Egyet előre, kettőt hátra

Megint úgy érzem, hogy teljesen feleslegesen küzdök. Hogy hiába vagyok az, aki, csinálom azt, amit, egyszerűen minden tökéletesen felesleges.

"Miért nem szól, hogy ez önnek rosszul esik?" Minek jártassam a pofámat? Hogy megint a fejemhez vágják, hogy hisztizek és követelőzök? Kössz, de nem. Pont ma jutott eszembe, milyen jó lenne azt mesélni kedden, hogy egész héten nem voltak problémáim, de.. Mintha egy előre lépés után most kettőt léptem volna hátra.

"Nem lesz többet ilyen" - Persze. Már akkor tudtam, hogy nem igaz.. Már akkor is tudtam, hogy süket duma az egész, hogy csak mondja a magáét, de hogy bármit is komolyan gondoljon... Ja bocs, amikor belém kell kötni, mindent komolyan gondol. Csak azt nem, amikor kedves hozzám. Amikor azt mondja, hogy fontos vagyok neki.. Bla bla bla. Így fogok még egyszer hinni neki, ha bajban lesz. Így fogok segíteni, én is így fogok kiállni mellette. Pont így.