2011. június 14., kedd

Day 13: A great film from the 70's


Két film között variálok, bár mindkettő scifi: az egyik a Logan's run (76), a másik az Alien (79).
A Logan film 2274ben játszódik, míg az Alien valamivel bizonytalanabbul olyan 2100 környékén. De azt hiszem, inkább a Logan's Runról írok, az kevésbé ismert, mint a savas vérű tojásszökevény története (plusz úgyis kell majd írni egy "jó scifiről" is).
Logan történetének alapgondolata egy egyértelműen bekövetkezendő esemény: a túlszaporodás (és talán a Föld tökéletes tönkretétele, bár ez nem igazán derül ki a történet folyamán). Az emberiség búra (búrák?) alá kényszerül, viszont a búra alatt korlátozott a hely: szabályozni kell a születést, a táplálkozást, a mozgást/sportot és a munkát is. Így mindig közel azonos mennyiségű emberi erő áll a búra vezetőségének (kikkel nem találkozunk a filmben) rendelkezésére. És hogyan történik az emberi élet szabályozása?
Kivégzéssel. Mindenkinek a születésekor (valószínűleg) kap egy chipet a tenyerébe, amely színével jelzi az ember korát. Amikor betöltik a 30at, akkor eljön a felszállás és egy kör alakú teremben rituálisan felemelkednek az emberek, majd föl érve egyszerűen megszűnnek létezni: nyilvánvaló a tudatos irtás, az ember viszont többnyire hisznek abban, hogy a felszállás után valami nagyszerű dolog vár rájuk. De persze nem mindenki hisz ebben, és Logannek, mint bizonyos értelembe vett rendőrnek, feladata elkapni és megölni azokat, akik megpróbálnak elmenekülni.
Természetesen vannak, akiknek sikerül megszökniük, és a búra egyik vezetője (egy gép) megbízza Logant azzal, hogy meneküljön el, mintha ő is 30 lenne, és derítse ki, hova mennek ezek az emberek. Na persze vele tart szívszerelme is, és végül sikerül kijutniuk a búrából.
És mi vár rájuk odakint?

Nem a történet miatt tartom nagyon jónak (közel must see-nek) a filmet, hanem a technikai megoldások miatt: a hetvenes évek közepén járunk, mégis lézerpisztolyokkal lövöldöznek, az emberek repkednek, hiper-gyors autókkal közlekednek. Fantasztikus a látvány, a jelmezek minimalizmusa engem nagyon megfogott. A díszlet lélegzetelállítóan idilli, az elejétől a végéig gyönyörű és kész. És a gépberendezések! A film úgy zseniális, ahogy van, és hibát követ el, aki nem becsüli meg. (és csak zárójelben teszem föl a pontot az i-re: főszereplőnk Michael York)

Most látom, készül is a remakeje (sicc!).

Nincsenek megjegyzések: