Körúti séta a Mezőgazdasági Múzeumban

Bár kevesen tudják, a múzeumok többsége részben vagy egészben ingyenesen látogathatók az állami ünnepeken. Ez jó kikapcsolódási lehetőség mind barátokkal, mind családdal. Március tizenötödikén a Mezőgazdasági Múzeumban jártunk.

A Vajdahunyad vára önmagában is nagyon szép épület. Vár jellege ellenére semmi köze a középkorhoz, alig több mint száz évet tudhat maga mögött. Az előző millennium alkalmával építették, többnyire fából, majd a századforduló után pótolták ki tartósabb anyagokból, ezért is kapta a gúnynevet: „Papírvár”. Ebben a turisztikailag jelentős építményben található a Mezőgazdasági Múzeum.

A múzeumban ünnepekkor egyetlen részleg nem tekinthető meg csupán, a Labirintus. A többi kiállítás, beleértve az ideigleneseket is, szabadon megtekinthető. Ezek: A mezőgazdaság története, Az állatok háziasítása, a Bor kiállítás, Erdészet és halászat, illetve az aktuális ideiglenes kiállítások: Egy csipetnyi Európa és a Kincsem kiállítás.

Ha balra indulunk el, a mezőgazdaság történetének kiállításával találkozunk. Ez egy közepesen hosszú, de nagyon intenzív áttekintés Magyarország területi mezőgazdaságáról az őskortól a huszadik század elejéig. A termekben végig vitrinekbe állított korabeli tárgyakat láthatunk, illetve az aktuális korszak kunyhóját, vagy hagyományos öltözetét életnagyságban. Találkozunk termésmaradványokkal, egy gőzgéppel és egy száz évvel ezelőtti bolttal is.

A főbejárattól jobbra az állatok háziasítása következik, ez sokkal rövidebb kiállítás. Egy folyosón sétálhatunk végig ahol mindkét oldalt üveg mögé zárva találunk állati maradványokat, csontokat. Szintén az őskorból indulunk, a hagyományos, közismert jószágok koponyái között egy mamut állkapcsa is vár bennünket, illetve a kiállítás utolsó részén magyar kutyákat is láthatunk. Egy kör alakú teremben találkozunk a szuvenír bolttal, és bal kézre egyből az Egy csipetnyi Európa című, ideiglenes kiállítást találjuk.

Ez egy interaktív kiállítás, a kis, de már olvasni tudó gyerekek egyik kedvence lehet. Az európai országok zászlóinak színes kavalkádja foglal helyet körbe a falakon, míg különböző vidám színekben kiállított, az európai étkezéssel kapcsolatos képek és installációk foglalnak helyet. Lapozgatós füzetekben találunk rövid információkat, érdekességeket. Megismerhetjük a helyes étkezés piramisát, rajzfilm és diavetítés is vár minket, és minden térelválasztó is saját funkcióval rendelkezik. Mivel nem csak sétálgatni lehet, hanem „fogdosni és forgatni” is, így ez jóval szórakoztatóbb lehet, mint a múzeum többi, hagyományosabb része.

Innen rövid úton juthatunk el a büféig, ahol a fárasztó séta után pihenhetünk egyet. De hosszú út vár még ránk, a büfé másik oldalán nyílik, még mindig a földszinten, a bor kiállítása. Préselt levelekkel, termésekkel, fűszerőrleményekkel találkozhatunk, tradicionális használati tárgyakat láthatunk, továbbá a méhészetbe is nyerünk egy gyors bepillantást.

A következő helyszín már az erdészeti kiállítás, talajmintákat, mérési eszközöket, famintákat, üzemi jegyzeteket láthatunk, és természetesen rengeteg információt olvashatunk ezekről is.

A kiállítás izgalmasabb része csak ez után kezdődik. Több gombafajtával találkozhatunk, majd a hazai madarak tojásaival és fészkeivel is találunk két teli vitrint. Egy természeti életképet bemutató terem után rengeteg preparált állattal találkozunk. Madarak, kis emlősök, kígyók, békák és gyíkok mindenfelé. Érdemes mind a lábunk elé, mind a fejünk fölé figyelni, mindenhol van valami látnivaló. Miután körbeértünk, utunk fölfelé vezet a halászat felé. Itt megcsodálhatjuk a hatalmas halakat, a régi és modern horgásztechnikákat, majd elérkezünk a kedvenc részemhez.

Mindenfelé szarvasagancsokból faragott tárgyakat látunk kiállítva. Étkészletek, fülbevalók, nyakláncot, dísztárgyak, majd fából faragott padok. Az ember úgy érzi, mintha egy vadász lakását látná kiállítva, és ezután egy hatalmas terembe érkezik, amit csak úgy tudnék nevezni, „a trófea terem”. Preparált őzek, nyulak, rókák, nyestek, borzok, madarak szemmagasságban és alatta. No de fönt! Több száz szarvas koponyája és agancsa ameddig a szem ellát, és a fölött kezdődnek még csak a további hatalmas ragadozó madarak preparációi. A terem legmagasabb pontján egy hatalmas keselyű áll mereven széttárt szárnyakkal, mintha csak támadni készülne. Minden térelválasztó egy másik erdei jelenethez vezet át, miközben a terem közepén is hatalmas tájkép van berendezve gyönyörű szarvas hímekkel és nőstényekkel. Csak ebben a teremben talán több időt töltöttünk el, mint a kiállításon eddig összesen. A terem másik végében találjuk a valaha világbajnoki súlyú agancsokat, és csak ez után láthatunk egy kiállítást különböző puskákról és egyéb fegyverekről.

Egy lépcsősor vezet vissza újra a büféhez majd a háziasított állatokon keresztül visszajutunk a főbejárathoz. Szintén lépcsősor vezet el az utolsó ideiglenes kiállításhoz, Kincsemhez. Itt is kisebb maketteket találhatunk az előző század elejei Budapestről, illetve egy kör alakú teremben a főszenzációval is találkozunk: Kincsem és Imperial, a két legendás ló csontváza van kiállítva, míg körbe a falon az ő és más, hasonlóan híres magyar lovak történetét ismerhetjük meg. Ezt tovább színesítik további makettek és a korszakban használt tárgyak.

Az utolsó terem a gyerekek kedvence lehet: itt is számos információhoz juthatunk a lovakról, lovaglásról és a múlt századról. A teremőr számunkra érthetetlenül kedves és vidám volt, végül megértettük, miért. A terem hátsó felében, mely el van takarva elsőre a gyanútlan vendégek elől, ki van állítva egy ügetést szimuláló műló. Az oda érkező kicsik vidáman nevetve mászhatnak föl a szimulátorra, amit a teremőr irányít. Nagyon jó élmény volt, az ember ha akar, ha nem, legalább tíz-tizenöt évet fiatalodik a kalandtúra végére.

Összességében egy nagyon hosszú út vár azokra, akik egy nap alatt végig akarják járni az egész múzeumot. Színes kiállításai között minden korosztály megtalálhatja a magának tetsző részt, és egy általános ismeretbővítésre is kiválóan alkalmas, szinte akkor is ragad ránk valami, ha nem is akarjuk. Megjegyzés: ha a gyerek nem akar múzeumba menni, ne cibáljuk végig rajta, mert egy életre meg tudjuk utáltatni vele a kultúrát.