és Little Rock. Wichita a hülye, csinos picsa, és ezt a szerepet az utolsó pillanatig megtartja, Little Rock pedig a 12 éves zombidaráló kislány, aki meg azért válik könnyen bosszantó karakterré, mert bár keménykedik, végsősoron csak egy pattogó bolha.

Na de ennyit a szereplőkről, akiket egyébként még néhány oldalon keresztül lehetne fejtegetni. A film egyik kulcs tematikája a feliratozás és a feliratok mozgatása. Ez nekem kifejezetten tetszett, mert szürreálissá teszi a filmet a legelső pillanattól kezdve, amikor a random nő szétlövi a zombi fejét és annak a vére a feliratra fröccsen (ezen a ponton veszek egy mély levegőt és nem kezdek el hisztizni, amiért rothadó halottaknak tud folyni és fröccsenni a vére). A feliratok nem végig maradnak meg, de minden helyzetben aranyosan próbálnak nyomatékosságot és ironikus komolyságot adni Colombus karakterének. A fiú tehát folyamatosan löki nekünk (a képzeletbeli barátainak) a tippeket és demonstrálja ezeket vicces példákkal.

Komolyan vehetetlen
Valójában az egész film röhög saját magán. A jelenetek sarkítottak és irreálisak, teljesen elgörbítik a hagyományosan megszokott zombifilmek normáit. A két lány bemutatása már majdnem komolynak mutatkozik, mégis annyira hirtelen történik meg, annyira idétlenül komoly, hogy ezt sem lehet elfogadni, ahogy azt sem, amikor megérkeznek Bill Murray házába.

Ez a rész egyébként a film egyik fénypontja. Nem szoktam celebek után olvasni, és nem tudom, Murray háza milyen, de abszolút elképzelhető, hogy tényleg abban a házban él, ahol forgattak. "Zombivá sminkeltem magam, így ki tudok menni golfozni!", magyarázza azonnal a megjelenését. Néhány boldog percet tölt el az idősebbik lánnyal és Tallahasseevel, mire Colombus, a sztár, mellkhason lövi. Mégis, e miatt az egy jelenet miatt is bőven megéri végignézni az egész filmet, zseniális, ahogy Murray még saját magának is görbe tükröt állít a filmben. "Van valami, amit megbántál?" "A Garfield-ot."

A másik, szívemhez még közelebb álló jelenet az indián bolt szétrombolása. Minden (inkább a legtöbb) poszt-apokaliptikus filmben van feszültségoldó jelenet, ahol a főszereplők valami tökéletesen abszurd dolgot csinálnak azért, hogy a nyomasztó hangulat megtörjön, a néző is levegőhöz jusson és mosolyogjon, és a karakterek személyisége se torzuljon teljesen el a film végére. Ebben a filmben a világon semmi szükség nincs feszültségoldóra (mivel nincs feszültség), de ennek ellenére beletették ezt a jelenetet, ezzel is komikusabbá téve az egész film hangulatát. Tehát a jelenet annyi, hogy bemennek egy indián szuverén boltba és Tallahassee elkezdi ledönteni a dolgokat, majd mindannyian rákapnak és porrá törnek mindent.

Az új nagy vágyam ripityára törni egy hógömböt.

Na de térjünk vissza még egy negatívumhoz, csak hogy mégse legyen túl nyálas ez a bejegyzés. A film idétlen, igen. Torz, igen. És klisés, igen. De van, ahol egyszerűen elfelejtett idétlenkedni, és ez a Colombus-Wichita szerelmi szál. Sajnos ezt véresen (trololo) komolyan vették, és igazi tini seveled-senélküled huzavona megy több, mint egy órán át, míg az utolsó jelenetben végre smárolnak, és még Tallahassee karakterét is tönkreteszik azzal, hogy megdícséri ezért Colombust a világ legbénább szövegével.

7/10

Hófehérke és a hét törpe (1937)

Ez itt A. Legrégebbi. Walt Disney. Film.

Érezzük át ennek a mélységét. Nagyon, tényleg nagyon régen készült. És úgy gondolom, éppen ettől olyan csodálatos ez a rajzfilm.

Szoktuk mondani magunk között (én legalábbis), hogy ez a mese valójában Retardált Hercegnő és a Hét Gyerek története. Mert miről is van szó tulajdonképpen?

Történet

Adott egy –az akkori ideálnak megfelelő – gömböc kisasszony, aki elmenekül a mostohaanyja elől, kérdés nélkül betör hét törpe otthonába, még ő dirigál nekik, végül meghal és a nekrofil pasija feléleszti. Pfúj!

De ha egy másik (kevésbé szélsőséges) oldalról nézzük: Adott egy gyönyörű hercegkisasszony és a rá betegesen féltékeny mostohaanyja. A hercegnő elmenekül a mostohája elől, a törpéknek gondját viseli, főz rájuk, neveli őket, mindenki megszeret mindenkit, aztán a hölgyünk saját jószívűségének esik áldozatául. A mérgezett almától tetszhalott állapotba kerül, és csak a szerelme csókja élesztheti őt föl.

Hófehérke

Eredetileg a Grimm mesékben volt Snow White és Red Rose, akik testvérek voltak, és rengeteg történetszál kapcsolódott kettőjükhöz. Ebben az esetben most csak Snow White-tal, vagyis Hófehérkével foglalkozunk. A történetben végig egy stabilan álló karakter: A személyiségében vegyül a szerethető, naiv kislány és felelősségteljes anyu

Igazából ez egy elég üres karakter, aminek lényege, hogy bemutassák a gyerekeknek az ideális nőt. Nem mintha ez gond lenne, a Twilight óta tudjuk a legjobban, milyen félelmetesen sokan bele tudják élni magukat egy személyiség nélküli karakter helyzetébe. Ilyesmi történik Hófehérke esetén is. Bár itt legalább megtanuljuk, hogy a nőnek, akár cseléd, akár hercegnő, a konyhában van a helye.

A hét törpe

A szakállukat leszámítva ők tulajdonképpen a gyerekek, ahogy ezt Hófehérke a kunyhóba érve meg is állapítja. Hat személyiségtípust látunk, amikben bármelyik kisgyerek fölismerheti saját magát. Azért mondom, hogy hat, mert Kukát, bár nagyon aranyos, nem tudom embernek nézni. Ő inkább a két lábon járó, neveletlen kölyökkutya. Szóval a maradék hat törpénél pontosan azt látjuk, amilyenek mi is vagyunk:

Tudor – Az a kisgyerek, aki borzasztó okosnak érzi magát és mindent megmagyaráz. Tőle származnak azok az aranyköpések, amiken munkában röhögünk az e-mailjeink között lapozgatva.

Szende – Az túlérett kisfiú, aki hatévesen már elrabolja bármelyik lány szívét egy édes mosollyal. Ő az, akit az osztálytársai megvernek általánosban, mert a csinos tanár néninek ő a kedvence.

Szundi – Ez inkább az egyetemisták metaforája a vizsgaidőszakban. Na jó, vicceltem. Szundi az egyetlen gyerek oviban, aki kihasználja a délutáni szundit és nem rosszalkodja végig úgy, mint…

Morgó – Akinek semmi nem jó és mindenre húzza a száját, pedig titokban pont olyan kedves, mint Szende és pont olyan életvidám, mint…

Vidor – Akinek mindig fülig ér a szája. Hasát fogja mindig a nevetéstől, és mindenhez pozitívan áll hozzá. Oviban ő osztogatja szét a pudingját, és az iskolában ő bulizza ki, hogy csak holnap írjunk dolgozatot.

Hapci – A hipochonder anyuka szeme fénye. Retteg a betegségektől és ettől kezdve éjjel-nappal fél. Ha 1937ben létezett volna a víz nélküli szappan, Hapci folyamatosan dörzsölgette volna a kezeit.

A törpék szerepe ebben a rajzfilmben tulajdonképpen az, hogy a gyerek megtalálja a hozzá illeszkedő törpét, megfigyelje, ahogy Anyuka-Hófehérke megneveli, majd megszeresse Hófehérkét és ezáltal hozzá hasonlóvá akarjon válni – vagyis felnőjön.

Állatok

Az állatoknak is komoly szerepe van ebben a rajzfilmben azon kívül is, hogy előresegítik a cselekményt a legfontosabb pontokon. Itt arra gondolok, hogy megmutatják Hófehérkének a kunyhót, megtámadják a boszorkányt és elmennek a törpékért. Így belegondolva furcsa, hogy a herceget nem ők vezetik oda a koporsóhoz.

De visszatérve az ezen túli szerepükre, ők jelképezik a családot. Minden állat hármasával jár: anyuka-apuka és a kisgyerek. Ezt legjobban az őzöknél és a madaraknál látni, de ha alaposabban figyeljük a rajzfilmet, a teknősön kívül (ami talán kedvenc nagyapánkat idézi föl) minden állatból három van.

(A rajzolást illetően a mókusoknál volt annyi gond, hogy a mókusgyerek valójában chipmunk volt, a szülők pedig squirrel-k, de ez részletkérdés.)

Egyetlen jelenet van, amikor a gyerekek nincsenek a szülőkkel, és bár nincs kimondva sehol, itt lassan átérünk a mese nevelő célzataira: a gyerekeknek az esti mulatozásnál már az ágyban a helyük. A gyerekek végig a szülőkkel vannak, kivéve ennél az egyetlen jelenetnél, amikor Hófehérke és a hét törpe benn énekel és táncol, az állatszülők pedig az ablakból figyelik őket. Ezt a képet szívesen megmutatnám néhány tizenévesnek és szüleinek, ugyanis ez a tanulság nem hat éves kor alatt érvénes, hanem inkább tizennégy év alatt.

Tanulság

Az egyik tanulságot (a gyereknek az ágyban a helye) már leírtam feljebb. Lássuk a többit.

Lovagiasság: A törpék szörnyen neveletlenek, koszosak, hangosak, de egy valami nem igaz rájuk. Nem bunkók. Hófehérkét végig hihetetlen alázattal kezelik, vigyáznak rá és bár Morgó negatív karakter igyekszik lenni, még ő is különlegesen kezeli a nőt a házban.

Tisztálkodás: Erre nem kell nagyon rámutatni, hiszen a törpék egyik dala kifejezetten a mosdásról szól. Ez most sem divat a kisgyerekek körében, pláne nem volt az 1937-ben.

Erényesség: Bár Hófehérke a legelső jelentben találkozik élete szerelmével, elszalad előle. Ezt nem úgy kell felfogni, hogy megijedt tőle, csak a kor hagyományos női szerepéhez illően kéreti magát. Gyanítom, hogy ha nem lett volna halott, az utolsó jelenetnél se adta volna olyan könnyen a csókját.

Összegzés

Egy nagyon aranyos, klasszikus meséről van szó. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy mutassa (majd) meg a gyerekének, mert még a boszorkányos jelenetek sem ijesztőek, és a dalok sem a szexet szimbolizálják, csupán a barátság és jókedv dallamosítása. A tanulságok rendben vannak (úgysem maradnak meg a gyerekben), a történet pedig tiszta és érthető.

Nekem egyedül az utolsó, koporsós jelenet volt egy kicsit összecsapva, de ez magyarázható az eredeti Grimm mese végének rövidségével, időhiánnyal, pénzhiánnyal, vagy akár csak azzal is, hogy nem volt értelme Hófehérke búcsúzását túl sokáig húzni.

A rajzolás szép (külön elismerés a háttér rajzolóinak!), az állatok mozgása a hagyományos disney-világnak megfelelően folyékony és játékos. A törpék megalkotásánál nem törekedtek szépségre és pontosan ettől lettek annyira életrevalók és szerethetőek.

Gyerekfilm kategóriában 10/10

Arany Pálma durva papírra nyomva

A Ponyvaregény elemzése

„Ponyva: Főnév. Lenből, kenderből szőtt erős, durva vászon. Olcsó eszközökkel hatásra törekvő, selejtes értékű, durva papírra nyomott prózai mű.” A film ezzel, úgy tűnik, már előre megcímkézi önmagát. Vajon erős vásznat – erős filmet kapunk vagy inkább egy olcsó, hatásvadász művet? Már a megjelenés évében kiderült, hogy bizony az előbbit.

Ez a kettős jelentés, a szó finom játéka végigrezeg az egész filmen, leheletkönnyen ingázik a „gagyi” és a „mestermű” között, mire a végén azt mondhatjuk, mestermű lett. Ehhez nem csak a találékony címválasztás, a történet vagy a színészek kellenek csupán. A megjelenés ideje 1994, ennek az időszaknak a társadalmi háttere, az általános hangulata az, ami végül a cannesi Arany Pálmát lökte Quentin Tarantino kezébe.

A történet szigorúan véve keretesen zárt, de jobban illik hozzá a rózsa szirmainak felépítése. A külső sziromtól – az első helyszíntől haladunk előre az időben, míg elérünk a rózsa közepére. Mindössze azért, hogy aztán ugyanazt az utat visszafelé is megtehessük, és a túloldalon megint a rózsa külső szirmával találkozzunk, és így kapjunk egy teljes egészet. Viszont a teljes egész egy hagyományos keretes szerkezetű filmmel ellentétben nem a történet kiteljesedését szolgálja, az mondhatni egészen mellékes a nyitó- és zárójelenet szempontjából.

A két „kvázi” főszereplőnkről, Julesról (Samuel L. Jackson) és Vincentről (John Travolta) tudjuk meg a végső igazságot, a kettejük esszenciális ellentétét. Kvázi főszereplők, hisz nincsenek végig ott, még a stáblistában sem kapnak első helyet, de mégis az ő történetük az, ami a film legfontosabb eleme.

Hasonlatoktól mentesen a történet egyetlen hosszú út. Jules és Vincent két, az alvilágot szolgáló profi gyilkos, akik gondtalan bájcsevejjel érkeznek meg aktuális munkájukhoz, párbeszédükhöz visszatérünk később. Érzéketlenül, hidegvérrel végzik ki a célpontot, elveszik, amit akarnak, és ahelyett, hogy megtudnánk, mi az, már a főnök, Marsellus tarkóját nézzük, ahogy Butch-csal (Bruce Willis) egyezkedik. Vincent eltölt egy kellemetlen estét főnöke feleségével (Uma Thurman), aztán láthatjuk, ahogy Butch fejvesztve menekül saját maga elől egy jobb élet reményében. Visszatérünk Vincent és Jules kálváriájához, és végül megtudjuk, hogy a nyitó, feleslegesnek tűnő jelenet teszi föl a pontot az i-re.

Jules és Vincent

Csak e két karakter elemzésével könyveket lehet megtölteni. Adott egy néger férfi. Komoly, határozott, biztos állást foglal minden témában. A testtartása végig feszes és határozott, az öltönye makulátlan, az arcszőrzete mérnöki pontossággal lett vágva. Ő kettejük kapcsolatában a szikla, amely már eleget élt, hogy biztos lehessen minden mondatában, és valahol apafiguraként is funkcionál. Nevet Vincent viselkedésén, folyamatosan kilöki azt a biztonsági zónájából, miközben oktatni próbálja a maga módján.

Vincent ezzel szemben fehér. Görnyedt háttal, ápolatlan frizurával és ráncos öltönyben jár. Zsebre tett kézzel neveti végig a film első felét. Mikor a bemutatkozó szálukban rárontanak az áldozatukra, ő csak hátrasétál nézelődni, cigarettát gyújt, látszólag tesz az egészre. Sem a két színész között, sem a két eljátszott szerep között nincs akkora szakadék, mint amennyit a viselkedésük üzen a nézőnek. Vincent kétségkívül a lázongó, önfejű fiú, aki addig nem hallgat „az apjára”, amíg végül ebbe bele is hal. Ő a csapongó szellő, amely a sziklának (Julesnak) ütközve elbizonytalanodik, hárít és végül kelletlenül magyarázkodik valódi érvek nélkül.

Nevetve meséli Julesnak amsterdami kalandjait, a másik pedig csak udvariasan nevetgél, és úgy tesz, mintha rácsodálkozna az életre, ez az „atyai szeretet” pedig átlöki Vincentet a túloldalra. Amikor pedig a bevezető szálra visszatérve (a film második felében) Vincent véletlenül lelövi a kocsijukban magukkal vitt fiút, még neki áll följebb, és pökhendi módon követeli magának azt a tiszteletet, amelyet a film folyamán sehol, véletlenül sem érdemelt ki. Jules ekkor is csak hűvös nyugalommal óvja. (Érdemes ezen a ponton megjegyezni Jules kisujján hordott aranygyűrűjét, ami a homoszexuális kultúrában jelzésértékű, így az is elképzelhető, hogy az apa-fia viszony akár egy görög férfiszerelemhez illő mester-tanítvány kapcsolat is lehet.)

Vincent halálát végül ez a laza nemtörődömség okozza: mikor Butch lakására kell mennie végezni a férfival, merő véletlenségből elöl felejti a pisztolyát, Butch pedig ezzel lövi szét az örök-ifjút. Jules ezzel a dacos személyiséggel szemben a fejlődő karakter: egészen közelről lőnek rá, és egyetlen golyó sem talál. Ekkor döbben rá, mennyire hiábavaló a fejvadász életforma, és még azelőtt felhagy a hivatásával, mielőtt partnerét elküldik az utolsó megbízásra.

A keretet adó jelenet

A film első néhány percében egy pár (Nyuszó-muszó és Tökfej) egy rablást tárgyalnak meg. Tökéletesen felesleges, mondvacsinált érvekkel magyarázzák meg önmaguknak, miért is kell pont azt a bárt kifosztaniuk, ahol épp vannak, majd rátámadnak a körülöttük lévőkre. A záró jelenetben Vincent és Jules épp itt reggeliznek.

Vincent kimegy a mosdóba, pillanatokkal később kezdődik a támadás, Jules kezébe pedig két fegyver is kerül: egy kilencmilliméteres és a szavak ereje. Megtehetné, hogy egyszerűen lábon lövi Tökfejet (Vincent nyilvánvaló módon tenné ezt), ő viszont úgy dönt, beszél vele. Nekiadja az összes pénzét, és felajánlja mellé a bűnbocsánatot. Tökfej és kedvese egészen jelentéktelen, közhely-parádénak tűnő pár egészen addig a pillanatig, mikor Jules elengedi őket.

Ők azok, akik Jules és Vincent között állnak félúton. Előttük a fejlődés lehetősége, változtathatnak az életükön és felhagyhatnak a rablással, vagy gőgös módon folytathatják, amíg legközelebb valaki másnak el nem sül a pisztolya. Egymásba karolva hagyják el az éttermet. Erre a kérdésre a választ sosem kapjuk meg.

Alvilági romantika

A film romantikus szála nehezen fogható meg, ellenben borzasztóan illik ahhoz, amit Vincent képvisel: a fejlődésképtelenséget. A pár női fele Mia Wallace, a főnök felesége, míg a férfi Vincent Vega. A szituáció szerint Marsellusnak el kellett utaznia és ezért kérte meg Vincentet, hogy szórakoztassa Miát. Külön-külön, az alvilág pop-kulturális elvárásainak megfelelően egyikük kokainnal, másikuk heroinnal készül az estére, majd elmennek vacsorázni, megnyerik a táncversenyt, majd hazamennek. Vincent most is a vécében van, és azon dilemmázik, vajon megérné-e rámozdulni Miára, a hölgy közben a nappaliban a „Girl you will be a woman soon” című dalt hallgatja.

A dal remek átvezetésül szolgál a jelenet első feléből a másikba, hisz a kokain már épp kezdett kimenni az amerikai underground trendekből, jelen helyzetünk lánya pedig Vincent kabátjában egy tasak fehér port talál, amit nem ismer. Kokainnak gondolva felszívja azt, a férfi pedig csak akkor talál rá, mikor már haldoklik. Íme az alvilág nője. A helyzet ismét a véletlennek köszönhetően oldódik meg, Vincent dílerénél van adrenalin-injekció, ami megmenti Mia életét.

És miért nem szól ez a fejlődésről? Mikor az éjszaka során másodszor is hazaérnek, megbeszélik, hogy ezt sosem mondják tovább senkinek. És valóban, a következő alkalommal, mikor találkoznak, Mia mindössze annyit mond: „Még meg sem köszöntem a vacsorát.”

Butch története

Itt érkezünk meg újra Butchhoz, a középszerű bokszolóhoz. Látszólag lazán kötődik a történethez, hisz csak Marsellus fizeti le, hogy veszítsen. Ő viszont büszkeségből és becsvágyból átver mindenkit és megöli az ellenfelét. Hogy őt is megszeressük, megismerjük a múltját és a számára kincset érő aranyórát, amiért az életét kockáztatva megy vissza a lakásába, ahol kivégzi Vincentet. A szimbolizmus síkján azt mondhatnánk, az, aki szerette az apját és a hozzá fűződő emlékeket, megölte azt, aki nem becsülte meg eléggé az „apját”.

Butch történetében még szerepet játszik butácska, de szerethető felesége és egy affér Marselusszal, akinek végül az életét is megmenti, ezzel kiváltva a saját életét is. Viszont az ő személyiségét is erős kettősség jellemzi.

Egyrészt jó bokszolónak tartja magát, hisz nem hagyja, hogy veszítsen. A telefonban is magabiztosan beszél arról, hogy a győzelme elkerülhetetlen volt, mégis amikor a meccsről menekülve a taxis megkérdezi, mit jelent a neve, annyit felel: „Amerikai név. Nem jelent semmit sem.” Ez az egyetlen jele a saját bizonytalanságának és félelmének, mégis hatalmas erő szól ebből a két mondatból. Ő nem jelent semmit sem, csak egy amerikai, aki bemutatott az alvilágnak és a bokszvilágnak. A benne rejlő minimális önbecsülést hatalmasra próbálja emelni, és karaktere pikantériája, hogy nem a ringben elért győzelem, vagy Vincent megölése hozza meg a valódi kiteljesedést.

Nem ezek, mert ezekkel kérkedik és büszkén lengeti az öklét is. A valódi kiteljesedését akkor éri el, mikor úgy dönt, megmenti az ellensége életét, hisz mikor visszamegy a feleségéért, annyit mond, „rossz napom volt”. Nincs szüksége arra, hogy másoknak bizonyítson, mert magának már bizonyított.

Tehát mitől ponyva?

De ha minden karakter ennyire mély, miért mondhatjuk, hogy a gagyi és mestermű határán úszik a film? Első nézésre ennek a háromnegyede nem tűnik föl. Tarantino ezt nem egy könnyű nyáresti filmnek szánta, hanem a forgatókönyv első betűinek leütésétől kezdve tudta, hogy ez kultusz lesz.

Tudta, hogy húsz év múlva is akkora visszhangja lesz, mint a megjelenés idejében. Elsőre kapunk néhány hétköznapi, vicces párbeszéded, néhány elhanyagolható lövést és egy szerelminek nem nevezhető szálat.

Az új történetszálat fekete alapon fehér felirat jelenti be, gyakorlatilag lenézve a közönséget, mintha az nem jönne rá magától, hogy most máshol folytatódik a film. Olyan magasról néz le ránk a filmtechnika, hogy nem csak rajtunk, de saját magán is nevet. A fényképezés elsőre ócska, másodszorra gyönyörű. Vincent és Mia beszélgetésénél azt látjuk, hogy Miát sikerült stabilan a képbe komponálni, míg Vincent fél feje lelóg a képből, és csak sokadára döbbenünk rá, hogy ez a státuszukat mutatja, nem azt, hogy az operatőr keze elfáradt.

Azt hisszük, nem jutottunk sehova, és csak a vér és aranyszínben világító táska az, amivel törődni érdemes. Azt hisszük, tényleg csak egy ponyvát kaptunk, pedig nem. A párbeszédek belemásznak a fülünkbe, a táska szimbóluma eltörpül Jules és Vincent piszkálódásai és Butch üvöltözése mellett.

És mindemellett meg kell jegyezni: aki csak nyáresti szórakozásként tekint a filmre, pontosan ugyanolyan jól szórakozik, mint az, aki napokig gondolkodik még rajta. Végül pedig ők ketten összeülnek, koccintanak, és ugyanúgy mosolyognak a legendás idézeten: „Örülünk, Vincent?”

Örülünk.

Források:

Filmvilág folyóirat 1995. 04. szám

Filmvilág folyóirat 2003. 12. szám

Filmkultúra folyóirat 1998. (a lapszámban nem vagyok egész biztos)

http://www.filmkultura.hu/planok/cikk_reszletek.php?cikk_azon=570&oldal_azon=11

(valószínűleg létezik offline, teljes cikk, de nem sikerült megtalálnom)

http://www.jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=89

http://www.astur.hu/doc/AsturJ--MasKep-Ponyvaregeny.pdf

http://kalozblog.blog.hu/2008/12/18/kultfilm_ponyvaregeny_pulp_fiction

http://tarantino.freeblog.hu/archives/2007/02/14/Ponyvaregeny_-_kritika/

(port.hu-ról mentett)

http://tarantino.freeblog.hu/archives/2007/02/14/Ponyvaregeny_-_kritika_2/

(Népszabadságból mentett)

http://tarantino.freeblog.hu/archives/2007/02/14/Ponyvaregeny_-_kritika_3/

(index.hu-ról mentett)

Day 16: A film that had a great trailer, but was rubbish

Hosszú dilemma után végül csalnom kell. Csalásom tárgya pedig az Avatar, az utolsó léghajlító.

Trailer? Fantasztikus! A sorozat feldolgozásának, ötlete? Mesés! Gyorsan elrohantunk a moziba megnézni, és a sorozat ismerete nélkül -szerintem- jó. Megjött hozzá a kedvem, végignéztem a sorozatot, majd újra nekiálltam a filmnek, és... nem bírtam. Nézhetetlen volt. Ostoba, bugyuta, a színészek gagyik, a történet legjobb részeit hagyták ki, a sorozat esszenciája eltűnt, és maradt 100 perc nyűglődés. Nem véletlenül volt jelölve a tavalyi év legrosszabb filmjére.

Day 15: A film you can practically quote word for word

Furcsa, hogy két ennyire hasonló filmet sodort a véletlen egymás mellé. A film, amit bármikor szó szerint idézni tudok, a Matrix.

A szereplőszám és a történet egy egész keveset különbözik az equilibriumtól, de ha rágugliztok, akkor tucatszám találtok példákat a párhuzamokra is. A lövöldözések, a ruházat, a karakterek stílusa sajnos nagyon közel áll egymáshoz, és ezt a harcot a Mátrix nyerte meg. Fényes bizonyíték erre, hogy én 99ben láttam a mátrixot, míg az equilibriumot olyan 2006ban először.

A Mátrix... volt az hiszem, az "első szerelem". Az első olyan film, amit végtelen mennyiségben tudtam nézni anélkül, hogy meguntam volna. Természetesen oda meg vissza voltam Keanu Reevesért, mindenképp Carrie-Anne Moss bőrébe akartam bújni és felváltva érdekelt a harcművészet és a lövészet (utóbbi még kicsit mindig). Annyiszor láttam ezt a filmet, hogy a videószalag, amiről néztem, tönkrement: elment róla a hang, és én szinkronizáltam alá, mert az egészet tudtam fejből. Nagyon szerettem ezt a filmet, és bár technikai értelemben filmtörténeti események tömkelege van a filmben, azéééért így 12 év távlatából elég olcsónak tűnhet a film. Most már képtelen lennék végigülni, biztos nem idézgetném az egészet fejből. De hasonlóan idézetgyanús ennek a magyar paródiája, a Vektor.

Azért, ha valaki még nem látta volna, egy nézésre mindenképp ajánlom a Mátrixot, de a második-harmadik részét semmiképp sem.

Day 14: One of your favourite films

Na ez olyan nehéz volt, hogy három napig kellett gondolkodnom, és végül Atti választott helyettem, mert egyszerűen képtelen voltam. Így lett a (khm tegnap előtti khm) mai film az Equilibrium.

Sok szempontból szeretem ezt a filmet. Ez volt az első (pontosabban a második, de az első, ahol tudtam róla) film, amit Christian Bale-lel láttam (az igazi első az amerikai pszicho volt). Na, gyerekek, ő jó színész! És nem csak azért dicsérem, mert helyes (a valódi mai filmnél majd megértitek). Azt hiszem, ez a film szeretettette meg velem a filmvilágot. Ekkor először értettem meg, mi az, hogy kurva jó díszlet, mit jelent az operatőri munka, a fényjáték, a színészség.

Az örök kedvenc jelenetem ebben a filmben az, amikor Bale letépi a fóliát az ablakról, és életében először érzi meg a szivárvány jelentőségét. Komolyan mondom, filmtörténeti pillanatnak kellene lennie, annyira zseniálisan van megoldva. De ugyanilyen a gyerekei hozzáállása őhozzá illetve a rendszerhez. A film egyetlen ponton lett elbaszva, és e miatt került a süllyesztőbe: amikor a végén átmegyünk mátrixba és Neo (vagyis Bale) szétlövi a főmufti épületét és megmenti a világot. Annyira elcsépelt, annyira művi, annyira gagyi. Egyszerűen ez egy borzasztó olcsó és illúzióromboló befejezés egy olyan filmnek, ami bár tényleg nagyon hajaz a Matrix történetére, mégis megáll a saját lábán, mint önálló film. A nagyon éles párhuzam is csak azért vonható kettő közé, mert a Mátrixot 99ben, ezt pedig 02ben adták ki. Túl közel voltak egymáshoz.

Mindenesetre én szeretettel ajánlom mindenkinek a filmet, egy nagyon klassz disztópia (anti-utópia), remek szereposztással, és fantasztikus látványvilággal.

Day 13: A great film from the 70's

Két film között variálok, bár mindkettő scifi: az egyik a Logan's run (76), a másik az Alien (79).

A Logan film 2274ben játszódik, míg az Alien valamivel bizonytalanabbul olyan 2100 környékén. De azt hiszem, inkább a Logan's Runról írok, az kevésbé ismert, mint a savas vérű tojásszökevény története (plusz úgyis kell majd írni egy "jó scifiről" is).

Logan történetének alapgondolata egy egyértelműen bekövetkezendő esemény: a túlszaporodás (és talán a Föld tökéletes tönkretétele, bár ez nem igazán derül ki a történet folyamán). Az emberiség búra (búrák?) alá kényszerül, viszont a búra alatt korlátozott a hely: szabályozni kell a születést, a táplálkozást, a mozgást/sportot és a munkát is. Így mindig közel azonos mennyiségű emberi erő áll a búra vezetőségének (kikkel nem találkozunk a filmben) rendelkezésére. És hogyan történik az emberi élet szabályozása?

Kivégzéssel. Mindenkinek a születésekor (valószínűleg) kap egy chipet a tenyerébe, amely színével jelzi az ember korát. Amikor betöltik a 30at, akkor eljön a felszállás és egy kör alakú teremben rituálisan felemelkednek az emberek, majd föl érve egyszerűen megszűnnek létezni: nyilvánvaló a tudatos irtás, az ember viszont többnyire hisznek abban, hogy a felszállás után valami nagyszerű dolog vár rájuk. De persze nem mindenki hisz ebben, és Logannek, mint bizonyos értelembe vett rendőrnek, feladata elkapni és megölni azokat, akik megpróbálnak elmenekülni.

Természetesen vannak, akiknek sikerül megszökniük, és a búra egyik vezetője (egy gép) megbízza Logant azzal, hogy meneküljön el, mintha ő is 30 lenne, és derítse ki, hova mennek ezek az emberek. Na persze vele tart szívszerelme is, és végül sikerül kijutniuk a búrából.

És mi vár rájuk odakint?

Nem a történet miatt tartom nagyon jónak (közel must see-nek) a filmet, hanem a technikai megoldások miatt: a hetvenes évek közepén járunk, mégis lézerpisztolyokkal lövöldöznek, az emberek repkednek, hiper-gyors autókkal közlekednek. Fantasztikus a látvány, a jelmezek minimalizmusa engem nagyon megfogott. A díszlet lélegzetelállítóan idilli, az elejétől a végéig gyönyörű és kész. És a gépberendezések! A film úgy zseniális, ahogy van, és hibát követ el, aki nem becsüli meg. (és csak zárójelben teszem föl a pontot az i-re: főszereplőnk Michael York)

Most látom, készül is a remakeje (sicc!).

Day 12: A film based in your country of residence

Na, ezt nem értem. Vajon magyar filmet kér, vagy olyan filmet, ami nem magyar, de Magyarországon forgatták?

Így vagy úgy, de legyen az Amerikai Rapszódia. Ez magyar is meg nem is, itt is játszódik, meg nem is. Nagyon rég láttam, valamikor 2006-7 körül, és nagyon tetszett. Jó kontrasztot állít az ötvenes évek Magyarországa és Amerikája közé: ahol a magyar házak teljesen le vannak pukkanva, szét vannak lőve. Az egész ország romokban, csak a bogárhátú csomagtartójából seftelik az eladó banánt, és innen szöknek ki Nagy Amerikába. A pontos részletekben már nem vagyok egész biztos, de vannak kulcsjelenetek, amik nagyon megmaradtak:

ilyen a banánseftelés, a romos magyar lépcsőház, majd az amerikai kertváros, ahol az ott élő magyarok is már inkább angolul beszélgetnek. A történet szerint a 4fős család (apa, anya, két lány) el akarnak szökni Amerikába, de a fiatalabbik lányt hátra kell hagyni. Nevelőszülőkhöz (vagy nagyszülőkhöz?) kerül, majd persze visszajönnek érte és elviszik őt is. De a család mostanra már beilleszkedik Amerikába, és a fiatalabbik lány nem találja a helyét: nem beszéli a nyelvet, a nővére nem segít neki, sőt, gúny tárgyává teszi. Még az rémlik, amikor hazalátogat később Magyarországra, és az ideiglenes szüleinél se találja már a helyét, teljesen elveszik a két (merőben ellentétes) világ között. A végére sajnos nem emlékszem, éjszaka ment a tvben és elaludtam rajta, de ezt még mindenképp be fogom pótolni.

Megemlítendő, hogy nem csak putri huszadrangú színészek játszanak benne, a főszereplő maga Scarlett Johansson, ő játsza a lányt, aki csak később kerül ki amerikába és kiutálják. Az IMDB eléggé lepontozta a filmet, szerintem nekünk, észak-balkániaknak, volt szovjetországbélieknek fontos igazságot rejt a film, mert bár 21 éve demokráciában élünk, még mindig jelen vannak azok a gátak köztünk és nyugat között, ami az ötvenes években is jelen volt. A különbség, hogy már nem csak a bogárhátú csomagtartójából vehetjük a banánt.

Day 11: A film starring someone you think is attractive. (Who is it?)

[lista]

Mindenképpen Jake Gyllenhaal, a film pedig legyen a Prince of Persia. Bár kocka vagyok, és már csak ezért is utálnom kellene ezt a játék-feldolgozást, de nem így van, főleg azért, mert sosem játszottam a Prince of Persiával. Ha kiélezetten arra megyünk rá, Jake milyen helyes benne, akkor már csak azért is jó ez a film, mert másfél órán át izzad és ugrál benne a világító kék szemű (úristen, azok a szemek!) Dastan herceg.

Jake egyébként a Donnie Darko óta közel áll a szívemhez, és azóta felbukkant a Holnaputánban, a Perzsia hercegében és a Forráskódban is (utóbbi már csak miatta is egy wannabe listán van). Nagyon szerencsés a szerepek terén, és elég tehetséges színésznek tartom (mindenképp tehetségesebb, mint Ben Affleck valaha is lesz).

Day 10: A great film from the 80's

Tegnap nagyon rosszul voltam (a vérnyomásom leesett 90/40re, ami még nálam is kritikus szint), szóval Lostot nézve fetrengtem egész nap. Így ma két filmet is posztolok, persze külön posztokban.

A nyolcvanas évek egyik legjobb filmje szerintem a Rain man. Aranyos, szívhez szóló történet, jó rendezés, jó színészek. Nem nagyon tudom, mit mondjak róla. Aki ismeri/látta, úgyis mosolyog már a címen is, aki meg nem, azt nem hiszem, hogy nagyon meg tudnám győzni. Ez egy tipikus "must see" film az elfogadásról meg a szellemileg sérültekről, ami még most is nagy tabu témának számít. Dustin Hoffmann ez előtt és ez után is elismert színész volt, talán Tom Cruisenak jelentett sokat a film, a Top Gun után a második nagy ugródeszkája volt a világsiker felé.

Day 09: Your favourite animated film

Újabb dilemmába kerültem. A top 3 egyértelműen az Aladdin, az Egyiptom Hercege és a Pocahontas.

Az Aladdin számomra leginkább a szabadságról szól. Persze minden kislány szeretne hercegnő lenni, nálam mégsem az volt az ultimate életcél, hanem inkább a szabadság, a mindentől és mindenkitől való függetlenség (igen, én kiskorom óta antiszoc vagyok :D). Na meg persze a házi majom tartása is fontos!

Második ugye az Egyiptom Hercege. Ez nem is a történet vagy a dalok (ó, a dalok!) miatt jelent nekem sokat, hanem inkább amiatt, ami emlékként fűződik hozzá: az amerikai általános iskolám. Volt egy biblia szakkör az iskolába nem járó magyarok számára. A könyvtáros néni (hogy én mennyi ideig szerettem volna könyvtáros lenni csak miatta!) tartotta, én pedig (7-8 évesen) szinkron tolmácsoltam a magyaroknak amit a könyvtáros mesél. Minden héten egyszer gyűltünk így össze, és segítettem berendezni a könyvtárat: hoztunk sütit, tejet, sós rágcsát, becipeltük a párnákat, hogy legyen hol ülni, aztán kezdődött a mesélés. Az egyik ilyen biblia óra alkalmával néztük meg az Egyiptom Hercegét, azt hiszem, a többségre való tekintettel magyarul. Nagyon tetszett a film, és évekig nem tudtam a címét, csak a dallama maradt meg. Idén (szigorúan véve tavaly) Klaudiáéknál tudtam meg, mi is a címe annak a mesének, amit úgy szerettem akkoriban. És még mindig csodálatosak a dalok. (videó: 2. perctől)

A harmadik pedig a Pocahontas. Ez nagyon egyszerű. Indiánok. Természet. Beszélő fák. Mi kellhet még egy ilyen természetbuzinak, mint nekem? Erről mindig a kék túra és a 4. (oh jesus christ..) általános iskolám jut eszembe. Az erdők, a szél, a fák, a tél, a nyár, azok a jó kis torokgyulladások, a "rövidítések", amelyekkel általában eltévedtünk... Igen, ez a három film jelenti a gyerekkorom legszebb éveit, és nem tudok választani közülük.

Day 08: The last film you watched

[lista]

Mostanában elég kevés a szabadidőm, ezért az utolsó film, amit láttam, az kb két hetes már. Ez pedig az MGM csatorna felirat (és reklám!)mentes visszanézése volt valamelyik éjszaka: a Hair.

Ezt a filmet igazából be lehetne tenni a következőkhöz:

Day 13: A great film from the 70's.

Day 18: A film that made you cry

Day 30: A great old film.

Day 36: A musical film you've seen.

Day 39: A film you've watched lots of times.

Day 69: A film with a sad ending.

und so weiter, und so fort. Nagyon szeretem ezt a filmet, és nem nagyon tudnék olyan embert, aki 1. ne akarna ettől derékig érő hajat, 2. ne sírna a film végén. korszakalkotó, megunhatatlan, nagyszerű

Day 07: A film that hasn't got a sequel, but should

Ez nehéz, már csak azért is, mert a jó filmeknek sosem kívánok folytatást: mindig elbasszák őket. Azt hiszem, ma kénytelen leszek csalni, és olyan filmet fogok választani, aminek már készül a folytatása.

Ez a Silent Hill. Nehéz ügy a film, sok szempontból. Eredetileg ez ugye az első Silent hill játék történetének feldolgozása, de közben mégse. A játékban az örökbefogadó apa keresi a lányát, itt az anya. A játékban a lány (egyszerűség kedvéért Alessa) félelmei válnak valóra: a legtöbb ellenség bogár-, és féregszerű, olyasmi, amitől logikus, hogy egy kisgyerek fél. A filmben viszont az első három (HÁROM) játék szörnyeit vegyítik kedvük szerint, amivel kapcsolatban egyébként nem kevés hiszti volt a rajongók körében.

Itt van például a leghíresebb "szörny": Pyramid head. Talán spoilerveszély, de leszarom: a piramisfejű, bárddal mászkáló pasi nem más, mint a második játék főszereplője. Jamesnek (a főszereplőnek) a játékban saját magával és perverzióival kell szembenéznie az elejétől a végéig (plusz a végén még valamivel, de nem mondom el, mivel). Na de visszatérve a filmre, itt nem jelenik meg James, csak a bárdos pali, aki sokkal inkább emlékeztet egyébként egy agresszív menzásbácsira, mint főgonoszra. Kicsit kiábrándító így, hogy ismerem a hátterét, de anno 2006ban oda meg vissza voltam érte.

A játék és film kapcsolatának további problémája, hogy a történetet is megváltoztatták: a filmben a szekta egy bigott keresztény gyülekezet, akiket le akar mészárolni démon-alessa, míg a játékban ez egy sátánista szekta, akik maguk teremtik meg démon-alessát. a vége mondjuk mindkét esetben természetesen a bosszú és hentelés.

De milyen lehet egy második rész? Két verzió lehetséges.

Az egyik, hogy a játékot követjük: A második részben ott hagyjuk Radha Mitchellt és Jodelle Ferlandot (aki amúgy is kiöregedett közben a szerepéből) a ködbe burkolózó lakásban, és megismerkedünk Jamessel, aki felesége üzenete nyomán kerül Silent Hillbe. Ebből szerintem egy jó és izgalmas film lehetne, ami a perverziókra éhes közönséget és a játékhű feldolgozást igénylő rajongókat is kielégítené. A mostani számítógépes technikákkal aztán pláne megoldható lenne ez.

A másik verzió nehezebb ügy. Maradnánk Radha/Rose és Jodelle/Alessa (de 5 évet öregedett, hogy nézne már ez ki?) mellett, bár kérdéses, mit lehet ebből kihozni. Rose másfél órán keresztül keresné a kiutat a démon világából? Esetleg ha teljesen elkanyarodunk a játéktól (mekkora hiszti lenne!), elképzelhetőnek tartom új szörnyek kitalálását, amiket mind le kell győzni, és végül magát a démont is, hogy Alessa/Shannon és Rose hazajuthassanak a valóságba.

Mindkét folytatás jó lenne, és mindkettőt tudnám élvezni, ha legalább olyan színvonalas lenne, mint az első rész volt.

Ja, a valódi folytatáshoz meg link itt.

Day 06: One of the first films you saw at the cinema

[lista]

Ez elég könnyű! :) Hogy melyik mozi volt, abban nem vagyok biztos, talán a már rég bezárt kelenföld központnál lévő. Apa elvitt a moziba, és venni akart két jegyet, de már csak egy darab volt, így megvette azt, majd megkérte a hely közelében ülő felnőtteket, hogy vigyázzanak rám. A kezembe nyomta a jegyet, és egyedül mentem be megnézni. Ez 1994ben volt. Arra emlékszem, hogy egyedül voltam bent, arra is, hogy apa végig ott várt a kijáratnál. Abban nem vagyok biztos, hogy vajon mennyit sírtam a filmen.

Ez volt az Oroszlán Király. A mai napig imádom a dalokat, a történetet, a szereplőket, Timont és Pumbát. Azt hiszem, ez a rajzfilm nagyon sokat meghatározott belőlem, és ha nekem lesz gyerekem (de nem lesz, ugye), biztos meg fogom mutatni neki is, az összes disney klasszikussal együtt.

Persze, jók a mai rajz(vagyis animációs)filmek is, de más, egy vicces rajzfilm tele a korszakra jellemző poénokkal és más egy olyan rajzfilm, ami megérinthet 1994ben is, és 2011ben is. Az utóbbi az, ami szerintem jó, ami fenn marad, míg közben akár csak 3 évvel ezelőttről alig tudok olyan rajzfilmet mondani, amin a környezete nélkül is nevetnék. Ilyen a Shrek is. Most jókat röhögünk rajta, mert a jelen kor poénjait mi értjük, de ki fogja 15 év múlva?

Day 05: A film you watched with your parents

Ez kicsit nehéz, mert FOGALMAM SINCS, mit néztünk meg a szüleimmel közösen. Egyáltalán. Bármit. Amióta elkezdtem a 100naposat, ezen agyalok, és csak egyetlen történetfoszlány jutott eszembe: ha jól emlékszem (nem az esetre, hanem arra, hogy anyáék mesélték), amikor kijött a film, mindenki tolongott a moziban. Annyira, hogy nekünk csak az első sorban volt helyünk, és szállóigévé vált, amikor az egyik karakter végigsuhant a vásznon mi meg 180 fokos fejmozgással követtük.

Ez volt a Jurassic Park. Most, hogy így rákerestem, meglepődtem, hogy 93as a film, én legalább 5-6osra tippeltem volna. Mindenesetre ha tényleg együtt láttuk a szüleimmel a moziban, megmagyarázná, miért vagyok pszichopata. Szeretem ezt a filmet, kis koromban teljesen elvarázsolt és egy időszakban e miatt akartam régész lenni (ellenben mindenki mással, aki indiana jones miatt vágyott erre a karrierre).

Azt hiszem, ennyi. Ma fáradt vagyok okoskodni.

Day 04: A film released when you were ten years old

Ez a választás nem volt túl nehéz, bár meg kell jegyeznem, 2000 sokkal jobb filmtermést hozott, mint amire emlékeztem. De végül a választásom a Final Destinationra esett (de csak azért, mert az x-ment már kilőttem :D ezt még sokszor bánni fogom).

Ezzel a filmmel alapból a második része után ismerkedtem meg. Ez egy hátborzongató hmm... na most horror vagy thriller? Mivel a sors végez mindenkivel, horrornak mondanám, de úgy tudom, a cliffhanger vég miatt automatikusa thrillerré avanzsál ennek ellenére.

De a történetről ennyit. Próbálok kicsit "tudományos" lenni, de se az íróról, se a rendezőről nem tudok semmi okosat mondani, csak hogy úgy látszik, ez a film volt a karrierjük csúcspontja (bocs, James Wong még visszatér a 3. résszel rendezésben).

A színészek terén is egy bukás az egész: tvből jöttek, tvbe mennek: az NICSben tűnnek fel még a főszereplők, kivéve Ali Lartert, aki meg a Heroesban tér vissza a magyar vásznakra.

Najó, lehet, hogy nem a Final Destination volt a legszerencsésebb választás, mivel az egyetlen, amivel kitűnhet, az az, hogy panorámában láthattuk a szereplők gusztustalan és hátborzongató halálát. Áh, de bejött, nem? Öt film készült belőle összesen.

Day 03: A film you currently want to see.

Ez egy kicsit nehézkes. Akár be is linkelhetném az 1001 filmet, vagy akármelyik filmtörténet lexikont, mert rengeteg (tényleg: RENGETEG) film van, amit látni szeretnék.

Na mi legyen? x-men: first class? green latern? hp 7/2? karib tenger 4? vagy valami klasszikus? ááh..

Legyen az X-Men: First Class! Mégpedig azért, mert nem tudom, a maradék 97 napból belepasszolna-e akármelyikbe is. A történetet talán nem is kell vázolnom, ellenben az előző 3 x-men filmmel, ez nem folytatás, hanem előzmény, és nem a filmet történetét igyekszik megmagyarázni, hanem kizárólag a képregényt követi (ellenben a korábbi filmekkel!).

Olvastam néhány kritikát, és azt kell, hogy mondjam: ez a film fucking awesome lehet. Mindig minden adaptációt (általában jogosan!) le szoktak húzni, mert nem követi az eredeti történetet (lásd: hp, gyu, bármelyik képregény feldolgozás), de ez most más: egyrészt a mai digit technikának köszönhetően JÓL átadja a képregényben látható "effecteket", másrészt a színészek állítólag nagyon jók a szerepükben, ÉS még a történt is érdekes.

Olyan kíváncsi vagyok, hogyan lett Xavier esetében sármőrből kopasz tolószékeees..

Day 02: A film released on the same year that you were born.

Az 1990es év nem igazán remekelt filmekben. Gondoltam, az Ollókezű Edwardot linkelem be, de őszintén szólva még nem láttam, plusz tartogatom egy másik napra.

Hát mi legyen? Predator 2? Szörnyecskék 2? Meh. Így jobb híján marad a Reszkessetek Betörők.

Egész fiatalkorunkban minden egyes karácsonykor megtekinthettük, hála a kereskedelmi csatornáknak. Őszintén szólva amennyire szerettem mondjuk 10 vagy akár 6 éve, most pont ennyire húzom rá a számat. Ha nem lett volna a tv mániája, hogy minden egyes évben leadja (és mielőtt megszólalnátok, akkoriban nem virágzott úgy a netes filmezés, mint most), talán nem utáltam volna meg a végtelenségig.

Kár érte, komolyan. Bár a srác (Macaulay Culkin) a Reszkessetek filmsorozaton túl (jézusom ennek ÖT része van?!) nem vitte semmire, hasonló szépségek mondhatók el a bátyjáról is (Kieran Culkin). Ráadásul pechükre nagyon hasonlítanak egymásra, én például a Scott Pilgrim megjelenésekor hetekig abban a hitben éltem, hogy a kettő egy és ugyanaz.

Na de ennyi szócsépelés pont elég is volt ezekről.

Day 01: The last film you saw at the cinema

[LINK ITT a 100naposhoz]

Hmm... azt hiszem, Attival volt a Sorsügynökség.

Igazából amikor meghallottam a címet, úgy voltam vele, baromság. Eszem ágában se volt megnézni egészen kb egy héttel később szombatig, amikor a rádió egy mozis ajánlóval ébresztett.

Kiderült, hogy Philip Dick az írója, aki a Különvéleményt, a Felejtés Bérét és az Emlékmást is írta, többek közt, a rendező pedig George Nolfi, akihez az ocean's twelve és a bourne ultimátum fűzhető. Így kicsit optimistább lettem (plusz megtanultam, hogy tán-tán nem a cím alapján kéne ítélkezni), és rávettem Attit, hogy nézzük meg.

Na, pontosan olyan szar volt, mint amilyennek első hallásra tűnik. Látványos, gyönyörű képekkel operáltak és gazdag volt pc technikában, nem vitás, de összességében egy klisés szar, aminek nem csak hogy az első mondattól tökéletesen nyilvánvaló a vége, de még KÉTSZER! az ember szájába rágják a befejezést, hogy egész biztosan megértsük. Atti próbálta ezt menteni azzal, hogy szegény hülye amerikaiaknak tényleg a szájába kell rágni mindent, de szerintem egyszerűen csak nagyon nagyon alábecsülték a nézőközönséget. Mindenesetre a tanulság megvolt: hiába a hangzatos nevek (Matt Damon egyébként továbbra is csapni való színész szerintem, aki rohadtul pályát tévesztett), nyugodtan érdemes a cím alapján ítélkezni.

The 100 Day Movie Challenge

LINK ITT :)

Day 01: The last film you saw at the cinema.
Day 02: A film released on the same year that you were born.
Day 03: A film you currently want to see.
Day 04: A film released when you were ten years old.
Day 05: A film you watched with your parents.
Day 06: One of the first films you saw at the cinema.
Day 07: A film that hasn't got a sequel, but should.
Day 08: The last film you watched.
Day 09: Your favourite animated film.
Day 10: A great film from the 80's
Day 11: A film starring someone you think is attractive. (Who is it?)
Day 12: A film based in your country of residence.
Day 13: A great film from the 70's.
Day 14: One of your favourite films.
Day 15: A film you can practically quote word for word.
Day 16: A film that had a great trailer, but was rubbish.
Day 17: A film you like, but a friend dosen't.
Day 18: A film that made you cry.
Day 19: A film you thought was totally rubbish.
Day 20: A film starring someone who is more know as a singer. (Who is it?)
Day 21: A film starring a poor actor/actress.
Day 22: A film lasting over 2 hours.
Day 23: A film you thought was really funny.
Day 24: A great film from the 90's.
Day 25: A good film based on a true story.
Day 26: A film everyone seems to have seen, but you haven't.
Day 27: A scary film.
Day 28: A film that shouldn't of had a sequel.
Day 29: A great film from the noughties.
Day 30: A great old film.
Day 31: A film you think most people have forgotten about.
Day 32: A film set in the future.
Day 33: A great film released this year.
Day 34: A film set at sea.
Day 35: A film with a number in the title. (Not a sequel).
Day 36: A musical film you've seen.
Day 37: A film with a great soundtrack.
Day 38: A film with a good DVD/VHS cover. (Post image if you can)
Day 39: A film you've watched lots of times.
Day 40: A good film that never went to the cinema.
Day 41: A film in the cinema now, you want to see.
Day 42: A film in the cinema now, you have no interest in watching.
Day 43: A film you think is over rated.
Day 44: A film peple wouldn't expect you to like, but you do
Day 45: A good Sci-fi film.
Day 46: A film with rubbish effects.
Day 47: A film not yet realeased you want to watch.
Day 48: A good Christmas film.
Day 49: A film starring one of your favourite actors/actress.
Day 50: A film with an animal as the main star.
Day 51: A film that is a remake.
Day 52: A film starring an actor/actress who is dead.
Day 53: A film with a great quote in it. (Quote the quote).
Day 54: A great film that is black & white.
Day 55: A film that at first left you a little confused.
Day 56: A good war film.
Day 57: A film that was released when you were five years old.
Day 58: A film previously posted by another user of this site, that you liked.
Day 59: A film that is good, but is let down by the ending.
Day 60: A random film.
Day 61: A film you think is under rated.
Day 62: A good childrens film.
Day 63: A wierd film.
Day 64: A film that bores you.
Day 65: A film that your friend likes, but you don't.
Day 66: A film that you think would have been better with another actor/actress. (Who should have starred in it?)
Day 67: An old film that should be re-made.
Day 68: A film you have never watched, but know you won't like.
Day 69: A film with a sad ending.
Day 70: A film with a great twist at the end.
Day 71: A good film, classed as a chick-flick.
Day 72: A film with a really funny scene. (What is the scene?)
Day 73: A film you like where the main actor/actress is the opposite sex than you. (Who's the actor/actress?)
Day 74: A good film that is in a trilogy or more.
Day 75: A good 'Man' film.
Day 76: A film you thought was going to be rubbish, but was proven wrong.
Day 77: A good 'Rom-Com'.
Day 78: A film packed with action.
Day 79: A film you watched with an ex-boyfriend/girlfriend.
Day 80: A film you like where the main actor/actress is a different race than you.
Day 81: A great British film.
Day 82: A great Disney film.
Day 83: A film released the same year as the very last film mentioned on this page.
Day 84: A film released when you were fifteen.
Day 85: A film starring an actor/actress who was born the same year as you. (Who is the actor/actress?)
Day 86: A film set over 100 years ago.
Day 87: A film starring Eddie Murphy.
Day 88: A film starring Arnold Schwarzenegger.
Day 89: A film for Halloween.
Day 90: An animated film that is not by Disney.
Day 91: A comedy that was not funny.
Day 92: The first film you come across searching todays TV guide.
Day 93: A film you own, but have never watched.
Day 94: A film you think hardly anyone else on this site has seen.
Day 95: A film starring Tom Hanks.
Day 96: A dead actors/actress last ever film.
Day 97: A film an actors/actress first ever film.
Day 98: A film that went on too long.
Day 99: A film with very few characters.
Day 100: I have completed 'The 100 Day Movie Challenge', so for no reason I deserve to post this clip of a movie, just because I can.