Reng a Föld
Filozófia órán azt tanultam, hogy az emberi döntések csak a politikai helyzetet befolyásolják. A természeti csapásokra nincsenek hatással, azok nem előzhetőek meg ilyen döntésekkel, mert az ember nem mondhatja meg a Földnek, megnyílhat-e vagy sem. Noha ez igaz is, e rövid összefoglalóban be szeretném mutatni, mennyi minden múlik a megfelelő emberi döntéseken. Azt nem akadályozhatjuk meg, hogy a Föld rengjen, de azt igen, hogy ez ezrek életét követelje.
Bár még messze vagyunk az idei év végétől, mégis már két súlyos katasztrófán is túl vagyunk. Az egyik Haiti szigetén történt, itt a Richter skála szerinti 7,0 erősségű földrengés volt, míg a másik eset új-zélandi, itt a fenti skála szerinti 7,4es erősségű volt a földmozgás. Bár két körülbelül hasonló erősségű rengésről van szó, az adatok mégis sokkolóan hatnak. A haitibeli katasztrófának hivatalosan körülbelül 220 000 halottja és 310 000 sebesültje volt. Több mint másfél millió ember vesztette el mindenét és az anyagi károk pedig megközelítőleg 7,9 milliárd dollárt tettek ki. Az új-zélandi katasztrófának ezzel ellenben egyetlen halálos áldozata sem volt, alig száz sérült és mindössze kettő milliárd dollárt tettek ki a károk. Mi lehet ennek a szakadéknyi különbségnek az oka?
Az emberek kedvenc kifejezése a „vis maior”. Ha megfigyeljük, a biztosításokban, a kártérítésekben, a pénz visszafizetési és csere garanciákban mindig ott szerepel, hogy vis maior esetnél érvényüket vesztik. Mi számít vis maiornak? Például a természeti katasztrófák. Ilyenkor az emberek, saját elmondásuk szerint, nem tudtak felkészülni, váratlanul érte őket a csapás, és hasonló kifogásokkal jönnek. Vajon Új-Zélandon jósok élnek, és ezért tudták elkerülni a katasztrófát? Nem hiszem. A fenti kérdésre a válasz bizony-bizony az emberi döntésekben rejlik. Mielőtt félreértésekbe merülnénk, le szeretném szögezni, hogy most nem nemzeti szinten gondolok az emberi döntésekre, hanem globális szinten.
Haitin köztudottan gyakoriak a természeti katasztrófák. Egy elmaradott országról beszélünk, amely köztudottan spanyol, majd francia gyarmat volt. Az ötvenes évek alatt amerikai megszállás alatt volt, és mindössze 1991 óta független ország. Egy ilyen, különösen veszélyeztetett országot kifejezetten ostobaság magára hagyni, és egyik napról a másikra önállóságra bírni. A házaik gyenge szerkezetűek voltak, gazdasága nem tette lehetővé a fejlesztéseket. Új-Zéland ezzel ellentétben 1907 óta önálló domínium, mely a Brit Nemzetközösség tagja 1931 óta. Az ENSZ egyik alapító tagja volt, tehát egy kicsi és távoli, de korszerű országról van szó.
Nem kívánok belemenni a politikába, hogy mi módon lehet egy brit felvigyázat alatt élő ország korszerűbb, mint az, amelyik spanyol, francia majd később a „nagy Amerika” felügyelete alatt is állt, erre a kérdésre azt hiszem mind tudjuk a választ. Véleményem szerint a fő probléma inkább az, hogy Haititól úgy vártak el gazdasági növekedést, önállósodást és modernizációt, hogy közben a világ semmilyen segítséget nem adott neki.
A fenti példák jól demonstrálják, hogy a vis maior esetek igenis elkerülhetők némi gondolkodással és befektetéssel. És vajon nincs-e jobb befektetés, mint az emberi élet megmentése?
