2011. június 12., vasárnap

Day 11: A film starring someone you think is attractive. (Who is it?)


Mindenképpen Jake Gyllenhaal, a film pedig legyen a Prince of Persia. Bár kocka vagyok, és már csak ezért is utálnom kellene ezt a játék-feldolgozást, de nem így van, főleg azért, mert sosem játszottam a Prince of Persiával. Ha kiélezetten arra megyünk rá, Jake milyen helyes benne, akkor már csak azért is jó ez a film, mert másfél órán át izzad és ugrál benne a világító kék szemű (úristen, azok a szemek!) Dastan herceg.

Jake egyébként a Donnie Darko óta közel áll a szívemhez, és azóta felbukkant a Holnaputánban, a Perzsia hercegében és a Forráskódban is (utóbbi már csak miatta is egy wannabe listán van). Nagyon szerencsés a szerepek terén, és elég tehetséges színésznek tartom (mindenképp tehetségesebb, mint Ben Affleck valaha is lesz).

Day 10: A great film from the 80's


Tegnap nagyon rosszul voltam (a vérnyomásom leesett 90/40re, ami még nálam is kritikus szint), szóval Lostot nézve fetrengtem egész nap. Így ma két filmet is posztolok, persze külön posztokban.

A nyolcvanas évek egyik legjobb filmje szerintem a Rain man. Aranyos, szívhez szóló történet, jó rendezés, jó színészek. Nem nagyon tudom, mit mondjak róla. Aki ismeri/látta, úgyis mosolyog már a címen is, aki meg nem, azt nem hiszem, hogy nagyon meg tudnám győzni. Ez egy tipikus "must see" film az elfogadásról meg a szellemileg sérültekről, ami még most is nagy tabu témának számít. Dustin Hoffmann ez előtt és ez után is elismert színész volt, talán Tom Cruisenak jelentett sokat a film, a Top Gun után a második nagy ugródeszkája volt a világsiker felé.

2011. június 10., péntek

Day 09: Your favourite animated film

Újabb dilemmába kerültem. A top 3 egyértelműen az Aladdin, az Egyiptom Hercege és a Pocahontas.

Az Aladdin számomra leginkább a szabadságról szól. Persze minden kislány szeretne hercegnő lenni, nálam mégsem az volt az ultimate életcél, hanem inkább a szabadság, a mindentől és mindenkitől való függetlenség (igen, én kiskorom óta antiszoc vagyok :D). Na meg persze a házi majom tartása is fontos!


Második ugye az Egyiptom Hercege. Ez nem is a történet vagy a dalok (ó, a dalok!) miatt jelent nekem sokat, hanem inkább amiatt, ami emlékként fűződik hozzá: az amerikai általános iskolám. Volt egy biblia szakkör az iskolába nem járó magyarok számára. A könyvtáros néni (hogy én mennyi ideig szerettem volna könyvtáros lenni csak miatta!) tartotta, én pedig (7-8 évesen) szinkron tolmácsoltam a magyaroknak amit a könyvtáros mesél. Minden héten egyszer gyűltünk így össze, és segítettem berendezni a könyvtárat: hoztunk sütit, tejet, sós rágcsát, becipeltük a párnákat, hogy legyen hol ülni, aztán kezdődött a mesélés. Az egyik ilyen biblia óra alkalmával néztük meg az Egyiptom Hercegét, azt hiszem, a többségre való tekintettel magyarul. Nagyon tetszett a film, és évekig nem tudtam a címét, csak a dallama maradt meg. Idén (szigorúan véve tavaly) Klaudiáéknál tudtam meg, mi is a címe annak a mesének, amit úgy szerettem akkoriban. És még mindig csodálatosak a dalok. (videó: 2. perctől)


A harmadik pedig a Pocahontas. Ez nagyon egyszerű. Indiánok. Természet. Beszélő fák. Mi kellhet még egy ilyen természetbuzinak, mint nekem? Erről mindig a kék túra és a 4. (oh jesus christ..) általános iskolám jut eszembe. Az erdők, a szél, a fák, a tél, a nyár, azok a jó kis torokgyulladások, a "rövidítések", amelyekkel általában eltévedtünk... Igen, ez a három film jelenti a gyerekkorom legszebb éveit, és nem tudok választani közülük.

2011. június 9., csütörtök

Day 08: The last film you watched


Mostanában elég kevés a szabadidőm, ezért az utolsó film, amit láttam, az kb két hetes már. Ez pedig az MGM csatorna felirat (és reklám!)mentes visszanézése volt valamelyik éjszaka: a Hair.
Ezt a filmet igazából be lehetne tenni a következőkhöz:

Day 13: A great film from the 70's.
Day 18: A film that made you cry
Day 30: A great old film.
Day 36: A musical film you've seen.
Day 39: A film you've watched lots of times.
Day 69: A film with a sad ending.

und so weiter, und so fort. Nagyon szeretem ezt a filmet, és nem nagyon tudnék olyan embert, aki 1. ne akarna ettől derékig érő hajat, 2. ne sírna a film végén. korszakalkotó, megunhatatlan, nagyszerű


2011. június 8., szerda

Day 07: A film that hasn't got a sequel, but should

Ez nehéz, már csak azért is, mert a jó filmeknek sosem kívánok folytatást: mindig elbasszák őket. Azt hiszem, ma kénytelen leszek csalni, és olyan filmet fogok választani, aminek már készül a folytatása.

Ez a Silent Hill. Nehéz ügy a film, sok szempontból. Eredetileg ez ugye az első Silent hill játék történetének feldolgozása, de közben mégse. A játékban az örökbefogadó apa keresi a lányát, itt az anya. A játékban a lány (egyszerűség kedvéért Alessa) félelmei válnak valóra: a legtöbb ellenség bogár-, és féregszerű, olyasmi, amitől logikus, hogy egy kisgyerek fél. A filmben viszont az első három (HÁROM) játék szörnyeit vegyítik kedvük szerint, amivel kapcsolatban egyébként nem kevés hiszti volt a rajongók körében.
Itt van például a leghíresebb "szörny": Pyramid head. Talán spoilerveszély, de leszarom: a piramisfejű, bárddal mászkáló pasi nem más, mint a második játék főszereplője. Jamesnek (a főszereplőnek) a játékban saját magával és perverzióival kell szembenéznie az elejétől a végéig (plusz a végén még valamivel, de nem mondom el, mivel). Na de visszatérve a filmre, itt nem jelenik meg James, csak a bárdos pali, aki sokkal inkább emlékeztet egyébként egy agresszív menzásbácsira, mint főgonoszra. Kicsit kiábrándító így, hogy ismerem a hátterét, de anno 2006ban oda meg vissza voltam érte.
A játék és film kapcsolatának további problémája, hogy a történetet is megváltoztatták: a filmben a szekta egy bigott keresztény gyülekezet, akiket le akar mészárolni démon-alessa, míg a játékban ez egy sátánista szekta, akik maguk teremtik meg démon-alessát. a vége mondjuk mindkét esetben természetesen a bosszú és hentelés.

De milyen lehet egy második rész? Két verzió lehetséges.
Az egyik, hogy a játékot követjük: A második részben ott hagyjuk Radha Mitchellt és Jodelle Ferlandot (aki amúgy is kiöregedett közben a szerepéből) a ködbe burkolózó lakásban, és megismerkedünk Jamessel, aki felesége üzenete nyomán kerül Silent Hillbe. Ebből szerintem egy jó és izgalmas film lehetne, ami a perverziókra éhes közönséget és a játékhű feldolgozást igénylő rajongókat is kielégítené. A mostani számítógépes technikákkal aztán pláne megoldható lenne ez.
A másik verzió nehezebb ügy. Maradnánk Radha/Rose és Jodelle/Alessa (de 5 évet öregedett, hogy nézne már ez ki?) mellett, bár kérdéses, mit lehet ebből kihozni. Rose másfél órán keresztül keresné a kiutat a démon világából? Esetleg ha teljesen elkanyarodunk a játéktól (mekkora hiszti lenne!), elképzelhetőnek tartom új szörnyek kitalálását, amiket mind le kell győzni, és végül magát a démont is, hogy Alessa/Shannon és Rose hazajuthassanak a valóságba.

Mindkét folytatás jó lenne, és mindkettőt tudnám élvezni, ha legalább olyan színvonalas lenne, mint az első rész volt.

Ja, a valódi folytatáshoz meg link itt.

2011. június 7., kedd

Day 06: One of the first films you saw at the cinema



Ez elég könnyű! :) Hogy melyik mozi volt, abban nem vagyok biztos, talán a már rég bezárt kelenföld központnál lévő. Apa elvitt a moziba, és venni akart két jegyet, de már csak egy darab volt, így megvette azt, majd megkérte a hely közelében ülő felnőtteket, hogy vigyázzanak rám. A kezembe nyomta a jegyet, és egyedül mentem be megnézni. Ez 1994ben volt. Arra emlékszem, hogy egyedül voltam bent, arra is, hogy apa végig ott várt a kijáratnál. Abban nem vagyok biztos, hogy vajon mennyit sírtam a filmen.
Ez volt az Oroszlán Király. A mai napig imádom a dalokat, a történetet, a szereplőket, Timont és Pumbát. Azt hiszem, ez a rajzfilm nagyon sokat meghatározott belőlem, és ha nekem lesz gyerekem (de nem lesz, ugye), biztos meg fogom mutatni neki is, az összes disney klasszikussal együtt.
Persze, jók a mai rajz(vagyis animációs)filmek is, de más, egy vicces rajzfilm tele a korszakra jellemző poénokkal és más egy olyan rajzfilm, ami megérinthet 1994ben is, és 2011ben is. Az utóbbi az, ami szerintem jó, ami fenn marad, míg közben akár csak 3 évvel ezelőttről alig tudok olyan rajzfilmet mondani, amin a környezete nélkül is nevetnék. Ilyen a Shrek is. Most jókat röhögünk rajta, mert a jelen kor poénjait mi értjük, de ki fogja 15 év múlva?

2011. június 6., hétfő

Day 05: A film you watched with your parents


Ez kicsit nehéz, mert FOGALMAM SINCS, mit néztünk meg a szüleimmel közösen. Egyáltalán. Bármit. Amióta elkezdtem a 100naposat, ezen agyalok, és csak egyetlen történetfoszlány jutott eszembe: ha jól emlékszem (nem az esetre, hanem arra, hogy anyáék mesélték), amikor kijött a film, mindenki tolongott a moziban. Annyira, hogy nekünk csak az első sorban volt helyünk, és szállóigévé vált, amikor az egyik karakter végigsuhant a vásznon mi meg 180 fokos fejmozgással követtük.
Ez volt a Jurassic Park. Most, hogy így rákerestem, meglepődtem, hogy 93as a film, én legalább 5-6osra tippeltem volna. Mindenesetre ha tényleg együtt láttuk a szüleimmel a moziban, megmagyarázná, miért vagyok pszichopata. Szeretem ezt a filmet, kis koromban teljesen elvarázsolt és egy időszakban e miatt akartam régész lenni (ellenben mindenki mással, aki indiana jones miatt vágyott erre a karrierre).
Azt hiszem, ennyi. Ma fáradt vagyok okoskodni.