2011. március 31., csütörtök

megfogadtam, hogy ma nem megyek sehova, hanem a seggemen maradok, és RAJZOLOK végre. ebből egész estés msnezés lett különböző ismerősökkel, akikre hetek óta nem volt időm.

valaki megnyújtaná a napokat? a 24 óra valahogy kínosan kevésnek tűnik.

[edit] ja és az tök mellékes, hogy még mindig nem kezdtem el a csillagászati cuccot

2011. március 28., hétfő

ingyen reklám

szeretném azt képzelni, hogy vagyok valaki (aki nem vagyok), szóval ím két kedves kezdeményezés (ahaha, így reggel egyszerűen brillírozok!), amit figyelmetekbe ajánlok:

- csoporttársaim szervezésében indul kedden a Pázmány Filmklub, kortárs (barátnőmet idézve "gagyi") filmek vetítése az Odeonban, utána beszélgetés pázmányos filmes tanárral és a film egy készítőjével. Részletek itt és itt. jegyár pázmányos diákkal 500, nélküle 650

- barátnőm igyekszik megválni régi, de alig használt cuccaitól itt. jó cuccok, kedvező, ár, és a blogcím is beszédes: online turi. mi kellhet még egy nő boldogságához? :D

[EDIT] - sőt, ma hiperjófej vagyok (hétfő van), szóval ide teszem még az egyik Wampos riportalanyomat, is. ő toritextil, link itt. klassz cuccokat csinál, főleg övtáskákat (van már 3, de lehet veszek én is tőle is egyet... argh, táááskák!!!). szóval éljenek a hazai ésvagy egyedi cuccok, nyomás rendelni tőle :)

a mai nap folyamán, vagy legkésőbb holnap végre megírom és kirakom a világűrklubos beszámolót. végül úgy döntöttem, nem cikk lesz, csak egy ilyen énblogos hányadék, mert nem egy tudósítást akarok írni belőle, véleményem minek legyen, ha nem értek hozzá, és így tovább. egyszerűbb csak leírni mindazt amit hallottam, tapasztaltam, tanultam, és hozzádobom a saját, vitaindító jellegű gondolataimat.

2011. március 24., csütörtök

Körúti séta a Mezőgazdasági Múzeumban

Bár kevesen tudják, a múzeumok többsége részben vagy egészben ingyenesen látogathatók az állami ünnepeken. Ez jó kikapcsolódási lehetőség mind barátokkal, mind családdal. Március tizenötödikén a Mezőgazdasági Múzeumban jártunk.

A Vajdahunyad vára önmagában is nagyon szép épület. Vár jellege ellenére semmi köze a középkorhoz, alig több mint száz évet tudhat maga mögött. Az előző millennium alkalmával építették, többnyire fából, majd a századforduló után pótolták ki tartósabb anyagokból, ezért is kapta a gúnynevet: „Papírvár”. Ebben a turisztikailag jelentős építményben található a Mezőgazdasági Múzeum.

A múzeumban ünnepekkor egyetlen részleg nem tekinthető meg csupán, a Labirintus. A többi kiállítás, beleértve az ideigleneseket is, szabadon megtekinthető. Ezek: A mezőgazdaság története, Az állatok háziasítása, a Bor kiállítás, Erdészet és halászat, illetve az aktuális ideiglenes kiállítások: Egy csipetnyi Európa és a Kincsem kiállítás.

Ha balra indulunk el, a mezőgazdaság történetének kiállításával találkozunk. Ez egy közepesen hosszú, de nagyon intenzív áttekintés Magyarország területi mezőgazdaságáról az őskortól a huszadik század elejéig. A termekben végig vitrinekbe állított korabeli tárgyakat láthatunk, illetve az aktuális korszak kunyhóját, vagy hagyományos öltözetét életnagyságban. Találkozunk termésmaradványokkal, egy gőzgéppel és egy száz évvel ezelőtti bolttal is.

A főbejárattól jobbra az állatok háziasítása következik, ez sokkal rövidebb kiállítás. Egy folyosón sétálhatunk végig ahol mindkét oldalt üveg mögé zárva találunk állati maradványokat, csontokat. Szintén az őskorból indulunk, a hagyományos, közismert jószágok koponyái között egy mamut állkapcsa is vár bennünket, illetve a kiállítás utolsó részén magyar kutyákat is láthatunk. Egy kör alakú teremben találkozunk a szuvenír bolttal, és bal kézre egyből az Egy csipetnyi Európa című, ideiglenes kiállítást találjuk.

Ez egy interaktív kiállítás, a kis, de már olvasni tudó gyerekek egyik kedvence lehet. Az európai országok zászlóinak színes kavalkádja foglal helyet körbe a falakon, míg különböző vidám színekben kiállított, az európai étkezéssel kapcsolatos képek és installációk foglalnak helyet. Lapozgatós füzetekben találunk rövid információkat, érdekességeket. Megismerhetjük a helyes étkezés piramisát, rajzfilm és diavetítés is vár minket, és minden térelválasztó is saját funkcióval rendelkezik. Mivel nem csak sétálgatni lehet, hanem „fogdosni és forgatni” is, így ez jóval szórakoztatóbb lehet, mint a múzeum többi, hagyományosabb része.

Innen rövid úton juthatunk el a büféig, ahol a fárasztó séta után pihenhetünk egyet. De hosszú út vár még ránk, a büfé másik oldalán nyílik, még mindig a földszinten, a bor kiállítása. Préselt levelekkel, termésekkel, fűszerőrleményekkel találkozhatunk, tradicionális használati tárgyakat láthatunk, továbbá a méhészetbe is nyerünk egy gyors bepillantást.

A következő helyszín már az erdészeti kiállítás, talajmintákat, mérési eszközöket, famintákat, üzemi jegyzeteket láthatunk, és természetesen rengeteg információt olvashatunk ezekről is.
A kiállítás izgalmasabb része csak ez után kezdődik. Több gombafajtával találkozhatunk, majd a hazai madarak tojásaival és fészkeivel is találunk két teli vitrint. Egy természeti életképet bemutató terem után rengeteg preparált állattal találkozunk. Madarak, kis emlősök, kígyók, békák és gyíkok mindenfelé. Érdemes mind a lábunk elé, mind a fejünk fölé figyelni, mindenhol van valami látnivaló. Miután körbeértünk, utunk fölfelé vezet a halászat felé. Itt megcsodálhatjuk a hatalmas halakat, a régi és modern horgásztechnikákat, majd elérkezünk a kedvenc részemhez.

Mindenfelé szarvasagancsokból faragott tárgyakat látunk kiállítva. Étkészletek, fülbevalók, nyakláncot, dísztárgyak, majd fából faragott padok. Az ember úgy érzi, mintha egy vadász lakását látná kiállítva, és ezután egy hatalmas terembe érkezik, amit csak úgy tudnék nevezni, „a trófea terem”. Preparált őzek, nyulak, rókák, nyestek, borzok, madarak szemmagasságban és alatta. No de fönt! Több száz szarvas koponyája és agancsa ameddig a szem ellát, és a fölött kezdődnek még csak a további hatalmas ragadozó madarak preparációi. A terem legmagasabb pontján egy hatalmas keselyű áll mereven széttárt szárnyakkal, mintha csak támadni készülne. Minden térelválasztó egy másik erdei jelenethez vezet át, miközben a terem közepén is hatalmas tájkép van berendezve gyönyörű szarvas hímekkel és nőstényekkel. Csak ebben a teremben talán több időt töltöttünk el, mint a kiállításon eddig összesen. A terem másik végében találjuk a valaha világbajnoki súlyú agancsokat, és csak ez után láthatunk egy kiállítást különböző puskákról és egyéb fegyverekről.

Egy lépcsősor vezet vissza újra a büféhez majd a háziasított állatokon keresztül visszajutunk a főbejárathoz. Szintén lépcsősor vezet el az utolsó ideiglenes kiállításhoz, Kincsemhez. Itt is kisebb maketteket találhatunk az előző század elejei Budapestről, illetve egy kör alakú teremben a főszenzációval is találkozunk: Kincsem és Imperial, a két legendás ló csontváza van kiállítva, míg körbe a falon az ő és más, hasonlóan híres magyar lovak történetét ismerhetjük meg. Ezt tovább színesítik további makettek és a korszakban használt tárgyak.

Az utolsó terem a gyerekek kedvence lehet: itt is számos információhoz juthatunk a lovakról, lovaglásról és a múlt századról. A teremőr számunkra érthetetlenül kedves és vidám volt, végül megértettük, miért. A terem hátsó felében, mely el van takarva elsőre a gyanútlan vendégek elől, ki van állítva egy ügetést szimuláló műló. Az oda érkező kicsik vidáman nevetve mászhatnak föl a szimulátorra, amit a teremőr irányít. Nagyon jó élmény volt, az ember ha akar, ha nem, legalább tíz-tizenöt évet fiatalodik a kalandtúra végére.

Összességében egy nagyon hosszú út vár azokra, akik egy nap alatt végig akarják járni az egész múzeumot. Színes kiállításai között minden korosztály megtalálhatja a magának tetsző részt, és egy általános ismeretbővítésre is kiválóan alkalmas, szinte akkor is ragad ránk valami, ha nem is akarjuk. Megjegyzés: ha a gyerek nem akar múzeumba menni, ne cibáljuk végig rajta, mert egy életre meg tudjuk utáltatni vele a kultúrát.

2011. március 21., hétfő

Feladat: Élmény a piacon

WAMP - A designer vásár

Több éves hagyományra tekinthet most már vissza a Wamp, vagyis a Vasárnapi Művész Piac. Eredetileg ez egy hiánypótló vásárnak indult el, fő célja az volt, hogy a fiatal, tehetséges tervezőknek teret adjanak, az érdeklődők és a készítők találkozhassanak egymással, szemtől szembe. A Wamp mára már hatalmas érdeklődésnek örvendhet.

Átlagosan havonta egyszer, mindig vasárnap rendezik meg. A helyszín váltakozik, és bár többször is megfordultam már a piacon, ez az első alkalom, hogy a Millenárisba kellett mennem a Deák tér helyett. Ezzel a helyszínnel mindig egy kicsit bajban vagyok, bár nagyon egyszerű megtalálni, mégis hajlamos vagyok eltévedni az utamon odafelé. Persze hamar rájövök, ahelyett hogy saját fejem után menjek, célszerűbb lenne követni a tömeget. Igen, tömegről beszélek. Hiába van még csak tíz óra, a Széna térről szinte egy emberként haladnak a Millenáris és a Wamp felé.

Elsősorban nők mennek, párosával vagy kisgyerekkel, néhol férfiakat is látni, barátnővel vagy feleséggel. Alig tíz perces utam során rájövök, nem kell csalódnom, ez ugyanaz a fiatalos, élénk közösség, akiket mindig látni a designer vásáron. Bent a Millenárisban gyorsan megtalálni így a megfelelő épületet, amely már tömve van az emberekkel. A mostani rendezvény hatalmas reklámteret kapott, az egyik országos rádióban is beszélgettek a szervezőkkel, ráadásul még ismert divattervezőket is hívtak erre az alkalomra.

Teszek egy kissé bizonytalan kört, és végigpillantok minden kis stand áruján. Ezek a standok alig egyszer egy méter nagyságúak, mégis rengeteg mindent talál az ember rajtuk: táskák, egyedi ruhák, fülbevalók, karkötők, gyűrűk, álló- és függőlámpák, fali órák, csokoládék, fűszerek, szappanok. Nagy meglepetésemre még biciklit is árulnak, utóbbi eladói nyilván nagyobb teret kaptak, mint a többiek. Fontos megjegyeznem, hogy ezek mind-mind saját készítésű holmik. Még mindig csak a földszinten jártam, és csak ezután sétálok föl az emeletre. Itt sokkal lazábban vannak elhelyezkedve a divattervezők, akikről fentebb már említést tettem. Az eladók többnyire maguk az áruk készítői is, vegyesen találhatunk köztük magánszemélyeket, kis és komoly cégeket is.

„Most már több mint tíz éve foglalkozom bőrművességgel” meséli mosolyogva a kedvenc tervezőm, Móga Barbara. „A Wampra 2008 óta járok ki, kisebb-nagyobb megszakításokkal minden alkalommal itt vagyok.”

„Nekem ez az ötödik alkalmam” mondja szintén mosolyogva Rodek Viktória, ő textilből készített táskákat és egyéb apróságokat árul. „Körülbelül két éve varrok. Most még csak hobbi, de szeretnék majd komolyabban is ezzel foglalkozni.”

Igen, a jókedv egy visszatérő eleme a piacnak, és az egyik fő oka, amiért bele lehet szeretni. Itt mindenki barátságos, és nem találkozunk a plázákban megszokott unott arcokkal. Az egész épületet áthatja a kedvesség és a jószívűség, amely még azokat is megérinti, akik rosszkedvűen érkeznek ide. A designereket sok negatív kritika szokta érni a magánéletben, az emberek gyakran nem értik meg alkotói szándékukat, de ez az értetlenség itt teljesen elvész. Barbarától is, Viktóriától is kérdeztem, érte-e már őket bármiféle kritika az alkotásaikat illetően.

„Nem, még soha” néz elgondolkodva Viktória, „az emberek nagyon kedvesek és mosolygósak. Szeretni szokták, amiket készítek”. Ugyanezt a választ kapom Barbarától is: „Még semmilyen negatív véleményt nem kaptam, senki se hozta vissza a táskákat azzal, hogy bármi baj lenne velük. Sőt, amin meglepődtem, hogy a nagyobb méretű táskákat, amik inkább fiatalosabbak, már nem csak a húszas éveikben járó lányok veszik meg, de a negyvenes korosztály is keresi.” Úgy látszik, ez a vásár még a generációkat is átíveli.

Ugyanezzel a gondolattal találkoztam akkor is, amikor a vásárló, nézelődő embereket szemléltem. Az idős, bicegő nagymamák is ugyanolyan szeretetteljesen nézegetik az árukat és beszélgetnek a tervezőkkel, mint a kismama, aki kenguruban viszi a babáját, és mint a tíz éves kislányok, akik nehezen összeszedett zsebpénzükkel jöttek el ide.

„Mi most vagyunk először a Wampon, de nagyon tetszik” nyilatkozta egy fiatal pár. „Nagyon tetszenek az emeleten a divattervezők ruhái, ráadásul nem egy személytelen eladótól vehetjük őket, hanem közvetlenül a tervezőtől. Az egyetlen, amit kicsit hiányolunk, azok a lakberendezési tárgyak.” De hát sajnos mindent a Wampra se lehet elhozni, bár meg kell jegyeznem, minden alkalommal mások jönnek el árusítani, néha több lakberendezési tárgyat árulók is. „Nekem a barátaim meséltek erről a piacról, és most sikerült először idejönnöm. Nagyon izgalmas, szerintem venni is fogok valamit” mondta mosolyogva egy húszas éveiben járó hölgy. Végül két tinilányt is meg tudtam kérdezni, mi a véleményük a piacról.

„Sokszor jövünk ide, olyan fél éve rendszeresen” mesélik, majd az egyikük folytatja, mielőtt kérdezhetnék. „Én már vettem itt egy pár fülbevalót. Nagyon jó a minősége, és azóta is az a kedvencem.” Ez is egy fontos tényező, ami sajnos manapság egyre ritkább: a minőségi termék. Mivel itt közvetlenül a készítőtől vásárolhatunk, ezért nekik is legalább olyan fontos, hogy jó minőségű árut készítsenek, mint amennyire nekünk, vevőknek. Viszont a Wamp viszonylag ritkán van. Utolérhetjük a designereket máshol is?

„Én főleg interneten árulom a táskáimat, a meskán van egy boltom” meséli Viktória. A Meska egy internetes portál, ahol a kézművesek a Wamphoz hasonlóan árulhatják a termékeiket. Viktória itt „toritextil” néven található meg. Barbara azt mondta, ő egy darabig boltokban próbálta árulni a termékeit, de végül a Wampnál maradt. „Nehéz bejuttatni a dolgaimat a boltokba, ráadásul az árán sem egyszerű megegyeznünk. Most egyetemista vagyok, így épp, hogy eleget termelek ahhoz, hogy az itteni közönségnek elég legyen”. Sikerült megkérdeznem a bicikliket áruló férfit is: „Nekünk ez az első alkalmunk itt és nagyon izgatottak vagyunk. Az emberek kedvesek, sokan jönnek ide megcsodálni a bicikliket, amiket saját kezűleg szerelünk össze. Eddig csak a neten árultuk őket, a csajbringa.hu oldalon”.

Kissé megfáradva, de vidám hangulatban készülődöm, hogy haza induljak. Körülbelül két órát töltöttem el a piacon, mégis úgy érzem, mintha csak percek lettek volna. Jó lenne még maradni, ingyen kóstolót venni a házi készítésű csokoládéból, fájdítani a szívem egy újabb egyedi készítésű táska után, vagy beszélgetni „testvérvásárlókkal” a tapasztalatainkról, de lassan számomra elviselhetetlen mennyiségű ember lepi el a piacot, és inkább kimegyek a friss levegőre. Alig sikerül csak elhagynom a Millenárist, ameddig a szem ellát, mindenhol csak emberek, családok, játszó kisgyerekek sétálgatnak, céllal vagy a nélkül.

Ilyen egy szép vasárnap.

2011. március 18., péntek

Feladat: Tudósítás

163 éves a forradalom

Mint minden évben, idén is a Nemzeti Múzeum előtt tartották meg az állami ünnepséget a márciusi ifjak emlékére. A miniszterelnök, Orbán Viktor beszédét ünnepélyes felvezető előzte és követte. Az eseményen több tízezren voltak jelen, a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig vegyesen.

Majális hangulat uralkodott a Nemzeti Múzeum előtt és az egész Kálvin téren. A belváros több csomópontját is lezárták az ünnepélysorozat miatt, így a legegyszerűbben gyalogosan lehetett megközelíteni a rendezvényt. Tíz óra előtt nem sokkal érkezett meg a menet Parlament felől, akik ezt megelőzően a hagyományos zászlófelvonáson voltak jelen.

A menet megérkezte után hivatalosan is köszöntötték Orbán Viktort, Schmitt Pált és Kövér Lászlót, majd trombitakísérettel szavalta el a körülbelül húszezer fős tömeg a Himnuszt. Két történelmi vers hangzott el, majd következett a Szózat, melyet musicalszerű éneklési stílusa miatt csak nehézkesen tudott követni a közönség.

A néhány perces bevezető után lépett pódiumra a miniszterelnök. Az üdvözlő vastaps után köszöntötte mind a jelenlévőket, mind a televíziónézőket, akik a közszolgálati médiumokon keresztül hallgathatták és láthatták őt. Orbán Viktor beszéde szokványosan ünnepélyes volt, mondandójának körülbelül első harmadát szánta a negyvennyolcas eseményeknek, kihangsúlyozta, mennyire nagyszerű cselekedet volt a forradalom elődeinktől. „Ők hozták létre a jelenkori Budapestet” emelte ki, majd átvezető jelleggel annyit mondott, „negyvennyolc, ötvenhat, kilencven, kettőezer tíz”. Mind a négy időpontnak történelmi jelentőséget tulajdonított.

A nyolcvanas években, mesélte, hittünk egy Magyarországban, amely a legutóbbi szavazásig nem következett el. Az utóbbi húsz évet átmenetnek tekintette csupán, és ez immáron véget ért. Ezután kihangsúlyozta az elmúlt néhány hónap politikai döntéseit, illetve az árvíz kapcsán nyújtott kormányzati segítségeket és a nyugdíjreformot. Erős kritikával illette Brüsszelt, mikor azt mondta, „Nem irányíthattak minket sem Bécsből, sem Moszkvából, sem Brüsszelből”.

Megemlítette a kormány feladatai között az új alaptörvényt, majd idézett a Nemzeti Hitvallásból, melyet hosszú taps követett. Lelkesítő beszédében kiemelte, „csak akkor lehetünk szabadok, ha önmagunk leszünk”. Felhívta a hallgatóság figyelmét az új alkotmány közös írásának fontosságára, és felszólított mindenkit, hogy töltse ki az előzőleg kipostázott kérdőívet, melyet már több mint nyolcszázezren küldtek vissza. Ezután újra az ország egyik feladatára tért vissza. „Leigázni egy népet kétféleképpen lehet, karddal és adóssággal. Mi ezeket már jól ismerjük.” Egy rövid kitérőt tett ezután a munkahelyteremtésről, és a dolgozni vágyók visszavezetéséről a piacra, majd beszédét egy erőteljes kijelentéssel zárta: „Szabad emberek csak szabad társadalomban élhetnek. Hajrá Magyarország!” Utolsó szavait hosszú taps követte.

Az ünnepség lezárása egy zongora kísérte ének volt, majd vidám népdalokat játszottak és hagyományos néptánc követte. A rendezvény alatt többen is rosszul lettek a tömegben, és sajnos bár a legtöbben azért mentek ki a térre, hogy láthassák a miniszterelnököt, illetve a rendezvényt, semmilyen kivetítő nem állt a rendelkezésükre, csupán a fülükre hagyatkozhattak.

A korábban a Parlament felől érkező menettel ezután át lehetett sétálni a budai várba, ahol további, családi és majálisjellegű rendezvények várták az érdeklődőket.

2011. március 14., hétfő

Zsinórban az elmúlt 3 éjszaka megint betegebbnél betegebb álmaim voltak. ideje visszaszokni a füzetkével alváshoz, hátha idővel újra meg tudom fejteni a saját álmaimat.
ami legtisztábban megmaradt, az az, amikor egy hegyen lévő várban (~budai vár) fotózom egy 0 alakú szobrot. első képen csak a szobor, másodikon sárkánypofát ölt, harmadikon pedig felénk (mert többen is voltunk ott) ágaskodik. aztán pánikszerű menekülés a kősárkány elől.. :\

megjegyzés: akadozik a J betűm, és még sose vettem észre, milyen rohadt gyakran használjuk a magyar nyelvben ezt a betűt :\

2011. március 12., szombat

"a legrövidebb út ember és ember között - a szerelem és barátság mellett - a művészet."
és ez az a 3, ami minket összekötött.

2011. március 7., hétfő

Feladat: Szennyezett víz a Környezettudományi karon

Naponta találkozunk különféle felsőoktatási botrányokkal az újságokban, sokszor a címlapon. A legfrissebb effajta hír, hogy pont a többek közt környezetvédelemmel is foglalkozó egyetem csapvizében találtak növényvédő szereket. Erről a témáról kérdeztem meg az egyik érintettet, aki kifejezetten anonimitást kért.


Kérdés: Szervusz! Megtennéd, hogy bemutatkozol az olvasóknak?
Válasz: Szia. Gödöllőn az egykori Agrártudományi Egyetemen, ez idő szerint Szent István Egyetem, Mezőgazdasági és Környezettudományi karon harmadéves környezetmérnök szakos hallgató vagyok.

Kérdés: Gondolom hallottál róla, hogy az egyetemeden szennyezett a csapvíz. Hogyan derült ez ki?
Válasz: Persze hogy hallottam. Egyik reggel épp Hulladékgazdálkodás órán ültünk, mikor a professzor megemlítette, mint aktualitást, és mondta, hogy ő is, mint a tanári kar több tagja is benne van a feljelentést indítványozó társaságban. Az eset egy ökotoxiológiai vizsgálat során derült ki. Ezt leginkább úgy tudnám elmagyarázni, hogy a különböző szennyezőanyagokat vizsgáljuk meg a környezetben, hogy jelen vannak-e, és ha igen, milyen mértékben.

Kérdés: Milyen hatással volt ez az egyetemi életre?
Válasz: Természetesen nagy felháborodást keltett mind a tanári karban, mind a diákok körében. Különösen a kollégistákat sokkolta a hír, hiszen ők nap mint nap kapcsolatba kerültek a növényvédő-szerrel szennyezett vízzel. Nem csak hogy megitták, de fürdés közben a bőrükkel is érintkezett. Az egyik legrosszabb az egészben, hogy a víz évek óta szennyezett volt, és nekünk fogalmunk se volt erről.

Kérdés: Milyen növényvédő-szer található a vízben?
Válasz: Leginkább atrazin. Ez egy különleges gyomirtó és növényvédő-szer, amiben az furcsa, hogy az Európai Unió országain belül a használata tilos. Ez a legkülönösebb az egész ügyben, és a feljelentés oka is.

Kérdés: Te személyesen találkoztál ezzel a szennyezett vízzel valamilyen óra keretein belül?
Válasz: Nem, mi a vizsgálatok során mindig preparált mintákkal dolgozunk csapvíz helyett, azért, hogy biztosan legyen benne szennyeződés. Persze, ha tudtuk volna…

Kérdés: Előfordulhatnak a jövőben szövődmények a kollégiumi hallgatók részéről?
Válasz: Nem valószínű, ez a vegyszer csak nagyon magas koncentrátumban lehet hatással az emberi szervezetre, és csak évek múlva lehet kimutatható, de optimisták vagyunk. Biztos nincs semmi baj.