Első randim a lightroommal

ingyen reklám

szeretném azt képzelni, hogy vagyok valaki (aki nem vagyok), szóval ím két kedves kezdeményezés (ahaha, így reggel egyszerűen brillírozok!), amit figyelmetekbe ajánlok:

- csoporttársaim szervezésében indul kedden a Pázmány Filmklub, kortárs (barátnőmet idézve "gagyi") filmek vetítése az Odeonban, utána beszélgetés pázmányos filmes tanárral és a film egy készítőjével. Részletek itt és itt. jegyár pázmányos diákkal 500, nélküle 650

- barátnőm igyekszik megválni régi, de alig használt cuccaitól itt. jó cuccok, kedvező, ár, és a blogcím is beszédes: online turi. mi kellhet még egy nő boldogságához? :D

[EDIT] - sőt, ma hiperjófej vagyok (hétfő van), szóval ide teszem még az egyik Wampos riportalanyomat, is. ő toritextil, link itt. klassz cuccokat csinál, főleg övtáskákat (van már 3, de lehet veszek én is tőle is egyet... argh, táááskák!!!). szóval éljenek a hazai ésvagy egyedi cuccok, nyomás rendelni tőle :)

a mai nap folyamán, vagy legkésőbb holnap végre megírom és kirakom a világűrklubos beszámolót. végül úgy döntöttem, nem cikk lesz, csak egy ilyen énblogos hányadék, mert nem egy tudósítást akarok írni belőle, véleményem minek legyen, ha nem értek hozzá, és így tovább. egyszerűbb csak leírni mindazt amit hallottam, tapasztaltam, tanultam, és hozzádobom a saját, vitaindító jellegű gondolataimat.

Feladat: Élmény a piacon

WAMP - A designer vásár

Több éves hagyományra tekinthet most már vissza a Wamp, vagyis a Vasárnapi Művész Piac. Eredetileg ez egy hiánypótló vásárnak indult el, fő célja az volt, hogy a fiatal, tehetséges tervezőknek teret adjanak, az érdeklődők és a készítők találkozhassanak egymással, szemtől szembe. A Wamp mára már hatalmas érdeklődésnek örvendhet.

Átlagosan havonta egyszer, mindig vasárnap rendezik meg. A helyszín váltakozik, és bár többször is megfordultam már a piacon, ez az első alkalom, hogy a Millenárisba kellett mennem a Deák tér helyett. Ezzel a helyszínnel mindig egy kicsit bajban vagyok, bár nagyon egyszerű megtalálni, mégis hajlamos vagyok eltévedni az utamon odafelé. Persze hamar rájövök, ahelyett hogy saját fejem után menjek, célszerűbb lenne követni a tömeget. Igen, tömegről beszélek. Hiába van még csak tíz óra, a Széna térről szinte egy emberként haladnak a Millenáris és a Wamp felé.

Elsősorban nők mennek, párosával vagy kisgyerekkel, néhol férfiakat is látni, barátnővel vagy feleséggel. Alig tíz perces utam során rájövök, nem kell csalódnom, ez ugyanaz a fiatalos, élénk közösség, akiket mindig látni a designer vásáron. Bent a Millenárisban gyorsan megtalálni így a megfelelő épületet, amely már tömve van az emberekkel. A mostani rendezvény hatalmas reklámteret kapott, az egyik országos rádióban is beszélgettek a szervezőkkel, ráadásul még ismert divattervezőket is hívtak erre az alkalomra.

Teszek egy kissé bizonytalan kört, és végigpillantok minden kis stand áruján. Ezek a standok alig egyszer egy méter nagyságúak, mégis rengeteg mindent talál az ember rajtuk: táskák, egyedi ruhák, fülbevalók, karkötők, gyűrűk, álló- és függőlámpák, fali órák, csokoládék, fűszerek, szappanok. Nagy meglepetésemre még biciklit is árulnak, utóbbi eladói nyilván nagyobb teret kaptak, mint a többiek. Fontos megjegyeznem, hogy ezek mind-mind saját készítésű holmik. Még mindig csak a földszinten jártam, és csak ezután sétálok föl az emeletre. Itt sokkal lazábban vannak elhelyezkedve a divattervezők, akikről fentebb már említést tettem. Az eladók többnyire maguk az áruk készítői is, vegyesen találhatunk köztük magánszemélyeket, kis és komoly cégeket is.

„Most már több mint tíz éve foglalkozom bőrművességgel” meséli mosolyogva a kedvenc tervezőm, Móga Barbara. „A Wampra 2008 óta járok ki, kisebb-nagyobb megszakításokkal minden alkalommal itt vagyok.”

„Nekem ez az ötödik alkalmam” mondja szintén mosolyogva Rodek Viktória, ő textilből készített táskákat és egyéb apróságokat árul. „Körülbelül két éve varrok. Most még csak hobbi, de szeretnék majd komolyabban is ezzel foglalkozni.”

Igen, a jókedv egy visszatérő eleme a piacnak, és az egyik fő oka, amiért bele lehet szeretni. Itt mindenki barátságos, és nem találkozunk a plázákban megszokott unott arcokkal. Az egész épületet áthatja a kedvesség és a jószívűség, amely még azokat is megérinti, akik rosszkedvűen érkeznek ide. A designereket sok negatív kritika szokta érni a magánéletben, az emberek gyakran nem értik meg alkotói szándékukat, de ez az értetlenség itt teljesen elvész. Barbarától is, Viktóriától is kérdeztem, érte-e már őket bármiféle kritika az alkotásaikat illetően.

„Nem, még soha” néz elgondolkodva Viktória, „az emberek nagyon kedvesek és mosolygósak. Szeretni szokták, amiket készítek”. Ugyanezt a választ kapom Barbarától is: „Még semmilyen negatív véleményt nem kaptam, senki se hozta vissza a táskákat azzal, hogy bármi baj lenne velük. Sőt, amin meglepődtem, hogy a nagyobb méretű táskákat, amik inkább fiatalosabbak, már nem csak a húszas éveikben járó lányok veszik meg, de a negyvenes korosztály is keresi.” Úgy látszik, ez a vásár még a generációkat is átíveli.

Ugyanezzel a gondolattal találkoztam akkor is, amikor a vásárló, nézelődő embereket szemléltem. Az idős, bicegő nagymamák is ugyanolyan szeretetteljesen nézegetik az árukat és beszélgetnek a tervezőkkel, mint a kismama, aki kenguruban viszi a babáját, és mint a tíz éves kislányok, akik nehezen összeszedett zsebpénzükkel jöttek el ide.

„Mi most vagyunk először a Wampon, de nagyon tetszik” nyilatkozta egy fiatal pár. „Nagyon tetszenek az emeleten a divattervezők ruhái, ráadásul nem egy személytelen eladótól vehetjük őket, hanem közvetlenül a tervezőtől. Az egyetlen, amit kicsit hiányolunk, azok a lakberendezési tárgyak.” De hát sajnos mindent a Wampra se lehet elhozni, bár meg kell jegyeznem, minden alkalommal mások jönnek el árusítani, néha több lakberendezési tárgyat árulók is. „Nekem a barátaim meséltek erről a piacról, és most sikerült először idejönnöm. Nagyon izgalmas, szerintem venni is fogok valamit” mondta mosolyogva egy húszas éveiben járó hölgy. Végül két tinilányt is meg tudtam kérdezni, mi a véleményük a piacról.

„Sokszor jövünk ide, olyan fél éve rendszeresen” mesélik, majd az egyikük folytatja, mielőtt kérdezhetnék. „Én már vettem itt egy pár fülbevalót. Nagyon jó a minősége, és azóta is az a kedvencem.” Ez is egy fontos tényező, ami sajnos manapság egyre ritkább: a minőségi termék. Mivel itt közvetlenül a készítőtől vásárolhatunk, ezért nekik is legalább olyan fontos, hogy jó minőségű árut készítsenek, mint amennyire nekünk, vevőknek. Viszont a Wamp viszonylag ritkán van. Utolérhetjük a designereket máshol is?

„Én főleg interneten árulom a táskáimat, a meskán van egy boltom” meséli Viktória. A Meska egy internetes portál, ahol a kézművesek a Wamphoz hasonlóan árulhatják a termékeiket. Viktória itt „toritextil” néven található meg. Barbara azt mondta, ő egy darabig boltokban próbálta árulni a termékeit, de végül a Wampnál maradt. „Nehéz bejuttatni a dolgaimat a boltokba, ráadásul az árán sem egyszerű megegyeznünk. Most egyetemista vagyok, így épp, hogy eleget termelek ahhoz, hogy az itteni közönségnek elég legyen”. Sikerült megkérdeznem a bicikliket áruló férfit is: „Nekünk ez az első alkalmunk itt és nagyon izgatottak vagyunk. Az emberek kedvesek, sokan jönnek ide megcsodálni a bicikliket, amiket saját kezűleg szerelünk össze. Eddig csak a neten árultuk őket, a csajbringa.hu oldalon”.

Kissé megfáradva, de vidám hangulatban készülődöm, hogy haza induljak. Körülbelül két órát töltöttem el a piacon, mégis úgy érzem, mintha csak percek lettek volna. Jó lenne még maradni, ingyen kóstolót venni a házi készítésű csokoládéból, fájdítani a szívem egy újabb egyedi készítésű táska után, vagy beszélgetni „testvérvásárlókkal” a tapasztalatainkról, de lassan számomra elviselhetetlen mennyiségű ember lepi el a piacot, és inkább kimegyek a friss levegőre. Alig sikerül csak elhagynom a Millenárist, ameddig a szem ellát, mindenhol csak emberek, családok, játszó kisgyerekek sétálgatnak, céllal vagy a nélkül.

Ilyen egy szép vasárnap.

Social Network - A facebook film

Ez az első írásom filmről, szóóóval ne lepődjetek meg, ha nem kapásból egy pulicer-díjas alkotás. Mivel ledöglött a routerem és épp nincs netem, gondoltam megnézem végre ezt a filmet. Elvégre még csak olyan másfél hónapja porosodok a gépemen.

Az elején teljesen az volt az érzésem, mintha már legalább húsz perce menne a film, én meg lekéstem az elejét. Két tini szövegel, olyan gyorsan, hogy még fel se sikerült egészen fognom egy gondolatmenetüket, máris váltanak. Váltanak, váltanak, és szakítás. Mi? Mire pislogok kettőt, és lassan felfogom, hogy a fiú Mark Zuckerberg, már kocog is a sötétben. Aztán még egy jó darabig. Már a Scott Pilgrim vs. the worldben is megvolt ez a –számomra- új fajta megoldás, hogy hosszan elnyújtják a film elején a feliratokat. Nem mintha nem lenne kellemes a nyomasztó zongora zene, és felemelő a matt fekete tájon való kocogás, de a magam részéről már az előző filmben is bosszantott, hogy a végtelenségig csak a feliratokat bámuljuk már az elején is.

Főhősünk hazaért. Éljen, véget értek a feliratok! El se hiszem. A következő, aminek fejjel rohanunk neki, egy nagy adag szponzor legkevésbé se bújtatott reklámja, és egy vaio netbook 2003ban. Oké. Végül is nem lehetetlen, elképzelhető, hogy volt akkor is, de nekem akkor is bizarr volt. Mark blogol, körülbelül hárompercenként, miközben feltöri a Harward teljes rendszerét. Szép, csak újra különös. Bár én felvállalom magam, mint geek vagy nerd, a hadarásnak a felét így sem értem. Talán azért büszke lehetek arra, hogy legalább a felét értettem, és külön megnyugtató, hogy nem csak én blogolnék percenként. Örülök, hogy itthon nem szoktam úgy berúgni, mint ő.

A karaktere egyébként eléggé tipikus, klisékkel teli. Emlékszem, hallottam egy nyilatkozatot a valódi Zuckerbergtől, hogy messze nem olyan felvágott a nyelve, és nem olyan jó rétor, mint amilyennek a film bemutatja, de talán ez a kis módosítás jó volt. Feltéve, ha az volt a cél, hogy önmagát porig rombolja.

A történet két szálon fut, az egyik hemzseg a perektől, és a perek közt időben össze-vissza rohangálva kapjuk meg a múltbéli eseményeket, ezeket lineárisan. Ez szerintem egy jó ötlet, mert elkerüli, hogy a két, önmagában dög unalmas szál lelapuljon, és sokkal könnyebbé teszi az ugrásokat a múltban.

Megismerjük a Winklevoss fivéreket. Nem tudom, érdemes-e róluk írni. Amennyire úgy tűnt a film elején, hogy komoly szerepük lesz, ez messze nem így történt. Ha állást foglalhatok (márpedig ez az én blogom, miért ne tehetném?), a fivéreknek nem volt igazuk. Egy nagyon, nagyon alapvető ötlet volt csak az övék, ami Zuckerberg kezeiben bőven túlnőtt rajtuk. Ha egy varrónő megvarrja a világ legtökéletesebb báli ruháját, vajon a báli ruhákat készítő cégek beperlik őt ezért? Két hasonló ötlet nem ugyanaz, és a világ birka jellege tette lehetővé azt, hogy a The Facebook befusson, míg a HarwardConnection bukásra volt ítélve. NA DE nem erről van itt szó.

A visszatérő, idétlen szerelmi szál se hiányozhat a nagy amerikai csodatörténetről. Az idegesítő kislány a film elejéről? Ő áll az egész történet hátterében. Miatta akar főhősünk bizonyítani, miatta lesz Mark milliárdos. Gáz? Igen. Nagyon.

Ahogy a cég nő, terjeszkedik és feltűnik Justin Timberlake alias Sean Parker, úgy nő az ember gyomrában a kellemetlen érzés, a film hangulata nyomasztóvá válik, és azon kapjuk magunkat, hogy újra azt sulykolják belénk: A pénz rossz, a pénz gonosz, a pénz tönkreteszi az életedet. Mark elveszt mindent, kivéve a Facebookot és a pénzt. Az ember azzal a érzéssel dől hátra, „de jó, hogy nincs pénzem, engem ez a veszély nem fenyeget”. De most komolyan. Mit kell a parasztvakítás?

Hiányoltam a yahoo-legendát a filmből, és újabb idétlen túlzásnak éreztem azt is, ahogy Saverin párkapcsolata tönkrement, pedig ő a filmben az egyetlen normális jellem, akinek a pere tényleg jogos volt, még akkor is, ha nem Zuckerberg cseszett ki vele, hanem inkább az események peches, véletlenszerű alakulása.

A kedvenc jelenetem viszont, csak hogy valami jót is írjak a filmről (itt hozzátéve, a film a sok lehúzás ellenére tetszett), vitán kívül a hackerek ivós versenye volt. Ilyenkor az egyszeri bölcsész (én) kicsit elszégyelli magát, és bánkódik, amiért nem mérnökire vagy informatikára ment, de aztán rádöbben, nem is baj, azokhoz úgysem ért. Viszont bölcsészkaron nem lenne megvalósítható egy hasonló játék? Bár mit is lehetne csinálni? Versenyszerűen olvassunk szakirodalmat, és aki elalszik, innia kell egy felest? Ugyan már.

Összefoglaló:
Színészek: Nagyon jók. Az utóbbi pár napban néhány olyan siralmasan, tragikusan, bosszantóan szánalmas filmet és színészi játékot láttam, hogy ez most meglepően életszagú volt azokhoz képest.

Díszlet: Öhm.. mit mondhatnék? Nem volt túl nehéz dolguk…

Történet: Jó. Határozottan jó. Annak ellenére, hogy (percre pontosan) két órán át a nagy büdös semmit nézzük, ahogy néhány multimilliomos marakodik a pénz fölött, mégis érdekes, mégis nézzük, és talán még a keserű íz is csak enyhe a szánkban, amiért mi ilyen rettenetesen távol vagyunk ezektől a pénzösszegektől és a facebookot is csak felhasználói oldalról látjuk.

Technika: Hát, itt sem nagyon volt dolguk, bár –ha megengeditek az okoskodásomat a nélkül, hogy szembe köpnétek érte-, a kameraállások sokszor kifejezetten tetszettek.

Szinkron és Felirat

Ha bárki is azt hiszi, ez egy állásfoglaló írás lesz, hatalmasat téved. Nézem a tévét… no, nem az RTL Klubot, vagy a még fantasztikusabb TV2t, hanem a Comedy Centralt (továbbiakban CC). Ezen vannak a kedvenc sorozataim: Az így jártam anyátokkal, a South Park, a Family Guy, és még sorolhatnám a végtelenségig. Már most látom magam előtt a kedves olvasó fintorgó fejét: „Szinkronnal nézi a tévében? De gáz.”

Mert igen, napjainkban gáz magyarul nézni a sorozatokat. „Az eredetiben jobban ütnek a poénok”, „sokkal karakteresebbek a hangok”, és „egyébként is amerikai sorozat”. Emlékszem, amikor elkezdték szinkronizálni a japán rajzfilmeket, szó szerint (kivéve az utolsót, persze), ugyanezek voltak az én érveim is. De most mégis elbizonytalanodtam. A CCon elég vegyes a felhozatal. A nappali és koraesti műsoridőben kizárólag szinkronos sorozatokat (és most már filmeket) sugároznak, míg a késő esti (23 óra utáni) sávban elő-elő kerülnek a feliratos műsorok. A Sarah Silverman Program, Jeff Dunham (na, most lebuktam, ez nem is késő esti), illetve időről időre megismétlik az „Égessük le XY-t” című műsort.

Na most. Jeff Dunham esetében még megértem, hogy csak felirattal adják, a szinkronban közel lehetetlen lenne visszaadni az interneten már közhelyként forgó „Silence, I kill you!”-t, és eleve, egy nagyon jó hasbeszélőről van szó, aki ér annyit, hogy eredeti hanggal sugározzák. A másik két műsor esetében viszont egyszerű igénytelenségnek érzem. Lehet, hogy valami jobb eredeti szinkronnal, de végső soron Magyarországon lakunk, nem? Egyikben sem tudok olyan rettenetesen fordulatos angol szóviccekről, amiket nem lehetett volna átültetni édes ékes anyanyelvünkre. Az „Égessük le” műsor pláne problémás: amerikai kis celebek szidják egymást. Tényleg van erre igény a magyarok közt?

Más részről viszont engednem kell a népnek: Tényleg vannak olyan viccek, amik jobban hangzanak angolul, tényleg van sorozatszereplő, akinek a magyar szinkronhangja nem illik a karakterhez, vannak szófordulatok, amik csak nagy erőfeszítések és erőlködések árán ültethetők át a magyar nyelvbe, és talán jobbak lennének angolul, felirattal. Konkrét példa erre az Így jártam anyátokkal, amelynek rajongótábora nagy része hangosan fújol, ha az egyszeri tévénéző magyarul emleget föl egy poént.

Tehát úgy tűnik, tényleg jobb az angol szinkron, magyar felirat. Biztos? Sok esetben csak háttérzaj számomra a tévé, és ilyenkor egy elég bosszantó törés, amikor hirtelen angol szinkronra váltanak magyarról, és ugyanúgy kizökkent, amikor az angol műsort magyar reklámokkal pakolják meg. Ahogy már egyszer említettem, egyszerű igénytelenségnek jön le, amíg az ember füle rá nem hangolódik a másik nyelvre. Ilyen szempontból szerencsés alkat vagyok, mert anyanyelvi szinten kezelem mindkét nyelvet, de még engem is frusztrál ez a megoldás. Mit gondolat vajon az, aki még csak meg sem érti az angolt?

Hogy őszinte legyek, ez az írás többnyire öncélú. Reméltem, ha összehasonlítom ezt a két stílust, rájövök a megoldásra, és elnyerek valamilyen kitűntetést, amiért megfejtettem az ősi rejtély megoldását. Ez nem jött be. Ti mit gondoltok, kedves -közel kettő darab- olvasóim?

A társadalom peremén tisztább a levegő és szebb a kilátás.

Harry Potter és a tömeg

Csörgött a telefon, a barátnőm hív. Kapott két jegyet a Harry Potter hetedik részének premierjére, és rám gondolt, mint partnerre. Természetesen igent mondtam, és mire észrevettem, máris szerda este volt, és indulnunk kellett.

Hivatalosan November 25.-én, éjfél után öt perccel kezdődött a vetítés, így körülbelül háromnegyed tizenkettőre értünk a Westendbe, a premier helyszínére. Rengetegen voltak, több mint elegen. Nem számítottam ekkora tömegre, és külön meglepetésként ért a tény, hogy nem csak egy, de az összes teremben ezt a filmet játszották. Mindegyikben. És mindenhol egyszerre kezdődött és végződött a film. Eltökélt szándékunk volt, hogy veszünk némi pattogatott kukoricát és üdítőt, csak hogy rendes fogyasztók legyünk, ha egyszer ingyen mozizunk, de a büfénél is annyi ember volt, hogy azonnal elriadtunk. Gondoltuk, inkább beülünk már most, legalább nem maradunk le a reklámokról.

A terem már ekkor se volt üres, és a körülöttünk lévő rágcsálnivaló és üdítő illatok garmadájában már az első perctől éreztük, hiba volt nem a büfésort választani. Húsz percig ültünk és hallgattuk a nyugtatónak szánt, kifejezetten idegesítő háttérzenét, miközben néztük, ahogy szállingóznak be az emberek. Beült mögénk két fiú, akik kényelmesen elhelyezkedve rugdosni kezdték a székünket. Mellesleg sosem értettem a székrugdosás elvét. Nagyon sok hely van ott az ember lábának, tulajdonképpen csak akkor tud belerúgni az előtte lévő székébe, ha kifejezetten rákészül. Leült mellénk két lány. Én magam se vagyok az a vékonyfajta, de elférek a székemben. A mellettem ülő hölgy ellenben talán testalkata miatt, talán nagyméretű táskája, talán még nagyobb kabátja miatt, amit mind természetesen a székbe kellett zsúfolnia, minden esetre félig átdőlt az én székemre, amitől viszont nekem kellett a barátnőmre ráhajolnom, hogy elférjek.

Éjfél múlt tíz perccel, és még nem kezdődött el a film. Szerda éjjel lévén kezdtünk idegeskedni, másnap mindkettőnknek jelenése volt az egyetemen. Fél egykor már kifejezetten idegesek voltunk, és még mindig semmi. Ekkor jöttem rá: nyilván mindenkit megvárnak a kezdéssel. Mi is beállhattunk volna a sorba, de most már mindegy. Negyven perccel éjfél után végre elkezdték a reklámok vetítését, és valamivel háromnegyed egy után „máris” elkezdődött a vetítés. Eddig volt időm rászólni a mögöttem lévő fiúkra, a lányok ráértek kiolvasni fejenként két divatmagazint, már barátnőmmel mi is pontosan tisztában voltunk vele, mely táskák lesznek a télen divatosak, és hogy a barna hajú hölgy bizony rosszul járt: a hatvanezer forintos táska helyett a nyolcvanezer forintos koktélruhát kellett volna megvennie. Szegény.

A film nagyon jó volt. Remekül visszaadta a könyvet, szinte a legutolsó feleslegesnek hitt kis mellékszereplőt is megjelenítették, hisz kikötötték: ez a feldolgozás pontosan követni fogja a regényt. A poénok nagyot csattantak, a közönség jóízűen nevetett: a mellettem ülő leányzó rázkódott, vele rázkódott a székem és kicsit én is. A mögöttem ülő fiúk vidáman kacagva rúgtak a székembe, mikor felbukkant az egyik szereplő, ki meglehetően hasonlított társadalmunk legnagyobb lélekszámú kisebbségére és így a két fiúra is. Nyilván magukra ismertek, és erre a gondolatmenetre már én is jobb kedvre derültem. Az egyetlen problémám az a film hossza. Ha nem lett volna eleve majd’ egy órás csúszás, sokkal emészthetőbb lett volna, de a két és fél óra így szinte a végtelenségbe nyúlt el, a végére már alig tudtam figyelni.

Kifelé menet értettük csak meg, mennyire sokan jöttek el erre a premierre. A bevásárlóközpont a mozin kívül már teljesen le volt zárva. Elhaladtunk a büfé mellett, és le a mozgólépcsőn. Megtettünk egy félkört az épületben, és újra le a lépcsőn, aztán nyíl egyenesen a kijárathoz. Mikor csak elindultunk és lenéztünk, már akkor szinte végtelen hosszan haladtak az emberek egy vékony sorban, és mire leértünk és visszanéztünk, még mindig csak jöttek-jöttek az emberek. Félreálltunk a sorból, és néhány percig bámultunk a mozi irányába, hátha meglátjuk a sor végét, de a biztonsági őrök udvarias felszólítására felhagytunk ezzel, és távoztunk.

Már hazafelé sétáltunk, mikor beszélgettünk. Barátnőm teljesen lázba jött, vidáman emlékezett vissza a kedvenc jeleneteire, én pedig mosolyogva hallgattam. Hallgattam, mert bár az adaptáció jó volt, engem mégsem ragadott magával a „Hápé-láz”. Kiskorom kedvenc könyvsorozata mindig el tudott varázsolni, de csak most, hazafelé rémlett föl, mekkora csalódás volt nekem a befejező rész, így a film sem ragadott igazán magával.

Összefoglalva tehát érdekes volt életem első éjszakai premierje, de azt hiszem, amennyire exkluzívnak tűnt így elsőre, pont annyira volt kedvetlenítő.

Való Világ vagy Milliós játszma?

A közelmúltban debütált a két legnagyobb kereskedelmi csatornán mindkét műsor. A Való Világ a régi csomagolást hozta vissza: Nincsenek nagy újítások, minden héten pörög a beszavazás, és a kedves tévénéző izgulhat kedvencéért, vajon épp kivel fog összeveszni? A 40 milliós játszma ezzel szemben egy brit eredetű vetélkedő, lényegében a régebbi kvízműsorok fordítottja: eddig a kérdésekkel gyűjtögettük a pénzt, most előre megkapjuk, hogy aztán szépen körről körre elherdáljuk azt. De mi az egyszeri néző hozzáállása a főműsoridő kínálatához?

A hétfői (november 29.) statisztikák kifejezetten „mókásra” sikeredtek. A Való Világ egy befutott műsor, aki bármelyik korábbi évadát látta már, pontosan ismeri az ütemtervét. A 40 milliós játszma ezzel szemben valami egészen új. Nem meglepő tehát, hogy a kvízműsor (a korábbi szokásokkal ellentétben) jócskán nézettebb volt, mint a valóságshow. A hivatalos kritikusok nem is ezen lepődtek meg igazán, hanem azon, hogy a kvízműsor a teljes adásidőben népszerű maradt: Még a reklámblokkok alatt is több nézője akadt, mint a konkurens csatornának. A vélemények megoszlanak róla. Van, aki szerint érdekes, és kifejezetten vicces, ahogy a versenyzők a rendelkezésre álló egy percük utolsó pillanatban még kétségbeesett, bizonytalan pillantásokat vetnek a válaszlehetőségekre és úgy dobálják szét a több millió forint értékű kézpénzt. A műsor jelenlegi sikeréhez az is hozzájárul, amit mellesleg a portálok nem igazán említettek meg, hogy a real-time műsor interaktív. Az interneten együtt játszhatunk a játékosokkal, ugyanazokra a kérdésekre, ugyanannyi idő alatt kell válaszolnunk. A televízióban pedig időről időre, a pillanatnyi szünetekben meg is jelennek az internetes játékosokról készített különböző statisztikák, például „27 billió forintot vesztettek összesen az on-line versenyzők.”

Az interneten is kialakult a két műsor kapcsán egy fajta vita. Leginkább két tábor alakult ki az egyik kritikai jellegű blogon, amely egyébként írásom gondolatindítója is volt. Az egyik tábor azt hangoztatta: természetes, hogy egy új szerkezetű kvízműsor érdekesebb, mint a már évekkel ezelőtt is unalmassá vált valóságshow, és bár a milliós játszma még kissé döcögős, biztos benne, hogy nagy sikerű műsor elé nézünk. A laikusok talán most azt gondolnák, hogy a másik tábor a Való Világ mellett állt ki, de nem így történt. Ezek a felhasználók ugyanis nem csak a kvízműsort nézőket, de a kvízműsort magát, a két kereskedelmi csatornát, a valóságshowt és az ezt kedvelő nézőket is megtámadta. Véleményük szerint „nem csak két csatorna van”, „sokkal értelmesebben is eltölthetné az ember az idejét”, illetve magasztalták a kultúra, az ismeretterjesztő csatornák, a könyvek és a klasszikus zene fontosságát.

Azt kell, hogy mondjam: öröm látni, hogy Magyarországon csak ilyen emberek élnek: Akik ismereteiket kvízműsorok nézésével kívánják tesztelni, bővíteni és frissíteni, a másik oldalon pedig a kultúra és intelligencia már olyan magaslatokba röppen, ahol számukra csupán a komoly irodalom, a tudomány és a klasszikus zene nyújthat megnyugvást. De ha ők ennyire undorodnak a kereskedelmi csatorna szennyétől, honnan ismerhetik egyáltalán? A válasz persze adott: „véletlenül kapcsoltam oda”, „a szomszéd, a fiam, a kulturálatlan kollégám, a buszon mellettem ülő mesélte”. A legszebb kifogás mégis talán az volt, „épp újságot olvastam, mikor felkaptam a fejem.” Miért olvasott újságot kora este, a televízió előtt ülve? Vagy ez csupán az én fejemben összeférhetetlen? Mindenesetre úgy látszik, a kereskedelmi csatornák, ahogy tíz, öt, egy évvel ezelőtt is volt ez: halálra vannak ítélve. Elvégre senki nem néz valóságshowt, a Győzikétől a falnak futnak, a zenei csatornákon csak zaj és nyávogás megy, sehol sincs érték, kivéve a 10millió egyéniség magánrezidenciáján, ahol véletlenül se találnánk Metropol újságot, a böngészőjükben nem lenne ott az index.hu, és különben is csak a kandalló előtt ülnek mély családi szeretetben és örömben.

A világon minden a legnagyobb rendben.


Az idézett cikk megtekinthető itt.

(b)KV

Házasasszony üzenete:
*és most mit csinálsz?

Nura |Cheshire Cat| - chaotic neutral üzenete:
*hát
*kitalálom a bkv új logóját
*kezdetnek
*aztán kell egy szlogen
*és utána jöhet a plakát, szórólap és névjegykártya

Házasasszony üzenete:
*akkor ma nem alszol?

Nura |Cheshire Cat| - chaotic neutral üzenete:
*nagyon úgy néz ki
*lehet kimegyek inkább egy kávéért

Házasasszony üzenete:
*mert úgy néz ki,h én se

Nura |Cheshire Cat| - chaotic neutral üzenete:
*egy béKÁVÉ ért

Házasasszony üzenete:
*agyadra megy...

Nura |Cheshire Cat| - chaotic neutral a következőt írja:





Nura |Cheshire Cat| - chaotic neutral üzenete:
*ott az új logó
*:D

Házasasszony üzenete:
*:Daz új logo
*:D

Nura |Cheshire Cat| - chaotic neutral üzenete:
*ennyi

Du.3ra mentem a klubba. Egészen olyan volt, mint anno németország. Én voltam a pultban, én vigyáztam a kasszára, bármi baj van, engem kell megkeresni. A kolleganőm pontosan olyan idegesítő és buta volt, mint No.ban. Ilyenkor elhiszem, hogy túlművelt vagyok a pultos melóhoz. Vagy ahhoz, hogy más vendéglátóssal dolgozzam együtt.
A csaj kb végigpofázta az egészet a nagy semmiről, és a végén közölte hogy rég talált ilyen jó beszélgetőpartnert, majd megkéri a főnökséget, hogy legközelebb is velem legyen együtt. Most mondhatnám, hogy legalább jó munkerő, de hááááát... folyton útban volt, sokszor elbambult. Amikor megjöttek a barátnői, akkor velük munkaidő alatt (!) ment ki táncolni.. fantasztikus volt..
Namindegy. Hajnali 6ig voltunk nyitva, utána vihettem hátra a kasszát.
Teljes lelkinyugalommal, sőt, büszkén vittem a pénzt, hogy na nálam minden stimmelni fog és én leszek a pultosok gyöngye, erre közölte a főnök, hogy hiányzik 8ezer... Feltúrtam az egész pultot, hátha találok valahol egy kis pénzt, de semmi.. utána faggatni kezdtem a többieket, hogy hozzányúltak-e a kasszához az engedélyem nélkül.. "nem". Amikor már azon voltam hogy sírva baszom a kasszát úgy ahogy van a falhoz, közölte a főnök, hogy "jééééé, rossz sort néztem, megvan a pénz!" ....
Egy. Egész. Órán. Át. Téptem a hajam a pénz miatt, erre ő volt a balfasz.. Megkaptam a fizum és Süti kollega mondta hogy hazavisz. Mondtam, hogy neeem, nekem jó a busz, nem kell a kocsi. Valahogy sejtettem, hogy nem kéne vele kocsikázni. Végülis beültem a kocsiba. Az is kurva jó volt, egész hazafelé úton azt hallgattam, a fizummal a zsebemben, hogy neki nincs kajára se pénze, meg rohadjon meg mindenki aki kapott fizetést, és különben is ő itt mennyit dolgozik, mindenki más lustálkodik meg trógerkedik, bezzeg ő, bezzeg ő...

Szóval újfent a vendéglátás pöcegödrében vagyok. És megint agyfaszt kapok a kollegáimtól. Csodás.

morgás

Hát, úgy néz ki, ma se kapok fizetés. Március közepe van, és most se kapom meg a _januári_ fizetésem... kezdem ezt baromira unni.. ETVzni se tudok emiatt, az egyetlen szabadnapom keresztbe van lőve miatt, és még azt a minimális pénzt se kapom meg, amennyiért a hátamra vettem a dolgot.
Hogy én mennyire szeretnék kilépni, és inkább azzal foglalkozni, ami igazából érdekel :\

Vasárnap

Ma beültünk Trametessel Mentsvárba. Egy olyan pultosbácsi volt lenn, akit még sose láttam. Kikértük a két sörünket, majd beültünk hátra dumálni. Olyan 10 perccel később, mikor Tram már cigizett (én ugye nem..!), hátrajött a bácsi. Megállt az asztaltól egy bő méterre, majd gyanakvó hangon megszólalt: "Füveztek?"
Döbbenten néztünk egymásra, majd mondtuk, hogy nem, mire a bácsika elment. Néztünk, hogy ez így mi volt, Tram azt tippelte meg, hogy a zöld-fekete színvilágom plusz a raszta haj tehette gyanakvóvá. Olyan fél órával később újra hátrajött a pultosbácsi, és megkérdezte, hogy meghívhat-e engem egy italra, hogy "ideszoktasson". Ideszoktatni? Engem? Végülis mégcsak egy éve jártam le...
Végül 4 centnyi cukros vizet kaptam nagyon enyhe alkoholos mellékízzel, de hát ingyen volt, mit hisztizzek :)

Aranyos volt. Később amikor kimentem D.nek kérni egy kávét, a bácsi még megkérdezte a nevemet is, aztán amikor csocsóra mentem pénzt felváltani, bókolgatott is. Mások miért nem képesek erre? Lehet rossz generációba születtem... :)

Vision Express kuponok

Kaptam postán egy rahedli (2x5) kupont a vision expresstől, de nem valószínű, hogy fel fogom használni őket. Ha valakinek kellenének, keressen meg.

A kuponok:

Második szemüveg ingyen
- február 15-március 28
- Magadnak vagy párodnak igényelheted a második szemüveget ingyen, a második szemüveg összértéke nem haladhatja meg az első összértékét. Az első szemüvegnek vékonyított lencsésnek kell lennie. A második szemüveg Vision Express Normal típusú, más akciókkal nem vonható össze a kedvezmény.

20.000 Ft Szemüvegkeret kedvezmény
- február 15-március 28
- Vékonyított lencsével kell igényelni a szemüveget, az új kollekció kereteire a kedvezmény nem vonatkozik.

Vision Express Progressive Basic lencse 29.980 Ft helyett 9.980 Ft
- február 15-március 28
- Új szemüveg vásárlásakor lehet igénybe venni.

Szemüveghez ajándék napszemüveg
- február 15-március 28
- A napszemüveg értéke nem haladhatja meg a szemüveg értékét, a szemüve vásárlásakor semmilyen kedvezmény nem vehető igénybe.

Vision Express Comfort Lencse 19.980 Ft helyett 4.980 Ft
- február 15-március 28
- Új szemüveg vásárlásakor lehet igénybe venni.

Mmm

Ma, úgy döntöttem, ki fogok dobni egy valagnyi pénzt az ablakon egy jóféle Subway szendvicsre.
Persze az is lehet, hogy az itthoni pajzeres is jó lenne, ha megmozdulnék....

Velencei Karnevál Non-stop

A velencei karnevál a Rio de Janeiró-i karnevál mellett a világ leghíresebb farsangi mulatsága. Februárban egész Európa a vízi városra szegezi tekintetét és több ezer magyar látogat Velencébe, hogy részese lehessen ennek a hatalmas bulinak. Önfeledt szórakozás, maszkos kalamajka, tánc és vidámság ötvözete ez a rendezvény. Gyere velünk szerelmeddel vagy barátaiddal erre a romantikus Valentin napi hétvégére, igazán ösztöndíjbarát áron!

Program:

1.nap:
Találkozó és indulás a késő esti órákban Budapestről. Az éjszaka során Budapest - M7 - Maribor - Ljubljana - Trieszt - Velence útvonalon utazunk a célunk felé. Az utazás során többször tartunk 30-40 perces pihenőt benzinkutakon.

2.nap:
Érkezés Punta Sabbioniba a reggeli órákban, ahonnan rövid pihenő után bérelt különhajóval átkelünk Velencébe, a Szent Márk térre. Itt mindenki kedve szerint töltheti a szabadidejét egészen az esti órákig. Ajánlataink: részvétel a Karnevál színes forgatagában, forralt borozgatás, utazás vaporettoval a Velence főutcájának számító Canal Grande-n, gondolázás szerelmünk társaságában Valentin-nap alkalmából vagy éppen a világhíres velencei múzeumok meglátogatása (Doge-palota, Correr Múzeum, Szent Márk Nemzeti Könyvtár, Archeológiai Múzeum - kombinált belépőjegy diákoknak csak 6,5 EUR). Az esti órákban a Szent Márk téren a tetőfokára hág a mulatozás, úgyhogy csak a késői órákban (23.00 körül) találkozunk ismét a kikötőben, ahonnan visszahajózunk Punta Sabbioniba. Éjszaka az autóbuszon.

3.nap:
Érkezés a reggeli órákban Budapestre, a Déli pályaudvarhoz.

Időpont és árak:

2010. február 12-14. 15.800 FT/Fő+ 20 euro velencei behajózás bérelt különhajóval



...akarom akarom akarom akarom akarom akarom akarom akarom :D

Ez a szerelem első látásra!

Anyának keresgéltünk minilaptopot, és eszembe jutott, hogy a stefi előtt mindenki kék meg rózsaszín Dell mininotebookkal mászkál, hát elkezdtünk keresgélni, és.. és megtaláltam ezt T__T


Annyira gyönyörű és olyan finoman elegáns és áááá... miért nincs felesleges 80ezer forintom erre a szépségre?

Armageddon - Nem a film!

Damasz Diamandisz...óó jee újra van net...:D üzenete:
*vágod az armageddont, nem?
*(nem a bruce willis film):D

Nura/Keita  - mardekáros hajasbaba :3 (fáreó) üzenete:
*hát
*akkor a világvégére gondolsz?:D

Damasz Diamandisz...óó jee újra van net...:D üzenete:
*az már megtörtént
*a bruce willis filmben...:P

Nura/Keita - mardekáros hajasbaba :3 (fáreó) üzenete:
*ó fak
*akkor nem
*mivan benne?:D

Damasz Diamandisz...óó jee újra van net...:D üzenete:
*amúgy szerintem amiről én beszélek
*ha megiszol 3-at
*tényleg a világ végére képzeled magad :D
*huhúúú

Nura/Keita         - mardekáros hajasbaba :3 (fáreó) üzenete:
*xDDD

Damasz Diamandisz...óó jee újra van net...:D üzenete:
*hát a legkevésbé durva hozzávalóval kezdem :D
*jó? :D
*jó
*szal
*jager

Nura/Keita         - mardekáros hajasbaba :3 (fáreó) üzenete:
*ez a legkevésbé..?

Damasz Diamandisz...óó jee újra van net...:D üzenete:
*right
*na
*úgy néz ki hogy fele jäger fele abszint
*lehetőség szerint green

Nura/Keita         - mardekáros hajasbaba :3 (fáreó) üzenete:
*és mekkora 1 kör?
*mennyiségben

Damasz Diamandisz...óó jee újra van net...:D üzenete:
*jägeres feles pohárka
*de várj nincs vége
*szal felesbe kitöltöd
*alulra jäger utánna green
*meggyújtod rá a pohár (egy másik)
*elalszik a tűz de a gázok bennt rekednek a fordított pohárban azt felemeled
*de nem fordítod fel hanem rárakod a szalvétát hogy ne szabaduljon ki a gáz
*aztán megiszod a jägeres green es előjátékot majd a szalvétát átlyukasztod egy szívószállal
*és felszívod és hát kicsit megfekszel :D

Nura/Keita         - mardekáros hajasbaba :3 (fáreó) üzenete:
*felszívom a széndioxidot?
*szerinted hülye vagyok?:D

Damasz Diamandisz...óó jee újra van net...:D üzenete:
*ha egyszer közeleg a világvége
*nemmindegy? :D

Nura/Keita         - mardekáros hajasbaba :3 (fáreó) üzenete:
*jogos

Damasz Diamandisz...óó jee újra van net...:D üzenete:
*amúgy nem hülye vagy
*de az is biztos hogy nem normális :D
*;)
*ezért vagy itt :D

Metró bringa, teszkó bringa~

Nagyim gondolt egyet, és ha már úgyis mindennap megyek cangázni (legjobb fogyókúra szvsz), menjek vásárolni ezt-azt a teszkóba. Hát, miért is ne?

Kényelmesen lebicikliztem az Újbuda Centerbe, mégcsak el se akartak ütni! :) Megérkeztem és lefékeztem a bicikliparkolótól nem messze (van annak rendes neve? namindegy). Látom, hogy a hivatalosan 6-gyakorlatilag-3-biciklis álvány csordultig tele, tanácstalanul néztem körbe. Észrevettem, hogy egy szimpatikus öreg bácsika is ott ácsorgott a biciklijébe kapaszkodva.

Összemosolyogtunk és kapásból megtaláltuk egymást, rövid beszélgetés után a teszkó melletti Kik ruhabutik elötti állványra kattintottuk föl a bicikliláncokat. Láttam, hogy neki nehezebben ment, így felajánlottam a segítségem. A válasz megdöbbentett.

- Lehet, hogy 79 év után már nem olyan könnyen hajlik a derekam, de még megy! - mosolygott rám, és fölkelt a bicikli mellől.

Úúúr isten! 79 éves?! Oké, láttam én hogy öreg, de 65 fölé nem igazán tudtam tippelni. Befelé menet váltottunk még pár szót, kiderült róla hogy több, mint 50 éven át rúgta a bőrt, és öregségében is igyekszik nem elhanyagolni a sportolói énjét. Bámulatos.

Benn megvettem mindent, ami kellett, közben kétszer is összefutottunk a sorok között, egy csöndes mosoly kíséretében elsétáltunk egymás mellett. Végül én álltam be elsőnek a pénztárakhoz.

- Nahát, úgy tűnik, ön nyert! - vigyorgott rám, miközben hátrasétált egy másik pénztárhoz.

Miután fizettem, leálltam bénázni, mert a rakományt az Istenért se sikerült belegyömöszölni a táskámba, de végül elfogadta az igazságot. Igaz ami igaz, mikor felvettem a hátamra a táskát, majdnem hanyadt is borultam a súlytól :D (többek közt pár doboz tej, kilós krumplik, víz, csirkemáj, kutyakonzervek.. :DD)

Kinn meglepetésemre a bácsi már nagyban pakolt a biciklijére. Rámosolyogtam, ő pedig vissza.

- Nocsak, mégis én nyertem? Elnézést hölgyem, tudja a sportolói karrier.. hajtott a versenyszellem. - bepakolta a cuccait, én pedig legugoltam hogy leszedjem a bilincset, aztán pedig..

"Nah, indulás" - mondtam magamban, de a lábaim fellázadtak ellenem - "Basszus! Na.. mondom INDULÁS!" újra nekifeszültem hogy felálljak, de a vádlijaim megremegtek, nem bírták el a plusz súlyt. "Jó nagy égés ha 19 évesen nem tudom kinyomni magam, ő meg 79 évesen biciklizik. gyerünk!" - belekapaszkodtam a biciklibe és felerőszakoltam magam, a bácsi szerencsére nem vette észre. Kitoltuk a bicikliket az útra, aztán mosolyogva elbúcsúztunk egymástól.

Megéri biciklivel teszkózni, azt hiszem.

Éjszakai vidámpark avagy végre egy hosszú post

Na úgy alakult ez a péntek, hogy mivel másnap nem dolgozom és évek óta vidámparkban se voltam, Tomikával elhatároztuk, hogy megnézzük milyen ez az éjszakai mulatság. Igen, még mindig Keita blogját olvasod, van munkahelyem és pasim. Nabumm, get over it. :)

Este fél 8kor találkoztunk a Hősök terén, onnan battyogtunk át a vidámpark elé. A sor hosszát már ekkor is kilóméterekben mérték, pedig 8kor volt az éjszakai kapunyitás. Hát beálltunk a sor végére, és hamar mögöttünk is legalább annyian álltak, mint elöttünk. Bámultuk a teliholdat, nézegettük a körülöttünk lévőket, beszélgettünk.. Úgy negyed-fél10 magasságára értünk be, ekkorra már korom sötét volt. Benn is arra kellett szembesülnünk, hogy:

- Egyrészt alig működik valami

- Másrészt mindenhol rohadt hosszú a sor.

Tanácstalanul és kicsit keserű szájízzel elkezdtünk sétálgatni, mikor belebotlottunk Az Óriásba. Tátott szájjal bámultuk (legalábbis én) a menetet, aztán azonnal rohantunk sorbaálni. Meglepően gyorsan sorrakerültünk, és mindkettönk gyomra görcsölt. Persze, poén meg húde tökösek vagyunk, de valahol mindketten paráztunk ettől. A csodát Flying Circusnak keresztelték, és a vidámpark Németországból hozatta. Négy évig lesz itt. Íme egy nappali videó róla:

Igen, elég para :D Felszálltunk és ott pánikoltunk talán a legjobban. Lezárták mindenkinek a biztonsági övét, és külön rányomtak mégegyet, hogy biztos megtartson. A combközepemtől lefelé a lábamba vér se jutott le, egyáltalán nem bírtunk mozogni, én speciel mégse éreztem magam biztonságban xD Valahányszor fejjel lefelé voltunk, mindig mint az őrült kapaszkodtam és rettegtem hogy mikor nyílik ki a biztonsági öv, és zuhanok le. Namindegy, éppenséggel amikor nem fejjel lefelé voltunk, hanem pörögtünk és a székbe préselődtem, megkönyebbülten sikoltoztam és élveztem a menetet. Az az igazság, hogy ez volt a legjobb menet az egész vidámparkban.

Felbuzdulva, nagymenő legényekként trappoltunk át a T-rex nevű játékhoz, mondván "áá, ez milyen pici.. néézd, alig pörög.. bezzeg a cirkusz!..."

Az az igazság, hogy tévedtünk. Nagyon csúnyán tévedtünk. Volt annyi eszünk, hogy háttal szálltunk föl és végig háttal is vitt minket, emellé pörögtünk a szélrózsa minden irányába. Baromi rosszul lettünk, utána szeritnem egy bő órán át fogtam felváltva a fejem, a torkom és a gyomrom, és semmire se voltam hajlandó felszálni. Aki szokott velem buszozni, az tudja, hogy még ott is rosszul vagyok attól, ha hátrafelé utazom, hát még itt.. De büszkén jelentem, NEM HÁNYTAM!

Ezután megbámultuk a 100+20 éves, nyekergő-recsegő-mindjárt széteső Top Spint, és eldöntöttük, hiába nem para (ő régebben ezen, én meg Olaszországban ültem ilyenen), attól még félnénk hogy alattunk esik szét az egész.

Tettünk jégkásával a kezünkben egy körsétát, míg végül az Ikarusz mellett döntöttünk, mint gyomornyugtató kikapcsolódás.

Azért német videókat rakok be amúgy, mert a magyar videók szarok xD Naszóval én ezt nagyon élveztem, fönn pl megtapasztaltam, hogy van valahol a vidámpark hátsórészén valami ollózós kalózhajóikerpár, illetve elláttam a Gellért-hegyig :D Tomikát pedig nem akarom beégetni, de rájöttünk, hogy tériszonya van.

Ezután tettünk egy "fantasztikus" túrát a Túlvilág Kapujában. Hát ennél nagyobb szart én rég nem láttam :DDD Valamikor az 50-60as években építhették ide, még A Tanu filmben is szerepelt, és kb azóta is ugyanilyen. Beülsz egy kétszemélyes kocsiba, mutatnak 3 csontvázat, amik nem mellesleg NYIKOROGNAK, aztán vége. Tulajdonképpen nagyon jót röhögtünk rajta :D

Két alkalommal is szemeztünk a Break Dance-szel, de nagyon sok ember szédelgett meg rókázott a közelben, úgy éreztem, az én gyomrom ezt nem fogadná be, hiába klasszikus. Biztos mindenki ismeri, de azért videó: (plusz pendulumot meg what is love-ot nyomattak, elég jó volt hallgatni :D)

Mire eljutottunk a szabadeséshez, már negyed 2 volt, és közölték hogy utolsó körök fognak menni, már ne álljanak sorba. Ekkorra mellesleg már szinte üres volt a park is. Sikoltozunk és élveztük a szabadeséseket (na nem Tomika meg én, elvégre ő férfi, hanem mellettem egy ~12-14 éves csajjal visongtunk mint a malacok, Tomika meg röhögött), aztán újra rájöttem hogy bungee jumpingolni akarok :D

Gyorsan elfutottunk mégegyszer a Flying Circushoz, hátha felférünk az éjszaka utolsó menetére, ÉS FELFÉRTÜNK JE! Bár a gépkezelők már utcai ruhában voltak és a biztonsági őrök nagyon csúnyán néztek érte, de levezettek még egy bónusz kört.

Felültünk, lezárták a székeket. Ránknéz az egyik gépkezelő: "Mind meghaltok". Nevettünk egyet, aztán elindították zenegyanánt a gyászindulót :DD És tényleg, nem ugyanazt a programot nyomták le, mint amit szoktak, hanem egy hosszabbat, amiben több is volt a fejenállás :D Nagyon jófejek voltak :)

Szóval összességében jó élményekkel jöttünk ki, és tervben van egy nappali menet is, hogy a nyugisabb meneteket is kipróbálhassuk :)

[UPDATE 17:08] Egyébként nem tudom, Tomika hogy van vele, de én olyan erősen kapaszkodtam minden para játékon, hogy izomlázas mindkét karom :DDD

Nura\Autumn - idióta zsebcica says:

*és mostkimegyek a boltba, BÉERBÉ

Ayumi [szabina] - kaijuu zsebsün says:

*OKÉJ

Nura\Autumn - idióta zsebcica says:

*re

Ayumi [szabina] - kaijuu zsebsün says:

*rere

*mit vettél?

Nura\Autumn - idióta zsebcica says:

*szotyit fagyit meg sört

Ayumi [szabina] - kaijuu zsebsün says:

*XDXDXDXDXDXD

Nura\Autumn - idióta zsebcica says:

*igen, az egészséges életmód híve vagyok. any more questions?