2011. szeptember 20., kedd

Projekt: Az írói szándék

Nagy port kavart a napokban egy Kossuth-díjas író, Kertész Ákos nyílt levele. Nyilatkozata a magyar népről felkorbácsolta az indulatokat a közéletben. De vajon boldogulunk a szövegértéssel az iskolapadon kívül?

Első ránézésre azt kell mondanunk, jól értelmeztük a mondatokat. „A magyar genetikusan alattvaló. A magyar a felelős a második világháborúért." Tényleg? Ilyenek vagyunk? De várjunk csak! A szerző foglalkozását tekintve is író. Annyit biztosan sikerült megtanulnom az iskolában, hogy az írók szavai ritkán találkoznak a hétköznapi jelentésükkel.

Egy olyan íróról van szó, aki bár a hatvanas-hetvenes években népszerű volt, napjainkban alig találnánk olyan embert, aki egy héttel ezelőtt is ismerte a nevét. Az írói pálya borzasztó nehéz napjainkban, és lássuk be, reklám nélkül nem feltétlenül életképes. A kiadó ritkán áldoz olyan műre, amiben nem látja az azonnali hasznot, így az írónak saját magát kell reklámozni. Erre vannak közismert példák, mint amikor az író „celeb-karrierbe” kezd, és a nevével adja el a könyvet. Más lehetőség, amikor a könyvét dolgozza át, és egy már ismert franchiseba csatlakozik be, ez tematikus könyvsorozatoknál figyelhető meg.

Kertész Ákosnak nem volt lehetősége arra, hogy évtizedekkel ezelőtti műveit utólagosan átírja, és talán nem is tervezett szabványíróvá válni ezután sem. Inkább a nevével árusít, hiszen a negatív reklám is reklám.

Nagyon erős kijelentés, hogy a magyar nép felelős a holocaustért. Különösen olyan embertől, aki maga is átélte a második világháborút, és annak szörnyűségeit. Amennyiben feltételezzük, hogy Kertész úr rendelkezik némi műveltséggel és nem csupán emlékeire támaszkodik, tudhatná, mi voltunk azok, akik legtovább vigyáztunk a mieinkre. Mi visszatartottuk a vagonokat, amíg lehetett.

Nem gondolom, hogy egy ilyen író műveletlen lenne. Szerintem tisztában van azzal, hogy amit leírt, nem igaz, ellenben nagyon provokatív. Tanult ember, így azt is biztosan tudhatja, hogy a „se tanulni, se dolgozni nem akaró magyarok” is erős túlzás, mivel ő maga is hazánkban tanult, egyetemet is végzett, vélhetően nem kizárólag külföldi előadóktól.

Véleményem szerint ez a cikk egy ügyesen felépített önreklám volt, melyben becsületességét áldozta föl a hírnévért és néhány eladott könyvért. Hogy megérte-e neki, azt az idő tudja csak megmondani.

2011. szeptember 15., csütörtök

azt imádom az életben, hogy amikor visszafordulok valami felé, amit már lezártam vagy félbehagytam, akkor nem az adott körülmények, az időpont vagy bármilyen meghatározható emlék dereng föl, csak az érzések, amik kavarogtak bennem.

gyakorlati példa, két oldalról:
- ha pl. sorozat hallgatás közben tanulok egy zhra, és a zhn véletlenül pont arra kérdeznek rá, amit megtanultam, akkor nem a válasz, nem a hallgatott rész jut eszembe, hanem hogy a hangok csengéséről mi volt a véleményem, vagy épp mennyire voltam fáradt, mikor erről olvastam. (kis szerencsével a válasz is eszembe jut idővel)
- amikor az adott sorozatot újra megnézem, és a hangokból felismerem, hogy erre tanultam, akkor is a tanulás alatti fáradtság, pánik, akármi jut eszembe

ez annak kapcsán merült föl bennem, hogy amikor most beléptem a pharaohba, fogalmam se volt, hol tartok. betöltött a pálya, megláttam az épp épülő piramist, és csak az jutott eszembe, milyen rohadt fáradt voltam, amikor ezt félbehagytam.