Tegnap nem tudtam segíteni valakin, aki nagyon fontos nekem.

Trója

Captain Nura         says:

*egyébként

*kellett 3 óra hogy rájöjjek

*ez nem a brad pitt-es trója

Ayumi [szabina] says:

*xDDDDDDDDDDDDD

Ayumi tette!

Megmutatta EZT...

Amagad

Nahát, röpke 1 év alatt sikerült tökéletesen kiölni a feketét a ruhatáramból..?

Ma azzal ébredtem, hogy tisztafeketében akarok lenni, piros cipővel, és.. nem tudok mit felvenni!.. Egyszerűen nem. Ha valaki egy évvel ezelött azt mondja, hogy a mosásba csak kék-lila-rózsaszin dolgokat fogok pakolni, minimum péklapáttal vertem volna agyon, és most pontosan ez történt o_o

Kapui Kinga

A rózsák klánjának tagja, 5 éves káinita

 Megjelenés: 182 cm magas, 54 kg. Hátközépig érő hullámos, fekete haj, fekete szemek. Hihetetlen magasság-súly küönbségéhez képest arányos, kifejezetten nőies a testalkata.

Élete:

1981 szeptember 1.én látta meg a korházi plafont, Pécsett. Itt is nött fel, szerető családban: apjával, anyjával és két kistestvérével. Általános és középiskolát is Pécsett végzett, egyetemre viszont Budapestre ment, jogi karra, de a diplomát soha nem szerezte meg, első félév után otthagyta az egyetemet. 19 évesen indult el a modell-karrierjén, nagy sikerrel.

Magasságával ideális kifutómodell lehetett, és alig 3 éves szakmai tapasztalatok után, 22 évesen már kinn lehetett a párizsi divathéten, Dior ruháit képviselve. Törékeny, de modellekhez képest nőies testalkatának és természetes szépségének hála népszerű modell volt. Ugyanez lett a hátránya is. Nem csak a divat elitje figyelt fel rá, hanem késöbbi Atyja is.

Rédly Gábor (megközelítőleg 130 éves lehet) magyar, nemesi származású toreador. Még egészen fiatal korában hagyta el a hazáját, és Hollandiába költözött. Zseniális hegedűművészként a kultúra fellegvárától, Franciaországtól csak egy lépésre akarta beindítani a karrierjét. Itt lett vámpír, és egész holtában  itt maradt. Amsterdamból nézte végig mind a két világháborút. Időről időre megpróbált káinitaként is érvényesülni a művészetével, hangversenyeken indult, de mindig kiemelkedő volt a szereplére, ezért kénytelen volt véglegesen visszavonulni. Az amsterdami toreador primogén kiskedvence, így nem okozott neki különösebb nehézséget engedélyt kérni Kinga ölelésére. Az oka egyszerű volt: Ahogy a zenéjét, úgy Kinga szépségét is halhatatlanná akarta tenni.

A vér hatalma igazán lenyűgöző – kellett, hogy beismerje a férfi. Kingával a megismerkedésük gördülékeny volt, bár a lány nem szívesen adta föl modell karrierjét, hogy a férfivel „lehessen”. Jobb is lett volna, ha nem adja föl. Gábor kivitte magával Amsterdamba és nemsokára a lány már a vámpír ghoulja lett, noha ezt ő maga csak hetekkel késöbb tudta meg. Gábor biztosra ment. Szerencséjére, hisz így a lány már nem ellenkezett, mikor Gábor beavatta szándékaiba: hogy belőle is élőholtot csináljon.

Az Ölelés és Nemlét:

Az Ölelésre alig egy évvel késöbb (2004), irónikus módon pont szeptember elsején éjszaka kerülhetett lehetőség. Nem viselte meg a lányt, lelkileg már bőven fel volt erre készülve. Csak ami utána következett a számára.. az volt maga a földi Pokol.

A vérkötés megszünt, és Kinga megismerhette Gábor másik arcát, amit még soha senki azelött. A szadista művészt.  Verte és rengeteget kínozta a lányt, az elején még piti kis kifogásokkal, például hogy a lány valamit rosszul/nem tanult meg. Késöbb viszont ennyire se fárasztotta magát, csak kiélte beteges hajlamait.

A közélet ebből persze semmit se tudott meg. Hogy is tudhatott volna? Gábor nem volt olyan hülye, hogy kivágja önmaga alatt a fát, Kinga pedig nem mert beszélni. A következő három éve csak a szenvedéstől és megbánásról szólt. Egyetlen kiútja volt ebből, amiről sokáig ő maga se tudott. Akkor régen a párizsi divathéten nem csak Gábor vette őt észre, hanem mégegy vámpír, aki mondhatni „lekésett az örökbefogadásról”. Mire megjárta az útját otthona, Manchester és Párizs között, Gábor már rég lecsapott Kingára.

James Gahan (megközelítőleg 270 éve halott) borzasztó dühös lett, amikor megtudta, hogy Kinga már Gábor ghoulja, és a toreadornak már minden szükséges engedélye megvan, hogy lányává tehesse Kingát. De nem adta fel, szemmel tartotta őket abban a reményben, hogy még lesz lehetősége elcsábítani törvényes úton is a lányt. Egy ventrue márcsak ilyen. De mit is látott meg benne? Ki tudja. Az az egy biztos, hogy nem adta fel könnyedén, és ennek meg is érett a maga gyümölcse. Három év várakozás után lépett ki az árnyékokból Kingához. Nem fedte föl a szándékait, csak nemesi hozzáértéssel és ráéréssel udvarolt Kingának, és sikerrel járt el: Alig fél év kedveskedés után Kinga segítséget kért tőle, hogy megszabadulhasson Gábortól. Megigérte, bármit odaad hálából Jamesnek, csak had legyen nyugta.

Mit kérhet egy vámpír? Nos, sokmindent, de hogy pontosan mit kér cserébe, azt még mindig nem tudhatjuk. Rejtélyes módon annyit mondott, „egy szivességet kér”. Kinga beleegyezett, és James leszámolt Gáborral (dominate 5, Gábor elment fürdeni a tengerbe és elfelejtett visszatérni napkelte elött).  Még alaptőkét (2millió forintnak megfelelő euró) is biztosított Kinga számára, majd „dolgára tért”, vissza Angliába.

Kinga visszatért Budapestre, és újjáélesztette modell karrierjét, ügyelve arra, nehogy nappali fotózásra kerüljön sor. Menedéke a Ferenciek tere és Kálvin tér között félúton, az Egyetem tér 5. szám alatt található társasház egy kis lakása. Az alpatőkéje mellé már munkájával keresett plusz pénzt, de nem él nagy lábon, csak amennyi minimálisan elvárható egy modelltől. Jogosítványa, autója nincs, társa szintén nincs. Éhségét a belvárosi részeg és drogos fiatalok csillapítják.

Luluko

Látom hogy látsz, amagad :D

Zene

A zene nagyon jól jellemzi az embert. De nem a személyiség-zenei stílus bűvös kapocsára gondolok, csupán a hangulatra. A megfelelő zene bármikor kiboríthat vagy rendbeszedhet valakit. Táncra csábíthat, de legalábbis énekre, vagy hogy az ember karmesternek képzelje magát ~3 perc erejéig.

Az elmúlt egy hétben a zenelejátszómon a számok listája 200ról 370re emelkedett. Nem figyeltem, mit rakok fel, csak felmásoltam mindent, aztán lesz, ami lesz. Azóta sokszor történt, hogy kénytelen voltam a zsebem legaljából kihalászni a kis édest, hogy megnézzem a szám címét, amit épp hallgatok.

Aktuális ajánlatom:

Yes man

Let’s go for a ride

There’s so many lanes that we could try

There are so many rules no need to obey

Throw my helmet on hold on tight

Oh yeah you’re mine oh mine

Szirének

A szirének a mitolágiában a gyönyörű sellők, természetfeletti lények, akik énekükkel a halálba csábítják a hajósokat. De vajon tényleg a gyilkolás a szándékuk, vagy csak magányukat szeretnék feledni, és egyetlen használható képességüket használják föl a társkeresésre?

Elgondolkodtató téma. Ahogy az is, hogy vajon a szirének a valóságban milyenek. A víz alatt gyönyörűek, tökéletes test, elvarázsoló szempár, csodás hang. A mitológia szerint amikor kihúzod a vízből, meglátod a valódi alakját, a csúfságát. A varázs a víztükrön kívül megtörik és álmaid legcsodálatosabb lénye rémálmaid rémlényévé válik.

Persze ez csak legenda, mese.

Találkoztam ma egy szirénnel. Pontosabban nem találkoztunk, elmaradt a szemkontaktus, a hangját se hallottam. Nem rántott be a vízbe magához, nem sikerült meggyilkolnia. De vajon az én szemem túl figyelmes, vagy egyszerűen ő volt épp a vízen kívül?

Ismerik a szirént, és mesélnek róla. Káprázatos, mesés, gyönyörű, vicces.. De tényleg az?

Nem tudom.

Néztem a szirént abban a pár másodpercig, amíg láthattam, és egyáltalán nem láttam csodásnak. Sőt, még el is vesztem a részletekben, hátha nem őt látom. Nem, egész bizonyosan nem. Az uszonya, a haja, a teste.. Nem, nem lehet ő a szirén.

És amikor már fordultam volna el, hogy a szemem újra becsapott, megláttam a hajóst, akit becsábított a vízbe. Láttam a hajós szemében a csillanást, a halál biztos tudatát, de nem harcolt ellene. Miért is harcolna egy ilyen gyönyörű lény ellen? Miért ne akarna elveszni a varázsában, ölelése melegségében?

Hát.. Talán azért, amit én, mint el-nem-varázsolt kapitány láttam. A szirén csúfságát, kétségbeesett kapaszkodását, a magánytól való göcsörtös menekülését, félelmét. A hajós félelmét, aztán beletörődését a halálba.

Örülök, hogy engem nem érint meg az effajta halálének.

Nem, nem a szerelemről beszélek. Ez ennél sokkal, sokkal sötétebb és romlottabb volt.

Gerinc és a Papucsállatkák

Érdekes egy téma, amit szívesen boncolgatok így, szállodatétel kidolgozás helyett.

Szóval történt ami történt, féregnek neveztek. Miért? Áááh, mert egyenes gerinccel válaszoltam őszintén egy kérdésre. Furcsa dolog, érdekes történet és egy igen erős dejavu. Ha valaki kérdez valamit, mit szokás tenni? Hazudni, kitérni vagy válaszolni őszintén? Én az utobbi mellett vagyok egy ideje, mert nem látom értelmét, miért lenne jó hazudni. Úgyis kiderül, nem?

Hát, az is kiderül, ha az ember őszinte, és nem feltétlenül jár jobban. Kiveséztem egy témát őszintén, és azt kaptam, hogy gerinctelen lettem ettől. Hogy miért, még mindig nem teljesen értem.

Mégis valahogy úgy érzem, mégha a szólásszabadság gonosz és undorító dolog is volna, mégundorítóbb, ha olyan emberek, akik velem szemben kedvesek, mosolygósak, kérik a jelenlétem és hívnak rendezvényre, a hátam mögött kijelentik hogy púp vagyok a hátukon.

Nem ismerem őket régóta, nem fogok sírni, de a tény, hogy egy ember odajön, megölel. Megkér, hogy legyek ott a következő és az azutáni rendezvényen is, aztán már másnap kijelenti, nem kívánt személy vagyok.. Azt nem igazán tudom hova tenni.

Minek kell a képembe hazudni és tenni a szépet elötte is, meg utána is? Miért kell elöttem azt mondani, hogy szívesen látnak, örülnek nekem, ha a hátam mögött a kést élezik és azt kívánják, bár ne járnék? Nem vagyok  egy izomkolosszus, a 160 cm-mel igazán megmondhatná egy 190 cm magas ember, hogy nem kedvel. Vagy fél tőlem? Rossz a szemmértéke, és azt gondolja, az arányok fordítva vannak, és laposra verem, ha nem tűr meg?

Különben is, ha olyan rossz a jelenlétem, minek csüng a szavamon, miért beszélget velem, miért keresi a társaságom? Csak az én szememben zárják ki ezek a tényezők egymást?

Szóval érdekes dolog ez, ki az, akinek van gerince és ki az, aki elvesztette valahol a "Szivesen látunk" és a "Takarodj innen" között félúton.

Om nom nom nom~~

Sokminden történik, de valahogy nincs kedvem blogolni, viszont az aktuális:

GABONAPEHEEEELY!!!! Om nom nom nom nom~~

Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom

Könyvtárban

Németh László - Iszony

Viszem a pulthoz. Öreg nénike felírja, aztán adná vissza. Visszahúzza a kezét, és elolvassa a címet.

- Nahát.. Ezt is nagyon rég nem vették ki. - elmosolyodik, és jobb kedvvel nyújtja újra felém a könyvet.

Elteszem, és ránézek.

- Ez nem lep meg.

Megint egy lépés előre

Igaz a lépés nem ma történt, inkább szombaton. Aki tudja az előzetest, tudja, aki nem, annak köpült vaj a fülébe. Szóval szombaton mint a mosott szar kullogtam meetre...

Cale és Conor volt csak ott, ettől úgy éreztem, hogy már -3ban tartok. Meghallgatták a bánatom, aztán elkísértek kajálni, szóval fél napig a két kicsi testőrömként szuperáltak. Már csak -2ben voltam.

Leültünk beszélgetni, és így röpke ~2 év szünet után újra beszélgettem Cale-lel. Jó volt. Kiderült, hogy sokkal jobban hasonlít a zenei ízlésünk, mint amit valaha is hittem. Előkerült Ani-chan is. Már csak -1.

Mikor már Kriszti, Minami és mindenki aki számít, ott volt, már képtelen voltam szomorkodni, hiába voltam ott nagyon mélyen még mindig dühös. Estére lenullázódott a lépéseim száma.

"Menjünk a Mencsvárba!" Hát, mivel az esti programomat úgyis lemondtam már, úgy voltam vele, miért is ne. Még útközben el lettem hívva Cale jövőheti szülinapjára, és péntekre is hivatalos vagyok Gergely drágámhoz a Tanyára (csak azért is xD). 

Hajnali 1ig nagyon jól éreztem magam. Megismertem még egy pár új embert, és a régi embereknek is egy új arcát. Iwiwes süti: "Jó társaságba kerültél." Igen. Szerintem is.

1kor már tudtam, megvolt az egy lépés előre, plusz mellé megvolt életem első mézes málnája is, és megszállt az ihlet. Gyalog akarok haza menni!

A vicces ebben csak az volt, hogy Üllői útról a Petőfi hídon át mentem Móriczra, és onnan rendesen haza. Nem tudom, tudjátok-e, akkor éjjel 100 km/h-s szél süvített a Dunán :)

Érdekesség, hogy életemben kétszer jártam gyalog a Petőfi hídon. Először az első nagy Aug. 20.-ai balhén, aztán most szombaton :D Ezzel a híddal mindig csak a baj van.

De köszönöm a kellemes napot és az estét, és várom a jövőhetet :D Mintha kezdenének a helyére billenni a dolgok. És minden lószarban ott a C-vitamin.

iwiwes szerencsesüti :D

Egyet előre, kettőt hátra

Megint úgy érzem, hogy teljesen feleslegesen küzdök. Hogy hiába vagyok az, aki, csinálom azt, amit, egyszerűen minden tökéletesen felesleges.

"Miért nem szól, hogy ez önnek rosszul esik?" Minek jártassam a pofámat? Hogy megint a fejemhez vágják, hogy hisztizek és követelőzök? Kössz, de nem. Pont ma jutott eszembe, milyen jó lenne azt mesélni kedden, hogy egész héten nem voltak problémáim, de.. Mintha egy előre lépés után most kettőt léptem volna hátra.

"Nem lesz többet ilyen" - Persze. Már akkor tudtam, hogy nem igaz.. Már akkor is tudtam, hogy süket duma az egész, hogy csak mondja a magáét, de hogy bármit is komolyan gondoljon... Ja bocs, amikor belém kell kötni, mindent komolyan gondol. Csak azt nem, amikor kedves hozzám. Amikor azt mondja, hogy fontos vagyok neki.. Bla bla bla. Így fogok még egyszer hinni neki, ha bajban lesz. Így fogok segíteni, én is így fogok kiállni mellette. Pont így.

if you wanna be my guardian angel

just spread your wings and

let me see you can fly

juhú~