Szilveszter

Eljött a szilveszter. Ahogy megbeszéltük, össze is gyűltünk közösen. A ház maga is így utólag belegondolva, furcsa volt. Három, vagy négy emeletes épület, sötét faléces volt mindenhol a fal, sehol egy tapéta.. A bútorok is mind kizárólag fából voltak. Az egész ház nyomasztó volt, az a klasszikus kísértetház. Az első pár óra még jó hangulatban telt el, mesélgettünk egymásnak a szilveszteri szokásainkról, de persze hamar elkezdődött a klikkesedés.
Nagyjából 5en vagy 6an maradtunk az első emeleten, a többiek lementek a pince helységbe. Én magamban szépen elterveztem az estét, de az egész kezdett valahogy nagyon bizarr lenni. Jason végig valami hülye könyvről magyarázott, ami tulajdonképpen szín tisztán melegpornó volt. Összenéztem Katetel. "Ugye nem azért ilyen lelkes, mert meleg..?" "Nyugi, biztos nem." Nem, az utóbbi időben nem lettem paranoiás, á..

Néhány kínosan csendes perc után a pincéből felsétált Stefi. Megdöbbentem, elsősorban azért, mert a racionális világban őt senki se ismerheti ebből a társaságból. Megmozdultam, de leintett, bezárkózott a .. raktárba..? Miért nem gondoltam akkor bele, hogy egy családi házban nincs raktár? Na mindegy.
Egy idő után azt láttam, hogy mindenki szállingózik hazafelé, mindenki megbántott mindenkit és tüntetőleg hazavonulnak. Végül csak az az 5 ember maradt, aki addig is az emeleten volt.
Valami kérdőívszerű valami volt előttünk, és pár kérdésre pipálgattuk a válaszokat, a lényeg az volt, hogyha valaki minden kérdésre az első választ pipálja, hazamegy. Én pipáltam be mindent elsőként. Felöltöztem és kisétáltam. Kint jöttem rá, hogy Jason is közel volt hozzá, hogy befejezze, így az ajtóban megvártam őt.
Mikor kijött, megdöbbentett. Már nem huszonéves volt, sokkal inkább úgy nézett ki, mintha a 60as éveiben járna, és volt vele egy mégvénebb bácsika, aki pedig legalább 80nak nézett ki. Megkérdeztem, megyünk-e együtt haza. Igent mondott, a bácsika csöndes volt.
Valahogy, talán Jason ötlete volt, beterelődtünk egy ABCbe. Szereztem magamnak pizzáscsigát, azt a fajtát, amit már 10. óta nem ettem, majd vettem egy közepes üveg becherovkát is. Ránéztem az órámra, mégcsak este 7 óra volt. Ez eléggé kiakasztott, és Jasonnel meghúztuk a Becherovkát. Ezen a ponton kiesés.
Mikor újra magamhoz értem, az üveg még mindig a kezemben volt, körülöttem sötétség és hideg. Valahol odébb kékes fény. Valahol már tudtam, hol vagyok, de nem mertem rájönni. Végül a kékes derengés széttárult, egy ajtó mögül szűrődött, amit kinyitottak. Felkapcsolták a villanyt. Jól tippeltem, ez egy hűtőház volt.
Letettem az üveget, és igyekeztem nem pánikolni. Tudtam, egyszerűen tudtam, hogy itt kiesett egy kis idő, és mindenféle okosságot fűztem Jasonhoz: "Vámpír? Vagy a vénség az, és Jason őt szolgálja?"
Valahonnan szereztem telefont, azt a nagyon nagyon régi fajtát, amit bronzból öntöttek ki. Felhívtam. Még bele se szóltam, a vonal másik végéről két hang is érkezett: "Nem vetted el a telefonját?!" "Dehogynem!" "Hogy a fenébe tudott akkor felhívni?" .. és ez a párbeszéd folytatódott. Végül is megmaradtam szerencsétlen áldozatnak, csipogni kezdtem a telefonba hogy félek és hogy jöjjön értem. A könyvet, amiről mesélt még az emeleten, megtaláltam a hűtőház egyik mélyfagyasztójában. Kék-zöld-vörös derengése volt, és ahogy telt az álom, karmos kezeket növesztett és felszívódott a mélyfagyasztóban. Beleépült a házba és csak a derengést tudtam szemmel követni. Ekkor már bennem volt, hogy ez csak egy elcseszett horrorfilm, de nem tudom, hogyan fogok én még másik szilveszteri bulit keresni, mert ezután is lehet, hogy még félni fogok. Jobb is lenne, ha ez végre véget érne.

Ezen a ponton felébredtem, és megnyugodtam, hogy tényleg csak egy "elcseszett horrorfilm" volt.