2009. november 26., csütörtök

Szilveszter

Eljött a szilveszter. Ahogy megbeszéltük, össze is gyűltünk közösen. A ház maga is így utólag belegondolva, furcsa volt. Három, vagy négy emeletes épület, sötét faléces volt mindenhol a fal, sehol egy tapéta.. A bútorok is mind kizárólag fából voltak. Az egész ház nyomasztó volt, az a klasszikus kísértetház. Az első pár óra még jó hangulatban telt el, mesélgettünk egymásnak a szilveszteri szokásainkról, de persze hamar elkezdődött a klikkesedés.
Nagyjából 5en vagy 6an maradtunk az első emeleten, a többiek lementek a pince helységbe. Én magamban szépen elterveztem az estét, de az egész kezdett valahogy nagyon bizarr lenni. Jason végig valami hülye könyvről magyarázott, ami tulajdonképpen szín tisztán melegpornó volt. Összenéztem Katetel. "Ugye nem azért ilyen lelkes, mert meleg..?" "Nyugi, biztos nem." Nem, az utóbbi időben nem lettem paranoiás, á..

Néhány kínosan csendes perc után a pincéből felsétált Stefi. Megdöbbentem, elsősorban azért, mert a racionális világban őt senki se ismerheti ebből a társaságból. Megmozdultam, de leintett, bezárkózott a .. raktárba..? Miért nem gondoltam akkor bele, hogy egy családi házban nincs raktár? Na mindegy.
Egy idő után azt láttam, hogy mindenki szállingózik hazafelé, mindenki megbántott mindenkit és tüntetőleg hazavonulnak. Végül csak az az 5 ember maradt, aki addig is az emeleten volt.
Valami kérdőívszerű valami volt előttünk, és pár kérdésre pipálgattuk a válaszokat, a lényeg az volt, hogyha valaki minden kérdésre az első választ pipálja, hazamegy. Én pipáltam be mindent elsőként. Felöltöztem és kisétáltam. Kint jöttem rá, hogy Jason is közel volt hozzá, hogy befejezze, így az ajtóban megvártam őt.
Mikor kijött, megdöbbentett. Már nem huszonéves volt, sokkal inkább úgy nézett ki, mintha a 60as éveiben járna, és volt vele egy mégvénebb bácsika, aki pedig legalább 80nak nézett ki. Megkérdeztem, megyünk-e együtt haza. Igent mondott, a bácsika csöndes volt.
Valahogy, talán Jason ötlete volt, beterelődtünk egy ABCbe. Szereztem magamnak pizzáscsigát, azt a fajtát, amit már 10. óta nem ettem, majd vettem egy közepes üveg becherovkát is. Ránéztem az órámra, mégcsak este 7 óra volt. Ez eléggé kiakasztott, és Jasonnel meghúztuk a Becherovkát. Ezen a ponton kiesés.
Mikor újra magamhoz értem, az üveg még mindig a kezemben volt, körülöttem sötétség és hideg. Valahol odébb kékes fény. Valahol már tudtam, hol vagyok, de nem mertem rájönni. Végül a kékes derengés széttárult, egy ajtó mögül szűrődött, amit kinyitottak. Felkapcsolták a villanyt. Jól tippeltem, ez egy hűtőház volt.
Letettem az üveget, és igyekeztem nem pánikolni. Tudtam, egyszerűen tudtam, hogy itt kiesett egy kis idő, és mindenféle okosságot fűztem Jasonhoz: "Vámpír? Vagy a vénség az, és Jason őt szolgálja?"
Valahonnan szereztem telefont, azt a nagyon nagyon régi fajtát, amit bronzból öntöttek ki. Felhívtam. Még bele se szóltam, a vonal másik végéről két hang is érkezett: "Nem vetted el a telefonját?!" "Dehogynem!" "Hogy a fenébe tudott akkor felhívni?" .. és ez a párbeszéd folytatódott. Végül is megmaradtam szerencsétlen áldozatnak, csipogni kezdtem a telefonba hogy félek és hogy jöjjön értem. A könyvet, amiről mesélt még az emeleten, megtaláltam a hűtőház egyik mélyfagyasztójában. Kék-zöld-vörös derengése volt, és ahogy telt az álom, karmos kezeket növesztett és felszívódott a mélyfagyasztóban. Beleépült a házba és csak a derengést tudtam szemmel követni. Ekkor már bennem volt, hogy ez csak egy elcseszett horrorfilm, de nem tudom, hogyan fogok én még másik szilveszteri bulit keresni, mert ezután is lehet, hogy még félni fogok. Jobb is lenne, ha ez végre véget érne.

Ezen a ponton felébredtem, és megnyugodtam, hogy tényleg csak egy "elcseszett horrorfilm" volt.

2009. november 24., kedd

Tipikus..

Amikor az ember pont nem engedheti meg magának, hogy otthon pihenjen, jön a lázas-hányós vírus, amitől a wcig is csak nyögve bír kimászni. Remélem ez a harmadik hiányzásom, nem a negyedik...

2009. november 23., hétfő

Ippaku - Fehér víz


Ezt ezennel felninjázom 2009 március 5.éről, mert újra aktuálisnak és most már sokkal inkább igaznak érzem. :)

1927, 1936, 1945, 1954, 1963, 1972, 1981, 1990, 1999, 2008

Jellemzője: Igazi társasági lény, beszédes, aki eltitkolja szomorú gondolatait, vagy elrejti bánatát. Olyan, mint a víz: simogató, gyengéd, de rendelkezik kellő erővel és akarattal.
Munka: Vezetői pozíció betöltésére alkalmas, kemény, gyakran hiányzik belőle a beosztottak iránti megértés.
Szerelem: Szívesen van egyedül, és olyan partnerre vágyik, aki ezt megérti, nem telepszik rá. Ha egyszer döntött valaki mellett, akkor hű marad, de idővel birtoklóvá válik.

2009. november 22., vasárnap

Este

Van söröm, anya csinált császármorzsát. A kedvenc műsorom nézem, és mindjárt kész az új háttérképem.

Lehet az élet szebb?:D

[EDIT] LEHET! Kész a háttérkép és kurvajó lett ááá :DDD

Eredeti kép ITT

Photoshopolt kép itt:


összehasonlító kép:

Vágás O_o"

Ez a tegnap este is nagyon mókásra sikeredett :) Este.. mikor is? fél 9? Háromnegyed? Valamikor ekkor közös szenvedésünk gyümölcse lett, hogy laptopostul átmentem Mimihez. Bati jól ráizzított, hogy tuti megvágjuk a körkérdést, már miért is ne vágnánk, hisz ő ismeri a Premiert, nekem meg van nyersanyagom.
Megnéztük az egyik régebbi körkérdést alapnak, azután még elsörözgettünk, ők vacsoráztak egyet, még egy kicsit húztuk az időt, mire rászántam magam, hogy megnyissam a Premiert.. és.. ééééés...

Rosszul lett bedigizve az anyag, és nem tudtam megvágni :DD Néztem, hogy ilyen egyszerűen nincs.. Hetek után végre rászánom magam, erre digizésnél elnéztük a felbontást, és 16:9es felvételt 4:3ba digiztünk be.. :)

Szóval elhalasztottuk újabb pár nappal a vágást, ha minden igaz, hétfő este is megyek Mimihez (<3x896)


Egyébként aki kicsit okosabb, mint én, mondja már el nekem, hogy a premier mi alapján dönti el, hogy neki egy avi az most audio vagy video? És ha codec-függő, milyen codecprogit töltsek le, hogy minden aviban felismerje a képfilet is?

2009. november 20., péntek

Úristen :D

Hát ez kegyetlen jó volt. Az első pázmányos buli, amit komolyan nagyon élveztem. Bár lehet inkább azt kellene mondanom, hogy a társaság tette jóvá az egészet. Híradásunk tartalmából:
- Vonósnégyesre keringőzni Gergővel
- Pálinkaversenyt tartani jogászokkal
- Retro School Band elől menekülni
- Kowalsky helyett külsősökkel bandázni
- Szerkesztői szobában lábat masszírozni
- Fél 5től 6ig mezitláb táncolni
- Ködtől félve hazataxizni

2009. november 18., szerda

Rövid összegzés

annak, akinek nem hisztiztem végig a napomat. (bár az olvasótábor csak ilyenekből áll, szerencsések vagytok :P)

- Tegnap délelőtt 9kor keltem
- Délután 4kor reggeliztem
- Este 7kor öklendeztem vissza a reggelit (sikerült magamban tartanom)

- Ma 6kor keltem
- Délután egykor Edinámmal megfeleztünk egy melegszendót azzal az elhatározással, hogy reggelizünk
- Köv két órában végig rosszul voltunk tőle
- Egy szempilla behullott a kontaktlencsém alá, és a fél nemzetközis gólyák előtt tartottam rögtönzött szemműtétet
- A totális agyfasz kereteiben, dühöngve és elkeseredve indultam haza...

...és egy másik őrülttel végigfilmeztem az estét :) Köszönöm még egyszer, nagyon klassz volt :)
Ajánlom mindenkinek!

Clue, 1985