a filmek közé azért becsippentem a mai álmomat, mert nagyon furcsa, és bár egyszer már leírtam, nem igazán sikerült megfejtenem.
Az eleje nyilvánvaló utalás a kommos táborba: Zsejkénél jelentkeztem egy nulladik emeleti, földbe süllyesztett lakásban, ami (most már) nyilvánvalóan az első videótékánk volt. Az egész úgy néz ki, hogy amikor belépsz, egy folyosón vagy, innen 5 ajtó nyílik. Balra az első egy másik helységbe visz, álmomban ide nem mentem be, de itt a valóságban egy szolárium gép volt. A második ajtó egyenesen, a szemközti falon van. Itt volt Zsejke: bementem, odaadtam neki 3ezer forintot, ő pedig átadott egy kendőt. Ezt a kendőt, ha kiterítem valahova, akkor kapuvá válik és oda juthatok el vele, ahova csak akarok.
Később kinn sétálgatva láttam, hogy az embereknek mind vannak különleges (kvázi mágikus) képességeik, és verekednek, harcolnak egymással. Én nem szálltam ebbe be, csak mászkáltam a kendővel ide-oda.
Később hozzám csapódott egy lány, aki megkért, hogy mutassam meg a kendő működését. Leterítettem, és az épület harmadik (szintén szemközti falból nyíló) helységére gondoltam, majd átléptem rajta, a lány a pólómba kapaszkodva követett. Na ez nem egy szokványos szoba volt, hanem egy végtelennek tűnő tó, ami nádassal és tavirózsákkal meg annak a hatalmas leveleivel volt tele, amin mászkálni lehetett. Elugráltam az egyik nagyobb levélre, e közben jöttem rá, hogy nekem ez a "mágikus tulajdonságom": nagyon jó az egyensúlyérzékem és ügyes vagyok. A lány botladozva tudott csak követni, én pedig hátraszóltam, hogy vigyázzon magára, mert a tó vize sav, és ha beleesik, meg is halhat.
Ahogy ott ücsörögtünk a tavirózsa levelén, a környezet egyre jobban megszokott minket: a halak már hozzánk közel is úszkáltak, a békák a víg felszínén az orrunk előtt úsztak el, a szitakötők is vidáman repkedtek. A lány halálra unta magát, de én nagyon élveztem, és boldogan bámultam a -szintén- hatalmas, narancssárga békákat, akik egyszerűen ügyet se vetettek ránk. A lány lelépett, rám pedig rám esteledett (a szobán belül volt égbolt is, de néhány méterre tőlem ott volt az ajtó meg a folyosó), így eldőltem, hogy aludjak egyet.
Mire felébredtem, a látóterem kellős közepén ment egy visszaszámláló: 50, 49, 48, 47.. Tudtam, hogy valaki meg akar támadni. Leterítettem reszketve a kendőt, és közben azt mormogtam: "kietlen erdő, kielten erdő, tökéletesen üres erdő, ahol nem találnak meg.." a kendőn formálódni kezdett a kapu alakja, de túl lassan. Próbáltam átbújni rajta, de semmi. Végül letelt az idő és én a levelen ragadtam. Belépett az épületbe a támadóm (valami középkori szamurájszerű férfi), aztán átugrált a levelemre, és meg akart támadni. Én kétségbeesetten felkiáltottam, hogy megadom magam, nem akarok harcolni. Közölte, hogy ez lett volna a gyakorló lehetőségem mielőtt élesben kell harcolnom, de ám legyen, majd úgyis megszívom ezt később.
Átmentem Zsejke szobájába, és közölte, hogy ha működő kendőt szeretnék, az plusz 9ezer forint lesz. Megint megjelent a számláló, én pedig pánikszerűen húztam a fejemre a "rossz" kendőt, kiabálva, hogy erdő, erdőben akarok lenni, erdő erdő, de a kendő áthullott rajtam és ugyanott maradtam. Szaladni kezdtem, mikor lejárt a számláló, és felébredtem.
