azt imádom az életben, hogy amikor visszafordulok valami felé, amit már lezártam vagy félbehagytam, akkor nem az adott körülmények, az időpont vagy bármilyen meghatározható emlék dereng föl, csak az érzések, amik kavarogtak bennem.
gyakorlati példa, két oldalról:
- ha pl. sorozat hallgatás közben tanulok egy zhra, és a zhn véletlenül pont arra kérdeznek rá, amit megtanultam, akkor nem a válasz, nem a hallgatott rész jut eszembe, hanem hogy a hangok csengéséről mi volt a véleményem, vagy épp mennyire voltam fáradt, mikor erről olvastam. (kis szerencsével a válasz is eszembe jut idővel)
- amikor az adott sorozatot újra megnézem, és a hangokból felismerem, hogy erre tanultam, akkor is a tanulás alatti fáradtság, pánik, akármi jut eszembe
ez annak kapcsán merült föl bennem, hogy amikor most beléptem a pharaohba, fogalmam se volt, hol tartok. betöltött a pálya, megláttam az épp épülő piramist, és csak az jutott eszembe, milyen rohadt fáradt voltam, amikor ezt félbehagytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése