Civil Társadalom :)

Első teljesen önálló anyag :) Nagylány lettem, juppi!

Du.3ra mentem a klubba. Egészen olyan volt, mint anno németország. Én voltam a pultban, én vigyáztam a kasszára, bármi baj van, engem kell megkeresni. A kolleganőm pontosan olyan idegesítő és buta volt, mint No.ban. Ilyenkor elhiszem, hogy túlművelt vagyok a pultos melóhoz. Vagy ahhoz, hogy más vendéglátóssal dolgozzam együtt.
A csaj kb végigpofázta az egészet a nagy semmiről, és a végén közölte hogy rég talált ilyen jó beszélgetőpartnert, majd megkéri a főnökséget, hogy legközelebb is velem legyen együtt. Most mondhatnám, hogy legalább jó munkerő, de hááááát... folyton útban volt, sokszor elbambult. Amikor megjöttek a barátnői, akkor velük munkaidő alatt (!) ment ki táncolni.. fantasztikus volt..
Namindegy. Hajnali 6ig voltunk nyitva, utána vihettem hátra a kasszát.
Teljes lelkinyugalommal, sőt, büszkén vittem a pénzt, hogy na nálam minden stimmelni fog és én leszek a pultosok gyöngye, erre közölte a főnök, hogy hiányzik 8ezer... Feltúrtam az egész pultot, hátha találok valahol egy kis pénzt, de semmi.. utána faggatni kezdtem a többieket, hogy hozzányúltak-e a kasszához az engedélyem nélkül.. "nem". Amikor már azon voltam hogy sírva baszom a kasszát úgy ahogy van a falhoz, közölte a főnök, hogy "jééééé, rossz sort néztem, megvan a pénz!" ....
Egy. Egész. Órán. Át. Téptem a hajam a pénz miatt, erre ő volt a balfasz.. Megkaptam a fizum és Süti kollega mondta hogy hazavisz. Mondtam, hogy neeem, nekem jó a busz, nem kell a kocsi. Valahogy sejtettem, hogy nem kéne vele kocsikázni. Végülis beültem a kocsiba. Az is kurva jó volt, egész hazafelé úton azt hallgattam, a fizummal a zsebemben, hogy neki nincs kajára se pénze, meg rohadjon meg mindenki aki kapott fizetést, és különben is ő itt mennyit dolgozik, mindenki más lustálkodik meg trógerkedik, bezzeg ő, bezzeg ő...

Szóval újfent a vendéglátás pöcegödrében vagyok. És megint agyfaszt kapok a kollegáimtól. Csodás.

"Jake.. teljesen megőrültél?"

Megfordult a kint és a bent. A héten alig voltam itthon, és jövőhéten is alig leszek.
Tegnap ültünk Á.val és B.vel (lol.. majd találok ki nekik rendes becenevet) a jenőben, és fanyalogtunk hogy mindenki már pesten van rajtunk kívül.

én: - Most akkor menjünk ki pestre? De nekem nincs kedvem...
B. köhint és rám sandít: - "Ki" pestre?

És igen, ki pestre. Most jobb nem pesten lenni. Valahogy mindenhol máshol otthonosabb. Végülis a Gellért hegyen töltöttük az estét, a csillagokat és a holdat bámulva.

Csodás volt. :)

pótlás

Kicsit leszartam megint a blogot, úgyhogy pótolgatok, amint rájövök, hol maradtam le.
Talán vasárnap? Ő ő ő legyen vasárnap.
Trametesel Mentsvározást követte a hétfői Alice mozizás. Fantasztikus volt :)
A kedd elég gázul alakult. Lekéstem JÓPÁR vonatot, mire sikerült elvergődnöm a nyugatiba. Bev.újság, majd Cs.Sz.en kiderült, hogy köv héten ZH.
Szerdán Ph. rámszólt úgymond, hogy csütörtökön menjek már el vágás órára. Óckodtam a dologtól, és megpróbáltam kibújni alóla, de nem sikerült.
Csütörtökön a vágás óra kín szenvedés volt (lelkileg). A többiek beszólásait meg se említem Tram.mal kapcsolatban, csak annyit, hogy ordenáré bunkók voltak. Vágás után Tram.mal beültünk jenőbe beszélgetni. Hazafelé döbbentem rá, hogy mennyire valójában mennyire készített ki Ph. puszta jelenléte.
A péntek jó volt. Az Ottlikos társasággal egyre jobban összehangolódunk, valóságos felüdülés volt az előző este után. Megbeszéltünk egy szombati gödrözést.
Szombat. Á. kivételével mindenki lebetegedett (?), viszont Márkék eljöttek. Kellemes este volt, Á.nál aludtam, illetve azonnal felajánlotta hogy költözzek hozzá albérletbe. Nagyon jó lenne.
Vasárnap. Á.nál kb 4-5 óra alvás után ébredtünk, totál másnaposan. Hazafelé megint túl sok időm volt Ph.n gondolkodni.

Hétfő. Megtartottam életem első szónoklatát. Gumimaci forradalmat írtam, és a többiek elmondása szerint a hadarást leszámítva nagyon jól sikerült. "Jól éltem bele magam", "Nekik is kedvük támadt fellázadni". Hajjaj. :) Délután Ottlikosokkal jenő. Az ingyen palócleves-sör-pálinka megtette a magáét.
Kedd. Ez a nap a tökéletes értelmetlenség volt. Bev.újságra értem be, de az is és Cs.Sz. is elmaradt. Az érveléstechnika unalmas volt, utána pedig csak egy szóra akartam felnézni a toronyba, de persze kibe botlottam bele? Ph... Gombóccal a torkomban mentem haza.
Szerda. Délelőtt mozi, egyezkedés a jövőheti kirándulásokról, Avatar IMAX Tram.mal, utána futás mert munkáról kell beszélni H.val, utána pedig futás ki adásra. Ph. ott volt, hol máshol lett volna? Tengtem-lengtem egész nap, nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal. A választásokat elvesztettük, úgyhogy úgy általánosságban mindenkinek búval baszott hangulata volt. Az adás maga jól sikerült, már két és fél anyagban benne volt az én kezem is. A stáblista melengette a lelkemet, majd közös jenőzés. Az elején jól éreztem magam, nem volt ott Ph. . Valahol hiányzott, valahol pedig a pokolra kívántam őt, de persze megérkezett. Mindent megtettem, hogy megmaradjon a jókedvem, hogy ne készüljek ki, vagy legalábbis a többiek ne lássák meg. Persze aki tudta, mi a helyzet, leült velem beszélgetni, és itt meg volt lőve a maradék önbecsülésem is. Vonatraszállástól hazaérésig egy rakás guano voltam.
Csütörtök -ma. Nem mentem be, majd csak este fogok BKVba. Aki ezt mind elolvasta és még kedve is van, jöjjön le.. :)

A szünet húzós lesz. Pontokban:
- Szombat: BKV klub
- Vasárnap: WAMP+Tavaszébredés
- Hétfő: ETV kirándulás
- Kedd: ETV kirándulás
- Szerda: Alice IMAX (még van 3 szabad hely!)
- Csütörtök: Viol-féle kirándulás
- Péntek: Trametes-féle kirándulás
- Szombat: 4K!-féle párnacsata a Clark Ádám téren
- Vasárnap: HÚSVÉT. A seggemen akarok maradni.
- Hétfő: Locsolkodás.. Joeék jönnek, megint ki fogják lőni a szemem :\

És úgy ennyi a tavaszi szünet.. :D P.Rádióba rendszeresen szoktam nyilatkozni, és a mostani alkalommal a szünetet kérdezték. Vázoltam nagyvonalakban a programom, a kedves interjúzó hölgy (J.) pedig kerek szemekkel, döbbenten kérdezte, hogy és én mikor szándékozom pihenni.
Hát, soha :)

szép.

A. - Fáradt vagy?
Én - Igen.
A. - Nyűgös vagy?
Én - Igen.
A. - Miért vagy nyűgös?
Én - Ütni akarod a vasat?
A. - Igen.

hatásszünet.

A. - Egy tanács. Ha baj van, inkább titkold el. Mindenkinek egyszerűbb.

kisétál

Beszélj hozzám, mondd újra el
Hogy a világ botrány
de holnap mégis élni kell.

"Darkness cannot drive out darkness; only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that." -Dr. Martin Luther King, Jr.

morgás

Hát, úgy néz ki, ma se kapok fizetés. Március közepe van, és most se kapom meg a _januári_ fizetésem... kezdem ezt baromira unni.. ETVzni se tudok emiatt, az egyetlen szabadnapom keresztbe van lőve miatt, és még azt a minimális pénzt se kapom meg, amennyiért a hátamra vettem a dolgot.
Hogy én mennyire szeretnék kilépni, és inkább azzal foglalkozni, ami igazából érdekel :\

Hétfő este. :)

Erre volt a legnagyobb szükségem. Mostanában mindenki azt mondogatja nekem, hogy semmi sincs véletlenül. Mindennek van oka, és minden beér egyszer. A sok szar kellős közepén csöppentem ebbe a filmbe, és erre volt égető szükségem. Az utóbbi néhány napban/hétben teljesen ki voltam kelve önmagamból. Nem én voltam. Mindenkit megleptem a viselkedésemmel, mert egyszerűen nem én voltam az, aki bőrömbe bújt.
Erre ma döbbentem rá.

Visszatértem :) Úgyhogy újra bekaphatja mindenki!
Joe, Koppány! Köszönöm!

Bika nő - Bak férfi

"Kapcsolatuk maga a harmónia, a sors kegyes ajándéka. Szerelmük olyan szilárd, mint a vasbeton. Minden esélyük meg van arra, hogy boldog párost alkossanak. Kezdetben nehézségek is mutatkozhatnak, mert a Bak hidegnek, és tartózkodónak tűnik, de a Bika túl tudja tenni magát a látszaton. Mindkettő erős, és szívós. Csodákra képesek, ha egymásra hangolódnak. Az élet fontos kérdéseiben megbízható, és hűséges szövetségesek. Azonosak a céljaik, ezért sikeresek is. Lehet, hogy a Bikának éjjelente merészebb erotikus álmai támadnak, de a Bak könnyen megfelel az elvárásoknak."

Hülye idióta barom hülye lökött önző idióta hülye...
mér nem azt adta ki ez a szar, hogy a világ legrosszabb párosa?
Hétfői Hiszti.

Ráadás bejegyzés

Tegnap este rossz szájízzel feküdtem le aludni. Zavart, hogy már olyan régóta nem volt olyan álmom, ami történetet mesél el. Mint kiderült, csak szemrehányást kell tennem a tudatalattimnak, és voálá.

Nem volt új álom. Valahogy inkább két, vagy három régebbi álmom volt összeturmixolva, és végig tisztában voltam vele, hogy "itt már jártam", "ez már megtörtént", "most azt kell tennem, hogy.."

Álmomban hazautaztam. Úgy haza, hogy mintha abba a faluba költöztünk volna (ki az a mi?), ahol felnőttem. Persze ez hülyeség, hiszen Diósdon/Pesten nőttem föl, de álmomban ebben a faluban nőttem föl, és kész. Mindenhol ismerős arcok, mindenki ismer mindenkit. Nem az a tipikus magyar falu, ahol nyugdíj-korhatár felett van az átlag életkor, hanem az amerikai ideálnak megfelelő falucska, sok korombelivel, akik mind meg is ismertek.
Lementem a falu széli kis közértbe, az eladónő régi osztálytársam volt. A szomszédok mosolyogva fogadtak, a szobám a 20as évek klasszikus gyerekszobájának felelt meg.
Volt velem egy kb. kézfejnagyságú szellemke, akinek emberkorabéli vágya volt, hogy szakács lehessen, és amíg ez nem valósul meg, ő nem képes eltávozni az élők sorából. És persze pont az én nyakamba varrta a szent küldetést: szerezzek neki valódi szakácsoknak való ruhát, hogy beteljesedjen az álma.

Az álom nagyrészére persze nem emlékszem. Csak foltok maradtak meg: betörtem valamiért a közértbe, találtam egy konditermet is a faluban, a változatosság kedvéért vendéglátósokkal ismerkedtem. Csak az álom vége maradt meg.

Egy hagyományos japán séf volt a nappalinkban. A vállamon ott ült a csak számomra látható manó-szellem. A séf ledobta a séfi ruhát (jajdenehéz elmesélni.. hajtogatós felső meg bő nadrág), alatta ilyen testre tapadó ninjaruha volt rajta meg volt nála katana is. Nem is ez a lényeg, a katanát csak dísznek tartotta, mert pisztolyt fogott a másik kezével ránk. Ránk bizony, mert több ember is volt, csak azt nem tudom, kik voltak. Talán gyerekkori barátok.
Itt is volt egy "tudom ám, most mi fog jönni". Levettem a vállamról az álmosodó szellemet, és belebújtattam a séfcuccokba. Csukva volt a szeme, és valamiért biztosra vettem, hogy haldoklik. Kétségbeesetten néztem körbe, hogy még hiányzik egy sapka a fejéről ahhoz, hogy teljes legyen. Fölpattantam, és az egyik barátom fejéről lekaptam egy sötétkék svájci sapkát. Tudtam, hogy korábban fehér sapkát adtam rá, de biztos voltam benne, hogy ez is jó lesz, mert a nadrág is sötétkék volt.
A fejéhez raktam (rá nem tehettem, mivel a manó nagyon nagyon pici volt, a sapka pedig nagyon nagy), és könnyek közt suttogtam, hogy ébredjen föl, ébredjen föl, hiszen végre szakács lett.
Letérdelt mellém egy lány, és mondta, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz. Döbbenten néztem rá. Mielőtt kérdezhettem volna, közölte, hogy ő is látja a manót és mindig is látta. Mindent megbeszéltek már velem kapcsolatban, és ne aggódjak, mert túléli. Mire visszanéztem a manóra, már egy vastag, keményborítású, régi stílusú könyv volt a helyén. Kinyitottam, és a lapok közül kihúztam két kártyalapot: Egy kör ászt, és talán egy pikk kilencest. Valamiért biztos voltam benne, hogy ez nagyon nagyon jó dolog, és lehunyt szemmel egy csókot nyomtam a kör ászra.

A valóságban nyitottam ki újra a szemem.

Vasárnap

Ma beültünk Trametessel Mentsvárba. Egy olyan pultosbácsi volt lenn, akit még sose láttam. Kikértük a két sörünket, majd beültünk hátra dumálni. Olyan 10 perccel később, mikor Tram már cigizett (én ugye nem..!), hátrajött a bácsi. Megállt az asztaltól egy bő méterre, majd gyanakvó hangon megszólalt: "Füveztek?"
Döbbenten néztünk egymásra, majd mondtuk, hogy nem, mire a bácsika elment. Néztünk, hogy ez így mi volt, Tram azt tippelte meg, hogy a zöld-fekete színvilágom plusz a raszta haj tehette gyanakvóvá. Olyan fél órával később újra hátrajött a pultosbácsi, és megkérdezte, hogy meghívhat-e engem egy italra, hogy "ideszoktasson". Ideszoktatni? Engem? Végülis mégcsak egy éve jártam le...
Végül 4 centnyi cukros vizet kaptam nagyon enyhe alkoholos mellékízzel, de hát ingyen volt, mit hisztizzek :)

Aranyos volt. Később amikor kimentem D.nek kérni egy kávét, a bácsi még megkérdezte a nevemet is, aztán amikor csocsóra mentem pénzt felváltani, bókolgatott is. Mások miért nem képesek erre? Lehet rossz generációba születtem... :)

új blogszínek

bár a nyakunkon a tavasz, most mégis teljesen őszi hangulatban vagyok, így a blog is olyan lett. a telet reményeim szerint majd átugrom (lelkileg) és a köv dizájn már valami nyálas, vidám, tavaszi cucc lesz. addig ez van.

NŐTÍPUSOK: Mindenki kedvence, a jó fej csaj

A jó fej csaj mindenki kedvence. Egyszerűen imádják az emberek, mert kedves, aranyos, jókat lehet vele dumálni, mindenkihez van egy-két barátságos szava. Biztat, meghallgat, programokat szervez, szükség esetén lelki segélyt nyújt.
Bárhol megjelenik, ő lesz a társaság középpontja, aki kiváló kommunikációs képességének és emocionális receptorainak hála az odaútról is frappáns, izgalmas és rettentően érdekes történetet ad elő. Hiába, vele mindig történik valami. Vagy inkább ő maga az, akinek személyisége és jelleme ilyen sokszínűségre és fordulatokkal teli eseményekre predesztinálja őt az életben? Igazából nem tudja eldönteni, de inkább az utóbbi felé hajlik.
Miután a jó fej csaj megadja az alaphangulatot a nap további részéhez - akár munkahelyén, akár magánprogram alkalmával - tovább brillírozik. Jópofán elviccelget, a szótlanokat bevonja a társalgásba, próbál mosolyt csalni az arcukra, és ha ez sikerült, méltán büszke magára.
Rendkívül aktív, minden buliban benne van, a langyos partikat viszont kifejezetten rühelli, majdhogynem kényelmetlenül érzi magát. Éppen ezért jó előre bebiztosítja a kiváló hangulatot: ha nem házigazdai minőségben van jelen, akkor is ku-tya-kötelességének érzi, hogy ő gondoskodjon mindenki szórakoztatásáról. Táskájában mindig ott lapul az Activity, melyet bármikor előkaphat vészhelyzet esetén (közös szórakozás, nagy nevetések, önfeledt hangulat), és egy-egy könyv, melyről a múltkor már mesélt, de most meg is mutatja, milyen érdekes/elgondolkoztató/humoros kötet.
Hála neki, általában minden parti megmenekül a végzetes unalomba fulladástól, és a barátok-barátnők még sokáig felemlegetik, mennyire nagyon jól érezték magukat a jó fej csajnak köszönhetően. A jó fej csaj ennek iszonyúan örül, de azt a világért se árulná el, hogy a buli végére már a halál faszára kívánta az egész bagázst, akik ennyire nem tudnak magukkal mit kezdeni, és az ő energiáját szívják egyfolytában. Természetesen megígéri, hogy máskor is elmegy, mert ilyen jó társasággal élmény bulizni.

A jó fej csaj tökéletesen tisztában van azzal, hogy ő mennyire jó fej. Szigorúan igazodik szerepéhez, remény- és fénysugarat csempész a szürke hétköznapokba. Munkatársai odáig meg vissza vannak érte, hiszen a kis kollegina mindig friss, fitt, humoros és nyíltszívű.
Az egy szem Túró Rudiját szeretné az egész kollektívával megosztani, de rövid osztás-szorzás után rájön, hogy ez úgysem fog sikerülni, ezért hogy ne fájdítsa a többiek szívét, elvonul a világ szeme elől, és ott minél hamarabb elfogyasztja az édességet.
Másnap, hogy jóvátegye irigységét, egy egész tálca süteményt visz be, és széles mosollyal az arcán végigkínálja a többieket. A kollégák nagyon örülnek a nem várt sütinek, dicsérik a jó fej csaj szociális érzékenységét, jószívűségét és nem utolsó sorban vitathatatlan tehetségét a sütés-főzéshez. A jó fej csaj dicséret és elismerés nélkül nem tud létezni, így miután a munkatársak ezt bőkezűen osztogatják, szárnyakat kap, és onnantól kezdve heti rendszerességgel hordja be a süteményes tálakat. A kollégák egy idő után a hét egy napján nem visznek tízórait. A jó fej csaj egy alkalommal aztán nem visz be süteményt. A munkatársak éhen maradnak, hőbörögni kezdenek, egy kicsit csalódottak. A jó fej csaj a halál faszára kívánja ezt a társaságot is, akik – nem érti, miért – el-vár-ják, hogy ő mindig süssön valamit. Pedig már nagyon elege van.
Egy hét mosolyszünet után a konfliktust rendezik, mert mindenki kedvence nem képes haragban lenni senkivel, pláne nem a szívének oly kedves kollégákkal. Meg a barátaival meg a szomszéd nénivel meg a Károly bácsival a másodikról meg a hentes Ödönnel, aki – mivel őt nagyon kedvelik a húsboltban is – mindig a legszebb sertéscombot adja és a gondosan letollazott csirkeszárnyakat.
Félreértés ne essék, nem véletlen, hogy őt ennyien szeretik: mindig hangosan és előre köszön az idős szomszédoknak, sőt, mosolyog is hozzá. Felviszi az emeletre a szatyrukat, közben elbeszélget velük. Megdicséri a zöldséges áruját, a hentes szakértelmét, ahogy a húst mesteri precizitással bontja fel.
A metrón, a buszon és a villamoson is mosolyog az emberekre - a világra úgy ámblokk, de a világ nem mindig mosolyog vissza rá. És ezt - meg kell vallania -, nagyon fájlalja. Szürkeség, fásultság és közöny az arcokon… De azért van ő, hogy feldobja a hangulatot: egy kedves pillantással, egy szívből jövő mosollyal. Talán az utazóközönség szíve is felolvad egyszer, ő nem adja fel.

A jó fej csaj annyira jó fej, hogy mindenkivel szót ért kortól, nemtől függetlenül. Adott esetben kitűnően eljátszik a kisgyerekekkel, együtt kergetik a labdát, ugróiskolázik velük, pesztrálja őket, mint egy kedves nagynéni.
A lázadó kamaszokkal divatról és zenéről beszélget, felveszi stílusukat, lazán viselkedik, olykor egy-egy vulgárisabb megnyilvánulást is engedélyez magának, mert tudja, a tizenévesek erre harapnak. Általában be is jön neki ez a hozzáállás, a fiatalok jó arcnak tartják, és még a háta mögött se beszélik ki, vagy csak ritkán.

A férfiak is rendre odavannak érte: végre egy nő, aki nem picsul, akivel nemcsak ruhákról, kencékről meg pletykákról lehet beszélgetni, hanem normális dolgokról is, mint autók, foci vagy italmárkák.
A jó fej csaj minden alkalmat megragad arra, hogy bizonyítsa, ő nem olyan, mint a többi nő. Egyedi és különleges, magával ragadó személyiség, aki mellett a férfiak azok lehetnek, akik: nem kell megjátszaniuk magukat, mert ő annyira jó fej, hogy úgy fogadja el őket, ahogy vannak. Ennek szellemében gyakran eljár sörözni velük, csak a pajtáskodás végett és mert tudja, emiatt is nagyot nő a haversrácok szemében. Elhülyéskedik, eldumálgat velük, olykor böfög is, mert ezzel kívánja demonstrálni teljes jogú tagságát a haveri körben.

!
Ám mindenki kedvenc barátosnéját is eléri általában a végzete: ha beleszeret az egyik haversrácba, onnantól kezdve neki lőttek: próbál egy kicsit taktikázni, bevetni női fegyvertárát, de teljesen hiába. Finoman adagolja a férfinak szóló szeretetmorzsákat, ráragyogtatja teljes fényét, legkedvesebb mosolyát, de a helyzet reménytelennek tűnik. A haver vagy észre sem veszi, hogy ez már nem jó fejség a nő részéről, hanem a világmindenségbe kikiáltani vágyott, de végül csendben elsóhajtott szerelem, vagy pedig levágja, mi a helyzet, de nem törődik vele. Minek rontana el egy ilyen nem mindennapi, szórakoztató és különleges barátságot egy ilyen nem mindennapi, szórakoztató és különleges nővel?
!

forrás: http://gorbe-sminktukor.blog.hu

nyűűű

nagyon nagyon félek a holnapi forgatáshoz :( kicsi vagyok én még ehhez.

Kedd

Mint ahogy az egyetemen mindenkinek kifejtettem a mai napon 312672137485965746352x, szar vagyok a címadásban.

Más.

Holnap forgatjuk Viktória Kisasszonnyal életem első saját ötletét-saját anyagát. Baromira félek igazság szerint :\ Eddig direkt elbújtam a kamera mögé, és jó volt ott nekem, erre az első saját ötletemnél máris én lettem a riporter... H. kedves volt, külön a kedvemért kijött, hogy felkészítsen, meg lefixáljuk a kérdéseket. Pár dolgot újra is kellett fogalmazni, mert nem bírtam egyszerűen kimondani egyes szavakat köpködés vagy akadozás nélkül...
Szóval holnapi hosszú nap lesz, délelőtt forgatunk, aztán délután szokás szerint BKV Klub. Bár most van remény némi változatosságra, P. tett rá ígéretet, hogy valami búcsúbulit tartanak nálunk, szóval nem fogom végigunni az egészet.

Mostanában folyamatosan halálosan ki vagyok merülve. Pedig sokat alszom, becs szó! Ma is sokat fogok, szerintem 9-10 körül már eldőlök, és csak 7kor kell majd kelnem. Kinn meg szaladgálhatok majd szekrénykulcsért, csudicsodás leszen.

Azt hittem, a 15.e is a szokásos lesz, vagy Jobbiknak szórólapozom, vagy itthon esz meg a fene, erre úgy néz ki, hogy lehet (!!) forgatni fogok belvárosban, estére meg hívtak bulizni.. nemzeti ünnep estéjén partyzni nekem annyira bizarr. Én vagyok túl maradi?

És a nap slágere:

uh

Ma összefutottunk Damiennel a folyosón. Szélesen rávigyorogtam, mindig ezt szoktam. Felvidít a szakálla, meg eleve a robosztus testalkata, amitől azt hiszem alapból félni illene, de legalábbis megilletődni.
De ez valahogy sosem történt meg, mindig vigyorgok rá, mint a tök. Most is rávigyorogtam, és integetni kezdtem. A szája széle mosolynak indult és intett volna talán még vissza, de aztán rémülten nézett. Damien! Rémülten! Sose hittem volna, hogy meg tudom ijeszteni. Felvontam a szemöldököm, és lenéztem magamra, majd vissza.
- Mi az..?
- A szemeid.. beteg vagy?
- Nem, még fáradt se.. mi van a szememmel?
- Nagyon be vannak esve, és halál sápadt vagy.
Nem gondoltam soha arra, hogy pont Damien fog aggódni az egészségemért. Talán csak ritkán találkozunk, elvégre egész nap senki más nem szólt, hogy olyan nagyon szörnyen néznék ki. Még D.t is megkérdeztem utána rögtön, de ő azt reagálta, hogy az ilyesmit sose veszi észre.

Franc tudja. Mindenesetre érdekes.

alice imax 3d? valaki?

Teleportáló fánk :D

Ez mekkora ááá :D Istenem, nagyon ritkán veszek észre vágó bakit, de ez nagyon nagyon feltűnő :) Majd letöltöm és kivágom belőle ezt a részt és belinkelem, mert itt röhögök a gép előtt miközben 4 óra mulva ébresztő, de isteneeeem!

A szituáció: szöszi csaj nagybaj szív, rájön a farkas éhség, kitép a mellette lévő csávó papírzacskójából egy sárga(!) mázas fánkot és zabálni kezd: 3 falatból elpusztítja a fánk felét.
a fánknak még megvan a fele, majd kameraváltásnál márcsak egy falat hiányzik belőle
újabb vágás, csak egy picike van a fánkból (itt végig NEM eszik)
kameraváltás, kitép a csávó zacskójából mégegy fánkot, ez is sárga(!) mázas
kameraváltás, a fánk rózsaszín színű(!) és hiányzik belőle kb. két falat
kameraváltás, a csaj bekapja a sárga (!)fánk utolsó, pici morzsáit, illetve a mellette üő csajtól elveszi jobb kézzel (!) az üdítőt, a fánk(ok) végig a bal kezében volt(ak)
kameraváltás, a rózsaszín fánk kb. félig van meg
kameraváltás, az üveg bal kézben, a fánk jobb kézben, de túl távoli állás ahhoz, hogy a színt látni lehessen :)

A jelenet végén a csaj lehányja magát természetesen, de ez már kevésbé szórakoztató, mint a fánk-teleport.

Szerda.

Annyi mindent akartam ma csinálni, és a végén nem csináltam semmit. Legközelebb vasárnap fogok tudni aludni, úgyhogy ma délig aludni akartam... reggel 8tól délig csak fetrengtem és szenvedtem, mert már átszoktam arra, hogy sose alhatok. :\

Tegnap éjjel láttam két boltot egymás mellett, az egyikben 1990 a farmer, a másiknak 2490 a tornacipő, vissza akartam ma menni oda.. hát.. majd pénteken el is jutok :) remélem.
Schampontechnősön reklámoztak egy Kangoo Aerobic oktatót, így rágugliztam, mi a fene az úgy egyáltalán. Elég jónak tűnik, és találtam a közelben egy termet ahol tartanak ilyen órát is. Majd elmegyek a héten vagy jövőhéten egy próbaórára, és ha tényleg jó, akkor megvan a heti mozgás is:)

Aztán.. öh. nemtudom. ma nincsenek értelmes gondolataim. Hajni is agymosott BKVs lett, nekiállunk flyer és plakáttervezni, illetve programokat oda. Bezony, és ti jönni fogtok. nekem meg lesz végre fizetésem. :D

Tragikomédia -> Komédia

A héten határozzan javul a tendencia. Olyan mélyen csalódtam egy emberben, amennyire az csak lehetséges. De pozitívan ;)
És két ember az orrom alá dörgölte, hogy messze nem vagyok olyan pusztulatosan fostos ember, amilyennek képzelem magam. Úgy döntöttem, ma este elhiszem.

Szóval egy összegzés:

:)

Tragédia -> Tragikomédia

Ha a múlthetem maga volt a tragédia, íme az eheti jussom: A kész tragikomédia.

Elöljáróban annyit, hogy az ultrahang szerint a csípőmön és a combtövemben kis csoportokban sztrájkolnak a tízszeresére dagadt nyirokcsomóim, és ez okozza a fájdalmaimat, aztán a sebész közölte, hogy logikai lelhetetlenség, és fizikailag nincs oka, és aminek nincs oka, annak ellenszere sincs, TEHÁT semmi bajom, csókoltat, pá.

És ki lettem rakva. Ültem a rendelő előtt és telefonálgattam még egy picit.

N:"Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek"
P:"Nevess, a sírás már úgyse segít"

E:"De most mégis mi van? Mit tudsz csinálni? Mi az, hogy semmi bajod? Igenis van bajod!"
N:"Hát. Imádkozom esténként a jóIstenhez, hátha ő megsegít."

M:"Látod, ez is bizonyítja, hogy egy csoda vagy."
N:"Ja, de a groteszk fajta"


A rend kedvéért a Donnie Darko jutott eszembe hazafelé úton. Amikor a film végén ül az ágyában, és csak nevet, mert tudja, percek választják el a haláltól. Ma szerintem én is, jobb híján, nevetve fogok elaludni.