Na ez olyan nehéz volt, hogy három napig kellett gondolkodnom, és végül Atti választott helyettem, mert egyszerűen képtelen voltam. Így lett a (khm tegnap előtti khm) mai film az Equilibrium.
Sok szempontból szeretem ezt a filmet. Ez volt az első (pontosabban a második, de az első, ahol tudtam róla) film, amit Christian Bale-lel láttam (az igazi első az amerikai pszicho volt). Na, gyerekek, ő jó színész! És nem csak azért dicsérem, mert helyes (a valódi mai filmnél majd megértitek). Azt hiszem, ez a film szeretettette meg velem a filmvilágot. Ekkor először értettem meg, mi az, hogy kurva jó díszlet, mit jelent az operatőri munka, a fényjáték, a színészség.
Az örök kedvenc jelenetem ebben a filmben az, amikor Bale letépi a fóliát az ablakról, és életében először érzi meg a szivárvány jelentőségét. Komolyan mondom, filmtörténeti pillanatnak kellene lennie, annyira zseniálisan van megoldva. De ugyanilyen a gyerekei hozzáállása őhozzá illetve a rendszerhez. A film egyetlen ponton lett elbaszva, és e miatt került a süllyesztőbe: amikor a végén átmegyünk mátrixba és Neo (vagyis Bale) szétlövi a főmufti épületét és megmenti a világot. Annyira elcsépelt, annyira művi, annyira gagyi. Egyszerűen ez egy borzasztó olcsó és illúzióromboló befejezés egy olyan filmnek, ami bár tényleg nagyon hajaz a Matrix történetére, mégis megáll a saját lábán, mint önálló film. A nagyon éles párhuzam is csak azért vonható kettő közé, mert a Mátrixot 99ben, ezt pedig 02ben adták ki. Túl közel voltak egymáshoz.
Mindenesetre én szeretettel ajánlom mindenkinek a filmet, egy nagyon klassz disztópia (anti-utópia), remek szereposztással, és fantasztikus látványvilággal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése