Frederik Pohl: Átjáró

Tömören és szárazon bemutatva Frederik Pohl könyve nem más, mint egy idejét múlt, tudományos-fantasztikus regény. De mivel az élet sem fekete vagy fehér, így egy szórakoztató irodalmi művet sem lehet ilyen egyszerűen bemutatni.

A könyv elsősorban azért idejét múlt, mert a mai tudományos felfedezések sebességét követve nagyon régi elméletekre alapszik a mű. Pohl 1977ben írta a könyvét, amely az akkori eszközök továbbgondolásával teremtett egy dinamikus és izgalmas jövőképet. Izgalmas, mert rengeteg olyan ötletet vetett föl, amelyek a mai napig jó szolgálatot tennének a földieknek, viszont közben unalmas is, hisz a saját idejéhez igazoló technológiákban gondolkodott.

Időben nincs konkrétan meghatározva, mikor is játszódik a történet. Csak sejteni lehet, hogy valahol a XXI. század vége felé. A világ ekkorra már szinte teljesen elpusztul, az emberiség több tízmilliárd fővel túllakta a bolygóját. A nyomor és éhség állandó, a természet és az állatvilág szinte teljesen elpusztult. Az élelmiszert a földből magából, hegyek kőzeteiből termelik ki. A mai értelembe vett Föld, a maga zöld réteivel, tiszta levegőjével már csak mesterségesen létezhet. Felszínes említést kapunk csak egy bizonyos new yorki buráról, amely alatt csak a legtehetősebb emberek élhetnek.

A főszereplőnk, Robinette Broadhead a fent említett élelmiszertermelők egyikében dolgozik a történet kezdetekor. Ez Észak-Amerika egyik hegységében található, és hivatalos nevén „tápanyagbánya”. A történet bemutatásában nehéz hitelesnek maradni, ugyanis az két szálon fut. Az egyikben a könyv valódi történetét élhetjük át jelen időben. Ekkor Robinette fiatal, nincstelen, kalandvágyó felnőtt, miközben a másik szálon egy multimilliomos lelki roncs, aki a new yorki búra alatt él, és virtuális pszichológusának meséli el történetét.

Ez elsőre bonyolultnak tűnik, de a két szál valójában érdekesebbé teszi a történetet. Bár egy személy mesél végig, mégis több szögből sikerül látnunk az eseményeket. A pszichológus program rendszeres közbeszólásaival korrigálja esetleges ismeretbeli hiányosságainkat is, miközben tovább színesíti a történetet. Az események nagy része az űrben játszódik, az Átjáró nevű aszteroidán. Sok elméleti fizikai tétel jelenik meg, mint kész tény, ezzel Pohl állásfoglalását ismerhetjük meg leginkább. Érdekesség, hogy annak ellenére, milyen sokat fejlődött a világ, a könyv még így, 2010-ben is reális jövőképet mutat. Az Átjáró egy olyan aszteroida, amely több ezer éve a „hícsík” által egy űrhajóbázissá lett átalakítva. Ezen a ponton hozzáteszem, a könyv világában az emberiség már nem csak a Földön, de a Holdon és a Vénuszon is él. Már 1977ben is tudták, hogy a Vénusz felszíne lakhatatlan, de Pohl megoldotta: a földiek lakhatóvá tették a Vénusz belsejében talált hícsí járatokat, és itt találták az első űrhajót, amely segítségével az Átjáróra találtak.

Az Átjáró, annak hajói és a hajók által elérhetővé vált bolygók felfedezésével Pohl nagyon merész volt. Rengeteg elméleti tételről nyilatkozott a könyvében, mint létező vagy épp nem létező dologról. A csillagászatban járatos olvasók számára ezért különösen érdekes lehet a könyv: ebben nyíltan beszélnek a szupernóvákról, a bolygók különböző fajtáiról és feketelyukakról, nem mint távoli ködös elméletekről, de mint kézzel fogható valóságról. A hétköznapi embernek sem kell aggódnia, ha nem ismerné ezeknek az elméletét, az író keretes részekbe szedve ismertette a fizika alaptételeit mindenki által érthető nyelven.

A történet viszont nem csak az elméleti fizika Pohl szerinti megvalósításáról szól. Van benne minden, ami egy hagyományos, huszadik századi regénybe kell: szerelem, drog, rokkantak, kisebbségek, misztikus és pénz. Rengeteg pénz. Hiszen mi másért vállalkozna bárki is arra, hogy több ezer éves űrhajókba ülnek, teljesen önszántukból? A különböző felfedezésekért az Átjáró Tröszt, mely több földi ország közös „vállalkozása”, rengeteg pénzt fizet ki. A történet csattanójának kifejtése nélkül mondom csak el: főhősünk is az egyik felfedező útján tesz szert hatalmas vagyonára.

Ha az olvasót magával ragadná a történet, nem marad folytatás nélkül. A könyv egy hatrészes sorozat első kötete. Az első mű, az Átjáró 1978ban Nebula, Hugo, Campbell és Locus SF díjat is nyert, a másodikat is jelölték ugyanerre a négy díjra.

Frederik Pohl 1919ben született és élete eddigi 91 évében összesen 57 regényt, 23 novellás kötetet és 5 nem fiktív könyvet írt összesen. Nem túlzás állítanom, hogy egy nagyon „termékeny” íróról van szó, aki méltán nyerhette el közel egy tucat különböző díját. Bár már nagyon öreg, a mai napig rendszeresen ír.