Az Aladdin számomra leginkább a szabadságról szól. Persze minden kislány szeretne hercegnő lenni, nálam mégsem az volt az ultimate életcél, hanem inkább a szabadság, a mindentől és mindenkitől való függetlenség (igen, én kiskorom óta antiszoc vagyok :D). Na meg persze a házi majom tartása is fontos!
Második ugye az Egyiptom Hercege. Ez nem is a történet vagy a dalok (ó, a dalok!) miatt jelent nekem sokat, hanem inkább amiatt, ami emlékként fűződik hozzá: az amerikai általános iskolám. Volt egy biblia szakkör az iskolába nem járó magyarok számára. A könyvtáros néni (hogy én mennyi ideig szerettem volna könyvtáros lenni csak miatta!) tartotta, én pedig (7-8 évesen) szinkron tolmácsoltam a magyaroknak amit a könyvtáros mesél. Minden héten egyszer gyűltünk így össze, és segítettem berendezni a könyvtárat: hoztunk sütit, tejet, sós rágcsát, becipeltük a párnákat, hogy legyen hol ülni, aztán kezdődött a mesélés. Az egyik ilyen biblia óra alkalmával néztük meg az Egyiptom Hercegét, azt hiszem, a többségre való tekintettel magyarul. Nagyon tetszett a film, és évekig nem tudtam a címét, csak a dallama maradt meg. Idén (szigorúan véve tavaly) Klaudiáéknál tudtam meg, mi is a címe annak a mesének, amit úgy szerettem akkoriban. És még mindig csodálatosak a dalok. (videó: 2. perctől)
A harmadik pedig a Pocahontas. Ez nagyon egyszerű. Indiánok. Természet. Beszélő fák. Mi kellhet még egy ilyen természetbuzinak, mint nekem? Erről mindig a kék túra és a 4. (oh jesus christ..) általános iskolám jut eszembe. Az erdők, a szél, a fák, a tél, a nyár, azok a jó kis torokgyulladások, a "rövidítések", amelyekkel általában eltévedtünk... Igen, ez a három film jelenti a gyerekkorom legszebb éveit, és nem tudok választani közülük.
1 megjegyzés:
Az Aladdinból úúúgy szeretem ezt a számot <3
Megjegyzés küldése