Feladat: Tudósítás

163 éves a forradalom

Mint minden évben, idén is a Nemzeti Múzeum előtt tartották meg az állami ünnepséget a márciusi ifjak emlékére. A miniszterelnök, Orbán Viktor beszédét ünnepélyes felvezető előzte és követte. Az eseményen több tízezren voltak jelen, a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig vegyesen.

Majális hangulat uralkodott a Nemzeti Múzeum előtt és az egész Kálvin téren. A belváros több csomópontját is lezárták az ünnepélysorozat miatt, így a legegyszerűbben gyalogosan lehetett megközelíteni a rendezvényt. Tíz óra előtt nem sokkal érkezett meg a menet Parlament felől, akik ezt megelőzően a hagyományos zászlófelvonáson voltak jelen.

A menet megérkezte után hivatalosan is köszöntötték Orbán Viktort, Schmitt Pált és Kövér Lászlót, majd trombitakísérettel szavalta el a körülbelül húszezer fős tömeg a Himnuszt. Két történelmi vers hangzott el, majd következett a Szózat, melyet musicalszerű éneklési stílusa miatt csak nehézkesen tudott követni a közönség.

A néhány perces bevezető után lépett pódiumra a miniszterelnök. Az üdvözlő vastaps után köszöntötte mind a jelenlévőket, mind a televíziónézőket, akik a közszolgálati médiumokon keresztül hallgathatták és láthatták őt. Orbán Viktor beszéde szokványosan ünnepélyes volt, mondandójának körülbelül első harmadát szánta a negyvennyolcas eseményeknek, kihangsúlyozta, mennyire nagyszerű cselekedet volt a forradalom elődeinktől. „Ők hozták létre a jelenkori Budapestet” emelte ki, majd átvezető jelleggel annyit mondott, „negyvennyolc, ötvenhat, kilencven, kettőezer tíz”. Mind a négy időpontnak történelmi jelentőséget tulajdonított.

A nyolcvanas években, mesélte, hittünk egy Magyarországban, amely a legutóbbi szavazásig nem következett el. Az utóbbi húsz évet átmenetnek tekintette csupán, és ez immáron véget ért. Ezután kihangsúlyozta az elmúlt néhány hónap politikai döntéseit, illetve az árvíz kapcsán nyújtott kormányzati segítségeket és a nyugdíjreformot. Erős kritikával illette Brüsszelt, mikor azt mondta, „Nem irányíthattak minket sem Bécsből, sem Moszkvából, sem Brüsszelből”.

Megemlítette a kormány feladatai között az új alaptörvényt, majd idézett a Nemzeti Hitvallásból, melyet hosszú taps követett. Lelkesítő beszédében kiemelte, „csak akkor lehetünk szabadok, ha önmagunk leszünk”. Felhívta a hallgatóság figyelmét az új alkotmány közös írásának fontosságára, és felszólított mindenkit, hogy töltse ki az előzőleg kipostázott kérdőívet, melyet már több mint nyolcszázezren küldtek vissza. Ezután újra az ország egyik feladatára tért vissza. „Leigázni egy népet kétféleképpen lehet, karddal és adóssággal. Mi ezeket már jól ismerjük.” Egy rövid kitérőt tett ezután a munkahelyteremtésről, és a dolgozni vágyók visszavezetéséről a piacra, majd beszédét egy erőteljes kijelentéssel zárta: „Szabad emberek csak szabad társadalomban élhetnek. Hajrá Magyarország!” Utolsó szavait hosszú taps követte.

Az ünnepség lezárása egy zongora kísérte ének volt, majd vidám népdalokat játszottak és hagyományos néptánc követte. A rendezvény alatt többen is rosszul lettek a tömegben, és sajnos bár a legtöbben azért mentek ki a térre, hogy láthassák a miniszterelnököt, illetve a rendezvényt, semmilyen kivetítő nem állt a rendelkezésükre, csupán a fülükre hagyatkozhattak.

A korábban a Parlament felől érkező menettel ezután át lehetett sétálni a budai várba, ahol további, családi és majálisjellegű rendezvények várták az érdeklődőket.