Wir gehen nach Wien

- Brigi, Brigi!
- ..hhmmm..?
- Jössz Bécsbe.
- Megyek?
- Igen!
- ..és mikor megyek?
- Jövőhét szombaton.

Meglepett a hír. Őszinte leszek, baromi jó érzés volt, hogy a Bakter jány ilyen természetesnek veszi, hogy én is megyek velük Bécsbe. Felcsaptam a naptáram, csak úgy a rend kedvéért, és láss csodát, tényleg odakerült a napifoglalás: Reggeltől Bécs.

- És előző este nálam alszol.
- Igen? Miért?
- Mert az Árpád-hídtól megyünk, és az úgy egyszerűbb.
- Aha.. Jó.

Szeretem, amikor csak így mennek a dolgok, hogy hopp, megyünk Bécsbe :) Mindenki ott lesz, MIN-DEN-KI. Wooo :)

Ez a nap kiemelkedően jó volt az elmúlt hetekhez képest.

Vizsgarend - Brrr...!

Az, hogy csak 9:04kor kezdtem el szenvedni a Neptunnal, meg is látszik. Lecsúsztam az első KÉT (!!) vizsgaidőpontról ECDLnél és Ált. filozófiánál, majdnem lecsúsztam a spec.filoról is.
Egyelőre úgy néz ki, ez marad:
A társadalomkutatás módszerei | 2009. 12. 17
Speciális filozófia | 2009. 12. 21
Általános filozófia | 2010. 01. 06
Média és nyelvhasználat | 2010. 01. 07
ECDL vizsga | 2010. 01. 14
Szociálpszichológia 1 | 2010. 01. 19

Rideg.

Bár az még ridegebb, hogy a világ legutálatosabb tanára 2 hete nem küldi a dolgozatom eredményét, pedig mindenki másnak már elküldte. Szerintem rég megbuktatott. Nagyon fasza :\ Annyira utálom azt az órát, nem akarom újra felvenni..

Nem kell esetleg valakinek vodafoneos mobilinternet? ^^"

Ez a szerelem első látásra!

Anyának keresgéltünk minilaptopot, és eszembe jutott, hogy a stefi előtt mindenki kék meg rózsaszín Dell mininotebookkal mászkál, hát elkezdtünk keresgélni, és.. és megtaláltam ezt T__T


Annyira gyönyörű és olyan finoman elegáns és áááá... miért nincs felesleges 80ezer forintom erre a szépségre?

Szilveszter

Eljött a szilveszter. Ahogy megbeszéltük, össze is gyűltünk közösen. A ház maga is így utólag belegondolva, furcsa volt. Három, vagy négy emeletes épület, sötét faléces volt mindenhol a fal, sehol egy tapéta.. A bútorok is mind kizárólag fából voltak. Az egész ház nyomasztó volt, az a klasszikus kísértetház. Az első pár óra még jó hangulatban telt el, mesélgettünk egymásnak a szilveszteri szokásainkról, de persze hamar elkezdődött a klikkesedés.
Nagyjából 5en vagy 6an maradtunk az első emeleten, a többiek lementek a pince helységbe. Én magamban szépen elterveztem az estét, de az egész kezdett valahogy nagyon bizarr lenni. Jason végig valami hülye könyvről magyarázott, ami tulajdonképpen szín tisztán melegpornó volt. Összenéztem Katetel. "Ugye nem azért ilyen lelkes, mert meleg..?" "Nyugi, biztos nem." Nem, az utóbbi időben nem lettem paranoiás, á..

Néhány kínosan csendes perc után a pincéből felsétált Stefi. Megdöbbentem, elsősorban azért, mert a racionális világban őt senki se ismerheti ebből a társaságból. Megmozdultam, de leintett, bezárkózott a .. raktárba..? Miért nem gondoltam akkor bele, hogy egy családi házban nincs raktár? Na mindegy.
Egy idő után azt láttam, hogy mindenki szállingózik hazafelé, mindenki megbántott mindenkit és tüntetőleg hazavonulnak. Végül csak az az 5 ember maradt, aki addig is az emeleten volt.
Valami kérdőívszerű valami volt előttünk, és pár kérdésre pipálgattuk a válaszokat, a lényeg az volt, hogyha valaki minden kérdésre az első választ pipálja, hazamegy. Én pipáltam be mindent elsőként. Felöltöztem és kisétáltam. Kint jöttem rá, hogy Jason is közel volt hozzá, hogy befejezze, így az ajtóban megvártam őt.
Mikor kijött, megdöbbentett. Már nem huszonéves volt, sokkal inkább úgy nézett ki, mintha a 60as éveiben járna, és volt vele egy mégvénebb bácsika, aki pedig legalább 80nak nézett ki. Megkérdeztem, megyünk-e együtt haza. Igent mondott, a bácsika csöndes volt.
Valahogy, talán Jason ötlete volt, beterelődtünk egy ABCbe. Szereztem magamnak pizzáscsigát, azt a fajtát, amit már 10. óta nem ettem, majd vettem egy közepes üveg becherovkát is. Ránéztem az órámra, mégcsak este 7 óra volt. Ez eléggé kiakasztott, és Jasonnel meghúztuk a Becherovkát. Ezen a ponton kiesés.
Mikor újra magamhoz értem, az üveg még mindig a kezemben volt, körülöttem sötétség és hideg. Valahol odébb kékes fény. Valahol már tudtam, hol vagyok, de nem mertem rájönni. Végül a kékes derengés széttárult, egy ajtó mögül szűrődött, amit kinyitottak. Felkapcsolták a villanyt. Jól tippeltem, ez egy hűtőház volt.
Letettem az üveget, és igyekeztem nem pánikolni. Tudtam, egyszerűen tudtam, hogy itt kiesett egy kis idő, és mindenféle okosságot fűztem Jasonhoz: "Vámpír? Vagy a vénség az, és Jason őt szolgálja?"
Valahonnan szereztem telefont, azt a nagyon nagyon régi fajtát, amit bronzból öntöttek ki. Felhívtam. Még bele se szóltam, a vonal másik végéről két hang is érkezett: "Nem vetted el a telefonját?!" "Dehogynem!" "Hogy a fenébe tudott akkor felhívni?" .. és ez a párbeszéd folytatódott. Végül is megmaradtam szerencsétlen áldozatnak, csipogni kezdtem a telefonba hogy félek és hogy jöjjön értem. A könyvet, amiről mesélt még az emeleten, megtaláltam a hűtőház egyik mélyfagyasztójában. Kék-zöld-vörös derengése volt, és ahogy telt az álom, karmos kezeket növesztett és felszívódott a mélyfagyasztóban. Beleépült a házba és csak a derengést tudtam szemmel követni. Ekkor már bennem volt, hogy ez csak egy elcseszett horrorfilm, de nem tudom, hogyan fogok én még másik szilveszteri bulit keresni, mert ezután is lehet, hogy még félni fogok. Jobb is lenne, ha ez végre véget érne.

Ezen a ponton felébredtem, és megnyugodtam, hogy tényleg csak egy "elcseszett horrorfilm" volt.

Tipikus..

Amikor az ember pont nem engedheti meg magának, hogy otthon pihenjen, jön a lázas-hányós vírus, amitől a wcig is csak nyögve bír kimászni. Remélem ez a harmadik hiányzásom, nem a negyedik...