2010. június 30., szerda

"A lányok mindig a jófiút választják végül. A rosszfiúval csak flörtölnek."

Milyen jó lenne néha a világot ilyen szépen, fekete-fehéren látni. Rossz- és jófiúk tömkelege venne minket körül, és egycsapásra tudni lehetne, mi a rossz illetve jó döntés. Talán a pasiknál még lehetséges is ennek a két kategóriának a kiosztása, de a nőkkel aztán tényleg csak a baj van a végén.

Ha kategorizálni kellene magamat, azt mondanám, én a rosszlány vagyok, aki mindig jólánnyá akar válni, de a tetteinek mindig rossz következményei vannak.

puff neki

2010. június 14., hétfő

2010. június 13., vasárnap

"Vajon minden íróember úgy éli meg a gyötrelmes időszakot, amelyben epedve várja az ihletét, mint a kamaszlány, aki rettegve számolja a napokat a menstruációjáig? Egyikük sem tudhatja biztosra: megjön-e?"

Ma azt álmodtam, hogy egy boltok nélküli pláza folyosóján kellett aludnom. a pláza éjjel tele volt kisegerekkel. Zavartak, ezért időről időre elkaptam egyet-egyet, és kidobtam az ablakon. Az épület lábánál pedig egy véreb szétmarcangolta azt, amit ledobtam.

2010. június 5., szombat

a biztonság tévhite

Nura üzenete:
mi a rektes isten faszáért nem jöttetek el a szülinapomra? legalább egy kurva smst küldhettél volna, VAGY válaszolhattál volna a másnapi msnemre. nos?

G. üzenete:
hátez
veri szimpül
Ritát lefülelték boltilopáson oszt egész hétvégén nemtalálkoztamvele
azaz anyjáék kiakadtak a figyelmeztető cédulán

Nura üzenete:
és neked minden végtagod leszakadt, ezért nem tudtál se smst se msn üzenetet küldeni.

G. üzenete:
smst senkinek sem írok ezt tudhatnád:DMSNen szimplán aztcsináltam amit teszoktál ha szar kedved van és nonkommunikatív vagyol
nemírtam

2010. június 3., csütörtök

rémálom

az egész olyan folytonos volt. ha megdöglök, se tudom megmondani, kikkel voltam a nyaralóban, de az biztos, hogy lány ismerősökkel. az egész nyaralás egy katasztrófa volt. összeszedtük a dolgainkat, én még a nyaralás alatt megvettem a hőn áhított pici netbookomat. elpakoltam mindent, egy táskányira sikerült cuccolnunk.
hazafelé jópofa akartam lenni, és kicsit átalakítottam a családi házat, hogy megtréfáljam őket, aztán csak figyeltem, ahogy a horror házzá alakított épület küszöbén belépnek. és nem jönnek vissza. aztán később már idegenek is átjárónak használták, mentek oda helyi utcagyerekek, turisták, minden, amit akartok.
utánuk mentem. néhány sikoltozó helyi jött felém, és üvöltözött, hogy mit tettem. értetlenül néztem rájuk.
a hátsókertben egy lónagyságú, fekete hernyó mászkált föl-alá. azt mondják, 4 tehén vérét vette, a tetemeket pedig felfalta a többi dög, amit létrehoztam. bementem inkább a házba. az előcsarnok több méter magas, körülbelül három méter széles volt. kirázott a hideg: utálom az ilyen magas belterű folyosókat. kerestem őket a konyhában, és a belső szobában, de tovább nem mentem, tudtam, ebben a labirintusban én is elvesznék. néhány távolabbi ismerősömre akadtam, akik wc-t kerestek. amit találtuk, egybe volt építve a férfi és női wc. otthagytam őket, vissza a nagy folyosóra. egy kis fehér kutya volt ott, a pofája körül véres volt a bundája. hevesen rám ugatott, és nekem indult. kiszaladtam a főbejáraton, és magam után bevágtam az ajtót. a kutya azt marcangolni kezdte. remegve halásztam elő a pótkulcsokat, és megpróbáltam kulcsra zárni az ajtót, ami ekkorra már erősen befelé dőlt. láttam a kitört ajtófélfába belefordulni a zárt, és hátráltam pár lépést. A zár ott maradt, csak az ajtó fa része dőlt be, ahogy a kutya magára rántotta. A kapu felé indultam, hogy az is bezárjam, mire felébredtem.

2010. június 1., kedd

Vonatra várva az emberek mint kígyók, hullámozva lépkedtek a dob ritmusára.