Wir gehen nach Wien

- Brigi, Brigi!
- ..hhmmm..?
- Jössz Bécsbe.
- Megyek?
- Igen!
- ..és mikor megyek?
- Jövőhét szombaton.

Meglepett a hír. Őszinte leszek, baromi jó érzés volt, hogy a Bakter jány ilyen természetesnek veszi, hogy én is megyek velük Bécsbe. Felcsaptam a naptáram, csak úgy a rend kedvéért, és láss csodát, tényleg odakerült a napifoglalás: Reggeltől Bécs.

- És előző este nálam alszol.
- Igen? Miért?
- Mert az Árpád-hídtól megyünk, és az úgy egyszerűbb.
- Aha.. Jó.

Szeretem, amikor csak így mennek a dolgok, hogy hopp, megyünk Bécsbe :) Mindenki ott lesz, MIN-DEN-KI. Wooo :)

Ez a nap kiemelkedően jó volt az elmúlt hetekhez képest.

Vizsgarend - Brrr...!

Az, hogy csak 9:04kor kezdtem el szenvedni a Neptunnal, meg is látszik. Lecsúsztam az első KÉT (!!) vizsgaidőpontról ECDLnél és Ált. filozófiánál, majdnem lecsúsztam a spec.filoról is.
Egyelőre úgy néz ki, ez marad:
A társadalomkutatás módszerei | 2009. 12. 17
Speciális filozófia | 2009. 12. 21
Általános filozófia | 2010. 01. 06
Média és nyelvhasználat | 2010. 01. 07
ECDL vizsga | 2010. 01. 14
Szociálpszichológia 1 | 2010. 01. 19

Rideg.

Bár az még ridegebb, hogy a világ legutálatosabb tanára 2 hete nem küldi a dolgozatom eredményét, pedig mindenki másnak már elküldte. Szerintem rég megbuktatott. Nagyon fasza :\ Annyira utálom azt az órát, nem akarom újra felvenni..

Nem kell esetleg valakinek vodafoneos mobilinternet? ^^"

Ez a szerelem első látásra!

Anyának keresgéltünk minilaptopot, és eszembe jutott, hogy a stefi előtt mindenki kék meg rózsaszín Dell mininotebookkal mászkál, hát elkezdtünk keresgélni, és.. és megtaláltam ezt T__T


Annyira gyönyörű és olyan finoman elegáns és áááá... miért nincs felesleges 80ezer forintom erre a szépségre?

Szilveszter

Eljött a szilveszter. Ahogy megbeszéltük, össze is gyűltünk közösen. A ház maga is így utólag belegondolva, furcsa volt. Három, vagy négy emeletes épület, sötét faléces volt mindenhol a fal, sehol egy tapéta.. A bútorok is mind kizárólag fából voltak. Az egész ház nyomasztó volt, az a klasszikus kísértetház. Az első pár óra még jó hangulatban telt el, mesélgettünk egymásnak a szilveszteri szokásainkról, de persze hamar elkezdődött a klikkesedés.
Nagyjából 5en vagy 6an maradtunk az első emeleten, a többiek lementek a pince helységbe. Én magamban szépen elterveztem az estét, de az egész kezdett valahogy nagyon bizarr lenni. Jason végig valami hülye könyvről magyarázott, ami tulajdonképpen szín tisztán melegpornó volt. Összenéztem Katetel. "Ugye nem azért ilyen lelkes, mert meleg..?" "Nyugi, biztos nem." Nem, az utóbbi időben nem lettem paranoiás, á..

Néhány kínosan csendes perc után a pincéből felsétált Stefi. Megdöbbentem, elsősorban azért, mert a racionális világban őt senki se ismerheti ebből a társaságból. Megmozdultam, de leintett, bezárkózott a .. raktárba..? Miért nem gondoltam akkor bele, hogy egy családi házban nincs raktár? Na mindegy.
Egy idő után azt láttam, hogy mindenki szállingózik hazafelé, mindenki megbántott mindenkit és tüntetőleg hazavonulnak. Végül csak az az 5 ember maradt, aki addig is az emeleten volt.
Valami kérdőívszerű valami volt előttünk, és pár kérdésre pipálgattuk a válaszokat, a lényeg az volt, hogyha valaki minden kérdésre az első választ pipálja, hazamegy. Én pipáltam be mindent elsőként. Felöltöztem és kisétáltam. Kint jöttem rá, hogy Jason is közel volt hozzá, hogy befejezze, így az ajtóban megvártam őt.
Mikor kijött, megdöbbentett. Már nem huszonéves volt, sokkal inkább úgy nézett ki, mintha a 60as éveiben járna, és volt vele egy mégvénebb bácsika, aki pedig legalább 80nak nézett ki. Megkérdeztem, megyünk-e együtt haza. Igent mondott, a bácsika csöndes volt.
Valahogy, talán Jason ötlete volt, beterelődtünk egy ABCbe. Szereztem magamnak pizzáscsigát, azt a fajtát, amit már 10. óta nem ettem, majd vettem egy közepes üveg becherovkát is. Ránéztem az órámra, mégcsak este 7 óra volt. Ez eléggé kiakasztott, és Jasonnel meghúztuk a Becherovkát. Ezen a ponton kiesés.
Mikor újra magamhoz értem, az üveg még mindig a kezemben volt, körülöttem sötétség és hideg. Valahol odébb kékes fény. Valahol már tudtam, hol vagyok, de nem mertem rájönni. Végül a kékes derengés széttárult, egy ajtó mögül szűrődött, amit kinyitottak. Felkapcsolták a villanyt. Jól tippeltem, ez egy hűtőház volt.
Letettem az üveget, és igyekeztem nem pánikolni. Tudtam, egyszerűen tudtam, hogy itt kiesett egy kis idő, és mindenféle okosságot fűztem Jasonhoz: "Vámpír? Vagy a vénség az, és Jason őt szolgálja?"
Valahonnan szereztem telefont, azt a nagyon nagyon régi fajtát, amit bronzból öntöttek ki. Felhívtam. Még bele se szóltam, a vonal másik végéről két hang is érkezett: "Nem vetted el a telefonját?!" "Dehogynem!" "Hogy a fenébe tudott akkor felhívni?" .. és ez a párbeszéd folytatódott. Végül is megmaradtam szerencsétlen áldozatnak, csipogni kezdtem a telefonba hogy félek és hogy jöjjön értem. A könyvet, amiről mesélt még az emeleten, megtaláltam a hűtőház egyik mélyfagyasztójában. Kék-zöld-vörös derengése volt, és ahogy telt az álom, karmos kezeket növesztett és felszívódott a mélyfagyasztóban. Beleépült a házba és csak a derengést tudtam szemmel követni. Ekkor már bennem volt, hogy ez csak egy elcseszett horrorfilm, de nem tudom, hogyan fogok én még másik szilveszteri bulit keresni, mert ezután is lehet, hogy még félni fogok. Jobb is lenne, ha ez végre véget érne.

Ezen a ponton felébredtem, és megnyugodtam, hogy tényleg csak egy "elcseszett horrorfilm" volt.

Tipikus..

Amikor az ember pont nem engedheti meg magának, hogy otthon pihenjen, jön a lázas-hányós vírus, amitől a wcig is csak nyögve bír kimászni. Remélem ez a harmadik hiányzásom, nem a negyedik...

Ippaku - Fehér víz

Ezt ezennel felninjázom 2009 március 5.éről, mert újra aktuálisnak és most már sokkal inkább igaznak érzem. :)

1927, 1936, 1945, 1954, 1963, 1972, 1981, 1990, 1999, 2008

Jellemzője: Igazi társasági lény, beszédes, aki eltitkolja szomorú gondolatait, vagy elrejti bánatát. Olyan, mint a víz: simogató, gyengéd, de rendelkezik kellő erővel és akarattal.
Munka: Vezetői pozíció betöltésére alkalmas, kemény, gyakran hiányzik belőle a beosztottak iránti megértés.
Szerelem: Szívesen van egyedül, és olyan partnerre vágyik, aki ezt megérti, nem telepszik rá. Ha egyszer döntött valaki mellett, akkor hű marad, de idővel birtoklóvá válik.

Este

Van söröm, anya csinált császármorzsát. A kedvenc műsorom nézem, és mindjárt kész az új háttérképem.

Lehet az élet szebb?:D

[EDIT] LEHET! Kész a háttérkép és kurvajó lett ááá :DDD

Eredeti kép ITT

Photoshopolt kép itt:


összehasonlító kép:

Vágás O_o"

Ez a tegnap este is nagyon mókásra sikeredett :) Este.. mikor is? fél 9? Háromnegyed? Valamikor ekkor közös szenvedésünk gyümölcse lett, hogy laptopostul átmentem Mimihez. Bati jól ráizzított, hogy tuti megvágjuk a körkérdést, már miért is ne vágnánk, hisz ő ismeri a Premiert, nekem meg van nyersanyagom.
Megnéztük az egyik régebbi körkérdést alapnak, azután még elsörözgettünk, ők vacsoráztak egyet, még egy kicsit húztuk az időt, mire rászántam magam, hogy megnyissam a Premiert.. és.. ééééés...

Rosszul lett bedigizve az anyag, és nem tudtam megvágni :DD Néztem, hogy ilyen egyszerűen nincs.. Hetek után végre rászánom magam, erre digizésnél elnéztük a felbontást, és 16:9es felvételt 4:3ba digiztünk be.. :)

Szóval elhalasztottuk újabb pár nappal a vágást, ha minden igaz, hétfő este is megyek Mimihez (<3x896)


Egyébként aki kicsit okosabb, mint én, mondja már el nekem, hogy a premier mi alapján dönti el, hogy neki egy avi az most audio vagy video? És ha codec-függő, milyen codecprogit töltsek le, hogy minden aviban felismerje a képfilet is?

Úristen :D

Hát ez kegyetlen jó volt. Az első pázmányos buli, amit komolyan nagyon élveztem. Bár lehet inkább azt kellene mondanom, hogy a társaság tette jóvá az egészet. Híradásunk tartalmából:
- Vonósnégyesre keringőzni Gergővel
- Pálinkaversenyt tartani jogászokkal
- Retro School Band elől menekülni
- Kowalsky helyett külsősökkel bandázni
- Szerkesztői szobában lábat masszírozni
- Fél 5től 6ig mezitláb táncolni
- Ködtől félve hazataxizni

Rövid összegzés

annak, akinek nem hisztiztem végig a napomat. (bár az olvasótábor csak ilyenekből áll, szerencsések vagytok :P)

- Tegnap délelőtt 9kor keltem
- Délután 4kor reggeliztem
- Este 7kor öklendeztem vissza a reggelit (sikerült magamban tartanom)

- Ma 6kor keltem
- Délután egykor Edinámmal megfeleztünk egy melegszendót azzal az elhatározással, hogy reggelizünk
- Köv két órában végig rosszul voltunk tőle
- Egy szempilla behullott a kontaktlencsém alá, és a fél nemzetközis gólyák előtt tartottam rögtönzött szemműtétet
- A totális agyfasz kereteiben, dühöngve és elkeseredve indultam haza...

...és egy másik őrülttel végigfilmeztem az estét :) Köszönöm még egyszer, nagyon klassz volt :)
Ajánlom mindenkinek!

Clue, 1985

őrült

Belchir üzenete:
*mára mi a terved még?

Nura/Keita - mardekáros nevelőanya <3 üzenete:
*találkoztam volna egy barátnőmmel, de lemondtam
*inkább felöltözöm és elmegyek sétálni egyet
*talán beülök egy mozira

Belchir üzenete:
*én is szoktam ilyet
*mit fogsz megnézni?

Nura/Keita - mardekáros nevelőanya <3 üzenete:
*nem tudom
*van pár film most, ami érdekel

Belchir üzenete:
*de ugye nem egyedül?

Nura/Keita - mardekáros nevelőanya <3 üzenete:
*de :)

Belchir üzenete:
*pedig azt úgy nem szabad
*vigyél magaddal egy fiút :P :D

Nura/Keita - mardekáros nevelőanya <3 üzenete:
*nincs :)

Belchir üzenete:
*dehogynincs

Nura/Keita - mardekáros nevelőanya <3 üzenete:
*nincs, akit elhívnék, messze laknak
*nincs olyan aki csak úgy elugrana velem moziba :)

Belchir üzenete:
*hát hívd el a legközelebbit :D

Nura/Keita - mardekáros nevelőanya <3 üzenete:
*3 óra mire ideírne :)
*-érne

Belchir üzenete:
*hát, még az esti filmet akkor pont elérnétek :D

Nura/Keita - mardekáros nevelőanya <3 üzenete:
*bolond vagy

Belchir üzenete:
*most miért? egyszer este 9-kor küldött egy sms-t Veronika, hogy egyedül érzi magát, és elmegy sétálni a városba.
*én meg hívtam egy taxit, elértem még a fél10-es IC-t, és lementem hozz
*hozzá
*aztán együtt sétáltunk :)
*Hozzád is lemmene bármelyik srác szerintem, ha megkérnéd :)

Nura/Keita - mardekáros nevelőanya <3 üzenete:
*nem akarom ugráltatni őket.. :)

Belchir üzenete:
*azért vannak .P
*:P
*nem a lánynak kell körbeugrálni a fiút

Nura/Keita - mardekáros nevelőanya <3 üzenete:
*ugye tudod, hogy amit mondsz, egyszerűen őrültség?

Belchir üzenete:
*dehogy őrültség:D tudod hányszor megcsináltam már én ezt? hajjaj xd
*egyszer összevesztem elég csúnyán Veronikával. a bartnőmmel
*és amikor hívott, kinyomtam, meg nem olvastam el a leveleit. aztán az apja hívott fel engem, hogy ugyan béküljek már ki a kislányával
*és akkor lementem hozzá a késő esti vonattal

Nura/Keita - mardekáros nevelőanya <3 üzenete:
*hát ezaz, Veronika a barátnőd
*de én nem hívhatok le olyat, aki nem a barátom

Belchir üzenete:
*pl, ha lenne pénzem, és hívnál, én mennék.

Nura/Keita - mardekáros nevelőanya <3 üzenete:
*mert őrült vagy :)

Belchir üzenete:
*nem azért. lehet őrült vagyok, de mennék

Kaptam Photoshopot o_o

Cicavadászat

Sikerült rávennem a családot, hogyha anyámnak lehet vizslája és nekem nem lehet se egerem, se degum, se gyíkom, se békám, se görényem, se semmilyen érdekes állatom, legalább macskám had legyen. Beleegyeztek, úgyhogy pár napja intenzív macska-vadászatban vagyok a neten.
Persze ez se könnyű feladat. "Whiskas-macska legyen!" Cööööh. Az én macskám, had döntsem már el, hogyan néz ki!
Ráadásul az ilyen tévémacska-kinézetűekért mindig pénzt kérnek, én pedig örökbe fogadni szeretnék, nem venni... Szóval biztos nem olyan lesz, de keresés közben megtaláltam a világ legtündéribb kiscicáját.

ÉS FELEMÁS SZEMŰ ÁÁÁÁ ŐT AKAROM!!!!

Érdekes hazaút este 8 után

Röviden összefoglalva az előzményeket, elég rosszul voltam egész nap, végül is egy végigült ETV után kezdődik a kaland.
Amire feleszméltem, az az "induljunk a Jenőbe!" felszólítás volt. Erre föl én elindultam, de végül is csak a Stefi auláig jutottam el, ahol belebotlottam egyik barátnőmbe. Este háromnegyed 8ig beszélgettünk ott, majd Gergő hötös kollégával (van valami beceneve? na mindegy) kiballagtunk a vonathoz. Ilyen jó melegben mi mást se kívánhatna az ember, minthogy ugyan késsen már egy kicsit a kedvenc kicsi pirosunk?
Ő be is tartotta eme remek szokását, a történet valahol ezen a ponton eljut egy fordulóponthoz is. Olyan 8 magasságában elszáguldott az esztergomi gyors, ami a Pestre menő vonat előtt szokott elszáguldani, ekkor boldogan sóhajtottunk föl, és néztük, ahogy leheletünk lassan fölszáll a kellemes időben. Cseverésztünk és vártuk a vonatérkezést. Vártuk, miközben megváltottuk a világot merő szavainkkal és fantasztikus felfedezéseinkkel. Ámbár valahol fél és háromnegyed 9 körül elkezdett zavarni a gondolat, hogy a vonat talán egy kicsit túl sokat is késik. Felhívtam anyámat, nem tudott semmiről, és különben is, mi köze neki a mávhoz?
Nyugodtan beszélgettünk tovább, a kellemes idő már végigjárta csontjainkat, mikor Gergő félresétált, és köszönt valakinek. Én néhány bosszús, hangos mávval kapcsolatos felfedezés után tudtam meg, hogy az illető kedves új dékán urunk.
Pironkodtam, mondhatni égett a pofám, ahogy kellett, de végül is odamentünk beszélgetni, és közös erővel leigázni a világot. Néhány perc társalgás után négyen néztük, ahogy villogó-szirénázó mentőautók vágnak végig az autópályán, már nyilvánvaló volt, mi történhetett. A történet innentől kezdve lineárisan (?) haladt tovább, a dékán úr is nagyban telefonálgatott ezer felé, akárcsak Gergő, miközben én szomorúan néztem a lemerült telefonom (ha nem merült volna le, biztos kaptatok volna meglepi-smseket). Végül is Bence, a bátor, a csodás (a hötelnök) útra kerekedett, és elindult értünk vissza az egyetemhez. Addig a dékán úr beinvitált minket a dékáni hivatalba (mi a neve?), és főzött nekünk narancsos-fahéjas teát, ami nagyon pocsék volt, de mellette tűzforró, így legalább az átfagy.. akarom mondani kellemesen langyos ujjaink újra megtapasztalhatták a vérkeringés csodáját.
Bence megérkezése után nincs túl sok mondanivalóm, csendben, rendben eljutottunk Pestig, ahol az Árpád-hídon szálltam föl a metróra. Innentől ezt a címet is adhatnám a kis szösszenetemnek: "Túl cuki a pofim?"
A metróra egy megállóval később négy csúnyán részeg fiatal szállt föl. A kocsi másik végéről meglepően hamar jutottak el oda, ahol egyedül ültem, és körbeültek. Pontosabban egy leült mellém, a maradék három pedig körbe állt. Meghallgattam az életük történetét, hogy az egyikük bizonyos "Dobos Dani" öccse, akit _nyilván_ ismernem kellene. A Nyugati Pályaudvarig "megismerkedtünk", megtudták hogy pázmányos vagyok és otthon szeretnék már lenni, én pedig olyan információkkal lettem gazdagabb, hogy hitem ellenére nem 16, hanem majdnem 18 évesek (bár ezt továbbra is erősen kétlem), illetve hogy "übercsúcs, nagyon fasza" buliba mennek, ahova nyilván nekem is kellene mennem. Nem tettem, így békén is hagytak.
A Ferenciek terén körülbelül újabb negyed órát, vagy 20 percet várakoztam, végül is a megszokott, majdnem lakásomig szállító busz helyett a gyors buszt választottam, ahonnan még 10 perc séta várt. Igen ám, újra tudom, miért várom meg egyébként mindig, de mindig a lassú buszt!
A megfelelő megállóban leszálltam, ekkor egy fákkal körbedíszített járdán kell a főút mentén körülbelül 10 percet (2 megállónyit) sétálnom. Gondoltam sietek, szaporán szedtem a lábaimat, pár perccel később vettem észre, hogy valaki szintén nagyon siet mögöttem. Merő jófejségből (és igazából a méretemből adódóan tömör paranoiából) lelassítottam, had siessen el mellettem, és én is jobban érzem magam. De ekkor ő is lelassított. Megszeppentem, de nem néztem föl. Azon gondolkodtam, vajon bennem van-e a hiba, és igazából ugyanolyan gyorsan megyek-e, mint eddig. Hát akkor legyen még egy kicsit gyorsabb, újra meghúztam a lépteim, és a mellettem lévő lábpáros is követte a tempóm. Valamikor ilyenkor törhetett rám a pánikhangulat, aztán megpillantottam a következő megállóban egy párocskát. Pont a megálló előtti zebrán a cipőpár lekanyarodott és elindult át a zebrán. Megkönnyebbülve fellélegeztem, és a zebra felé emeltem a pillantásom. A férfi olyan 30as éveiben lehetett, és határozottan _vigyorgott_ rám. Beparkoltam a párocska mellé, majd mikor újra a zebra felé néztem, hogy lássam, hova lett, én.. nem láttam. Nem akartam elhinni, kapkodtam jobbra-balra a fejem, mint valami idióta, keresve a férfit. Végül betámadtam a párost, nem látták-e a férfit?
- Azt, aki melletted jött?
- Azt.
- Az nem veled volt?
- NEM.
- Hú.. hát.. - a lány is körülnézett, végül is okosabb volt, mint én: a zebra mellett volt egy fehér furgon, ami mellesleg pont eltakarta egy társasház kapuját. A lány saját bevallása szerint látta a férfit bemenni a kapun, de okosabbnak tartotta, ha várok velük egy buszt. Egyetértettem, és mindenféle hülye poénnal igyekeztem elütni az időt. Vártam, hogy vagy a furgon induljon, vagy a társasház lépcsőjében gyulladjon föl a villany, egyik se történt meg.
Mikor végre megjött a lassú busz, úgy szaladtam föl rá, mint az ijedt kis nyuszi, és nem is álltam messze ettől: be voltam tojva mint a fene. A következő megállónál is spuriztam haza, itthon pedig mindent 8ra zártam.

Tanulság: ... ... nem tudom. Kéne egy autó.

i'ma bach!

Nah végre visszatértem. Az úgy történt (azoknak, akik basztak felhívni és inkább az msnem spamolta tele), hogy kifingott a laptopom úgy, ahogy volt. Bekapcsoltam és ő úgy döntött, hogy kékhalálozik. Lementettük nagynehezen a cuccaimat, aztán ment a garis szervízbe (csak 4 hónapig kellett könyörögnöm, hogy elfogadják és ránézzenek), és tegnapelőttig ott volt.

Nem kell kétségbe esni, nem barnultam le a napfénytől és a gépmentesség nem is teremtett új hobbikat. :) Persze azért csináltam mindenféle baromságot, amiket jó lenne befotózni meg mutogatni és úgy tenni, mintha érdekesek lennének, de
1. rohadtul nincs kedvem
2. úgyse érdekesek, csak nekem

Szóval ennyi. Rajzolgattam, nemezeltem (és beletörtem a tűt a nemezgolyócskámba, ügyes vagyok..), gyöngyfűztem, indiánfonatoztam, rájöttem hogy a dvd lejátszóm egyetlen dvdmet olvassa csak be.

Egyébként se voltam mostanában túl sokat itthon, szóval közkívánatra a heti programom (és ezentúl mindenkinek ezt linkelem, ha megkérdezi, mikor érek rá):

Hétfő: este 8-10-12ig (kedvtől függ, de egésznapos program) -> Egyetem
Kedd: du 1ig meló, utána ráérek (hivatalosan tanulás)
Szerda: kb éjfélig egyetem
Csütörtök: délelőtt meló, délután egyetem, kb 6-8tól vagyok pesten
Péntek: du 1ig meló
Szombat: szabadnap (?)
Vasárnap: du1ig meló

Szóval kitöltöttem magamnak a hetemet, nehogy unalmasan teljen a félév. Az ősziszünet se volt túl unalmas, a hét első felében dolgoztam, a másodikban pedig az ETVvel (gyengébbeknek egyetemi tévé) lementünk Bujákra. 3 nap ivászat és ökörködés eredménye az lett, hogy tegnap nagyon megfájdult a torkom, anya szerint mandula. Izgi.

Mindenesetre holnap ázsátám, és bár (remélem) egy pázmányos se olvassa a blogom, holnap megyünk körkérdésezni, muhaha! Kitaláltam egy állati jó kérdést ^__^

Hm. Mit hagytam ki? Namindegy, most már így marad.