Hmm.. Ha jól emlékszem, a tavalyi év Kölyökék nyaralójában kezdődött, és egy folytatásos vizsgaidőszakkal. Ja igen, ebben a bejegyzésben sok mindenki szapulva lesz, nyugodtan megutálhattok érte. ;)
A vizsgaidőszakkal együtt jött két nyirokcsomó duzzanat, sok pánik, egy kapcsolatnak nem nevezhető tévedés, és sok keserű pillanat. A barátaimnak hitt ismerősök egy része a vizsgákkal járó hisztik során lemorzsolódott, amit akkoriban még bántam, most viszont már kifejezetten hálás vagyok ezért.
Február. Új félév, új meló, ETVmentes hónapok (a munkának köszönhetően). Felvettem és villám gyorsan le is adtam egy Írástechnikát, megismertem és szintén leadtam a pszichológiás tárgyakat. Ezek körül egyedül a személyiségfejlesztő gyakorlat maradt meg, aminek viszont még mindig örülök. Nagyon aranyos embereket ismertem meg, és kaptam egy potya ötöst két kreditért. Elkezdődtek a filozófia óráim is, és bárki bármit is mond, ezek érdekesek és jók!
Március. Szülinap hegyek. Alice Csodaországban 3D, ami segített kicsit magamhoz térnem, és rájönnöm, a világot tényleg magasról le kell szarni, ellenben ideje lenne újra írnom, mert elvégre én író akarnék lenni. Ami igen csak nehezen teljesíthető, ha az ember lánya másfél éve egy kurva sort se volt képes írni. A meló körül bonyolódtak a dolgok, és mivel a felvett kreditszámom a 40es is túl volt, nehezedett minden. Márciusban egy újabb tévedésbe keveredtem érzelmi ügyben, de erről később.
Április. A tavaszi szünet még pont belelógott az április elejébe. Volt egy ETVs kirándulás, ahova nem tudtam elmenni, egy tsváras szervezés, amiből nem lett semmi, egy egyetemi szervezés, amiből szintén nem lett semmi. Gazdag szünet, mi? Húsvétkor meglátogatott ugyanaz a tsváras locsolós banda, mint tavaly, bár idén részegebbek lettek és még a szememet se lőtték ki szódásszifonnal. Anya április közepén ment el Angliába. A munkában becsődöltem, mint rendezvényszervező. A márciusban kezdődött tévedésnek sikerült kitaposnia a lelkem egy darabját, amiből egy üvöltve zokogós három órás hazagyaloglás lett, sok telefonos anyázással.
Május. Elmentem a PR kirándulásra. Belementem egy szörnyű, szörnyű "baráttal" egy kvázi randiba, aminek majdnem katasztrófa lett a vége. Azóta nem beszélünk, és mindkettönknek jobb így. A szülinapom egy katasztrófa volt, az ETVs adásra nem tudtam eljutni, a melót már elkezdtem megutálni, és kezdett az egész életem összeegyeztethetetlen lenni. Valahogy sehol se tudtam eleget nyújtani, és ezért nem csak mások haragudtak meg rám, de én is saját magamra. A végén pedig megkezdődött a következő vizsgaidőszak, ez alkalommal ekcémás (?) tünetekkel járt a stressz. A hónap egyetlen jó pontja az volt, hogy a PR kirándulás kapcsán megismerhettem Bettit és kicsiny társaságát.
Június. Vizsga, vizsga, vizsga, anya hazajött látogatóba, vizsga, anya hazament, vizsga, vizsga, vizsga.
Július. Kezdésképpen Klaudiánál csináltunk egy Gyűrűk Ura maratont, ami -szerintem- jól sikerült. Jól éreztem magam velük, segítettek elfelejteni a bajaimat. Elkezdtem eljárni edzésekre egy kis fogyás reményében. Megjegyzés: a testmozgás jó, egészséges, erősít, fitten tart, DE nem fogyaszt. Volt egy kezdeményezésünk Mónival, Vikivel és Ibuval, hogy kisfilmeket forgassunk, pályázatokat nyerjünk és megszedjük magunkat. Failed. Ugyanebben a hónapban kavartam meg teljesen a magánéletemet, amiért pokolian éreztem magam, de saját magamon kívül senki sem ítélt el ezért, tehát egész szeptemberig kavargattam a kis szaromat.
Augusztus. Edzés, Gyár fesztivál Mimivel Miskolcon. Nagyon jó volt, olcsó volt, jól éreztem magam, leszámítva azt az estét, amikor Mimivel egész úton hazafelé egymással ordibáltunk. Azért utána kibékültünk. Mizuval elmentünk a Kispál búcsúkoncertjére, meglepően sok filmet meg tudtam nézni moziban (Az utolsó léghajlító, Varázslótanonc, Eredet), aztán megszülettek a kiscicák is. Átfestettük a kerítés (nagy részé)-t, Zolinak hála eljutottam életem első Magashegyi Underground koncertjére. Újra beszéltünk Meroval. Végül tárgyfelvétel.
Szeptember. Ani-chan elhívott a szülinapjára, ami klassz volt. Volt egy kezdeményezésem, miszerint életem (legújabb) célja az, hogy építészmérnök legyek, de mivel saját magamon kívül senki nem hitt bennem, el is vetettem. Elkezdtem az egyetemen Shaolin kungfuzni. Közös társaságba keveredtem a márciusi tévedésemmel, szóval fel kellett nőnöm és megtanulnom emelt fővel elviselni azokat, akik arcon rúgnak. Befutott a hír, hogy Meronak egy hónapja van hátra, és lelkileg szétestem. Hirtelen mindent elkezdtem leszarni, és ez most, így év végén meg is látszik a jegyeimen.
Október. Megkezdődött a macskák szétosztása. Mimi kapta az egyiküket, de azt a cicát el kellett altatni. Az őszi szünet előtti utolsó napon újra smsezni kezdtem Meroval. Az őszi szünetben meglátogathattam kétszer is. Sokat beszélgettünk (már amennyire ő képes volt), Klaudiáékkal tartottunk egy Disney maratont. Elkezdtek halmozódni a tennivalók egyetemen, de még mindig nem tudott érdekelni a dolog. Napi szinten smseztünk Meroval.
November. Mimi megkapta az egyik fekete kiscicát, ami azóta is nála van. Mindennapivá váltak a lelki fröccsök, amik meg elkezdtek végtelenül idegesíteni, és egyre kevesebb emberrel álltam szóba. 22.-e, hétfő. ETV rendhagyó megbeszélés közben megtudtam, hogy Mero meghalt két napja. A keddet Miminél, majd Mero anyjánál töltöttem, a szerda estét is Miminél. Megnéztük a Harry Potter 7. részét, és ezzel kapcsolatban is Meroról beszélgettünk hajnalig. Gólyabál, koncert, régi ismerősökkel találkozás, minden úgy reppent el, hogy bár megígértem, ott leszek, nem mentem. ZHk, beadandók, feladatok, és semmi sem tudott érdekelni. Jé, máris december lett?
December. Beadandók, feladatok, meghívások, koncertek. Semmi. Egyedül a Tangledre voltam képes elmászni Ibuékkal, ami kicsit feljebb emelt a nihillből. A vizsgaidőszak előtti utolsó héten minden nap elővizsgáztunk. Ez sem érdekelt, nem is sikerültek, vagy csak rossz eredménnyel. Mizuval elmentem Scott Pilgrim filmre az ELTE filmnapok keretében, és ez is kicsit felebb húzott a semmiből. Következő hét kedden eltemettük Merot. Azt az estét Miminél töltöttem, és a szerda estét is, amikor feltetováltuk a vállamra a főnixet Mero emlékére, majd találkoztam Zsejkéékkel. 18.án közös karácsonyozást tartottunk Klaudáékkal, 21.én Edináékkal, majd este hazaért anya is. Este Ibuékkal mentem lazítani, 22.én találkoztam Fannival és Ritával, hosszú-hosszú évek óta először. A karácsony idén kivételesen veszekedés és sértődésmentes volt, így azt kell mondanom, régóta ez volt az első jó karácsonyunk.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tv. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. december 31., péntek
2010. december 24., péntek
Szinkron és Felirat
Ha bárki is azt hiszi, ez egy állásfoglaló írás lesz, hatalmasat téved. Nézem a tévét… no, nem az RTL Klubot, vagy a még fantasztikusabb TV2t, hanem a Comedy Centralt (továbbiakban CC). Ezen vannak a kedvenc sorozataim: Az így jártam anyátokkal, a South Park, a Family Guy, és még sorolhatnám a végtelenségig. Már most látom magam előtt a kedves olvasó fintorgó fejét: „Szinkronnal nézi a tévében? De gáz.”
Mert igen, napjainkban gáz magyarul nézni a sorozatokat. „Az eredetiben jobban ütnek a poénok”, „sokkal karakteresebbek a hangok”, és „egyébként is amerikai sorozat”. Emlékszem, amikor elkezdték szinkronizálni a japán rajzfilmeket, szó szerint (kivéve az utolsót, persze), ugyanezek voltak az én érveim is. De most mégis elbizonytalanodtam. A CCon elég vegyes a felhozatal. A nappali és koraesti műsoridőben kizárólag szinkronos sorozatokat (és most már filmeket) sugároznak, míg a késő esti (23 óra utáni) sávban elő-elő kerülnek a feliratos műsorok. A Sarah Silverman Program, Jeff Dunham (na, most lebuktam, ez nem is késő esti), illetve időről időre megismétlik az „Égessük le XY-t” című műsort.
Na most. Jeff Dunham esetében még megértem, hogy csak felirattal adják, a szinkronban közel lehetetlen lenne visszaadni az interneten már közhelyként forgó „Silence, I kill you!”-t, és eleve, egy nagyon jó hasbeszélőről van szó, aki ér annyit, hogy eredeti hanggal sugározzák. A másik két műsor esetében viszont egyszerű igénytelenségnek érzem. Lehet, hogy valami jobb eredeti szinkronnal, de végső soron Magyarországon lakunk, nem? Egyikben sem tudok olyan rettenetesen fordulatos angol szóviccekről, amiket nem lehetett volna átültetni édes ékes anyanyelvünkre. Az „Égessük le” műsor pláne problémás: amerikai kis celebek szidják egymást. Tényleg van erre igény a magyarok közt?
Más részről viszont engednem kell a népnek: Tényleg vannak olyan viccek, amik jobban hangzanak angolul, tényleg van sorozatszereplő, akinek a magyar szinkronhangja nem illik a karakterhez, vannak szófordulatok, amik csak nagy erőfeszítések és erőlködések árán ültethetők át a magyar nyelvbe, és talán jobbak lennének angolul, felirattal. Konkrét példa erre az Így jártam anyátokkal, amelynek rajongótábora nagy része hangosan fújol, ha az egyszeri tévénéző magyarul emleget föl egy poént.
Tehát úgy tűnik, tényleg jobb az angol szinkron, magyar felirat. Biztos? Sok esetben csak háttérzaj számomra a tévé, és ilyenkor egy elég bosszantó törés, amikor hirtelen angol szinkronra váltanak magyarról, és ugyanúgy kizökkent, amikor az angol műsort magyar reklámokkal pakolják meg. Ahogy már egyszer említettem, egyszerű igénytelenségnek jön le, amíg az ember füle rá nem hangolódik a másik nyelvre. Ilyen szempontból szerencsés alkat vagyok, mert anyanyelvi szinten kezelem mindkét nyelvet, de még engem is frusztrál ez a megoldás. Mit gondolat vajon az, aki még csak meg sem érti az angolt?
Hogy őszinte legyek, ez az írás többnyire öncélú. Reméltem, ha összehasonlítom ezt a két stílust, rájövök a megoldásra, és elnyerek valamilyen kitűntetést, amiért megfejtettem az ősi rejtély megoldását. Ez nem jött be. Ti mit gondoltok, kedves -közel kettő darab- olvasóim?
Mert igen, napjainkban gáz magyarul nézni a sorozatokat. „Az eredetiben jobban ütnek a poénok”, „sokkal karakteresebbek a hangok”, és „egyébként is amerikai sorozat”. Emlékszem, amikor elkezdték szinkronizálni a japán rajzfilmeket, szó szerint (kivéve az utolsót, persze), ugyanezek voltak az én érveim is. De most mégis elbizonytalanodtam. A CCon elég vegyes a felhozatal. A nappali és koraesti műsoridőben kizárólag szinkronos sorozatokat (és most már filmeket) sugároznak, míg a késő esti (23 óra utáni) sávban elő-elő kerülnek a feliratos műsorok. A Sarah Silverman Program, Jeff Dunham (na, most lebuktam, ez nem is késő esti), illetve időről időre megismétlik az „Égessük le XY-t” című műsort.
Na most. Jeff Dunham esetében még megértem, hogy csak felirattal adják, a szinkronban közel lehetetlen lenne visszaadni az interneten már közhelyként forgó „Silence, I kill you!”-t, és eleve, egy nagyon jó hasbeszélőről van szó, aki ér annyit, hogy eredeti hanggal sugározzák. A másik két műsor esetében viszont egyszerű igénytelenségnek érzem. Lehet, hogy valami jobb eredeti szinkronnal, de végső soron Magyarországon lakunk, nem? Egyikben sem tudok olyan rettenetesen fordulatos angol szóviccekről, amiket nem lehetett volna átültetni édes ékes anyanyelvünkre. Az „Égessük le” műsor pláne problémás: amerikai kis celebek szidják egymást. Tényleg van erre igény a magyarok közt?
Más részről viszont engednem kell a népnek: Tényleg vannak olyan viccek, amik jobban hangzanak angolul, tényleg van sorozatszereplő, akinek a magyar szinkronhangja nem illik a karakterhez, vannak szófordulatok, amik csak nagy erőfeszítések és erőlködések árán ültethetők át a magyar nyelvbe, és talán jobbak lennének angolul, felirattal. Konkrét példa erre az Így jártam anyátokkal, amelynek rajongótábora nagy része hangosan fújol, ha az egyszeri tévénéző magyarul emleget föl egy poént.
Tehát úgy tűnik, tényleg jobb az angol szinkron, magyar felirat. Biztos? Sok esetben csak háttérzaj számomra a tévé, és ilyenkor egy elég bosszantó törés, amikor hirtelen angol szinkronra váltanak magyarról, és ugyanúgy kizökkent, amikor az angol műsort magyar reklámokkal pakolják meg. Ahogy már egyszer említettem, egyszerű igénytelenségnek jön le, amíg az ember füle rá nem hangolódik a másik nyelvre. Ilyen szempontból szerencsés alkat vagyok, mert anyanyelvi szinten kezelem mindkét nyelvet, de még engem is frusztrál ez a megoldás. Mit gondolat vajon az, aki még csak meg sem érti az angolt?
Hogy őszinte legyek, ez az írás többnyire öncélú. Reméltem, ha összehasonlítom ezt a két stílust, rájövök a megoldásra, és elnyerek valamilyen kitűntetést, amiért megfejtettem az ősi rejtély megoldását. Ez nem jött be. Ti mit gondoltok, kedves -közel kettő darab- olvasóim?
2010. március 28., vasárnap
2010. március 4., csütörtök
Teleportáló fánk :D
Ez mekkora ááá :D Istenem, nagyon ritkán veszek észre vágó bakit, de ez nagyon nagyon feltűnő :) Majd letöltöm és kivágom belőle ezt a részt és belinkelem, mert itt röhögök a gép előtt miközben 4 óra mulva ébresztő, de isteneeeem!
A szituáció: szöszi csaj nagybaj szív, rájön a farkas éhség, kitép a mellette lévő csávó papírzacskójából egy sárga(!) mázas fánkot és zabálni kezd: 3 falatból elpusztítja a fánk felét.
a fánknak még megvan a fele, majd kameraváltásnál márcsak egy falat hiányzik belőle
újabb vágás, csak egy picike van a fánkból (itt végig NEM eszik)
kameraváltás, kitép a csávó zacskójából mégegy fánkot, ez is sárga(!) mázas
kameraváltás, a fánk rózsaszín színű(!) és hiányzik belőle kb. két falat
kameraváltás, a csaj bekapja a sárga (!)fánk utolsó, pici morzsáit, illetve a mellette üő csajtól elveszi jobb kézzel (!) az üdítőt, a fánk(ok) végig a bal kezében volt(ak)
kameraváltás, a rózsaszín fánk kb. félig van meg
kameraváltás, az üveg bal kézben, a fánk jobb kézben, de túl távoli állás ahhoz, hogy a színt látni lehessen :)
A jelenet végén a csaj lehányja magát természetesen, de ez már kevésbé szórakoztató, mint a fánk-teleport.
A szituáció: szöszi csaj nagybaj szív, rájön a farkas éhség, kitép a mellette lévő csávó papírzacskójából egy sárga(!) mázas fánkot és zabálni kezd: 3 falatból elpusztítja a fánk felét.
a fánknak még megvan a fele, majd kameraváltásnál márcsak egy falat hiányzik belőle
újabb vágás, csak egy picike van a fánkból (itt végig NEM eszik)
kameraváltás, kitép a csávó zacskójából mégegy fánkot, ez is sárga(!) mázas
kameraváltás, a fánk rózsaszín színű(!) és hiányzik belőle kb. két falat
kameraváltás, a csaj bekapja a sárga (!)fánk utolsó, pici morzsáit, illetve a mellette üő csajtól elveszi jobb kézzel (!) az üdítőt, a fánk(ok) végig a bal kezében volt(ak)
kameraváltás, a rózsaszín fánk kb. félig van meg
kameraváltás, az üveg bal kézben, a fánk jobb kézben, de túl távoli állás ahhoz, hogy a színt látni lehessen :)
A jelenet végén a csaj lehányja magát természetesen, de ez már kevésbé szórakoztató, mint a fánk-teleport.
2010. február 18., csütörtök
2010. január 13., szerda
2010. január 5., kedd
Dumáljuk meg!
...ha nem ugrana be, és azt hinnéd (mint ahogy én is tettem) hogy Balázs beszívott, íme a ... barbara show!
2009. december 9., szerda
Sztárt Vársz
A Comedy Centralon épp a Family Guy Star Warsos része megy. Ilyenkor mindig rájövök, hogy bakker, meg kéne nézni az eredetit. Csak az egyet láttam (nem a régi egyet, hanem az újat). Valaki?
2009. december 4., péntek
Samsung Corby reklámzene
Oké, a reklámban baromi jól össze van vágva, ott ilyen kis vidámka zene, és az eredetije meg igazából elég ijesztő. De attól még mindig tetszik :D (na aki megérti a metaforát ebben a mondatban, az kap egy szabadon választható italt tőlem)
Gratulálunk,
hogy megoldottad a bűnügyet és a CSI helyszínelői csapatának a tagjává váltál!
Mellékelve megtalálod a CSI Helyszínelői Okleveledet.
Minden jót,
Gil Grissom
CSI munkafelügyelő
woo :D Szóval ez úgy volt, hogy Judyval már hetek óta (3..4?) tervezzük, hogy megnézzük, mi ez a "légy helyszínelő!" duma. Ma délelőtt jutottunk el odáig, hogy el is mentünk, és hát egyáltalán nem bántuk meg :D
Az egész igazából a 10-13 éves korosztályt célozza meg, de elszántuk magunkat hogy mi is élvezni fogjuk, és bár már 4-5 méteres távolságból tudtuk, melyik ujjlenyomat passzol a "talált" ujjlenyomathoz, mégis átnéztük még egyesével az összeset :) Nagyon jól szórakoztunk egészen addig, amíg be nem állítottak az általános iskolás csoportok. Ezek miért nem iskolában vannak? Kényelmetlen lett egy kicsit a szituáció, pedig arra számítottunk, hogy hétközben nyugtunk lesz. Ettől függetlenül nem voltak gondjaink, és ha valakinek van fölös 2-3 órája (meg 1500 forintja), melegen ajánlom, hogy nézze meg a kiállítást. Ahhoz képest, hogy Magyarországról beszélünk, nagyon jól sikerült az egész.
Mellékelve megtalálod a CSI Helyszínelői Okleveledet.
Minden jót,
Gil Grissom
CSI munkafelügyelő
woo :D Szóval ez úgy volt, hogy Judyval már hetek óta (3..4?) tervezzük, hogy megnézzük, mi ez a "légy helyszínelő!" duma. Ma délelőtt jutottunk el odáig, hogy el is mentünk, és hát egyáltalán nem bántuk meg :D
Az egész igazából a 10-13 éves korosztályt célozza meg, de elszántuk magunkat hogy mi is élvezni fogjuk, és bár már 4-5 méteres távolságból tudtuk, melyik ujjlenyomat passzol a "talált" ujjlenyomathoz, mégis átnéztük még egyesével az összeset :) Nagyon jól szórakoztunk egészen addig, amíg be nem állítottak az általános iskolás csoportok. Ezek miért nem iskolában vannak? Kényelmetlen lett egy kicsit a szituáció, pedig arra számítottunk, hogy hétközben nyugtunk lesz. Ettől függetlenül nem voltak gondjaink, és ha valakinek van fölös 2-3 órája (meg 1500 forintja), melegen ajánlom, hogy nézze meg a kiállítást. Ahhoz képest, hogy Magyarországról beszélünk, nagyon jól sikerült az egész.
2009. november 27., péntek
2009. július 19., vasárnap
Annyira imádom ^_^"
Még akkor is, ha mind viselkedésében mind mimikában olyan a srác, mint egy majomgyerek :DD A hangja attól még gyönyörű marad, és a hegedülés.. istenem.. de szeretnék egyszer hegedűszóra elaludni.. :)
I'm in love with a fairytale~
nem mellesleg van pár hiba (amit csak 423556. alkalommal való nézésre vettem észre)
pl: 2:11es hegedűszónál:
- A VONÓ EL VAN SZAKADVA OMG
- a hegedűszólót hamarabb fejezi be, mint ahogy véget érne a zene szerint...
Ayumival laza órák óta beszélgetünk az eurovisionról, ill a playback vs élő előadásról.
Ami részemről mellette szól: nincs hibalehetőség egy ilyen versenyen, és nagyobb előadói szabadságot kapsz, ha már nem tudod az éneklést elrontani..
Tudom, nem divat ezen a blogon commentelni, de azért érdekel a ti véleményetek is :)
Playback vagy élő előadás? Miért?
2009. június 3., szerda
Úristen..
..és mégis forog a világ. Megvan a How I Met Your Mother? Gyengébbek kedvéért "Így jártam anyátokkal"
Barney is stimmel? Tudjátok, néha szokott poénkodni azzal, hogy "most már megyünk ide, mert megírtam a blogomban" ... Az ember azt hinné, ez csak a sorozatban van így, de NEM.
A CSB (akik csinálják a sorozatot) az oldalukon vezettetnek Barney's Blog -ot! Agyam eldobom :D
Beraktam a linkek közé is.
2009. május 28., csütörtök
2009. május 27., szerda
2009. április 19., vasárnap
új Coca Cola reklám 102 éves bácsival
Az élet néha túl rövidnek tűnik, ezért használdd ki minél jobban, mert azért születtél, hogy boldog legyél! - a bácsi
2009. március 28., szombat
Trója
Captain Nura says:
*egyébként
*kellett 3 óra hogy rájöjjek
*ez nem a brad pitt-es trója
Ayumi [szabina] says:
*xDDDDDDDDDDDDD
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
