Év végi összefoglaló

Hmm.. Ha jól emlékszem, a tavalyi év Kölyökék nyaralójában kezdődött, és egy folytatásos vizsgaidőszakkal. Ja igen, ebben a bejegyzésben sok mindenki szapulva lesz, nyugodtan megutálhattok érte. ;)

A vizsgaidőszakkal együtt jött két nyirokcsomó duzzanat, sok pánik, egy kapcsolatnak nem nevezhető tévedés, és sok keserű pillanat. A barátaimnak hitt ismerősök egy része a vizsgákkal járó hisztik során lemorzsolódott, amit akkoriban még bántam, most viszont már kifejezetten hálás vagyok ezért.

Február. Új félév, új meló, ETVmentes hónapok (a munkának köszönhetően). Felvettem és villám gyorsan le is adtam egy Írástechnikát, megismertem és szintén leadtam a pszichológiás tárgyakat. Ezek körül egyedül a személyiségfejlesztő gyakorlat maradt meg, aminek viszont még mindig örülök. Nagyon aranyos embereket ismertem meg, és kaptam egy potya ötöst két kreditért. Elkezdődtek a filozófia óráim is, és bárki bármit is mond, ezek érdekesek és jók!

Március. Szülinap hegyek. Alice Csodaországban 3D, ami segített kicsit magamhoz térnem, és rájönnöm, a világot tényleg magasról le kell szarni, ellenben ideje lenne újra írnom, mert elvégre én író akarnék lenni. Ami igen csak nehezen teljesíthető, ha az ember lánya másfél éve egy kurva sort se volt képes írni. A meló körül bonyolódtak a dolgok, és mivel a felvett kreditszámom a 40es is túl volt, nehezedett minden. Márciusban egy újabb tévedésbe keveredtem érzelmi ügyben, de erről később.

Április. A tavaszi szünet még pont belelógott az április elejébe. Volt egy ETVs kirándulás, ahova nem tudtam elmenni, egy tsváras szervezés, amiből nem lett semmi, egy egyetemi szervezés, amiből szintén nem lett semmi. Gazdag szünet, mi? Húsvétkor meglátogatott ugyanaz a tsváras locsolós banda, mint tavaly, bár idén részegebbek lettek és még a szememet se lőtték ki szódásszifonnal. Anya április közepén ment el Angliába. A munkában becsődöltem, mint rendezvényszervező. A márciusban kezdődött tévedésnek sikerült kitaposnia a lelkem egy darabját, amiből egy üvöltve zokogós három órás hazagyaloglás lett, sok telefonos anyázással.

Május. Elmentem a PR kirándulásra. Belementem egy szörnyű, szörnyű "baráttal" egy kvázi randiba, aminek majdnem katasztrófa lett a vége. Azóta nem beszélünk, és mindkettönknek jobb így. A szülinapom egy katasztrófa volt, az ETVs adásra nem tudtam eljutni, a melót már elkezdtem megutálni, és kezdett az egész életem összeegyeztethetetlen lenni. Valahogy sehol se tudtam eleget nyújtani, és ezért nem csak mások haragudtak meg rám, de én is saját magamra. A végén pedig megkezdődött a következő vizsgaidőszak, ez alkalommal ekcémás (?) tünetekkel járt a stressz. A hónap egyetlen jó pontja az volt, hogy a PR kirándulás kapcsán megismerhettem Bettit és kicsiny társaságát.

Június. Vizsga, vizsga, vizsga, anya hazajött látogatóba, vizsga, anya hazament, vizsga, vizsga, vizsga.

Július. Kezdésképpen Klaudiánál csináltunk egy Gyűrűk Ura maratont, ami -szerintem- jól sikerült. Jól éreztem magam velük, segítettek elfelejteni a bajaimat. Elkezdtem eljárni edzésekre egy kis fogyás reményében. Megjegyzés: a testmozgás jó, egészséges, erősít, fitten tart, DE nem fogyaszt. Volt egy kezdeményezésünk Mónival, Vikivel és Ibuval, hogy kisfilmeket forgassunk, pályázatokat nyerjünk és megszedjük magunkat. Failed. Ugyanebben a hónapban kavartam meg teljesen a magánéletemet, amiért pokolian éreztem magam, de saját magamon kívül senki sem ítélt el ezért, tehát egész szeptemberig kavargattam a kis szaromat.

Augusztus. Edzés, Gyár fesztivál Mimivel Miskolcon. Nagyon jó volt, olcsó volt, jól éreztem magam, leszámítva azt az estét, amikor Mimivel egész úton hazafelé egymással ordibáltunk. Azért utána kibékültünk. Mizuval elmentünk a Kispál búcsúkoncertjére, meglepően sok filmet meg tudtam nézni moziban (Az utolsó léghajlító, Varázslótanonc, Eredet), aztán megszülettek a kiscicák is. Átfestettük a kerítés (nagy részé)-t, Zolinak hála eljutottam életem első Magashegyi Underground koncertjére. Újra beszéltünk Meroval. Végül tárgyfelvétel.

Szeptember. Ani-chan elhívott a szülinapjára, ami klassz volt. Volt egy kezdeményezésem, miszerint életem (legújabb) célja az, hogy építészmérnök legyek, de mivel saját magamon kívül senki nem hitt bennem, el is vetettem. Elkezdtem az egyetemen Shaolin kungfuzni. Közös társaságba keveredtem a márciusi tévedésemmel, szóval fel kellett nőnöm és megtanulnom emelt fővel elviselni azokat, akik arcon rúgnak. Befutott a hír, hogy Meronak egy hónapja van hátra, és lelkileg szétestem. Hirtelen mindent elkezdtem leszarni, és ez most, így év végén meg is látszik a jegyeimen.

Október. Megkezdődött a macskák szétosztása. Mimi kapta az egyiküket, de azt a cicát el kellett altatni. Az őszi szünet előtti utolsó napon újra smsezni kezdtem Meroval. Az őszi szünetben meglátogathattam kétszer is. Sokat beszélgettünk (már amennyire ő képes volt), Klaudiáékkal tartottunk egy Disney maratont. Elkezdtek halmozódni a tennivalók egyetemen, de még mindig nem tudott érdekelni a dolog. Napi szinten smseztünk Meroval.

November. Mimi megkapta az egyik fekete kiscicát, ami azóta is nála van. Mindennapivá váltak a lelki fröccsök, amik meg elkezdtek végtelenül idegesíteni, és egyre kevesebb emberrel álltam szóba. 22.-e, hétfő. ETV rendhagyó megbeszélés közben megtudtam, hogy Mero meghalt két napja. A keddet Miminél, majd Mero anyjánál töltöttem, a szerda estét is Miminél. Megnéztük a Harry Potter 7. részét, és ezzel kapcsolatban is Meroról beszélgettünk hajnalig. Gólyabál, koncert, régi ismerősökkel találkozás, minden úgy reppent el, hogy bár megígértem, ott leszek, nem mentem. ZHk, beadandók, feladatok, és semmi sem tudott érdekelni. Jé, máris december lett?

December. Beadandók, feladatok, meghívások, koncertek. Semmi. Egyedül a Tangledre voltam képes elmászni Ibuékkal, ami kicsit feljebb emelt a nihillből. A vizsgaidőszak előtti utolsó héten minden nap elővizsgáztunk. Ez sem érdekelt, nem is sikerültek, vagy csak rossz eredménnyel. Mizuval elmentem Scott Pilgrim filmre az ELTE filmnapok keretében, és ez is kicsit felebb húzott a semmiből. Következő hét kedden eltemettük Merot. Azt az estét Miminél töltöttem, és a szerda estét is, amikor feltetováltuk a vállamra a főnixet Mero emlékére, majd találkoztam Zsejkéékkel. 18.án közös karácsonyozást tartottunk Klaudáékkal, 21.én Edináékkal, majd este hazaért anya is. Este Ibuékkal mentem lazítani, 22.én találkoztam Fannival és Ritával, hosszú-hosszú évek óta először. A karácsony idén kivételesen veszekedés és sértődésmentes volt, így azt kell mondanom, régóta ez volt az első jó karácsonyunk.