Dragons never cry

Zombieland (2009)

2011-12-16T23:53:00.000+01:00

Igen, mostanában lusta vagyok idétlen címeken gondolkodni. Lássuk inkább a filmet!
Az egyik kedvenc műfajomat, a poszt-apokaliptikus filmet erőszakolták meg análisan. De kivételesen jó értelemben dugták meg szerencsétlent.

A történet... nos, van egyáltalán? A kergemarhakór (komolyan?!) megőrjíti az embereket, mindenki zombi lesz, kivéve egy maroknyi embert és a legendákat, ami köztük kering. "Menjünk nyugatra, ott biztonságos" - eközben nyugaton: "Menjünk keletre, ott biztonságos!". Persze szinte mindenki meghal valahol félúton.
A főszereplőnk Colombus álnéven fut, a színész pedig Jesse Eisenberg (a Facebook filmből), rá még külön vissza fogok térni. Szóval főhősünk egy másfél órás monológot tart a nem-létező hallgatóságnak, e közben botlik bele a film apafigurájába, Tallahassee (színésze Woody Harrelson) illetve később még két leányzóba is. A film egy slussz poénja, hogy ehhez a gárdához csatlakozik még úgy tíz percre Bill Murray, és ezen a ponton elfogytak a szereplőink is. A történet maga az utazásuk, néhány zombival és felszínes párbeszéddel. Unalmasnak tűnik? Higgyétek el, nem az.

Karakterek
A film alapkoncepciója tehát, mivel történetünk valójában nincs, az az, hogy Colombus barátunk, tinédzserhez méltóan keresi a helyét a világban. Az egész filmet az ő szemszögéből látjuk, a többiekről szinte semmi érdemlegeset nem tudunk meg. Ez szerintem megkívánna egy jó színészt, aki tényleg emberivé teszi a karaktert, de valamiért ezt a szerencsétlen Jesse Eisenberget választották ki. Nem szeretem őt, bevallom őszintén. Ha letakarjuk az arcát, akkor akár még rá is foghatjuk, hogy jó színész, mert a testbeszédével, a karakterhez illő stílussal nincs bajom, teljesen illik hozzá, de ez a mimika nélküli fej, ez a rettenetesen unalmas hang... Egyszerűen nem tudom elképzelni, mi segítette hozzá ezt a fiút a színészi karrierhez. Ráadásul a magyar szinkronhoz (nem tudom, miért magyarul néztem meg, komolyan) hozzátartoznak még a hülye szóviccek, a nevek magyarosítása (uram isten) és hogy Jesse a külső-belső hangjához egyetlen hangot kapott. Ez az a pont, ahol a szinkronrendezőt tarkón lőném, ugyanis ha rossz időpontban pislogok, másodpercekig bámulom üres fejjel a filmet, hogy vajon ez most monológ vagy Jesse élete párbeszédét zavarja éppen le. De ezen inkább lépjünk is túl mielőtt lepontozom a filmet feleslegesen.

A legszerethetőbb karakter számomra a másik férfi, Tallahassee volt. Az a tipikus megtört, szorongó ember, aki hatalmas szájjal és fizikai erővel kompenzálja a lelki töréseit. Bár róla a film háromnegyedénél tudjuk meg, hogy [SPOILER] nem a kutyáját vesztette el, hanem a fiát [SPOILER], mégis már az első perctől kezdve szerethetőbb karakter a csokimániájával együtt, mint Colombus a film végére lesz. Tallahassee a handicape/szárnysegéd, az apafigura, a hős, a megmentő, a felszabadító. Minden tekintetben ő az, aki valójában előre viszi az eseményeket és aki igazi főszerepet érdemelt volna.
Itt van még a két lány, nem meglepő módon testvéreket játszanak, Wichita és Little Rock. Wichita a hülye, csinos picsa, és ezt a szerepet az utolsó pillanatig megtartja, Little Rock pedig a 12 éves zombidaráló kislány, aki meg azért válik könnyen bosszantó karakterré, mert bár keménykedik, végsősoron csak egy pattogó bolha.

Na de ennyit a szereplőkről, akiket egyébként még néhány oldalon keresztül lehetne fejtegetni. A film egyik kulcs tematikája a feliratozás és a feliratok mozgatása. Ez nekem kifejezetten tetszett, mert szürreálissá teszi a filmet a legelső pillanattól kezdve, amikor a random nő szétlövi a zombi fejét és annak a vére a feliratra fröccsen (ezen a ponton veszek egy mély levegőt és nem kezdek el hisztizni, amiért rothadó halottaknak tud folyni és fröccsenni a vére). A feliratok nem végig maradnak meg, de minden helyzetben aranyosan próbálnak nyomatékosságot és ironikus komolyságot adni Colombus karakterének. A fiú tehát folyamatosan löki nekünk (a képzeletbeli barátainak) a tippeket és demonstrálja ezeket vicces példákkal.

Komolyan vehetetlen
Valójában az egész film röhög saját magán. A jelenetek sarkítottak és irreálisak, teljesen elgörbítik a hagyományosan megszokott zombifilmek normáit. A két lány bemutatása már majdnem komolynak mutatkozik, mégis annyira hirtelen történik meg, annyira idétlenül komoly, hogy ezt sem lehet elfogadni, ahogy azt sem, amikor megérkeznek Bill Murray házába.

Ez a rész egyébként a film egyik fénypontja. Nem szoktam celebek után olvasni, és nem tudom, Murray háza milyen, de abszolút elképzelhető, hogy tényleg abban a házban él, ahol forgattak. "Zombivá sminkeltem magam, így ki tudok menni golfozni!", magyarázza azonnal a megjelenését. Néhány boldog percet tölt el az idősebbik lánnyal és Tallahasseevel, mire Colombus, a sztár, mellkhason lövi. Mégis, e miatt az egy jelenet miatt is bőven megéri végignézni az egész filmet, zseniális, ahogy Murray még saját magának is görbe tükröt állít a filmben. "Van valami, amit megbántál?" "A Garfield-ot."

A másik, szívemhez még közelebb álló jelenet az indián bolt szétrombolása. Minden (inkább a legtöbb) poszt-apokaliptikus filmben van feszültségoldó jelenet, ahol a főszereplők valami tökéletesen abszurd dolgot csinálnak azért, hogy a nyomasztó hangulat megtörjön, a néző is levegőhöz jusson és mosolyogjon, és a karakterek személyisége se torzuljon teljesen el a film végére. Ebben a filmben a világon semmi szükség nincs feszültségoldóra (mivel nincs feszültség), de ennek ellenére beletették ezt a jelenetet, ezzel is komikusabbá téve az egész film hangulatát. Tehát a jelenet annyi, hogy bemennek egy indián szuverén boltba és Tallahassee elkezdi ledönteni a dolgokat, majd mindannyian rákapnak és porrá törnek mindent.

Az új nagy vágyam ripityára törni egy hógömböt.

Na de térjünk vissza még egy negatívumhoz, csak hogy mégse legyen túl nyálas ez a bejegyzés. A film idétlen, igen. Torz, igen. És klisés, igen. De van, ahol egyszerűen elfelejtett idétlenkedni, és ez a Colombus-Wichita szerelmi szál. Sajnos ezt véresen (trololo) komolyan vették, és igazi tini seveled-senélküled huzavona megy több, mint egy órán át, míg az utolsó jelenetben végre smárolnak, és még Tallahassee karakterét is tönkreteszik azzal, hogy megdícséri ezért Colombust a világ legbénább szövegével.

7/10

Hófehérke és a hét törpe (1937)

2011-12-11T13:49:00.008+01:00

Ez itt A. Legrégebbi. Walt Disney. Film.

Érezzük át ennek a mélységét. Nagyon, tényleg nagyon régen készült. És úgy gondolom, éppen ettől olyan csodálatos ez a rajzfilm.

Szoktuk mondani magunk között (én legalábbis), hogy ez a mese valójában Retardált Hercegnő és a Hét Gyerek története. Mert miről is van szó tulajdonképpen?

Történet

Adott egy –az akkori ideálnak megfelelő – gömböc kisasszony, aki elmenekül a mostohaanyja elől, kérdés nélkül betör hét törpe otthonába, még ő dirigál nekik, végül meghal és a nekrofil pasija feléleszti. Pfúj!

De ha egy másik (kevésbé szélsőséges) oldalról nézzük: Adott egy gyönyörű hercegkisasszony és a rá betegesen féltékeny mostohaanyja. A hercegnő elmenekül a mostohája elől, a törpéknek gondját viseli, főz rájuk, neveli őket, mindenki megszeret mindenkit, aztán a hölgyünk saját jószívűségének esik áldozatául. A mérgezett almától tetszhalott állapotba kerül, és csak a szerelme csókja élesztheti őt föl.

Hófehérke

Eredetileg a Grimm mesékben volt Snow White és Red Rose, akik testvérek voltak, és rengeteg történetszál kapcsolódott kettőjükhöz. Ebben az esetben most csak Snow White-tal, vagyis Hófehérkével foglalkozunk. A történetben végig egy stabilan álló karakter: A személyiségében vegyül a szerethető, naiv kislány és felelősségteljes anyu

Igazából ez egy elég üres karakter, aminek lényege, hogy bemutassák a gyerekeknek az ideális nőt. Nem mintha ez gond lenne, a Twilight óta tudjuk a legjobban, milyen félelmetesen sokan bele tudják élni magukat egy személyiség nélküli karakter helyzetébe. Ilyesmi történik Hófehérke esetén is. Bár itt legalább megtanuljuk, hogy a nőnek, akár cseléd, akár hercegnő, a konyhában van a helye.

A hét törpe

A szakállukat leszámítva ők tulajdonképpen a gyerekek, ahogy ezt Hófehérke a kunyhóba érve meg is állapítja. Hat személyiségtípust látunk, amikben bármelyik kisgyerek fölismerheti saját magát. Azért mondom, hogy hat, mert Kukát, bár nagyon aranyos, nem tudom embernek nézni. Ő inkább a két lábon járó, neveletlen kölyökkutya. Szóval a maradék hat törpénél pontosan azt látjuk, amilyenek mi is vagyunk:

Tudor – Az a kisgyerek, aki borzasztó okosnak érzi magát és mindent megmagyaráz. Tőle származnak azok az aranyköpések, amiken munkában röhögünk az e-mailjeink között lapozgatva.

Szende – Az túlérett kisfiú, aki hatévesen már elrabolja bármelyik lány szívét egy édes mosollyal. Ő az, akit az osztálytársai megvernek általánosban, mert a csinos tanár néninek ő a kedvence.

Szundi – Ez inkább az egyetemisták metaforája a vizsgaidőszakban. Na jó, vicceltem. Szundi az egyetlen gyerek oviban, aki kihasználja a délutáni szundit és nem rosszalkodja végig úgy, mint…

Morgó – Akinek semmi nem jó és mindenre húzza a száját, pedig titokban pont olyan kedves, mint Szende és pont olyan életvidám, mint…

Vidor – Akinek mindig fülig ér a szája. Hasát fogja mindig a nevetéstől, és mindenhez pozitívan áll hozzá. Oviban ő osztogatja szét a pudingját, és az iskolában ő bulizza ki, hogy csak holnap írjunk dolgozatot.

Hapci – A hipochonder anyuka szeme fénye. Retteg a betegségektől és ettől kezdve éjjel-nappal fél. Ha 1937ben létezett volna a víz nélküli szappan, Hapci folyamatosan dörzsölgette volna a kezeit.

A törpék szerepe ebben a rajzfilmben tulajdonképpen az, hogy a gyerek megtalálja a hozzá illeszkedő törpét, megfigyelje, ahogy Anyuka-Hófehérke megneveli, majd megszeresse Hófehérkét és ezáltal hozzá hasonlóvá akarjon válni – vagyis felnőjön.

Állatok

Az állatoknak is komoly szerepe van ebben a rajzfilmben azon kívül is, hogy előresegítik a cselekményt a legfontosabb pontokon. Itt arra gondolok, hogy megmutatják Hófehérkének a kunyhót, megtámadják a boszorkányt és elmennek a törpékért. Így belegondolva furcsa, hogy a herceget nem ők vezetik oda a koporsóhoz.

De visszatérve az ezen túli szerepükre, ők jelképezik a családot. Minden állat hármasával jár: anyuka-apuka és a kisgyerek. Ezt legjobban az őzöknél és a madaraknál látni, de ha alaposabban figyeljük a rajzfilmet, a teknősön kívül (ami talán kedvenc nagyapánkat idézi föl) minden állatból három van.

(A rajzolást illetően a mókusoknál volt annyi gond, hogy a mókusgyerek valójában chipmunk volt, a szülők pedig squirrel-k, de ez részletkérdés.)

Egyetlen jelenet van, amikor a gyerekek nincsenek a szülőkkel, és bár nincs kimondva sehol, itt lassan átérünk a mese nevelő célzataira: a gyerekeknek az esti mulatozásnál már az ágyban a helyük. A gyerekek végig a szülőkkel vannak, kivéve ennél az egyetlen jelenetnél, amikor Hófehérke és a hét törpe benn énekel és táncol, az állatszülők pedig az ablakból figyelik őket. Ezt a képet szívesen megmutatnám néhány tizenévesnek és szüleinek, ugyanis ez a tanulság nem hat éves kor alatt érvénes, hanem inkább tizennégy év alatt.

Tanulság

Az egyik tanulságot (a gyereknek az ágyban a helye) már leírtam feljebb. Lássuk a többit.

Lovagiasság: A törpék szörnyen neveletlenek, koszosak, hangosak, de egy valami nem igaz rájuk. Nem bunkók. Hófehérkét végig hihetetlen alázattal kezelik, vigyáznak rá és bár Morgó negatív karakter igyekszik lenni, még ő is különlegesen kezeli a nőt a házban.

Tisztálkodás: Erre nem kell nagyon rámutatni, hiszen a törpék egyik dala kifejezetten a mosdásról szól. Ez most sem divat a kisgyerekek körében, pláne nem volt az 1937-ben.

Erényesség: Bár Hófehérke a legelső jelentben találkozik élete szerelmével, elszalad előle. Ezt nem úgy kell felfogni, hogy megijedt tőle, csak a kor hagyományos női szerepéhez illően kéreti magát. Gyanítom, hogy ha nem lett volna halott, az utolsó jelenetnél se adta volna olyan könnyen a csókját.

Összegzés

Egy nagyon aranyos, klasszikus meséről van szó. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy mutassa (majd) meg a gyerekének, mert még a boszorkányos jelenetek sem ijesztőek, és a dalok sem a szexet szimbolizálják, csupán a barátság és jókedv dallamosítása. A tanulságok rendben vannak (úgysem maradnak meg a gyerekben), a történet pedig tiszta és érthető.

Nekem egyedül az utolsó, koporsós jelenet volt egy kicsit összecsapva, de ez magyarázható az eredeti Grimm mese végének rövidségével, időhiánnyal, pénzhiánnyal, vagy akár csak azzal is, hogy nem volt értelme Hófehérke búcsúzását túl sokáig húzni.

A rajzolás szép (külön elismerés a háttér rajzolóinak!), az állatok mozgása a hagyományos disney-világnak megfelelően folyékony és játékos. A törpék megalkotásánál nem törekedtek szépségre és pontosan ettől lettek annyira életrevalók és szerethetőek.

Gyerekfilm kategóriában 10/10

Arany Pálma durva papírra nyomva

2011-12-09T02:32:00.002+01:00

A Ponyvaregény elemzése

„Ponyva: Főnév. Lenből, kenderből szőtt erős, durva vászon. Olcsó eszközökkel hatásra törekvő, selejtes értékű, durva papírra nyomott prózai mű.” A film ezzel, úgy tűnik, már előre megcímkézi önmagát. Vajon erős vásznat – erős filmet kapunk vagy inkább egy olcsó, hatásvadász művet? Már a megjelenés évében kiderült, hogy bizony az előbbit.

Ez a kettős jelentés, a szó finom játéka végigrezeg az egész filmen, leheletkönnyen ingázik a „gagyi” és a „mestermű” között, mire a végén azt mondhatjuk, mestermű lett. Ehhez nem csak a találékony címválasztás, a történet vagy a színészek kellenek csupán. A megjelenés ideje 1994, ennek az időszaknak a társadalmi háttere, az általános hangulata az, ami végül a cannesi Arany Pálmát lökte Quentin Tarantino kezébe.

A történet szigorúan véve keretesen zárt, de jobban illik hozzá a rózsa szirmainak felépítése. A külső sziromtól – az első helyszíntől haladunk előre az időben, míg elérünk a rózsa közepére. Mindössze azért, hogy aztán ugyanazt az utat visszafelé is megtehessük, és a túloldalon megint a rózsa külső szirmával találkozzunk, és így kapjunk egy teljes egészet. Viszont a teljes egész egy hagyományos keretes szerkezetű filmmel ellentétben nem a történet kiteljesedését szolgálja, az mondhatni egészen mellékes a nyitó- és zárójelenet szempontjából.

A két „kvázi” főszereplőnkről, Julesról (Samuel L. Jackson) és Vincentről (John Travolta) tudjuk meg a végső igazságot, a kettejük esszenciális ellentétét. Kvázi főszereplők, hisz nincsenek végig ott, még a stáblistában sem kapnak első helyet, de mégis az ő történetük az, ami a film legfontosabb eleme.

Hasonlatoktól mentesen a történet egyetlen hosszú út. Jules és Vincent két, az alvilágot szolgáló profi gyilkos, akik gondtalan bájcsevejjel érkeznek meg aktuális munkájukhoz, párbeszédükhöz visszatérünk később. Érzéketlenül, hidegvérrel végzik ki a célpontot, elveszik, amit akarnak, és ahelyett, hogy megtudnánk, mi az, már a főnök, Marsellus tarkóját nézzük, ahogy Butch-csal (Bruce Willis) egyezkedik. Vincent eltölt egy kellemetlen estét főnöke feleségével (Uma Thurman), aztán láthatjuk, ahogy Butch fejvesztve menekül saját maga elől egy jobb élet reményében. Visszatérünk Vincent és Jules kálváriájához, és végül megtudjuk, hogy a nyitó, feleslegesnek tűnő jelenet teszi föl a pontot az i-re.

Jules és Vincent

Csak e két karakter elemzésével könyveket lehet megtölteni. Adott egy néger férfi. Komoly, határozott, biztos állást foglal minden témában. A testtartása végig feszes és határozott, az öltönye makulátlan, az arcszőrzete mérnöki pontossággal lett vágva. Ő kettejük kapcsolatában a szikla, amely már eleget élt, hogy biztos lehessen minden mondatában, és valahol apafiguraként is funkcionál. Nevet Vincent viselkedésén, folyamatosan kilöki azt a biztonsági zónájából, miközben oktatni próbálja a maga módján.

Vincent ezzel szemben fehér. Görnyedt háttal, ápolatlan frizurával és ráncos öltönyben jár. Zsebre tett kézzel neveti végig a film első felét. Mikor a bemutatkozó szálukban rárontanak az áldozatukra, ő csak hátrasétál nézelődni, cigarettát gyújt, látszólag tesz az egészre. Sem a két színész között, sem a két eljátszott szerep között nincs akkora szakadék, mint amennyit a viselkedésük üzen a nézőnek. Vincent kétségkívül a lázongó, önfejű fiú, aki addig nem hallgat „az apjára”, amíg végül ebbe bele is hal. Ő a csapongó szellő, amely a sziklának (Julesnak) ütközve elbizonytalanodik, hárít és végül kelletlenül magyarázkodik valódi érvek nélkül.

Nevetve meséli Julesnak amsterdami kalandjait, a másik pedig csak udvariasan nevetgél, és úgy tesz, mintha rácsodálkozna az életre, ez az „atyai szeretet” pedig átlöki Vincentet a túloldalra. Amikor pedig a bevezető szálra visszatérve (a film második felében) Vincent véletlenül lelövi a kocsijukban magukkal vitt fiút, még neki áll följebb, és pökhendi módon követeli magának azt a tiszteletet, amelyet a film folyamán sehol, véletlenül sem érdemelt ki. Jules ekkor is csak hűvös nyugalommal óvja. (Érdemes ezen a ponton megjegyezni Jules kisujján hordott aranygyűrűjét, ami a homoszexuális kultúrában jelzésértékű, így az is elképzelhető, hogy az apa-fia viszony akár egy görög férfiszerelemhez illő mester-tanítvány kapcsolat is lehet.)

Vincent halálát végül ez a laza nemtörődömség okozza: mikor Butch lakására kell mennie végezni a férfival, merő véletlenségből elöl felejti a pisztolyát, Butch pedig ezzel lövi szét az örök-ifjút. Jules ezzel a dacos személyiséggel szemben a fejlődő karakter: egészen közelről lőnek rá, és egyetlen golyó sem talál. Ekkor döbben rá, mennyire hiábavaló a fejvadász életforma, és még azelőtt felhagy a hivatásával, mielőtt partnerét elküldik az utolsó megbízásra.

A keretet adó jelenet

A film első néhány percében egy pár (Nyuszó-muszó és Tökfej) egy rablást tárgyalnak meg. Tökéletesen felesleges, mondvacsinált érvekkel magyarázzák meg önmaguknak, miért is kell pont azt a bárt kifosztaniuk, ahol épp vannak, majd rátámadnak a körülöttük lévőkre. A záró jelenetben Vincent és Jules épp itt reggeliznek.

Vincent kimegy a mosdóba, pillanatokkal később kezdődik a támadás, Jules kezébe pedig két fegyver is kerül: egy kilencmilliméteres és a szavak ereje. Megtehetné, hogy egyszerűen lábon lövi Tökfejet (Vincent nyilvánvaló módon tenné ezt), ő viszont úgy dönt, beszél vele. Nekiadja az összes pénzét, és felajánlja mellé a bűnbocsánatot. Tökfej és kedvese egészen jelentéktelen, közhely-parádénak tűnő pár egészen addig a pillanatig, mikor Jules elengedi őket.

Ők azok, akik Jules és Vincent között állnak félúton. Előttük a fejlődés lehetősége, változtathatnak az életükön és felhagyhatnak a rablással, vagy gőgös módon folytathatják, amíg legközelebb valaki másnak el nem sül a pisztolya. Egymásba karolva hagyják el az éttermet. Erre a kérdésre a választ sosem kapjuk meg.

Alvilági romantika

A film romantikus szála nehezen fogható meg, ellenben borzasztóan illik ahhoz, amit Vincent képvisel: a fejlődésképtelenséget. A pár női fele Mia Wallace, a főnök felesége, míg a férfi Vincent Vega. A szituáció szerint Marsellusnak el kellett utaznia és ezért kérte meg Vincentet, hogy szórakoztassa Miát. Külön-külön, az alvilág pop-kulturális elvárásainak megfelelően egyikük kokainnal, másikuk heroinnal készül az estére, majd elmennek vacsorázni, megnyerik a táncversenyt, majd hazamennek. Vincent most is a vécében van, és azon dilemmázik, vajon megérné-e rámozdulni Miára, a hölgy közben a nappaliban a „Girl you will be a woman soon” című dalt hallgatja.

A dal remek átvezetésül szolgál a jelenet első feléből a másikba, hisz a kokain már épp kezdett kimenni az amerikai underground trendekből, jelen helyzetünk lánya pedig Vincent kabátjában egy tasak fehér port talál, amit nem ismer. Kokainnak gondolva felszívja azt, a férfi pedig csak akkor talál rá, mikor már haldoklik. Íme az alvilág nője. A helyzet ismét a véletlennek köszönhetően oldódik meg, Vincent dílerénél van adrenalin-injekció, ami megmenti Mia életét.

És miért nem szól ez a fejlődésről? Mikor az éjszaka során másodszor is hazaérnek, megbeszélik, hogy ezt sosem mondják tovább senkinek. És valóban, a következő alkalommal, mikor találkoznak, Mia mindössze annyit mond: „Még meg sem köszöntem a vacsorát.”

Butch története

Itt érkezünk meg újra Butchhoz, a középszerű bokszolóhoz. Látszólag lazán kötődik a történethez, hisz csak Marsellus fizeti le, hogy veszítsen. Ő viszont büszkeségből és becsvágyból átver mindenkit és megöli az ellenfelét. Hogy őt is megszeressük, megismerjük a múltját és a számára kincset érő aranyórát, amiért az életét kockáztatva megy vissza a lakásába, ahol kivégzi Vincentet. A szimbolizmus síkján azt mondhatnánk, az, aki szerette az apját és a hozzá fűződő emlékeket, megölte azt, aki nem becsülte meg eléggé az „apját”.

Butch történetében még szerepet játszik butácska, de szerethető felesége és egy affér Marselusszal, akinek végül az életét is megmenti, ezzel kiváltva a saját életét is. Viszont az ő személyiségét is erős kettősség jellemzi.

Egyrészt jó bokszolónak tartja magát, hisz nem hagyja, hogy veszítsen. A telefonban is magabiztosan beszél arról, hogy a győzelme elkerülhetetlen volt, mégis amikor a meccsről menekülve a taxis megkérdezi, mit jelent a neve, annyit felel: „Amerikai név. Nem jelent semmit sem.” Ez az egyetlen jele a saját bizonytalanságának és félelmének, mégis hatalmas erő szól ebből a két mondatból. Ő nem jelent semmit sem, csak egy amerikai, aki bemutatott az alvilágnak és a bokszvilágnak. A benne rejlő minimális önbecsülést hatalmasra próbálja emelni, és karaktere pikantériája, hogy nem a ringben elért győzelem, vagy Vincent megölése hozza meg a valódi kiteljesedést.

Nem ezek, mert ezekkel kérkedik és büszkén lengeti az öklét is. A valódi kiteljesedését akkor éri el, mikor úgy dönt, megmenti az ellensége életét, hisz mikor visszamegy a feleségéért, annyit mond, „rossz napom volt”. Nincs szüksége arra, hogy másoknak bizonyítson, mert magának már bizonyított.

Tehát mitől ponyva?

De ha minden karakter ennyire mély, miért mondhatjuk, hogy a gagyi és mestermű határán úszik a film? Első nézésre ennek a háromnegyede nem tűnik föl. Tarantino ezt nem egy könnyű nyáresti filmnek szánta, hanem a forgatókönyv első betűinek leütésétől kezdve tudta, hogy ez kultusz lesz.

Tudta, hogy húsz év múlva is akkora visszhangja lesz, mint a megjelenés idejében. Elsőre kapunk néhány hétköznapi, vicces párbeszéded, néhány elhanyagolható lövést és egy szerelminek nem nevezhető szálat.

Az új történetszálat fekete alapon fehér felirat jelenti be, gyakorlatilag lenézve a közönséget, mintha az nem jönne rá magától, hogy most máshol folytatódik a film. Olyan magasról néz le ránk a filmtechnika, hogy nem csak rajtunk, de saját magán is nevet. A fényképezés elsőre ócska, másodszorra gyönyörű. Vincent és Mia beszélgetésénél azt látjuk, hogy Miát sikerült stabilan a képbe komponálni, míg Vincent fél feje lelóg a képből, és csak sokadára döbbenünk rá, hogy ez a státuszukat mutatja, nem azt, hogy az operatőr keze elfáradt.

Azt hisszük, nem jutottunk sehova, és csak a vér és aranyszínben világító táska az, amivel törődni érdemes. Azt hisszük, tényleg csak egy ponyvát kaptunk, pedig nem. A párbeszédek belemásznak a fülünkbe, a táska szimbóluma eltörpül Jules és Vincent piszkálódásai és Butch üvöltözése mellett.

És mindemellett meg kell jegyezni: aki csak nyáresti szórakozásként tekint a filmre, pontosan ugyanolyan jól szórakozik, mint az, aki napokig gondolkodik még rajta. Végül pedig ők ketten összeülnek, koccintanak, és ugyanúgy mosolyognak a legendás idézeten: „Örülünk, Vincent?”

Örülünk.

Források:

Filmvilág folyóirat 1995. 04. szám

Filmvilág folyóirat 2003. 12. szám

Filmkultúra folyóirat 1998. (a lapszámban nem vagyok egész biztos)

http://www.filmkultura.hu/planok/cikk_reszletek.php?cikk_azon=570&oldal_azon=11

(valószínűleg létezik offline, teljes cikk, de nem sikerült megtalálnom)

http://www.jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=89

http://www.astur.hu/doc/AsturJ--MasKep-Ponyvaregeny.pdf

http://kalozblog.blog.hu/2008/12/18/kultfilm_ponyvaregeny_pulp_fiction

http://tarantino.freeblog.hu/archives/2007/02/14/Ponyvaregeny_-_kritika/

(port.hu-ról mentett)

http://tarantino.freeblog.hu/archives/2007/02/14/Ponyvaregeny_-_kritika_2/

(Népszabadságból mentett)

http://tarantino.freeblog.hu/archives/2007/02/14/Ponyvaregeny_-_kritika_3/

(index.hu-ról mentett)

Panem et Circenses

2011-11-06T16:55:00.001+01:00

Az ókori Rómában a szórakoztatás klasszikusai közé tartoztak az amfiteátrumokban tartott, halálra menő csaták. Később, a középkorban is a parasztok megnyugtatására tartották meg a kivégzéseket nyilvánosan. A modern ember számára viszont ez már túl barbár gondolat. Vagy mégsem?

Talán ezzel is lehet magyarázni a világ sajtóját meglovagoló képet. Moammer Kadhafi vérben ázó, eltorzult arca bámult üresen mindazokra, akik néhány napja a világ legnagyobb sajtótermékeit böngészték, majd az arc mágikus módon eltűnt. Miért volt ott? Ha egyszer már ott volt, miért tűnt el?

A modern ember számára a halál nagyobb tabu, mint a történelem során valaha. A figyelmünk a civilizált életre koncentrálódik és hála a tudományoknak, ez az élet egyre tovább és tovább húzódik. Amíg évtizedekkel, századokkal ezelőtt teljesen hétköznapi volt egy családban a halál, addig most ez minden esetben egy tragédia. Olyan ez, mint az immunrendszer. Minél több veszélynek teszed ki, annál inkább edződik és nehezebben betegszel meg. Viszont ha óvod mindentől és tökéletesen sterilizálod, a legapróbb nátha is teljesen a földre vág. Hasonlóképp reagálunk mi, ha halálról hallunk. Felkészületlenek vagyunk, nem tudjuk kezelni a dolgot.

Az etika éllovasai szintén így reagáltak a képre. Vér és halál a sajtóban? Mi ez? Hogy lehet ez? Persze, leírhatjuk, hogy meghalt, hiszen a tökéletesen steril életünk fontos eleme, hogy a rossz elnyeri méltó büntetését. Az viszont már nem feltétlenül fér bele, hogy lássuk ezt a bizonyos büntetést.

Azt gondolom, az első világ emberei enyhén túlreagálják Kadhafi halálát. Azok, akik a steril élet és életfelfogás ellen harcolnak, boldogan lengetik egy-egy hírhedt személy halottas fotóját az arcunkba, akik pedig óvni akarják törékeny lelkivilágunkat, szintén túl hevesen teszik azt. Ennek a férfinak a halálát le lehetett volna reagálni kulturáltan is, és lehetett így is: kapkodva és borzadva.

A magam nem túl steril élete nem követeli meg az eltorzult holtak arcát, ugyanakkor a halál gondolatától sem fakadok sírva. Ha már kirakták a képét, ott hagyhatták volna, de azzal, hogy levették a címlapokról, majd másodjára is újra kirakták, egyszerűen csak meggyalázták a halálát, kellemetlen helyzetbe hozták önmagukat, és engem, az egyszerű olvasót, is teljesen összezavartak. Ha mindenképp ők akarják megmagyarázni, mi fér bele a modern ember látóterébe, legalább előtte üljenek össze és beszéljék meg.

Első randim a lightroommal

2011-10-30T19:51:00.000+01:00

2011-10-21T19:48:00.001+02:00

so many people on facebook and noone cares about your shit.

true story

Projekt: Az írói szándék

2011-09-20T09:09:00.001+02:00

Nagy port kavart a napokban egy Kossuth-díjas író, Kertész Ákos nyílt levele. Nyilatkozata a magyar népről felkorbácsolta az indulatokat a közéletben. De vajon boldogulunk a szövegértéssel az iskolapadon kívül?

Első ránézésre azt kell mondanunk, jól értelmeztük a mondatokat. „A magyar genetikusan alattvaló. A magyar a felelős a második világháborúért." Tényleg? Ilyenek vagyunk? De várjunk csak! A szerző foglalkozását tekintve is író. Annyit biztosan sikerült megtanulnom az iskolában, hogy az írók szavai ritkán találkoznak a hétköznapi jelentésükkel.

Egy olyan íróról van szó, aki bár a hatvanas-hetvenes években népszerű volt, napjainkban alig találnánk olyan embert, aki egy héttel ezelőtt is ismerte a nevét. Az írói pálya borzasztó nehéz napjainkban, és lássuk be, reklám nélkül nem feltétlenül életképes. A kiadó ritkán áldoz olyan műre, amiben nem látja az azonnali hasznot, így az írónak saját magát kell reklámozni. Erre vannak közismert példák, mint amikor az író „celeb-karrierbe” kezd, és a nevével adja el a könyvet. Más lehetőség, amikor a könyvét dolgozza át, és egy már ismert franchiseba csatlakozik be, ez tematikus könyvsorozatoknál figyelhető meg.

Kertész Ákosnak nem volt lehetősége arra, hogy évtizedekkel ezelőtti műveit utólagosan átírja, és talán nem is tervezett szabványíróvá válni ezután sem. Inkább a nevével árusít, hiszen a negatív reklám is reklám.

Nagyon erős kijelentés, hogy a magyar nép felelős a holocaustért. Különösen olyan embertől, aki maga is átélte a második világháborút, és annak szörnyűségeit. Amennyiben feltételezzük, hogy Kertész úr rendelkezik némi műveltséggel és nem csupán emlékeire támaszkodik, tudhatná, mi voltunk azok, akik legtovább vigyáztunk a mieinkre. Mi visszatartottuk a vagonokat, amíg lehetett.

Nem gondolom, hogy egy ilyen író műveletlen lenne. Szerintem tisztában van azzal, hogy amit leírt, nem igaz, ellenben nagyon provokatív. Tanult ember, így azt is biztosan tudhatja, hogy a „se tanulni, se dolgozni nem akaró magyarok” is erős túlzás, mivel ő maga is hazánkban tanult, egyetemet is végzett, vélhetően nem kizárólag külföldi előadóktól.

Véleményem szerint ez a cikk egy ügyesen felépített önreklám volt, melyben becsületességét áldozta föl a hírnévért és néhány eladott könyvért. Hogy megérte-e neki, azt az idő tudja csak megmondani.

örökké

2011-09-18T16:32:00.002+02:00

2011-09-15T21:04:00.002+02:00

azt imádom az életben, hogy amikor visszafordulok valami felé, amit már lezártam vagy félbehagytam, akkor nem az adott körülmények, az időpont vagy bármilyen meghatározható emlék dereng föl, csak az érzések, amik kavarogtak bennem.

gyakorlati példa, két oldalról:
- ha pl. sorozat hallgatás közben tanulok egy zhra, és a zhn véletlenül pont arra kérdeznek rá, amit megtanultam, akkor nem a válasz, nem a hallgatott rész jut eszembe, hanem hogy a hangok csengéséről mi volt a véleményem, vagy épp mennyire voltam fáradt, mikor erről olvastam. (kis szerencsével a válasz is eszembe jut idővel)
- amikor az adott sorozatot újra megnézem, és a hangokból felismerem, hogy erre tanultam, akkor is a tanulás alatti fáradtság, pánik, akármi jut eszembe

ez annak kapcsán merült föl bennem, hogy amikor most beléptem a pharaohba, fogalmam se volt, hol tartok. betöltött a pálya, megláttam az épp épülő piramist, és csak az jutott eszembe, milyen rohadt fáradt voltam, amikor ezt félbehagytam.

2011-08-29T13:36:00.000+02:00

bazdmeg.

holnap TÉNYLEG folytatom a filmest. addig is: játék!

2011-08-15T15:02:00.000+02:00

http://tinyurl.com/sigma-paletta-jatek

csajok, játsszatok szemfestékért! :) tudjátok, nagy számok törvénye ;)

holnap folytatom a filmeset, komolyan

2011-07-29T01:22:00.002+02:00

de most inkább faszkodom olyasmivel, amit a második bekezdésen túl senki nem fog elolvasni :D

*Alapok

Becenév: Nura Winderson

Horoszkóp: ló

Kínai horoszkóp: bika

Szerencseszámod: nincs :O

Vallás: fatalista

*Külső

Magasság: 160 cm

Súly: nincs az az isten, hogy én leírjam

Szemszín: kék (és zöld és sárga)

Hajszín: most éppen sárga, de eddig volt fekete, vörös, feketésvörös, és épp szülőfélben vagyok. eredetileg pedig foschszőke

Szemüveg/kontaktlencse: kontaktlencse :)

Szeplők: nincs, pedig annyira cukiii!

Tetoválás: főnix, jövő hónaptól sárkány is, jövőre meg csatlakozik a szárnyaskígyó, a többit ki tudja még.. :)

Piercing: nyet

*Milyen színű a … ?

Fogkeféd: narancssárga-fehér (attinál meg zőőőd)

Biciklid: fehér

Autód(tok): nincs

A bögre, amiből utoljára ittál: halványrózsaszín, ez egy levesesbögre amit még a vampire-ös társaságban kaptam karácsonyra. nagyon szeretem.

Telefonod: fekete-vörös

A toll, amivel utoljára írtál: kék színű a tinta, de a külseje fekete-narancs (csodák palotája felirattal!)

A körmöd: lábon sötétzöld, kézen lilásrózsaszín

A szék, amin ülsz: kék, és én ágynak csúfolom

Ágyneműd: világosbarna lepedő, kék takaró

Szőnyeged: kék :\ és nagyon utálom. holnap tuti veszek végre egy barna-zöld szőnyeget

*Személyiség

Jellemezd magad két szóval: hisztis, bunkó (:D)

Alapvetően pesszimista vagy optimista vagy? foggggalmam sincs. ez nagyon hangulatfüggő

Félénk vagy inkább bátrabb? gyáva nyúl.

Lenézel másokat? na még szép! van, aki nem? (őszintén..)

*Szerelem

Hiszel a szerelemben? ezeket a kérdéseket utálni fogom

Létezik “szerelem első látásra”? remélem nem :\ az ilyet mindig ráfogom a hormonokra

Most szerelmes vagy? igen

Első csók? ez hány éveseknek van kitalálva?

Jelenleg szabad vagy? negatív

Visszautasítottál valaha valakit? nem is keveset.

Téged visszautasítottak már? ...nem is kevesen :D

Félénk vagy, ha randizásra kerül a sor? húú. ha baromi kellemetlen a szitu, maratonnyi mennyiséget tudok pofázni.

*Szex

Beállítottság: bi

Bizonytalan vagy a beállítottságodban? Nem, a döntésképtelenség elég stabilan középen tart

Szűz vagy? ó hogyne

*Előfordult valaha, hogy …

Aludtál a szabadban? persze, napozás közben :D

Voltál már szerelmes? hajjaj...

Csókolóztál haverral? ...hajjaj :DD

Ittál alkoholt? már vagy két napja tiszta vagyok D:

Nyomtál már rágót a pad aljára? de kizárólag azért, mert megtiltották. egyébként kibírtam volna a kukáig.

Vezettél autót? apám ölében. már akkor tudtam, hogy ez nem nekem való. nekimentünk egy lámpaoszlopnak.

Elejtetted a mobilodat? őszintén, ki nem?

Találkoztál valakivel, akit neten ismertél meg? fú de kellemetlen találkozások voltak azok.

Voltál Disneylandben? nem volt még soha ($$) kedvem hozzá

Voltál chat-oldalon? gyaloglo és trefort! :D

Vágtad már saját magad a hajad? mostanában a frufrumat igen

Tettél olyat, amit megbántál? sokszor az hiszem, hogy igen, de összességében nem. a rossz dolgok is kellenek ahhoz, hogy az legyek, aki. (köööözheeeeeely!

Lógtál suliból? alig-alig. nagyon féltem az ilyesmitől. (lásd feljebb a kérdést a bátorságról)

Bungee-jumpingoltál már? tervben van

Ütöttél már meg valakit? nem is keveset :\

Puskáztál már? egyre többször.. :D

Voltál már letartóztatva? szerencsére nem :\ bár egyszer be akartak vinni.

Törtél már be más házába? nem.

Voltál már temetésen? túl sokszor is.

Használtál már öngyújtót? persze

Voltál már színpadon? stefi színpad számít? amúgy igen, pl. cosplay versenyen.

Füveztél? nem tudom letüdőzni.. :D

Gyűjtesz képregényeket? ha letöltöm ncore-ról az számít?

Nézed a híradót? szorgalmi időszakban igen

Ötnél több rap-albumod van? egy sincs :D

Van iPodod vagy mp3 lejátszód? van

Szereted a Disney filmeket? igen

A “lol” kifejezést élő beszédben is használod? nem, nagyon gáz, aki használja.

Dohányzol? nem, de csak az asztmám miatt.

Hetente eszel gyorskaját? inkább havonta.

Voltál külföldön? igen

Szereted a videó-játékokat? esős időben ők tartanak életben :D

Volt, hogy megnyomkodtad a lift összes gombját egyszerre? nem

Volt, hogy megittál egy egész doboz tejet egy óra alatt? nem

Ültél repülőn? igen

*Múlt

Legrégebbi emlék: oviban amikor ebédnél a velem szembenülő fiú mindig eldugta előlem a kanalamat. így utólag belegondolva talán tetszettem neki.

Valami, amit jó lenne elfelejteni: semmi, örülnék ha az emlékeim egy töredéke meglenne.. :\

Mit csináltál 2000 szilveszterén, az ezredfordulón? anyával ünnepeltem a tékában. az már a második üzletünk volt diósdon, kezdtek rosszul alakulni a dolgok.

Mit csináltál, mikor a szeptember 11-i támadásokat meghallottad? pont hazaértem a suliból, a tékában néztük a tévét és szörnyülködtünk. utána nagy nostradamus-fan lettem.

*Jelen

Hogy érzed magad? fáradt vagyok, de túlságosan unatkozom az alváshoz.

Mit viselsz? ppke-btk gólyatáboros pólót :D

Mire gondolsz? remélem holnap szép idő lesz és fogok tudni görkorizni

Mik a terveid mára? felkelni, túlélni, vissza az ágyba

Most hol vagy? szobámban.

*Mikor …

… kezdtél iskolába járni? 1995

… találkoztál először a legjobb barátoddal? hát, most Ibut mondanám annak, vele meg... két éve?

… mentél utoljára vásárolni? ma, vettem 7 kilós dinnyét 300ért

… vettél utoljára új nadrágot? durván egy hónapja

… gyújtottál utoljára gyertyát? a házban utoljára Atti amikor romantikáztunk :) házon kívül Ibunál a vizipipához

… voltál utoljára suliban? június végén, indexleadás

*Filmek

Rendezés vagy producerkedés? rendezés

Gondoltál valaha arra, hogy a filmbizniszben dolgozz? film szakirány. nem konkrétan ez álmaim terve, de jó, ha ismerem ezt is.

Milyen szerepben tudnád elképzelni magad egy filmben? a sorozatgyilkos random áldozata?

Melyik a legkevésbé ijesztő horror, amit valaha láttál? a barlang :D

Milyen műfajú lenne a saját filmed? fantasy~

*Zene

Melyik bandákat tudnád ÖRÖKKÉ hallgatni? szerintem egyiket se, előbbutóbb megunnám mindet.

Mit hallgatsz most? x-men first class ost :))

Milyen bandát hallgattál öt évvel ezelőtt? 16 évesen? pffff gondolom gorillazt

Négy-öt éve milyen volt a zenei ízlésed? zsír~

Melyik énekeséhez hasonló hangot szeretnél? nem tudom, én már annak is örülnék, ha nem olyan lenne a hangom, mint a béka seggének. szarás közben.

Melyik filmnek van a legjobb zenéje? most mondjam ki? HÁT AZ XMENNEK na :D

*Álmok és rémálmok

Gyakran vannak rémálmaid? szinte minden nap..

Általában miről álmodsz? teljesen random.

Miről álmodtál legutóbb? Anyu hmmm. mentolos cigit toltam hárompercenként valami táborban, egy tom nevű srác elcsent nekem 5ezer forintot, és sugárban hánytam egy szertárban.

Mi volt a legutóbbi rémálmod? lásd feljebb. szar dolog álmodban hányni.

Mi volt a legérdekesebb álmod? ó, arról novellák készültek. biztos nem írom most ide le.

Volt olyan álmod, ami valóra vált? igen, és ez baromi ijesztő

*Suli

Suliba jársz? igen

Ha igen, hová? ppke-btk kommunikáció és filozófia

Hányadikos vagy? harmadév! sirius black idén az életemre fog törni!

Milyen osztályba jársz? kommba?:D

Kedvenc tantárgy? vallásfilozófia <3 és bármi, amit lackfi vagy kollár tart!

Hány órád volt ma? hát ebben a félévben csütörtökönként 4 órám volt :D

Mik voltak ezek? jaj ne, ez trükkös kérdés :D volt egy andok - gazdaságtan, egy ká. - ker-kult-média, egy esztétikatöri és egy közéleti komm.

Kijössz az osztálytársaiddal? én nem utálom őket, de az ő nevükben nem nyilatkozhatok

Kaptál ma jegyet? -

Kedvenc tanárod? ez a lista hosszú lenne :D de legyen lackfi, kollár és mezei :)

*Sport

Kedvenc sportod? netszörf

Sportolsz valamit? futok

Ha igen, mióta? 2 hónapja :D

Ha igen, milyen gyakran? minden másnap kéne, de inkább háromnaponta. kiegészítésképpen tornázom, meg ha nem esne az eső, görkoriznék

*Mi az első dolog ami eszedbe jut…

Láncfûrész – sorozatgyilkos

Iskola – a stefi épülete

Tehenek - németország

Egerek – sajt

*Az elmúlt 3 napban …

Beszéltél telefonon? igen

Voltál moziban? nem

Sírtál? nem

Cigiztél? nem

Megittál egy üveg vizet? többet is

Olvastál könyvet/újságot? igen, bár csak erős túlzással nevezhető könyvnek.

Néztél tévét? nem D:

Zuhanyoztál? igen

Fényképeztél? igen, az új fülbevalótartó keretemet, meg az új hajamat

Hallgattál zenét? yepp

Mondtad valakinek, hogy szeretlek? nem

Mondtad már valakinek, hogy utálod? nem

*Kedvenc

Kedvenc szín: most épp a barna és a zöld

Kedvenc évszak: ősz

Kedvenc hónap: szeptember, május

Kedvenc nap: szerda, azt hiszem. de ez az órarendemtől függ

Kedvenc napszakod? éjszaka

Kedvenc illat: barack, dinnye, a párom illata egy pólón, friss kávé, fű (mármint ami a parkokban nő)

Kedvenc ruhadarab: a fekete töröknadrágom

Kedvenc hangszer: akusztikus gitár! :)

Kedvenc horrorfilm: Silent Hill

Kedvenc vígjáték: talán a Yes man

Kedvenc elmélkedős film: mi számít annak?

Kedvenc mese: Pocahontas, Alíz csodaországban

Kedvenc mesehős: lásd feljebb :D

Kedvenc sorozatod: family guy, így jártam anyátokkal, lost, south park (bár már unom), és a star trek

Kedvenc reklámod: a régi vodafoneos kérész reklám :))

Kedvenc zenéd: quimby - autó egy szerpentinen, péterfy bori - vámpír

Kedvenc tárgyad: a zöld zsebnaptáram. életmentő.

Kedvenc része a szobádnak: a falam :)

Kedvenc része a házadnak: a fürdőkád!

Kedvenc könyved: atyavilág. a sajátomat ér mondani? :D

Kedvenc újságod/magazinod: illene, hogy legyen.. :DD

Kedvenc autómárka: Nincs.

Kedvenc lánynév: bármelyik virágnév. élbűvölőnek tartom őket

Kedvenc fiúnév: erik, koppány, igor (tudom, bizarr vagyok9

*Válassz

Film vagy mese? film

Könyv vagy újság? könyv

Kakaó vagy kávé? kááááávééééé

MSN vagy skype? msn

IWIW vagy myVIP? facebook!

Sport vagy lustulás? lustulás

Futás vagy biciklizés? bicikli

Fehér vagy fekete? fehér

Tél vagy nyár? nyár

Hideg vagy meleg? meleg

Víz vagy homok? homok

Rendőr vagy tűzoltó? tűzoltó

Labda vagy lufi? lufi

Hajó vagy repülő? repülő

Angyal vagy ördög? angyal

Sírás vagy nevetés? nevetés

Egyedüllét vagy társaság? mostanában inkább társaság

Nokia vagy Sony Ericsson? nokia

Ceruza vagy toll? toll

Zuhanyzó vagy fürdőkád? fürdőkád

Gyorsbüfé vagy étterem? gyorsbüfé

Szénsavas vagy szénsavmentes? szénsavas

Busz vagy vonat? vonat

Szemceruza vagy szájfény? szemceruza

Motor vagy autó? motor

Foci vagy röpi? röpi

Páros szám vagy páratlan? páratlan

Orbit vagy Winterfresh? zöldorbit

*Egyéb

Hány éves leszel 5 év múlva? 26! :))

Szerinted akkor házas leszel? fogalmam sincs

Melyik filmet láttad utoljára? Harry Potter 7/2

Kit tárcsáztál utoljára? nagyimat

Ki hívott téged utoljára? Atti :)

Kitől kaptál utoljára smst? Atti :D

Jobban szeretsz smst írni, vagy telefonálni? sms

Van háziállatod? van macskám is, kutyám is

Mit csináltál tegnap éjfélkor? olvastam

Hova mentél utoljára? boltba dinnyét venni

Mit szeretsz a télben? nézni az éjszakai hóesést

Mit szeretsz a nyárban? a pihenést pl. egy parkban

Mit szeretsz a tavaszban? virágok!

Mit szeretsz az őszben? a lombhullást :)

Társaságkedvelő ember vagy? általában

Melyik a kedvenc éttermed? a trófea?

Melyik a kedvenc kávézód? ambro büfé :))

Mit ettél utoljára? dinnyét D:

Melyik a kedvenc desszerted? túúúrótorta!

Melyik a kedvenc levesed? bableves

Szereted a kávét? <3

Naponta mennyi vizet iszol? másfél-két litert

Mit iszol reggelente? mostanában leginkább méregtelenítőt

Hason fekve alszol? körbe-körbe forgolódom

Fel tudod tölteni benzinnel a kocsitokat? nem :D

Szereted a Snoopy-t? naná

Tudsz pókerezni? csak texas hold'em-et

Jártál valaha Kanadában? igen

Ismersz valakit, akinek ugyanakkor van a szülinapja, mint neked? igeeeen :)) Baloo és Damien

Szeretnél gyerekeket? hajjaj.

Beszélsz idegen nyelveket? angol, német.

Voltál valaha kórházban? igen.

Tenger vagy medence? mindegy, csak érjen le a lábam

Gyakran hordasz ékszereket? néha levenni is elfelejtem

Melyik a kedvenc tévéműsorod? lost! :D

Ki a legviccesebb ember, akit ismersz? nem tudom, még sose osztályoztam az ismerőseimet.

Plüssállatokkal alszol? nem

Milyen a mobilod csengőhangja? valami kispál. fogalmam sincs, mindig rezgőre van állítva.

Megvannak még a gyerekkori ruháid? nem, nagyon sokat költöztünk.

Milyen színű a fal a szobádban? cappucino-barna

Alvás közben be van zárva a szobád ajtaja? igen.

Sokat flörtölsz? nem tudatosan eléggé, tudatosan gyakorlatilag soha

Olvasol napilapokat? nem (pedig kéne)

Nézel valamilyen szappanoperát? a jóbarátok az?

Ha lenne rá lehetőséged, úsznál delfinekkel? nem hiszem.

Melyik a kedvenc szendvicsed? szelet kenyér, vaj, felvágott, paprika, reszeltsajt

Van olyan ember, akire stílusikonként tekintesz? azmi?

Melyik a kedvenc bőrszíned? ez beugratós, igaz? nekem a farkasember-szindrómások jönnek be

Milyen színű cuccokat szeretsz viselni? kényelmeseket.

Mit szeretsz magadban a legjobban? a szememet és a hajamat :))

Milyen színű a szemhéjfestéked? fekete

Milyen színű a szempillaspirálod? fekete

Milyen hosszú a hajad? lapocka

Melyik családtagodat szereted legjobban? fogós kérdés. passzolok.

Mennyi ideig tollászkodsz a fürdőszobában? nem szoktam, minden szarom a saját szobámban van.

Otthon meztelenül járkálsz? isten ments. bezzeg atti :S

Van, hogy körbetáncolod a hálószobádat egy szál fehérneműben? állandóan :)

Mi idegesít leginkább a fiúkban? ha én belekezdenék a listába... rövidre fogva, nehéz megérteni őket

Szereted a szakállas/borostás pasikat? igeeeen! borosta <3

Mi a fontos számodra egy kapcsolatban? a bizalom és a tűrőképesség. utóbbiból hozzám rettenetesen sok kell.

A külső számít? nem tudom. Atti kopasz feje eredetileg nem tetszett, de megbeszéltük és átformálódott :)

Szeretnél piercinget a köldöködbe? soha.

Tartod a kapcsolatot azokkal a társaiddal, akik elmentek az osztályból? nem nagyon

Milyen hangerőn nyomatod a szobádban a zenét? közepes-hangos, nagyim kifejezett kérésére.

Milyen színűek a függönyeid? fehér alapon barna virágmintás, a sötétítőfüggöny sötétbarna

Hol szoktál vásárolni? ázsia center, kínai, olcsó turkáló, ismerőseim szekrénye.

Most mire gondolsz? de kurva hosszú ez..

Gyakran beszélgetsz a szüleiddel? szigorúan szülőkkel nem mondhatnám, a távolság közénk áll.

Szereted a gyerekeket? másokét? nem :D a sajátomat remélem fogom D:

Milyen alkoholt ittál utoljára? sör

Félsz az elkötelezettségtől? féltem, de már nem

Day 16: A film that had a great trailer, but was rubbish

2011-06-17T10:36:00.003+02:00

Hosszú dilemma után végül csalnom kell. Csalásom tárgya pedig az Avatar, az utolsó léghajlító.

Trailer? Fantasztikus! A sorozat feldolgozásának, ötlete? Mesés! Gyorsan elrohantunk a moziba megnézni, és a sorozat ismerete nélkül -szerintem- jó. Megjött hozzá a kedvem, végignéztem a sorozatot, majd újra nekiálltam a filmnek, és... nem bírtam. Nézhetetlen volt. Ostoba, bugyuta, a színészek gagyik, a történet legjobb részeit hagyták ki, a sorozat esszenciája eltűnt, és maradt 100 perc nyűglődés. Nem véletlenül volt jelölve a tavalyi év legrosszabb filmjére.

Day 15: A film you can practically quote word for word

2011-06-17T10:24:00.003+02:00

Furcsa, hogy két ennyire hasonló filmet sodort a véletlen egymás mellé. A film, amit bármikor szó szerint idézni tudok, a Matrix.

A szereplőszám és a történet egy egész keveset különbözik az equilibriumtól, de ha rágugliztok, akkor tucatszám találtok példákat a párhuzamokra is. A lövöldözések, a ruházat, a karakterek stílusa sajnos nagyon közel áll egymáshoz, és ezt a harcot a Mátrix nyerte meg. Fényes bizonyíték erre, hogy én 99ben láttam a mátrixot, míg az equilibriumot olyan 2006ban először.

A Mátrix... volt az hiszem, az "első szerelem". Az első olyan film, amit végtelen mennyiségben tudtam nézni anélkül, hogy meguntam volna. Természetesen oda meg vissza voltam Keanu Reevesért, mindenképp Carrie-Anne Moss bőrébe akartam bújni és felváltva érdekelt a harcművészet és a lövészet (utóbbi még kicsit mindig). Annyiszor láttam ezt a filmet, hogy a videószalag, amiről néztem, tönkrement: elment róla a hang, és én szinkronizáltam alá, mert az egészet tudtam fejből. Nagyon szerettem ezt a filmet, és bár technikai értelemben filmtörténeti események tömkelege van a filmben, azéééért így 12 év távlatából elég olcsónak tűnhet a film. Most már képtelen lennék végigülni, biztos nem idézgetném az egészet fejből. De hasonlóan idézetgyanús ennek a magyar paródiája, a Vektor.

Azért, ha valaki még nem látta volna, egy nézésre mindenképp ajánlom a Mátrixot, de a második-harmadik részét semmiképp sem.

Day 14: One of your favourite films

2011-06-17T10:10:00.003+02:00

Na ez olyan nehéz volt, hogy három napig kellett gondolkodnom, és végül Atti választott helyettem, mert egyszerűen képtelen voltam. Így lett a (khm tegnap előtti khm) mai film az Equilibrium.

Sok szempontból szeretem ezt a filmet. Ez volt az első (pontosabban a második, de az első, ahol tudtam róla) film, amit Christian Bale-lel láttam (az igazi első az amerikai pszicho volt). Na, gyerekek, ő jó színész! És nem csak azért dicsérem, mert helyes (a valódi mai filmnél majd megértitek). Azt hiszem, ez a film szeretettette meg velem a filmvilágot. Ekkor először értettem meg, mi az, hogy kurva jó díszlet, mit jelent az operatőri munka, a fényjáték, a színészség.

Az örök kedvenc jelenetem ebben a filmben az, amikor Bale letépi a fóliát az ablakról, és életében először érzi meg a szivárvány jelentőségét. Komolyan mondom, filmtörténeti pillanatnak kellene lennie, annyira zseniálisan van megoldva. De ugyanilyen a gyerekei hozzáállása őhozzá illetve a rendszerhez. A film egyetlen ponton lett elbaszva, és e miatt került a süllyesztőbe: amikor a végén átmegyünk mátrixba és Neo (vagyis Bale) szétlövi a főmufti épületét és megmenti a világot. Annyira elcsépelt, annyira művi, annyira gagyi. Egyszerűen ez egy borzasztó olcsó és illúzióromboló befejezés egy olyan filmnek, ami bár tényleg nagyon hajaz a Matrix történetére, mégis megáll a saját lábán, mint önálló film. A nagyon éles párhuzam is csak azért vonható kettő közé, mert a Mátrixot 99ben, ezt pedig 02ben adták ki. Túl közel voltak egymáshoz.

Mindenesetre én szeretettel ajánlom mindenkinek a filmet, egy nagyon klassz disztópia (anti-utópia), remek szereposztással, és fantasztikus látványvilággal.

Day 13: A great film from the 70's

2011-06-14T16:25:00.006+02:00

Két film között variálok, bár mindkettő scifi: az egyik a Logan's run (76), a másik az Alien (79).

A Logan film 2274ben játszódik, míg az Alien valamivel bizonytalanabbul olyan 2100 környékén. De azt hiszem, inkább a Logan's Runról írok, az kevésbé ismert, mint a savas vérű tojásszökevény története (plusz úgyis kell majd írni egy "jó scifiről" is).

Logan történetének alapgondolata egy egyértelműen bekövetkezendő esemény: a túlszaporodás (és talán a Föld tökéletes tönkretétele, bár ez nem igazán derül ki a történet folyamán). Az emberiség búra (búrák?) alá kényszerül, viszont a búra alatt korlátozott a hely: szabályozni kell a születést, a táplálkozást, a mozgást/sportot és a munkát is. Így mindig közel azonos mennyiségű emberi erő áll a búra vezetőségének (kikkel nem találkozunk a filmben) rendelkezésére. És hogyan történik az emberi élet szabályozása?

Kivégzéssel. Mindenkinek a születésekor (valószínűleg) kap egy chipet a tenyerébe, amely színével jelzi az ember korát. Amikor betöltik a 30at, akkor eljön a felszállás és egy kör alakú teremben rituálisan felemelkednek az emberek, majd föl érve egyszerűen megszűnnek létezni: nyilvánvaló a tudatos irtás, az ember viszont többnyire hisznek abban, hogy a felszállás után valami nagyszerű dolog vár rájuk. De persze nem mindenki hisz ebben, és Logannek, mint bizonyos értelembe vett rendőrnek, feladata elkapni és megölni azokat, akik megpróbálnak elmenekülni.

Természetesen vannak, akiknek sikerül megszökniük, és a búra egyik vezetője (egy gép) megbízza Logant azzal, hogy meneküljön el, mintha ő is 30 lenne, és derítse ki, hova mennek ezek az emberek. Na persze vele tart szívszerelme is, és végül sikerül kijutniuk a búrából.

És mi vár rájuk odakint?

Nem a történet miatt tartom nagyon jónak (közel must see-nek) a filmet, hanem a technikai megoldások miatt: a hetvenes évek közepén járunk, mégis lézerpisztolyokkal lövöldöznek, az emberek repkednek, hiper-gyors autókkal közlekednek. Fantasztikus a látvány, a jelmezek minimalizmusa engem nagyon megfogott. A díszlet lélegzetelállítóan idilli, az elejétől a végéig gyönyörű és kész. És a gépberendezések! A film úgy zseniális, ahogy van, és hibát követ el, aki nem becsüli meg. (és csak zárójelben teszem föl a pontot az i-re: főszereplőnk Michael York)

Most látom, készül is a remakeje (sicc!).

Day 12: A film based in your country of residence

2011-06-13T12:39:00.004+02:00

Na, ezt nem értem. Vajon magyar filmet kér, vagy olyan filmet, ami nem magyar, de Magyarországon forgatták?

Így vagy úgy, de legyen az Amerikai Rapszódia. Ez magyar is meg nem is, itt is játszódik, meg nem is. Nagyon rég láttam, valamikor 2006-7 körül, és nagyon tetszett. Jó kontrasztot állít az ötvenes évek Magyarországa és Amerikája közé: ahol a magyar házak teljesen le vannak pukkanva, szét vannak lőve. Az egész ország romokban, csak a bogárhátú csomagtartójából seftelik az eladó banánt, és innen szöknek ki Nagy Amerikába. A pontos részletekben már nem vagyok egész biztos, de vannak kulcsjelenetek, amik nagyon megmaradtak:

ilyen a banánseftelés, a romos magyar lépcsőház, majd az amerikai kertváros, ahol az ott élő magyarok is már inkább angolul beszélgetnek. A történet szerint a 4fős család (apa, anya, két lány) el akarnak szökni Amerikába, de a fiatalabbik lányt hátra kell hagyni. Nevelőszülőkhöz (vagy nagyszülőkhöz?) kerül, majd persze visszajönnek érte és elviszik őt is. De a család mostanra már beilleszkedik Amerikába, és a fiatalabbik lány nem találja a helyét: nem beszéli a nyelvet, a nővére nem segít neki, sőt, gúny tárgyává teszi. Még az rémlik, amikor hazalátogat később Magyarországra, és az ideiglenes szüleinél se találja már a helyét, teljesen elveszik a két (merőben ellentétes) világ között. A végére sajnos nem emlékszem, éjszaka ment a tvben és elaludtam rajta, de ezt még mindenképp be fogom pótolni.

Megemlítendő, hogy nem csak putri huszadrangú színészek játszanak benne, a főszereplő maga Scarlett Johansson, ő játsza a lányt, aki csak később kerül ki amerikába és kiutálják. Az IMDB eléggé lepontozta a filmet, szerintem nekünk, észak-balkániaknak, volt szovjetországbélieknek fontos igazságot rejt a film, mert bár 21 éve demokráciában élünk, még mindig jelen vannak azok a gátak köztünk és nyugat között, ami az ötvenes években is jelen volt. A különbség, hogy már nem csak a bogárhátú csomagtartójából vehetjük a banánt.

játék!

2011-06-12T17:59:00.000+02:00

http://zizouportaja.blogspot.com/2011/06/jatek-iiii.html?spref=fb

Day 11: A film starring someone you think is attractive. (Who is it?)

2011-06-12T15:00:00.003+02:00

[lista]

Mindenképpen Jake Gyllenhaal, a film pedig legyen a Prince of Persia. Bár kocka vagyok, és már csak ezért is utálnom kellene ezt a játék-feldolgozást, de nem így van, főleg azért, mert sosem játszottam a Prince of Persiával. Ha kiélezetten arra megyünk rá, Jake milyen helyes benne, akkor már csak azért is jó ez a film, mert másfél órán át izzad és ugrál benne a világító kék szemű (úristen, azok a szemek!) Dastan herceg.

Jake egyébként a Donnie Darko óta közel áll a szívemhez, és azóta felbukkant a Holnaputánban, a Perzsia hercegében és a Forráskódban is (utóbbi már csak miatta is egy wannabe listán van). Nagyon szerencsés a szerepek terén, és elég tehetséges színésznek tartom (mindenképp tehetségesebb, mint Ben Affleck valaha is lesz).

Day 10: A great film from the 80's

2011-06-12T14:51:00.003+02:00

Tegnap nagyon rosszul voltam (a vérnyomásom leesett 90/40re, ami még nálam is kritikus szint), szóval Lostot nézve fetrengtem egész nap. Így ma két filmet is posztolok, persze külön posztokban.

A nyolcvanas évek egyik legjobb filmje szerintem a Rain man. Aranyos, szívhez szóló történet, jó rendezés, jó színészek. Nem nagyon tudom, mit mondjak róla. Aki ismeri/látta, úgyis mosolyog már a címen is, aki meg nem, azt nem hiszem, hogy nagyon meg tudnám győzni. Ez egy tipikus "must see" film az elfogadásról meg a szellemileg sérültekről, ami még most is nagy tabu témának számít. Dustin Hoffmann ez előtt és ez után is elismert színész volt, talán Tom Cruisenak jelentett sokat a film, a Top Gun után a második nagy ugródeszkája volt a világsiker felé.

Day 09: Your favourite animated film

2011-06-10T12:09:00.002+02:00

Újabb dilemmába kerültem. A top 3 egyértelműen az Aladdin, az Egyiptom Hercege és a Pocahontas.

Az Aladdin számomra leginkább a szabadságról szól. Persze minden kislány szeretne hercegnő lenni, nálam mégsem az volt az ultimate életcél, hanem inkább a szabadság, a mindentől és mindenkitől való függetlenség (igen, én kiskorom óta antiszoc vagyok :D). Na meg persze a házi majom tartása is fontos!

Második ugye az Egyiptom Hercege. Ez nem is a történet vagy a dalok (ó, a dalok!) miatt jelent nekem sokat, hanem inkább amiatt, ami emlékként fűződik hozzá: az amerikai általános iskolám. Volt egy biblia szakkör az iskolába nem járó magyarok számára. A könyvtáros néni (hogy én mennyi ideig szerettem volna könyvtáros lenni csak miatta!) tartotta, én pedig (7-8 évesen) szinkron tolmácsoltam a magyaroknak amit a könyvtáros mesél. Minden héten egyszer gyűltünk így össze, és segítettem berendezni a könyvtárat: hoztunk sütit, tejet, sós rágcsát, becipeltük a párnákat, hogy legyen hol ülni, aztán kezdődött a mesélés. Az egyik ilyen biblia óra alkalmával néztük meg az Egyiptom Hercegét, azt hiszem, a többségre való tekintettel magyarul. Nagyon tetszett a film, és évekig nem tudtam a címét, csak a dallama maradt meg. Idén (szigorúan véve tavaly) Klaudiáéknál tudtam meg, mi is a címe annak a mesének, amit úgy szerettem akkoriban. És még mindig csodálatosak a dalok. (videó: 2. perctől)

A harmadik pedig a Pocahontas. Ez nagyon egyszerű. Indiánok. Természet. Beszélő fák. Mi kellhet még egy ilyen természetbuzinak, mint nekem? Erről mindig a kék túra és a 4. (oh jesus christ..) általános iskolám jut eszembe. Az erdők, a szél, a fák, a tél, a nyár, azok a jó kis torokgyulladások, a "rövidítések", amelyekkel általában eltévedtünk... Igen, ez a három film jelenti a gyerekkorom legszebb éveit, és nem tudok választani közülük.

Day 08: The last film you watched

2011-06-09T20:30:00.002+02:00

[lista]

Mostanában elég kevés a szabadidőm, ezért az utolsó film, amit láttam, az kb két hetes már. Ez pedig az MGM csatorna felirat (és reklám!)mentes visszanézése volt valamelyik éjszaka: a Hair.

Ezt a filmet igazából be lehetne tenni a következőkhöz:

Day 13: A great film from the 70's.

Day 18: A film that made you cry

Day 30: A great old film.

Day 36: A musical film you've seen.

Day 39: A film you've watched lots of times.

Day 69: A film with a sad ending.

und so weiter, und so fort. Nagyon szeretem ezt a filmet, és nem nagyon tudnék olyan embert, aki 1. ne akarna ettől derékig érő hajat, 2. ne sírna a film végén. korszakalkotó, megunhatatlan, nagyszerű

Day 07: A film that hasn't got a sequel, but should

2011-06-08T18:56:00.006+02:00

Ez nehéz, már csak azért is, mert a jó filmeknek sosem kívánok folytatást: mindig elbasszák őket. Azt hiszem, ma kénytelen leszek csalni, és olyan filmet fogok választani, aminek már készül a folytatása.

Ez a Silent Hill. Nehéz ügy a film, sok szempontból. Eredetileg ez ugye az első Silent hill játék történetének feldolgozása, de közben mégse. A játékban az örökbefogadó apa keresi a lányát, itt az anya. A játékban a lány (egyszerűség kedvéért Alessa) félelmei válnak valóra: a legtöbb ellenség bogár-, és féregszerű, olyasmi, amitől logikus, hogy egy kisgyerek fél. A filmben viszont az első három (HÁROM) játék szörnyeit vegyítik kedvük szerint, amivel kapcsolatban egyébként nem kevés hiszti volt a rajongók körében.

Itt van például a leghíresebb "szörny": Pyramid head. Talán spoilerveszély, de leszarom: a piramisfejű, bárddal mászkáló pasi nem más, mint a második játék főszereplője. Jamesnek (a főszereplőnek) a játékban saját magával és perverzióival kell szembenéznie az elejétől a végéig (plusz a végén még valamivel, de nem mondom el, mivel). Na de visszatérve a filmre, itt nem jelenik meg James, csak a bárdos pali, aki sokkal inkább emlékeztet egyébként egy agresszív menzásbácsira, mint főgonoszra. Kicsit kiábrándító így, hogy ismerem a hátterét, de anno 2006ban oda meg vissza voltam érte.

A játék és film kapcsolatának további problémája, hogy a történetet is megváltoztatták: a filmben a szekta egy bigott keresztény gyülekezet, akiket le akar mészárolni démon-alessa, míg a játékban ez egy sátánista szekta, akik maguk teremtik meg démon-alessát. a vége mondjuk mindkét esetben természetesen a bosszú és hentelés.

De milyen lehet egy második rész? Két verzió lehetséges.

Az egyik, hogy a játékot követjük: A második részben ott hagyjuk Radha Mitchellt és Jodelle Ferlandot (aki amúgy is kiöregedett közben a szerepéből) a ködbe burkolózó lakásban, és megismerkedünk Jamessel, aki felesége üzenete nyomán kerül Silent Hillbe. Ebből szerintem egy jó és izgalmas film lehetne, ami a perverziókra éhes közönséget és a játékhű feldolgozást igénylő rajongókat is kielégítené. A mostani számítógépes technikákkal aztán pláne megoldható lenne ez.

A másik verzió nehezebb ügy. Maradnánk Radha/Rose és Jodelle/Alessa (de 5 évet öregedett, hogy nézne már ez ki?) mellett, bár kérdéses, mit lehet ebből kihozni. Rose másfél órán keresztül keresné a kiutat a démon világából? Esetleg ha teljesen elkanyarodunk a játéktól (mekkora hiszti lenne!), elképzelhetőnek tartom új szörnyek kitalálását, amiket mind le kell győzni, és végül magát a démont is, hogy Alessa/Shannon és Rose hazajuthassanak a valóságba.

Mindkét folytatás jó lenne, és mindkettőt tudnám élvezni, ha legalább olyan színvonalas lenne, mint az első rész volt.

Ja, a valódi folytatáshoz meg link itt.

Day 06: One of the first films you saw at the cinema

2011-06-07T09:28:00.003+02:00

[lista]

Ez elég könnyű! :) Hogy melyik mozi volt, abban nem vagyok biztos, talán a már rég bezárt kelenföld központnál lévő. Apa elvitt a moziba, és venni akart két jegyet, de már csak egy darab volt, így megvette azt, majd megkérte a hely közelében ülő felnőtteket, hogy vigyázzanak rám. A kezembe nyomta a jegyet, és egyedül mentem be megnézni. Ez 1994ben volt. Arra emlékszem, hogy egyedül voltam bent, arra is, hogy apa végig ott várt a kijáratnál. Abban nem vagyok biztos, hogy vajon mennyit sírtam a filmen.

Ez volt az Oroszlán Király. A mai napig imádom a dalokat, a történetet, a szereplőket, Timont és Pumbát. Azt hiszem, ez a rajzfilm nagyon sokat meghatározott belőlem, és ha nekem lesz gyerekem (de nem lesz, ugye), biztos meg fogom mutatni neki is, az összes disney klasszikussal együtt.

Persze, jók a mai rajz(vagyis animációs)filmek is, de más, egy vicces rajzfilm tele a korszakra jellemző poénokkal és más egy olyan rajzfilm, ami megérinthet 1994ben is, és 2011ben is. Az utóbbi az, ami szerintem jó, ami fenn marad, míg közben akár csak 3 évvel ezelőttről alig tudok olyan rajzfilmet mondani, amin a környezete nélkül is nevetnék. Ilyen a Shrek is. Most jókat röhögünk rajta, mert a jelen kor poénjait mi értjük, de ki fogja 15 év múlva?

Day 05: A film you watched with your parents

2011-06-06T17:57:00.004+02:00

Ez kicsit nehéz, mert FOGALMAM SINCS, mit néztünk meg a szüleimmel közösen. Egyáltalán. Bármit. Amióta elkezdtem a 100naposat, ezen agyalok, és csak egyetlen történetfoszlány jutott eszembe: ha jól emlékszem (nem az esetre, hanem arra, hogy anyáék mesélték), amikor kijött a film, mindenki tolongott a moziban. Annyira, hogy nekünk csak az első sorban volt helyünk, és szállóigévé vált, amikor az egyik karakter végigsuhant a vásznon mi meg 180 fokos fejmozgással követtük.

Ez volt a Jurassic Park. Most, hogy így rákerestem, meglepődtem, hogy 93as a film, én legalább 5-6osra tippeltem volna. Mindenesetre ha tényleg együtt láttuk a szüleimmel a moziban, megmagyarázná, miért vagyok pszichopata. Szeretem ezt a filmet, kis koromban teljesen elvarázsolt és egy időszakban e miatt akartam régész lenni (ellenben mindenki mással, aki indiana jones miatt vágyott erre a karrierre).

Azt hiszem, ennyi. Ma fáradt vagyok okoskodni.

megnézendő sorozatok

2011-06-05T12:14:00.004+02:00

mert megérdemlem!

szóval most nézem a Lostot (1/16nál tartok). ezt többnyire futás közben nézem, bár tegnap vérszemet kaptam és megnéztem még HAT részt. igaza volt mindenkinek, ez tényleg kurva jó sorozat, és ha még nem is lenne az, a cliffhangerek mindenképp húzzák magukkal a következő részt. 115 rész, 6 évad. el leszek vele még egy darabig. :)

a viasat 6ot hallgatva megjött a kedvem továbbá a Heroeshoz (4 évad, jó lenne angolul megnézni). az első évadot már láttam, amikor még divat volt, de aztán abbamaradt a lendületem (és a sorozatokkal is leálltam egy jó időre). Ali Larter nem tehet róla, de olyan ronda, hogy ki nem állhatom, ő is sokkal hozzájárult a szünethez.

amikor robbanásszerűen zúdította kis hazánkra az Ulpius kiadó az amerikai szenny könyveket, kettővel is sikerült fejbe csapnia (ezt a megrázkódtatást azóta is nyögöm). az első ilyen volt a Gossip Girl, a másik pedig a Klikk. nem akarom fejtegetni, hogy nekem, mint leendő írónak mekkora sértés, hogy ilyen könyvekkel konkrétan meg lehet gazdagodni, de ami még rosszabb: A Gossip Girlből sorozat lett. Tény mondjuk, hogy a neveken kívül semmi köze nincs a könyvnek és a sorozatnak egymáshoz, de attól még a GG is egyfajta siker lett: ugyanaz a célközönség leült a tv elé is, aki a kezébe vette a könyvet. én is végigültem egy évadot (talán annyit se), aztán feladtam. mostanában megint szikraként fel-felpattan ez a divat, nem tudom, megnézem-e. esélyesebb a nem.

és persze tél óta nagy vágyam (köszi, viasat 6!) végignézni az összes star treket. csak hogy amikor az imdb-be beleütöd ezt a két szócskát, valami ilyesmi fogad: [link]

szóval ha ezt mind meg akarnám nézni, minimum a fél életem rámenne. inkább állítsunk föl alant egy listát:

- Star Trek: The Original Series/Űrszekerek (80 rész)

- Star Trek: The Next Generation/Az új nemzedék (178 rész)

- Star Trek: Deep Space Nine (176 rész)

- Star Trek: Voyager (172 rész)

- Star Trek: Enterprise (98 rész)

ez összesen 704 rész, ami 528 órányi scifit jelent. durva :))

még gondolkodom rajta, vajon akarom-e a filmeket is, de ha egyszer elkezdtük, miért ne menjünk végig rajta teljesen?

annyi talán mellettem szól, hogy ebből a 704 részből a voyagerből kb 30-40 részt láttam, így csak 660-70 marad :DD

Day 04: A film released when you were ten years old

2011-06-05T11:52:00.004+02:00

Ez a választás nem volt túl nehéz, bár meg kell jegyeznem, 2000 sokkal jobb filmtermést hozott, mint amire emlékeztem. De végül a választásom a Final Destinationra esett (de csak azért, mert az x-ment már kilőttem :D ezt még sokszor bánni fogom).

Ezzel a filmmel alapból a második része után ismerkedtem meg. Ez egy hátborzongató hmm... na most horror vagy thriller? Mivel a sors végez mindenkivel, horrornak mondanám, de úgy tudom, a cliffhanger vég miatt automatikusa thrillerré avanzsál ennek ellenére.

De a történetről ennyit. Próbálok kicsit "tudományos" lenni, de se az íróról, se a rendezőről nem tudok semmi okosat mondani, csak hogy úgy látszik, ez a film volt a karrierjük csúcspontja (bocs, James Wong még visszatér a 3. résszel rendezésben).

A színészek terén is egy bukás az egész: tvből jöttek, tvbe mennek: az NICSben tűnnek fel még a főszereplők, kivéve Ali Lartert, aki meg a Heroesban tér vissza a magyar vásznakra.

Najó, lehet, hogy nem a Final Destination volt a legszerencsésebb választás, mivel az egyetlen, amivel kitűnhet, az az, hogy panorámában láthattuk a szereplők gusztustalan és hátborzongató halálát. Áh, de bejött, nem? Öt film készült belőle összesen.

Álom

2011-06-04T09:56:00.003+02:00

a filmek közé azért becsippentem a mai álmomat, mert nagyon furcsa, és bár egyszer már leírtam, nem igazán sikerült megfejtenem.

Az eleje nyilvánvaló utalás a kommos táborba: Zsejkénél jelentkeztem egy nulladik emeleti, földbe süllyesztett lakásban, ami (most már) nyilvánvalóan az első videótékánk volt. Az egész úgy néz ki, hogy amikor belépsz, egy folyosón vagy, innen 5 ajtó nyílik. Balra az első egy másik helységbe visz, álmomban ide nem mentem be, de itt a valóságban egy szolárium gép volt. A második ajtó egyenesen, a szemközti falon van. Itt volt Zsejke: bementem, odaadtam neki 3ezer forintot, ő pedig átadott egy kendőt. Ezt a kendőt, ha kiterítem valahova, akkor kapuvá válik és oda juthatok el vele, ahova csak akarok.

Később kinn sétálgatva láttam, hogy az embereknek mind vannak különleges (kvázi mágikus) képességeik, és verekednek, harcolnak egymással. Én nem szálltam ebbe be, csak mászkáltam a kendővel ide-oda.

Később hozzám csapódott egy lány, aki megkért, hogy mutassam meg a kendő működését. Leterítettem, és az épület harmadik (szintén szemközti falból nyíló) helységére gondoltam, majd átléptem rajta, a lány a pólómba kapaszkodva követett. Na ez nem egy szokványos szoba volt, hanem egy végtelennek tűnő tó, ami nádassal és tavirózsákkal meg annak a hatalmas leveleivel volt tele, amin mászkálni lehetett. Elugráltam az egyik nagyobb levélre, e közben jöttem rá, hogy nekem ez a "mágikus tulajdonságom": nagyon jó az egyensúlyérzékem és ügyes vagyok. A lány botladozva tudott csak követni, én pedig hátraszóltam, hogy vigyázzon magára, mert a tó vize sav, és ha beleesik, meg is halhat.

Ahogy ott ücsörögtünk a tavirózsa levelén, a környezet egyre jobban megszokott minket: a halak már hozzánk közel is úszkáltak, a békák a víg felszínén az orrunk előtt úsztak el, a szitakötők is vidáman repkedtek. A lány halálra unta magát, de én nagyon élveztem, és boldogan bámultam a -szintén- hatalmas, narancssárga békákat, akik egyszerűen ügyet se vetettek ránk. A lány lelépett, rám pedig rám esteledett (a szobán belül volt égbolt is, de néhány méterre tőlem ott volt az ajtó meg a folyosó), így eldőltem, hogy aludjak egyet.

Mire felébredtem, a látóterem kellős közepén ment egy visszaszámláló: 50, 49, 48, 47.. Tudtam, hogy valaki meg akar támadni. Leterítettem reszketve a kendőt, és közben azt mormogtam: "kietlen erdő, kielten erdő, tökéletesen üres erdő, ahol nem találnak meg.." a kendőn formálódni kezdett a kapu alakja, de túl lassan. Próbáltam átbújni rajta, de semmi. Végül letelt az idő és én a levelen ragadtam. Belépett az épületbe a támadóm (valami középkori szamurájszerű férfi), aztán átugrált a levelemre, és meg akart támadni. Én kétségbeesetten felkiáltottam, hogy megadom magam, nem akarok harcolni. Közölte, hogy ez lett volna a gyakorló lehetőségem mielőtt élesben kell harcolnom, de ám legyen, majd úgyis megszívom ezt később.

Átmentem Zsejke szobájába, és közölte, hogy ha működő kendőt szeretnék, az plusz 9ezer forint lesz. Megint megjelent a számláló, én pedig pánikszerűen húztam a fejemre a "rossz" kendőt, kiabálva, hogy erdő, erdőben akarok lenni, erdő erdő, de a kendő áthullott rajtam és ugyanott maradtam. Szaladni kezdtem, mikor lejárt a számláló, és felébredtem.

Day 03: A film you currently want to see.

2011-06-04T09:34:00.005+02:00

Ez egy kicsit nehézkes. Akár be is linkelhetném az 1001 filmet, vagy akármelyik filmtörténet lexikont, mert rengeteg (tényleg: RENGETEG) film van, amit látni szeretnék.

Na mi legyen? x-men: first class? green latern? hp 7/2? karib tenger 4? vagy valami klasszikus? ááh..

Legyen az X-Men: First Class! Mégpedig azért, mert nem tudom, a maradék 97 napból belepasszolna-e akármelyikbe is. A történetet talán nem is kell vázolnom, ellenben az előző 3 x-men filmmel, ez nem folytatás, hanem előzmény, és nem a filmet történetét igyekszik megmagyarázni, hanem kizárólag a képregényt követi (ellenben a korábbi filmekkel!).

Olvastam néhány kritikát, és azt kell, hogy mondjam: ez a film fucking awesome lehet. Mindig minden adaptációt (általában jogosan!) le szoktak húzni, mert nem követi az eredeti történetet (lásd: hp, gyu, bármelyik képregény feldolgozás), de ez most más: egyrészt a mai digit technikának köszönhetően JÓL átadja a képregényben látható "effecteket", másrészt a színészek állítólag nagyon jók a szerepükben, ÉS még a történt is érdekes.

Olyan kíváncsi vagyok, hogyan lett Xavier esetében sármőrből kopasz tolószékeees..

Day 02: A film released on the same year that you were born.

2011-06-03T08:51:00.004+02:00

Az 1990es év nem igazán remekelt filmekben. Gondoltam, az Ollókezű Edwardot linkelem be, de őszintén szólva még nem láttam, plusz tartogatom egy másik napra.

Hát mi legyen? Predator 2? Szörnyecskék 2? Meh. Így jobb híján marad a Reszkessetek Betörők.

Egész fiatalkorunkban minden egyes karácsonykor megtekinthettük, hála a kereskedelmi csatornáknak. Őszintén szólva amennyire szerettem mondjuk 10 vagy akár 6 éve, most pont ennyire húzom rá a számat. Ha nem lett volna a tv mániája, hogy minden egyes évben leadja (és mielőtt megszólalnátok, akkoriban nem virágzott úgy a netes filmezés, mint most), talán nem utáltam volna meg a végtelenségig.

Kár érte, komolyan. Bár a srác (Macaulay Culkin) a Reszkessetek filmsorozaton túl (jézusom ennek ÖT része van?!) nem vitte semmire, hasonló szépségek mondhatók el a bátyjáról is (Kieran Culkin). Ráadásul pechükre nagyon hasonlítanak egymásra, én például a Scott Pilgrim megjelenésekor hetekig abban a hitben éltem, hogy a kettő egy és ugyanaz.

Na de ennyi szócsépelés pont elég is volt ezekről.

Day 01: The last film you saw at the cinema

2011-06-02T17:57:00.007+02:00

[LINK ITT a 100naposhoz]

Hmm... azt hiszem, Attival volt a Sorsügynökség.

Igazából amikor meghallottam a címet, úgy voltam vele, baromság. Eszem ágában se volt megnézni egészen kb egy héttel később szombatig, amikor a rádió egy mozis ajánlóval ébresztett.

Kiderült, hogy Philip Dick az írója, aki a Különvéleményt, a Felejtés Bérét és az Emlékmást is írta, többek közt, a rendező pedig George Nolfi, akihez az ocean's twelve és a bourne ultimátum fűzhető. Így kicsit optimistább lettem (plusz megtanultam, hogy tán-tán nem a cím alapján kéne ítélkezni), és rávettem Attit, hogy nézzük meg.

Na, pontosan olyan szar volt, mint amilyennek első hallásra tűnik. Látványos, gyönyörű képekkel operáltak és gazdag volt pc technikában, nem vitás, de összességében egy klisés szar, aminek nem csak hogy az első mondattól tökéletesen nyilvánvaló a vége, de még KÉTSZER! az ember szájába rágják a befejezést, hogy egész biztosan megértsük. Atti próbálta ezt menteni azzal, hogy szegény hülye amerikaiaknak tényleg a szájába kell rágni mindent, de szerintem egyszerűen csak nagyon nagyon alábecsülték a nézőközönséget. Mindenesetre a tanulság megvolt: hiába a hangzatos nevek (Matt Damon egyébként továbbra is csapni való színész szerintem, aki rohadtul pályát tévesztett), nyugodtan érdemes a cím alapján ítélkezni.

The 100 Day Movie Challenge

2011-06-02T17:56:00.000+02:00

LINK ITT :)

Day 01: The last film you saw at the cinema.
Day 02: A film released on the same year that you were born.
Day 03: A film you currently want to see.
Day 04: A film released when you were ten years old.
Day 05: A film you watched with your parents.
Day 06: One of the first films you saw at the cinema.
Day 07: A film that hasn't got a sequel, but should.
Day 08: The last film you watched.
Day 09: Your favourite animated film.
Day 10: A great film from the 80's
Day 11: A film starring someone you think is attractive. (Who is it?)
Day 12: A film based in your country of residence.
Day 13: A great film from the 70's.
Day 14: One of your favourite films.
Day 15: A film you can practically quote word for word.
Day 16: A film that had a great trailer, but was rubbish.
Day 17: A film you like, but a friend dosen't.
Day 18: A film that made you cry.
Day 19: A film you thought was totally rubbish.
Day 20: A film starring someone who is more know as a singer. (Who is it?)
Day 21: A film starring a poor actor/actress.
Day 22: A film lasting over 2 hours.
Day 23: A film you thought was really funny.
Day 24: A great film from the 90's.
Day 25: A good film based on a true story.
Day 26: A film everyone seems to have seen, but you haven't.
Day 27: A scary film.
Day 28: A film that shouldn't of had a sequel.
Day 29: A great film from the noughties.
Day 30: A great old film.
Day 31: A film you think most people have forgotten about.
Day 32: A film set in the future.
Day 33: A great film released this year.
Day 34: A film set at sea.
Day 35: A film with a number in the title. (Not a sequel).
Day 36: A musical film you've seen.
Day 37: A film with a great soundtrack.
Day 38: A film with a good DVD/VHS cover. (Post image if you can)
Day 39: A film you've watched lots of times.
Day 40: A good film that never went to the cinema.
Day 41: A film in the cinema now, you want to see.
Day 42: A film in the cinema now, you have no interest in watching.
Day 43: A film you think is over rated.
Day 44: A film peple wouldn't expect you to like, but you do
Day 45: A good Sci-fi film.
Day 46: A film with rubbish effects.
Day 47: A film not yet realeased you want to watch.
Day 48: A good Christmas film.
Day 49: A film starring one of your favourite actors/actress.
Day 50: A film with an animal as the main star.
Day 51: A film that is a remake.
Day 52: A film starring an actor/actress who is dead.
Day 53: A film with a great quote in it. (Quote the quote).
Day 54: A great film that is black & white.
Day 55: A film that at first left you a little confused.
Day 56: A good war film.
Day 57: A film that was released when you were five years old.
Day 58: A film previously posted by another user of this site, that you liked.
Day 59: A film that is good, but is let down by the ending.
Day 60: A random film.
Day 61: A film you think is under rated.
Day 62: A good childrens film.
Day 63: A wierd film.
Day 64: A film that bores you.
Day 65: A film that your friend likes, but you don't.
Day 66: A film that you think would have been better with another actor/actress. (Who should have starred in it?)
Day 67: An old film that should be re-made.
Day 68: A film you have never watched, but know you won't like.
Day 69: A film with a sad ending.
Day 70: A film with a great twist at the end.
Day 71: A good film, classed as a chick-flick.
Day 72: A film with a really funny scene. (What is the scene?)
Day 73: A film you like where the main actor/actress is the opposite sex than you. (Who's the actor/actress?)
Day 74: A good film that is in a trilogy or more.
Day 75: A good 'Man' film.
Day 76: A film you thought was going to be rubbish, but was proven wrong.
Day 77: A good 'Rom-Com'.
Day 78: A film packed with action.
Day 79: A film you watched with an ex-boyfriend/girlfriend.
Day 80: A film you like where the main actor/actress is a different race than you.
Day 81: A great British film.
Day 82: A great Disney film.
Day 83: A film released the same year as the very last film mentioned on this page.
Day 84: A film released when you were fifteen.
Day 85: A film starring an actor/actress who was born the same year as you. (Who is the actor/actress?)
Day 86: A film set over 100 years ago.
Day 87: A film starring Eddie Murphy.
Day 88: A film starring Arnold Schwarzenegger.
Day 89: A film for Halloween.
Day 90: An animated film that is not by Disney.
Day 91: A comedy that was not funny.
Day 92: The first film you come across searching todays TV guide.
Day 93: A film you own, but have never watched.
Day 94: A film you think hardly anyone else on this site has seen.
Day 95: A film starring Tom Hanks.
Day 96: A dead actors/actress last ever film.
Day 97: A film an actors/actress first ever film.
Day 98: A film that went on too long.
Day 99: A film with very few characters.
Day 100: I have completed 'The 100 Day Movie Challenge', so for no reason I deserve to post this clip of a movie, just because I can.

vizsgák

2011-05-21T23:02:00.009+02:00

amit tudok, aztán updatelem, mi a valóság

+1 társtöri2, megajánlott négyes

+1 gazdaságtan, megajánlott négyes

Vallásfilozófia: azt beszélik, aranyos lesz a tanár, de a könyveket azért keményen tudni kell.

Kedd, 24. -> ÖTÖS!!! :D

Közéleti: vér fog folyni. írásbeli. a könyveket kő keményen tudni kell.

Csütörtök, 26. -> első kör bukó, UV

Szakújság 2: híreket kell tudni, meg órait. de órán nem tanultunk semmit. izgi.

Hétfő, 30. -> négyes

Egyetemes filmtöri: bukás.

Csütörtök, 2. -> ÉS HÁRMAAAAAAS!!!

Biblia 1: írásbeli beugró, szóban javítás. könnyű, szerethető.

Hétfő, 6. -> négyes

Szakújság 1: eredetileg nem féltem tőle, de drága tanárunk idén egészen megbuggyant, szóval már rákészültem, hogy harcoljak a jegyemért

Szerda, 8. -> négyes!

Ágazati 6: húzol egy cetlit, rajta van egy idézet. ki írta, mit írt? állítólag nem nehéz. olvasni kell.

Csütörtök, 9. -> ötös

Esztétikai Alapfogalmak: reménytelen és kínkeserves szenvedés lesz, én már érzem.

Szerda, 15. 9:00

Médiapolitika: Bulcsu. nincs mit hozzátennem.

Szerda, 15. 13:00 -> első kör bukó

Ker-kul-média: bukás.

Csütörtök, 16.

filmötlet /2

2011-05-20T08:24:00.002+02:00

- csak egy száj meg egy kéz látszik. letép egy pitymangot, fellobban egy öngyújtó. felemeli a virágot, rágyújt a cigire, nagy levegőt vesz, beszívja a cigit, kifújja a füstöt és elfújja a pitypangot

felirat: talán nem ezt kéne fújni

- budapesti látkép, szépségekről snittek, vágóképek, alatta szól egy vers (mély női v férfi hang olvassa föl), snittek a rakpartról messziről, közelebbről, közelebbről, végén már csak a teleszemetelt rakpart és végül elsötétül a kép

Feladat: Tudósítás /2

2011-05-17T12:15:00.004+02:00

Terítéken a közmédia átalakulása

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Médiaműhelyének idei első vendége Belénessy Csaba volt, a Magyar Távirati Iroda (MTI) vezérigazgatója. Előadásában a közmédia történetéről és átalakulásáról beszélt, majd hallgatói kérdésekre válaszolt.

Belénessy előadását egyik elődje történetével kezdte. Kozma Miklós igazgatósága alatt, 1925-ben változott utoljára olyan mértékben a közmédia, mint amilyenre most készülnek. Ekkoriban az MTI lett összevonva a Magyar Rádióval.

Most a közmédiumok drasztikus újraformálása van készülőben. A vezérigazgató kifejtette, mennyi átgondolatlan és felesleges kiadásai vannak jelenleg ezeknek a jelenleg önálló intézményeknek: az MTV-nek, a Duna TV-nek, a Magyar Rádiónak és a Magyar Távirati Irodának. Ezeknek a vagyonát egy közös Vagyonkezelő alapból irányítanák, és a médiumok is új funkciót kapnának.

Eddig mind saját stábbal rendelkezett és elment minden helyszínre. E helyett mostantól kizárólag az MTI hat fős stábjai járnának ki tudósítani, és az így készített anyagokat közölné le a közmédia. Az adók új műsorstruktúrákat kapnának, ezzel tematizálva magukat. A cél nem a tömeges elbocsájtás, hanem az erőforrások ésszerű kihasználása. A dolgozókat csak átcsoportosítani fogják, hogy mindenkinek jó hasznát vehessék. A vezérigazgató nem tervezi a kereskedelmi csatornákkal való versenyzés, hisz ez lehetetlen, de az nem közszolgálati csatorna, amit senki sem néz. Az új működési rendet szeptemberig bezárólag szeretnék működésbe hozni, így az idei utolsó negyedévben már élesben tesztelhetnék azt, illetve a közönség reakcióját.

A változások részét képezi továbbá egy on-line átalakítás is, mely során egy digitális hírcentrumot hoznának létre. A centrumnak négy aloldala lenne, a hirado.hu, a radio.hu mint hangtár, a dunatv.hu mint videótár és az mti.hu, mely ingyenes hírszolgáltató lenne. Ezek versenyre kívánnak kelni a jelenlegi on-line hírnagyhatalmakkal, az Indexszel és az Origóval. Belénessy határozottan optimistaként beszélt végig, véleménye szerint három éven belül ez az on-line felület lehet a legfontosabb hírszolgálati médium.

Az előadás végén hallgatói kérdésekre válaszolt, melyek közt szó volt a pályakezdők elhelyezkedéséről, és a Szomszédok műsoron maradásáról is. Zárásként megjegyezte, a jövő évben visszatér beszámolni az átalakulás eredményeiről.

Feladat: Humor a médiában

2011-05-15T12:05:00.001+02:00

Nevetséges a közvélemény hozzáállása

Van-e helye a humornak a médiumokban? Ez a fő kérdés. Én szeretném azt hinni, hogy van, de a valóság azt mondatja velem: nincs.

A humor mindig is nehéz és szubjektív téma volt. Egyénre szabott, és függ a kultúránktól, a szűk és tág környezetünktől egyaránt. Nem mondhatok rendőrös viccet egy rendőr fiának, nem mondhatok szőke nős viccet egy plázában. Ez így van rendjén, és így a természetes..?

A kérdés megválaszolásához egy nyugatabbra lévő országot hozok példának. Németországban igen élénk a fekete humor. A halál gyakran vicc tárgya, akár a korai elhalálozásról, akár az abortuszról van szó. Megtalálhatjuk humoros képeslapokon, bögréken, viccekben. Ez a németeknél természetes, míg nálunk elképzelhetetlen lenne botrány nélkül. Van egy olyan közhely, miszerint a magyarok szeretnek szenvedni. Semmi sem elég jó nekünk, helyette minden egyre rosszabb, és ha valaki mosolyogni merészel, a többiek megvető pillantásával kell szembesülnie.

Nem tudok pontosan megindokolni, mi lehet az örök szomorkodás oka, talán a történelemben ért sok csalódás miatt savanyodtunk így be. De ennek el kellett volna múlnia a generációk cserélődésével. A fejekben van az alapvető probléma: félünk nevetni, félünk boldogok lenni.

Amíg ilyen rettegésben él a magyar nép, az újságok nem fogják elfogadni a humoros írásokat. Elképzelhetetlen egy olyan olvasó, aki mosolyog egy cikken, Uram bocsáss nevet egyet, de ha kellően nyomasztó és borúlátó az írás, biztos címlapra kerül.

Szomorú egy ország ez.

update tárgyügyileg (magamnak, nem nektek :D)

2011-05-06T10:27:00.011+02:00

- médiaesztétika: v.

- projekt: pótlások (fukushima, MTI igazgatós tudósítás), riport (szerdáig az első 3-4 oldalt), interjú (szerdáig, hétfőn veszem föl a hanganyagot)

-> HÉTFŐ interjú ma du 5től, aztán holnapra be kell gépelnem a szöveget, a riportot megírom holnap és kész

-> KEDD 15 perc legépelve. hátra van 65. a riport csúszik szerdára

-> VASÁRNAP minden kész!

-> PÉNTEK négyes.

- digifotó: stop motion (szombaton fotózunk, hétfőn összerakjuk)

-> HÉTFŐ kész! jövőhéten lesz link

-> ÖTÖS de túl gyors, ha lesz időm, flashben átállítgatom és mehet youtubera

- időfilo: 12-15ezer karakter, cambridge companion to leibniz-t dolgozom fel, már folyamatban van

-> HÉTFŐ szövegek megvannak, fordítok és írom

-> SZOMBAT végül is arisztotelészre reflektáltam, egy nap késéssel küldtem el

- médiapolitika: vizsgázni (és jegyzetet szerezni)

-> VASÁRNAP van jegyzet!

- szak1: vizsgázni (és jegyzetet szerezni)

->VASÁRNAP van jegyzet!

- vallásfiló: 2 oldalas beadandó a jövőheti filozófia napról, plusz vizsga (könyvek megvannak, yeah!)
-> HÉTFŐ holnap lesz a filónap amiről írni kell

-> KEDD megvan a vázlat, de ez ráér jövőhétig

-> köv hét KEDD kész a beadandó! :)

- infós: pótolni: kb ..mindent...

-> KEDD kell: 5 hír, napilap összehasonlításból kettő, humor a médiában írás, két sajtófotó, egy mti, egy filozófia nap összefoglaló

-> VASÁRNAP pótolva: 5 hír, humor, sajtófotó, mti. hátravan: cikk összehasonlítás x2, filozófia nap

-> KEDD a két cikkösszehasonlítás van hátra

-> PÉNTEK négyes

- esztétikai alapfogalmak: május 11&18 zh

-> KEDD BAZMEG EZ HOLNAP VAN, NEEE!!!

-> VASÁRNAP holnap remélhetőleg elkezdhetek tanulni a második zhra

-> KEDD 3as lett, ha a holnapi 4 vagy 5, megvan a jegyem

-> vizsgázom belőle

- szakszöveg: SEMMI!!!!

-> SZERDA négyes

- társtöri 2: elővizsga (könyvet el kéne olvasni)

-> fuck yeah

- közéleti: v.

-> felosztottuk a könyveket, négy teljes napom lesz felkészülni rá

-> KEDD holnap kapok jegyzetet

- esztétikatöri: 4-5 oldal egy szerzőről (cambridge companion to anselm...)
-> KEDD ma olvasom, holnap írom, cambridge helyett dér katit

-> CSÜTÖRTÖK négyes

- ker-kul-média: v.

- médiagazdaságtan: elővizsga (de nem tudjuk, hogy jövőhéten vagy két hét múlva, plusz jegyzetem sincs)

-> van jegyzet, csütörtökön vizsgázunk

- irodalomesztétika: 5-6 oldalas beadandó a kiadott szövegből + benedek marcell könyvből + saját választott kiegészítő anyagból júni 10.ig

- biblia1: v.

- szak2: v.

- egyetemes f.t.: v.

szorgalmi időszak utolsó hetétől az alvással töltött intervallumok:

vasárnapról hétfőre kb. fél1től reggel 6ig

hétfőről keddre kb hajnali háromtól fél6ig (igen, hétfőn elaludtam)

kisfilm vagy képregény ötlet

2011-05-03T16:23:00.004+02:00

vaterára vagy valami ilyen online eladóportálra kikerül egy hirdetés: bicikli eladó. a képen a bicikli mögött egy szövetanyag szolgál háttérként, a két felső sarkánál látni egy-egy kezet. azét, aki a szövetet (mondjuk lepedőt) tartja, háttérben jól kivehető garázs, lim-lomokkal

az első jelentkező nem a bicikliről kérdez, hanem hogy eladó-e a lepedő

válasz "az is eladó"

kicsit később (látszana mittudomén gyorsítva lejátszott órán van valamin, ahogy telik az idő) második jelentkező, hogy a kezén (ami kilátszik a lepedőből) az a gyűrű nagyon szép, eladó-e

"az is eladó"

aztán még 2-3 ilyen érdeklődő és midnenki valami olyasmiről kérdez, ami rajta van a képen, de nem a bicikli

és a végén kizoomolna a kamera a számítógépből, előtte egy ilyen fásult, összetört lány, a szobája a garázs, ahol már semmi sincs, csak a bicikli meg ő

és besétálna egy srác, aki meg megkérdezi, hogy "és a szíved?" "az is eladó"

és ez lenne a vége

kicsit még kiforratlan, még gondolkodom rajta. de ezt ilyen max. 5 percnek képzelem

argh :D

2011-05-02T12:01:00.009+02:00

- médiaesztétika: vizsgázni
- projekt: interjú, riport, évközi pótlások jövőhétre. szuper (20k és 15k)
- digifotó: stop motion*
- időfilo: év végi 12ezer karakteres beadandó
- médiapolitika: vizsgázni
- szak1: vizsgázni
- vallásfiló: v.
- infós: pótolni
- esztétikai alapfogalmak: elővizsga
- szakszöveg: SEMMI!!!!
- társtöri 2: elővizsga
- közéleti: v.
- esztétikatöri: ???
- ker-kul-média: v.
- médiagazdaságtan: elővizsga
- irodalomesztétika: ???
- biblia1: v.
- szak2: v.
- egyetemes f.t.: v.

morcosan morcos vagyok :D

*szupernova robbanása, csillagokból a nevem, amiket aztán magába szippant egy fekete lyuk?
-> sötétkék (kartonlap) textilanyag törtfehér pöttyökkel (papír v szövet) a háttér, egy nagy bogyó (szupernova) robban fel, apró gyöngyökből íródik a név (2-4 mp), jobb felső sarokban fekete gyöngy gyűlik, magába szívja a világosokat (3mp) és a háttérről is magába szívja a pöttyöket (2mp)

ESZKÖZÖK -
1x1es karton, ráborítva
1x1es sötétkék textil,
csillag (5 v 4ágú) alakú lyukasztó,
fehér anyag amiből kilyukasztjuk a csillagokat
egy nagyobb gömb
egy zacskó törtfehér/sárgás kásagyöngy
sötétkék kréta v filc
fekete kásagyöngy

ENTP :))

2011-04-19T12:02:00.006+02:00

Az Extravertált (E): 70%
Személy figyelmét elsősorban a környezetében lévő tárgyak, személyek, események kötik le. Az fokozza, növeli lendületét, amikor hat a környezetére, megerősíti súlyát, elismertségét. Kezdeményezi és fenntartja a környezettel való sokféle kapcsolatot, az aktivitást.

Intuitív (N): 59%

Az a személy, aki észlelésében a lehetőségek, az összefüggések, a többértelmű jelentések megragadására törekszik. Jung szerint ez a típus észlelésében a „tudattalan” utat követi. Hirtelen jön, valami „bekattan”, vagy egy felfedezés, ráismerés formájában jelenik meg a jelentés.

Gondolkodó (T): 97%

A gondolkodó funkció kapcsolja össze az okot az okozattal, és képez logikai rendet közöttük. Azok esetében, akiknél a döntéshozatal elsődleges alapja a személytelen logikán alapuló gondolkodás, jellemzően társul: az elemzés, kritikusság, pártatlanság, tárgyszerűség. Döntéseiket elsősorban ezek alapján hozzák meg.

Észlelő (P): 100%

Az a személy, aki szívesebben gyűjti minél teljesebb körűen az információt. Tendenciájában nyitott, érdeklődő és kíváncsi. Viselkedését a spontaneitás, alkalmazkodás, az új események, befogadható információk iránti nyitottság jellemzi.

Ajánlott foglalkozások:

számítógépes szakértő, nemzetközi kém, tv producer, filozófus, színész, zenei előadóművész, a tanácsadó, vadászpilóta, politikus, diplomata, szórakoztató játék tervezője, bár tulajdonosa, !!!szabadúszó író!!!, kreatív igazgató, stratéga, hír műsorvezető, profi gördeszkás, légitársasági pilóta, képregény művész, főiskolai tanár, magánnyomozó, gépészmérnök, egyetemi tanár, nagykövet, csillagász, kutató, bíró, webfejlesztő, tudós, FBI-ügynök, CIA-ügynök, villamosmérnök

teszt itt: http://mbti.tarhely.biz/tesztek/teszt_20

kommentbe írjátok be, ti mik vagytok! kíváncsi vagyok :))

hajgyűrűk :)

2011-04-13T20:24:00.002+02:00

szombaton fotózás a városligetben. alig várom!

2011-03-31T23:05:00.004+02:00

megfogadtam, hogy ma nem megyek sehova, hanem a seggemen maradok, és RAJZOLOK végre. ebből egész estés msnezés lett különböző ismerősökkel, akikre hetek óta nem volt időm.

valaki megnyújtaná a napokat? a 24 óra valahogy kínosan kevésnek tűnik.

[edit] ja és az tök mellékes, hogy még mindig nem kezdtem el a csillagászati cuccot

ingyen reklám

2011-03-28T08:29:00.005+02:00

szeretném azt képzelni, hogy vagyok valaki (aki nem vagyok), szóval ím két kedves kezdeményezés (ahaha, így reggel egyszerűen brillírozok!), amit figyelmetekbe ajánlok:

- csoporttársaim szervezésében indul kedden a Pázmány Filmklub, kortárs (barátnőmet idézve "gagyi") filmek vetítése az Odeonban, utána beszélgetés pázmányos filmes tanárral és a film egy készítőjével. Részletek itt és itt. jegyár pázmányos diákkal 500, nélküle 650

- barátnőm igyekszik megválni régi, de alig használt cuccaitól itt. jó cuccok, kedvező, ár, és a blogcím is beszédes: online turi. mi kellhet még egy nő boldogságához? :D

[EDIT] - sőt, ma hiperjófej vagyok (hétfő van), szóval ide teszem még az egyik Wampos riportalanyomat, is. ő toritextil, link itt. klassz cuccokat csinál, főleg övtáskákat (van már 3, de lehet veszek én is tőle is egyet... argh, táááskák!!!). szóval éljenek a hazai ésvagy egyedi cuccok, nyomás rendelni tőle :)

a mai nap folyamán, vagy legkésőbb holnap végre megírom és kirakom a világűrklubos beszámolót. végül úgy döntöttem, nem cikk lesz, csak egy ilyen énblogos hányadék, mert nem egy tudósítást akarok írni belőle, véleményem minek legyen, ha nem értek hozzá, és így tovább. egyszerűbb csak leírni mindazt amit hallottam, tapasztaltam, tanultam, és hozzádobom a saját, vitaindító jellegű gondolataimat.

Körúti séta a Mezőgazdasági Múzeumban

2011-03-24T10:12:00.002+01:00

Bár kevesen tudják, a múzeumok többsége részben vagy egészben ingyenesen látogathatók az állami ünnepeken. Ez jó kikapcsolódási lehetőség mind barátokkal, mind családdal. Március tizenötödikén a Mezőgazdasági Múzeumban jártunk.

A Vajdahunyad vára önmagában is nagyon szép épület. Vár jellege ellenére semmi köze a középkorhoz, alig több mint száz évet tudhat maga mögött. Az előző millennium alkalmával építették, többnyire fából, majd a századforduló után pótolták ki tartósabb anyagokból, ezért is kapta a gúnynevet: „Papírvár”. Ebben a turisztikailag jelentős építményben található a Mezőgazdasági Múzeum.

A múzeumban ünnepekkor egyetlen részleg nem tekinthető meg csupán, a Labirintus. A többi kiállítás, beleértve az ideigleneseket is, szabadon megtekinthető. Ezek: A mezőgazdaság története, Az állatok háziasítása, a Bor kiállítás, Erdészet és halászat, illetve az aktuális ideiglenes kiállítások: Egy csipetnyi Európa és a Kincsem kiállítás.

Ha balra indulunk el, a mezőgazdaság történetének kiállításával találkozunk. Ez egy közepesen hosszú, de nagyon intenzív áttekintés Magyarország területi mezőgazdaságáról az őskortól a huszadik század elejéig. A termekben végig vitrinekbe állított korabeli tárgyakat láthatunk, illetve az aktuális korszak kunyhóját, vagy hagyományos öltözetét életnagyságban. Találkozunk termésmaradványokkal, egy gőzgéppel és egy száz évvel ezelőtti bolttal is.

A főbejárattól jobbra az állatok háziasítása következik, ez sokkal rövidebb kiállítás. Egy folyosón sétálhatunk végig ahol mindkét oldalt üveg mögé zárva találunk állati maradványokat, csontokat. Szintén az őskorból indulunk, a hagyományos, közismert jószágok koponyái között egy mamut állkapcsa is vár bennünket, illetve a kiállítás utolsó részén magyar kutyákat is láthatunk. Egy kör alakú teremben találkozunk a szuvenír bolttal, és bal kézre egyből az Egy csipetnyi Európa című, ideiglenes kiállítást találjuk.

Ez egy interaktív kiállítás, a kis, de már olvasni tudó gyerekek egyik kedvence lehet. Az európai országok zászlóinak színes kavalkádja foglal helyet körbe a falakon, míg különböző vidám színekben kiállított, az európai étkezéssel kapcsolatos képek és installációk foglalnak helyet. Lapozgatós füzetekben találunk rövid információkat, érdekességeket. Megismerhetjük a helyes étkezés piramisát, rajzfilm és diavetítés is vár minket, és minden térelválasztó is saját funkcióval rendelkezik. Mivel nem csak sétálgatni lehet, hanem „fogdosni és forgatni” is, így ez jóval szórakoztatóbb lehet, mint a múzeum többi, hagyományosabb része.

Innen rövid úton juthatunk el a büféig, ahol a fárasztó séta után pihenhetünk egyet. De hosszú út vár még ránk, a büfé másik oldalán nyílik, még mindig a földszinten, a bor kiállítása. Préselt levelekkel, termésekkel, fűszerőrleményekkel találkozhatunk, tradicionális használati tárgyakat láthatunk, továbbá a méhészetbe is nyerünk egy gyors bepillantást.

A következő helyszín már az erdészeti kiállítás, talajmintákat, mérési eszközöket, famintákat, üzemi jegyzeteket láthatunk, és természetesen rengeteg információt olvashatunk ezekről is.

A kiállítás izgalmasabb része csak ez után kezdődik. Több gombafajtával találkozhatunk, majd a hazai madarak tojásaival és fészkeivel is találunk két teli vitrint. Egy természeti életképet bemutató terem után rengeteg preparált állattal találkozunk. Madarak, kis emlősök, kígyók, békák és gyíkok mindenfelé. Érdemes mind a lábunk elé, mind a fejünk fölé figyelni, mindenhol van valami látnivaló. Miután körbeértünk, utunk fölfelé vezet a halászat felé. Itt megcsodálhatjuk a hatalmas halakat, a régi és modern horgásztechnikákat, majd elérkezünk a kedvenc részemhez.

Mindenfelé szarvasagancsokból faragott tárgyakat látunk kiállítva. Étkészletek, fülbevalók, nyakláncot, dísztárgyak, majd fából faragott padok. Az ember úgy érzi, mintha egy vadász lakását látná kiállítva, és ezután egy hatalmas terembe érkezik, amit csak úgy tudnék nevezni, „a trófea terem”. Preparált őzek, nyulak, rókák, nyestek, borzok, madarak szemmagasságban és alatta. No de fönt! Több száz szarvas koponyája és agancsa ameddig a szem ellát, és a fölött kezdődnek még csak a további hatalmas ragadozó madarak preparációi. A terem legmagasabb pontján egy hatalmas keselyű áll mereven széttárt szárnyakkal, mintha csak támadni készülne. Minden térelválasztó egy másik erdei jelenethez vezet át, miközben a terem közepén is hatalmas tájkép van berendezve gyönyörű szarvas hímekkel és nőstényekkel. Csak ebben a teremben talán több időt töltöttünk el, mint a kiállításon eddig összesen. A terem másik végében találjuk a valaha világbajnoki súlyú agancsokat, és csak ez után láthatunk egy kiállítást különböző puskákról és egyéb fegyverekről.

Egy lépcsősor vezet vissza újra a büféhez majd a háziasított állatokon keresztül visszajutunk a főbejárathoz. Szintén lépcsősor vezet el az utolsó ideiglenes kiállításhoz, Kincsemhez. Itt is kisebb maketteket találhatunk az előző század elejei Budapestről, illetve egy kör alakú teremben a főszenzációval is találkozunk: Kincsem és Imperial, a két legendás ló csontváza van kiállítva, míg körbe a falon az ő és más, hasonlóan híres magyar lovak történetét ismerhetjük meg. Ezt tovább színesítik további makettek és a korszakban használt tárgyak.

Az utolsó terem a gyerekek kedvence lehet: itt is számos információhoz juthatunk a lovakról, lovaglásról és a múlt századról. A teremőr számunkra érthetetlenül kedves és vidám volt, végül megértettük, miért. A terem hátsó felében, mely el van takarva elsőre a gyanútlan vendégek elől, ki van állítva egy ügetést szimuláló műló. Az oda érkező kicsik vidáman nevetve mászhatnak föl a szimulátorra, amit a teremőr irányít. Nagyon jó élmény volt, az ember ha akar, ha nem, legalább tíz-tizenöt évet fiatalodik a kalandtúra végére.

Összességében egy nagyon hosszú út vár azokra, akik egy nap alatt végig akarják járni az egész múzeumot. Színes kiállításai között minden korosztály megtalálhatja a magának tetsző részt, és egy általános ismeretbővítésre is kiválóan alkalmas, szinte akkor is ragad ránk valami, ha nem is akarjuk. Megjegyzés: ha a gyerek nem akar múzeumba menni, ne cibáljuk végig rajta, mert egy életre meg tudjuk utáltatni vele a kultúrát.

Feladat: Élmény a piacon

2011-03-21T19:31:00.004+01:00

WAMP - A designer vásár

Több éves hagyományra tekinthet most már vissza a Wamp, vagyis a Vasárnapi Művész Piac. Eredetileg ez egy hiánypótló vásárnak indult el, fő célja az volt, hogy a fiatal, tehetséges tervezőknek teret adjanak, az érdeklődők és a készítők találkozhassanak egymással, szemtől szembe. A Wamp mára már hatalmas érdeklődésnek örvendhet.

Átlagosan havonta egyszer, mindig vasárnap rendezik meg. A helyszín váltakozik, és bár többször is megfordultam már a piacon, ez az első alkalom, hogy a Millenárisba kellett mennem a Deák tér helyett. Ezzel a helyszínnel mindig egy kicsit bajban vagyok, bár nagyon egyszerű megtalálni, mégis hajlamos vagyok eltévedni az utamon odafelé. Persze hamar rájövök, ahelyett hogy saját fejem után menjek, célszerűbb lenne követni a tömeget. Igen, tömegről beszélek. Hiába van még csak tíz óra, a Széna térről szinte egy emberként haladnak a Millenáris és a Wamp felé.

Elsősorban nők mennek, párosával vagy kisgyerekkel, néhol férfiakat is látni, barátnővel vagy feleséggel. Alig tíz perces utam során rájövök, nem kell csalódnom, ez ugyanaz a fiatalos, élénk közösség, akiket mindig látni a designer vásáron. Bent a Millenárisban gyorsan megtalálni így a megfelelő épületet, amely már tömve van az emberekkel. A mostani rendezvény hatalmas reklámteret kapott, az egyik országos rádióban is beszélgettek a szervezőkkel, ráadásul még ismert divattervezőket is hívtak erre az alkalomra.

Teszek egy kissé bizonytalan kört, és végigpillantok minden kis stand áruján. Ezek a standok alig egyszer egy méter nagyságúak, mégis rengeteg mindent talál az ember rajtuk: táskák, egyedi ruhák, fülbevalók, karkötők, gyűrűk, álló- és függőlámpák, fali órák, csokoládék, fűszerek, szappanok. Nagy meglepetésemre még biciklit is árulnak, utóbbi eladói nyilván nagyobb teret kaptak, mint a többiek. Fontos megjegyeznem, hogy ezek mind-mind saját készítésű holmik. Még mindig csak a földszinten jártam, és csak ezután sétálok föl az emeletre. Itt sokkal lazábban vannak elhelyezkedve a divattervezők, akikről fentebb már említést tettem. Az eladók többnyire maguk az áruk készítői is, vegyesen találhatunk köztük magánszemélyeket, kis és komoly cégeket is.

„Most már több mint tíz éve foglalkozom bőrművességgel” meséli mosolyogva a kedvenc tervezőm, Móga Barbara. „A Wampra 2008 óta járok ki, kisebb-nagyobb megszakításokkal minden alkalommal itt vagyok.”

„Nekem ez az ötödik alkalmam” mondja szintén mosolyogva Rodek Viktória, ő textilből készített táskákat és egyéb apróságokat árul. „Körülbelül két éve varrok. Most még csak hobbi, de szeretnék majd komolyabban is ezzel foglalkozni.”

Igen, a jókedv egy visszatérő eleme a piacnak, és az egyik fő oka, amiért bele lehet szeretni. Itt mindenki barátságos, és nem találkozunk a plázákban megszokott unott arcokkal. Az egész épületet áthatja a kedvesség és a jószívűség, amely még azokat is megérinti, akik rosszkedvűen érkeznek ide. A designereket sok negatív kritika szokta érni a magánéletben, az emberek gyakran nem értik meg alkotói szándékukat, de ez az értetlenség itt teljesen elvész. Barbarától is, Viktóriától is kérdeztem, érte-e már őket bármiféle kritika az alkotásaikat illetően.

„Nem, még soha” néz elgondolkodva Viktória, „az emberek nagyon kedvesek és mosolygósak. Szeretni szokták, amiket készítek”. Ugyanezt a választ kapom Barbarától is: „Még semmilyen negatív véleményt nem kaptam, senki se hozta vissza a táskákat azzal, hogy bármi baj lenne velük. Sőt, amin meglepődtem, hogy a nagyobb méretű táskákat, amik inkább fiatalosabbak, már nem csak a húszas éveikben járó lányok veszik meg, de a negyvenes korosztály is keresi.” Úgy látszik, ez a vásár még a generációkat is átíveli.

Ugyanezzel a gondolattal találkoztam akkor is, amikor a vásárló, nézelődő embereket szemléltem. Az idős, bicegő nagymamák is ugyanolyan szeretetteljesen nézegetik az árukat és beszélgetnek a tervezőkkel, mint a kismama, aki kenguruban viszi a babáját, és mint a tíz éves kislányok, akik nehezen összeszedett zsebpénzükkel jöttek el ide.

„Mi most vagyunk először a Wampon, de nagyon tetszik” nyilatkozta egy fiatal pár. „Nagyon tetszenek az emeleten a divattervezők ruhái, ráadásul nem egy személytelen eladótól vehetjük őket, hanem közvetlenül a tervezőtől. Az egyetlen, amit kicsit hiányolunk, azok a lakberendezési tárgyak.” De hát sajnos mindent a Wampra se lehet elhozni, bár meg kell jegyeznem, minden alkalommal mások jönnek el árusítani, néha több lakberendezési tárgyat árulók is. „Nekem a barátaim meséltek erről a piacról, és most sikerült először idejönnöm. Nagyon izgalmas, szerintem venni is fogok valamit” mondta mosolyogva egy húszas éveiben járó hölgy. Végül két tinilányt is meg tudtam kérdezni, mi a véleményük a piacról.

„Sokszor jövünk ide, olyan fél éve rendszeresen” mesélik, majd az egyikük folytatja, mielőtt kérdezhetnék. „Én már vettem itt egy pár fülbevalót. Nagyon jó a minősége, és azóta is az a kedvencem.” Ez is egy fontos tényező, ami sajnos manapság egyre ritkább: a minőségi termék. Mivel itt közvetlenül a készítőtől vásárolhatunk, ezért nekik is legalább olyan fontos, hogy jó minőségű árut készítsenek, mint amennyire nekünk, vevőknek. Viszont a Wamp viszonylag ritkán van. Utolérhetjük a designereket máshol is?

„Én főleg interneten árulom a táskáimat, a meskán van egy boltom” meséli Viktória. A Meska egy internetes portál, ahol a kézművesek a Wamphoz hasonlóan árulhatják a termékeiket. Viktória itt „toritextil” néven található meg. Barbara azt mondta, ő egy darabig boltokban próbálta árulni a termékeit, de végül a Wampnál maradt. „Nehéz bejuttatni a dolgaimat a boltokba, ráadásul az árán sem egyszerű megegyeznünk. Most egyetemista vagyok, így épp, hogy eleget termelek ahhoz, hogy az itteni közönségnek elég legyen”. Sikerült megkérdeznem a bicikliket áruló férfit is: „Nekünk ez az első alkalmunk itt és nagyon izgatottak vagyunk. Az emberek kedvesek, sokan jönnek ide megcsodálni a bicikliket, amiket saját kezűleg szerelünk össze. Eddig csak a neten árultuk őket, a csajbringa.hu oldalon”.

Kissé megfáradva, de vidám hangulatban készülődöm, hogy haza induljak. Körülbelül két órát töltöttem el a piacon, mégis úgy érzem, mintha csak percek lettek volna. Jó lenne még maradni, ingyen kóstolót venni a házi készítésű csokoládéból, fájdítani a szívem egy újabb egyedi készítésű táska után, vagy beszélgetni „testvérvásárlókkal” a tapasztalatainkról, de lassan számomra elviselhetetlen mennyiségű ember lepi el a piacot, és inkább kimegyek a friss levegőre. Alig sikerül csak elhagynom a Millenárist, ameddig a szem ellát, mindenhol csak emberek, családok, játszó kisgyerekek sétálgatnak, céllal vagy a nélkül.

Ilyen egy szép vasárnap.

Feladat: Tudósítás

2011-03-18T09:20:00.003+01:00

163 éves a forradalom

Mint minden évben, idén is a Nemzeti Múzeum előtt tartották meg az állami ünnepséget a márciusi ifjak emlékére. A miniszterelnök, Orbán Viktor beszédét ünnepélyes felvezető előzte és követte. Az eseményen több tízezren voltak jelen, a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig vegyesen.

Majális hangulat uralkodott a Nemzeti Múzeum előtt és az egész Kálvin téren. A belváros több csomópontját is lezárták az ünnepélysorozat miatt, így a legegyszerűbben gyalogosan lehetett megközelíteni a rendezvényt. Tíz óra előtt nem sokkal érkezett meg a menet Parlament felől, akik ezt megelőzően a hagyományos zászlófelvonáson voltak jelen.

A menet megérkezte után hivatalosan is köszöntötték Orbán Viktort, Schmitt Pált és Kövér Lászlót, majd trombitakísérettel szavalta el a körülbelül húszezer fős tömeg a Himnuszt. Két történelmi vers hangzott el, majd következett a Szózat, melyet musicalszerű éneklési stílusa miatt csak nehézkesen tudott követni a közönség.

A néhány perces bevezető után lépett pódiumra a miniszterelnök. Az üdvözlő vastaps után köszöntötte mind a jelenlévőket, mind a televíziónézőket, akik a közszolgálati médiumokon keresztül hallgathatták és láthatták őt. Orbán Viktor beszéde szokványosan ünnepélyes volt, mondandójának körülbelül első harmadát szánta a negyvennyolcas eseményeknek, kihangsúlyozta, mennyire nagyszerű cselekedet volt a forradalom elődeinktől. „Ők hozták létre a jelenkori Budapestet” emelte ki, majd átvezető jelleggel annyit mondott, „negyvennyolc, ötvenhat, kilencven, kettőezer tíz”. Mind a négy időpontnak történelmi jelentőséget tulajdonított.

A nyolcvanas években, mesélte, hittünk egy Magyarországban, amely a legutóbbi szavazásig nem következett el. Az utóbbi húsz évet átmenetnek tekintette csupán, és ez immáron véget ért. Ezután kihangsúlyozta az elmúlt néhány hónap politikai döntéseit, illetve az árvíz kapcsán nyújtott kormányzati segítségeket és a nyugdíjreformot. Erős kritikával illette Brüsszelt, mikor azt mondta, „Nem irányíthattak minket sem Bécsből, sem Moszkvából, sem Brüsszelből”.

Megemlítette a kormány feladatai között az új alaptörvényt, majd idézett a Nemzeti Hitvallásból, melyet hosszú taps követett. Lelkesítő beszédében kiemelte, „csak akkor lehetünk szabadok, ha önmagunk leszünk”. Felhívta a hallgatóság figyelmét az új alkotmány közös írásának fontosságára, és felszólított mindenkit, hogy töltse ki az előzőleg kipostázott kérdőívet, melyet már több mint nyolcszázezren küldtek vissza. Ezután újra az ország egyik feladatára tért vissza. „Leigázni egy népet kétféleképpen lehet, karddal és adóssággal. Mi ezeket már jól ismerjük.” Egy rövid kitérőt tett ezután a munkahelyteremtésről, és a dolgozni vágyók visszavezetéséről a piacra, majd beszédét egy erőteljes kijelentéssel zárta: „Szabad emberek csak szabad társadalomban élhetnek. Hajrá Magyarország!” Utolsó szavait hosszú taps követte.

Az ünnepség lezárása egy zongora kísérte ének volt, majd vidám népdalokat játszottak és hagyományos néptánc követte. A rendezvény alatt többen is rosszul lettek a tömegben, és sajnos bár a legtöbben azért mentek ki a térre, hogy láthassák a miniszterelnököt, illetve a rendezvényt, semmilyen kivetítő nem állt a rendelkezésükre, csupán a fülükre hagyatkozhattak.

A korábban a Parlament felől érkező menettel ezután át lehetett sétálni a budai várba, ahol további, családi és majálisjellegű rendezvények várták az érdeklődőket.

2011-03-14T20:17:00.002+01:00

Zsinórban az elmúlt 3 éjszaka megint betegebbnél betegebb álmaim voltak. ideje visszaszokni a füzetkével alváshoz, hátha idővel újra meg tudom fejteni a saját álmaimat.

ami legtisztábban megmaradt, az az, amikor egy hegyen lévő várban (~budai vár) fotózom egy 0 alakú szobrot. első képen csak a szobor, másodikon sárkánypofát ölt, harmadikon pedig felénk (mert többen is voltunk ott) ágaskodik. aztán pánikszerű menekülés a kősárkány elől.. :\

megjegyzés: akadozik a J betűm, és még sose vettem észre, milyen rohadt gyakran használjuk a magyar nyelvben ezt a betűt :\

2011-03-12T19:03:00.002+01:00

"a legrövidebb út ember és ember között - a szerelem és barátság mellett - a művészet."

és ez az a 3, ami minket összekötött.

Feladat: Szennyezett víz a Környezettudományi karon

2011-03-07T00:11:00.003+01:00

Naponta találkozunk különféle felsőoktatási botrányokkal az újságokban, sokszor a címlapon. A legfrissebb effajta hír, hogy pont a többek közt környezetvédelemmel is foglalkozó egyetem csapvizében találtak növényvédő szereket. Erről a témáról kérdeztem meg az egyik érintettet, aki kifejezetten anonimitást kért.

Kérdés: Szervusz! Megtennéd, hogy bemutatkozol az olvasóknak?

Válasz: Szia. Gödöllőn az egykori Agrártudományi Egyetemen, ez idő szerint Szent István Egyetem, Mezőgazdasági és Környezettudományi karon harmadéves környezetmérnök szakos hallgató vagyok.

Kérdés: Gondolom hallottál róla, hogy az egyetemeden szennyezett a csapvíz. Hogyan derült ez ki?

Válasz: Persze hogy hallottam. Egyik reggel épp Hulladékgazdálkodás órán ültünk, mikor a professzor megemlítette, mint aktualitást, és mondta, hogy ő is, mint a tanári kar több tagja is benne van a feljelentést indítványozó társaságban. Az eset egy ökotoxiológiai vizsgálat során derült ki. Ezt leginkább úgy tudnám elmagyarázni, hogy a különböző szennyezőanyagokat vizsgáljuk meg a környezetben, hogy jelen vannak-e, és ha igen, milyen mértékben.

Kérdés: Milyen hatással volt ez az egyetemi életre?

Válasz: Természetesen nagy felháborodást keltett mind a tanári karban, mind a diákok körében. Különösen a kollégistákat sokkolta a hír, hiszen ők nap mint nap kapcsolatba kerültek a növényvédő-szerrel szennyezett vízzel. Nem csak hogy megitták, de fürdés közben a bőrükkel is érintkezett. Az egyik legrosszabb az egészben, hogy a víz évek óta szennyezett volt, és nekünk fogalmunk se volt erről.

Kérdés: Milyen növényvédő-szer található a vízben?

Válasz: Leginkább atrazin. Ez egy különleges gyomirtó és növényvédő-szer, amiben az furcsa, hogy az Európai Unió országain belül a használata tilos. Ez a legkülönösebb az egész ügyben, és a feljelentés oka is.

Kérdés: Te személyesen találkoztál ezzel a szennyezett vízzel valamilyen óra keretein belül?

Válasz: Nem, mi a vizsgálatok során mindig preparált mintákkal dolgozunk csapvíz helyett, azért, hogy biztosan legyen benne szennyeződés. Persze, ha tudtuk volna…

Kérdés: Előfordulhatnak a jövőben szövődmények a kollégiumi hallgatók részéről?

Válasz: Nem valószínű, ez a vegyszer csak nagyon magas koncentrátumban lehet hatással az emberi szervezetre, és csak évek múlva lehet kimutatható, de optimisták vagyunk. Biztos nincs semmi baj.

2011-02-27T20:08:00.002+01:00

azt álmodtam, hogy egész budapesten keresztül üldöztek valami bogárszerű ufók, akik elől menekültem. végül egy buszvezető azt mondta, nem látnak a sötétben, és ha behúzódom egy árnyékba, nem fognak észrevenni. észrevettek és elhurcoltak, majd a szállásukon kiderült, hogy én is egy vagyok közülük, csak megőrültem, és embernek képzelem magam.
nahát.

csak a tisztánlátás kedvéért

2011-02-26T13:41:00.001+01:00

szeretném, ha mindenki felfogná végre:
nem azért veszekszem sokat azokkal, akik tetszenek, mert "félek, hogy beléjük szeretek", hanem mert a nagy részük idióta.

köszönöm.

összefoglaló az újplatonizmusról

2011-02-24T19:00:00.002+01:00

i.sz. III. század közepétől, Plótinosz iskolaalapításától, „pogány filozófia”

egyetlen ellenfele a kereszténység, keresztény filozófia

Plótinosz: (204/5-270)

alapító. szándéka: platonizmus, nem újplatonizmus.
élt: Egyiptom, Alexandria, Róma (filo. iskola alapítás)
a nagy filozófiai kérdésekre a klasszikus görög filozófiai hagyományokban keresi a választ, és filozófiai érvelésében is makacsul ragaszkodik hozzájuk (pl. vita a gnosztikusokkal)
vizsgálódásmódszerei is hellenisztikusak: a fogalmak univerzális jelentéseit veszi alapul. ezeknek a jelentéseknek a megértéséhez a klasszikus görög magyarázatokhoz fordul. a platonisták később egyetértenek abban, hogy Platón írta meg a mindenkori igazságot. -> SOHA nem szállnak szembe Platón tanaival
elutasította a szeptikus és epikureus irányzatokat, írásaiba beleépített a peripatetikus és sztoikus iskolákból
teoretikus modell: Feltételestől Feltétlenig egyszerű eljutni. de hogyan lesz a Feltétlenből Feltételes? (Egy, Értelem, Lélek)
világlélek egyenrangú az emberi lélekkel, a feltételes mindig rendelkezik a feltétlen egyes elemeivel

Porphüriosz (234-305) és Iamblikhosz (245-325)

Plótinosz halála után két irányzat alakul ki
Porphüriosz:

hangsúlyossá válik a felfogható valóság egysége, metafizikai elmélete egyszerűbb.
erős érvek a kereszténység ellen.
elveti a világvége elméletet, mert az kizárja isten jószándékát.
az erény négy fokozata: polgári (szenvedély), megtisztító (lélek és test), teoretikus (az érték vizsgálata), paradigmikus
lét, élet, értelem || isten, a belőle áradás és a visszatérés è Szent Háromság tan!!

Iamblikhosz:

strukturált valóság
metafizikai elméletében a magasabb szinteket emelte ki
10 kötetes sorozat Püthagorasról
vallási hagyomány és platóni filozófia összehangolásának vágya
istenivé válás (visszatérés) theurgikus módszerekkel
isteni és emberi lelkek különbözőek, a feltételes nem tartalmazza a feltétlent
az athéni platonisták értettek egyet tanaival
két évszázadon át mérvadóak voltak elméletei a platonikusok körében
*Dionüsziosz
legnagyobb hatásuk a latin nyugaton volt
pl. porph. nemi kérdése (1. létezik? 2. testi vagy testetlen? 3. ha testetlen, önállóan létező-e) univerzálévita lett (fordítások: latin, szír, arab)

Az athéni és alexandriai iskola

v. sz.
Athén: Plutarkhosz

metafizika, teológia, pogány vallás védői
Platón műveit kommentálják
filozófia: megtisztulás útjának egy szakasza

Alexandria: Hüpatia, Szünesziosz, Hieroklész

Arisztotelész műveit kommentálják
vallási szempontból semleges logikai kérdések -> kompromisszumok a keresztényekkel

a világ örök, isteni és tökéletes

57 kredites áttekintés

2011-02-23T12:26:00.004+01:00

Nos így a második héten már van bátorságom ahhoz, hogy összefirkáljam véleményem a két szakirány+minor csodáiról, ofc tárgyanként, személyeskedve és mindenkit megsértve.

HÉTFŐ
Ágazati esztétika, képi és nyelvi média: Hétfő reggel nyolc. Persze, előre megjegyezném, hogy én voltam a ludas, amiért eszembe se jutott rákeresni a tematikára, de azért elmondom, csalódás volt. Az én pici huszadik-huszonegyedik századi fejemben a „média” egyenlő a tévé, rádió, újság, hírközvetítés, kultúra, satöbbivel. Nos ezen az órán megtanultam, hogy a média jelenthet közvetítő médiumot is, nevezetesen kép médiumot, ami nem más, mint a festészet, festmény, illetve nyelvi médiumot, ami pedig irodalom, vagy versek. Miután rájöttem, hogy az én képzetem és a valóság nagyjából ég és föld viszonyában állnak, leadtam, de esztétika szakos ismerősöm tanácsára mégis visszavettem. Marad. Remélem nem bánom meg. A vizsga szóban lesz, állítólag szövegértés jellegű feladattal.
Újságírás projekt 1: Egy riportot és egy interjút kell készítenünk. Semmi meglepő nem volt, témám pedig reményeim szerint van. Az interjút egy kortárs filozófussal szeretném elkészíteni, a riport pedig valószínűleg anya CICDs melójáról fog szólni.
Digitális fotó, grafika, animáció: Már előre tudtam, mire számítsak. Jó óra lesz. A jegyet egy tipográfiai alapú stop-motionért kapjuk.
Általános filozófia: A filozófia és az idő problémája. Nagyon érdekes óra, egészen meglepő módon az idő paradoxonjairól és meghatározhatatlan mi voltjáról van szó. A tanár aranyos, mosolygós, csak mivel vérbeli filozófus, hajlamos az elkalandozásra. Az első órán az anyagon kívüli megjegyzései a 90ből cirka 60 percet tettek ki. Három beadandó kell majd a tárgy elvégzéséhez, és meglepő módon szemináriumi létre ellenére nincs katalógus.

KEDD
Szakújságírás 1.: belpolitikai újságírás. a szokásos bácsink tartja, és bár túl vagyok már két előadáson, semmi sem maradt meg. ezen a ponton jegyezném meg, hogy jegyzetért igen-igen hálás lennék. Szóbeli vizsga.
Vallásfilozófia: Az igaz szerelem! Nagyon jó az óra, szemináriumi méretű előadás. Vallástörténettel kezdtük, majd volt egy rövid nyelvészeti jellegű szóelemzés. Ez kicsit távolabb áll tőlem, de következő órától végig a vallásfilozófia problémáiról, paradoxonjairól és összeférhetetlenségeiről lesz szó, remélhetőleg nem csak a kereszténységben, hanem minden vallásban. Két kötelező és egy ajánlott olvasmány van, szóbeli vizsga.
Információs műfajok: Híreket írogatunk minden órán plusz házi feladatnak is. Nem tudom, mi lesz a végső jegy követelménye. Talán a folyamatos munka.

SZERDA
Esztétikai alapfogalmak: Semmi köze a tárgy címéhez. A „szépség” fogalmáról lesz szó egész félévben, filozófiai és esztétikai meghatározásban. Egy kötelező, két zh és ajánlott jegy. A tanár érdekesen adja elő az órát, lehetőség van beszélgetésre, és –szerintem- jó a humora is.
Szakszöveg olvasás idegen nyelven: Németül. Nehéz a szöveg, de a tanár nagyon türelmes velünk. Van két német erasmusos is a szemináriumon velünk, így a szövegek mellett beszélgetni is szoktunk a szövegről (pl. a közszolgálati és kereskedelmi tévé kapcsolatáról, médiatörvényről, satöbbi)
Társadalomtörténet 2: Az első órát nem tartotta meg, nyilván a huszadik századról fog szólni. A google alapján (mert új az előadó) társadalomtörténelemből doktorált. Utolsó órán lesz lehetőség megajánlott jegyet szerezni.

CSÜTÖRTÖK
Közéleti és politikai kommunikáció: Hiányzik Aczél. Nagyon, nagyon negatívan álltam ehhez az órához. Úgy ültem be, hogy ha törik, ha szakad, én utálni fogom, végigduzzogom az egészet. Bánattal vegyes öröm volt az óra, egy kellemes csalódással megfűszerezve. Akármennyire próbáltam utálni az órát (főleg, hogy az elején kikötötte az előadó, nem akar laptopokat látni a teremben, mindenki papírra jegyzeteljen), annyira jól tartotta meg. Érdekessé tette az általam megvetett közéletet, és minden mondatából sugárzott, hogy tényleg szakértője a témának. Vizsga lesz, a pletykák szerint szóbeli, én reménykedem, hogy írásbeli.
Esztétikatörténet, középkor: Szeminárium. Minden órán megismerkedünk egy (általam többnyire nem ismert) filozófussal, otthon el kell olvasni egy szövegét, és ezt megtárgyaljuk a következő órán. Minden alkalommal lehet készülni kiselőadásokkal, melyek témáját és olvasnivalóját az oktató határozza meg. A féléves jegy nyilván a kiselőadásokból, jelenlétből, órai aktivitásból fog állni.
Kereszténység-kultúra-média: no comment. írásbeli vizsga.
Médiagazdaságtan: Annyit tudok mondani róla, hogy leadtam érte az iparművészetit :) Természetesen megajánlott jegy, kiváló előadások.

PÉNTEK
Ágazati esztétikák, irodalom: Az előadó szétszórt és unalmas, nem tudni még (mert nem döntötte el), hogy miről fog szólni az óra, nem tudni, mik lesznek a követelmények. Egyszerre tartja Ba-n, Ma-n, és osztatlanon is. Nem baj, túléljük.
Biblia I.: Relatíve érdekesen megtartott óra, szúrópróba-szerű katalógus.
Szakújságírás II: Külpolitikai újságírás. A HírTV külpolitikai főszerkesztője tartja. Először tanít nálunk, így nagyon színes és információgazdag az előadás, jól lehet vele beszélgetni, türelmes és elnéző, ha hülyeséget mondunk (khm, mondok). Riportokat nézünk, különböző országok politikai helyzetéről beszélgetünk, ahogy kell. A számonkérés még nincs letisztázva.
Egyetemes filmtörténeti szemle: Bámulatosan jó óra. Most először érzem ennek az előadónak a kapcsán, hogy szívesen beszél valamiről. Az óra alkalmanként 4x45 perc (tehát egyik értelemben 4, másik értelemben 3 óra). Az első két blokkban filmtörténelemről tart előadást, majd egy 10 perces szünet után bekapcsol egy, az órai anyag időszakának megfelelő filmet, amit megnézünk. Első órán pl. egy 1916os, két órás némafilmet néztünk. Bár sokan szörnyülködnek a gondolattól, én élveztem. Ez jó zárása a hétnek, csak mostanra az akkumlátorom már vészesen lemerülőben van. Vizsga írásban.
Hát így.

Feladat: Közmunka diákoknak

2011-02-21T09:52:00.003+01:00

Az új kormány számos ötlettel állt elő az utóbbi háromnegyed évben. Számos újítást vezetnének be a többek közt a közoktatásba is, mely nagy vitát váltott ki a civil rétegből. A témában a leginkább visszhangoztatott név Hoffmann Rózsáé, aki nem mellesleg karunk egyik oszlopos előadója a pedagógusképzésben.

Az oktatási koncepció egyaránt magába foglalja az egyetemi és középiskolai oktatás módosításait, előbbiben többek közt a hallgatói önkormányzat hatáskörét, a vizsgák számának felső határát és a felvételi követelményeket változtatná meg, míg utóbbiban a középiskolai tanulmányaikat kezdők felzárkóztató programjáról, a tanárok kötelező óraszámának módosításáról, az osztályok létszámának módosításáról, és legalább ötven óra kötelező közmunkáról szól, a középiskolában.

Közmunka. Még a felnőttek körében sem a legnépszerűbb szó, fogalom. Vidéki kis falvakban a munkanélküliek unaloműzője, sőt, van, ahol a segély feltételeként szabják meg. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium úgy fogalmaz: „A regisztrált álláskeresők számára határozott idejű, átmeneti foglalkoztatást jelentenek a közmunkaprogramok.” Közmunkának minősül, a teljesség igénye nélkül az erdőművelés, vasút tisztítás, ár- és belvízmegelőzés segítése (például árokásás) és közút-menti munka.

Úgy vélem, abszolút pozitív a kezdeményezés, főleg a pesti diákok számára. Az ötven óra közmunkát összesen négy év alatt kellene elvégezni, tehát évente körülbelül 13 óra munkára lennének kötelesek. Ez elvégezhető akár hétvégente, akár nyaranta. A nem-városi gyerekek talán észre se veszik ezt a plusz ötven órát. Én magam is „tanyán” nőttem föl, számomra természetes volt az ásás, barkácsolás, a kert gondozása, a jégkárok utáni restaurációk, kisebb építkezések. A ház körül semmi sem volt bolti, legfeljebb az anyagok, mindent nagyapám ötletei alapján építettünk meg, az öntözőrendszertől kezdve egészen a hintáig. A szőlőültetvényen segítettem rendezgetni a leveleket, az indákat, aratáskor ott voltam a szakmunkásokkal szedni a termést. Számomra ez természetes volt, és évente valószínűleg sokkal többet dolgoztam, mint ötven órát.

Egy pesti, vagy nagyvárosi számára ez a világ talán teljesen ismeretlen. A munka kimerül a szoba takarításában, a mosogatásban, esetleg ha elmúlt tizenhat éves, akkor a szórólapok osztogatása a városban. De nem tudják, milyen az, ha a villany, a higiénia nem természetes. Nem tudják, milyen az, ha a belvíz miatt egy élet munkája vész el, ha az út járhatatlanná válik a természet puszta ereje miatt. Ezekről legfeljebb a televízióban informálódnak. A televízió szintén egy komoly kérdés ebben a témában, ugyanis egyszerre hoz közel és szigetel el teljesen a világtól. Látjuk a bajt, a könnytől ázott szemeket, az elkeseredett embereket. De ők „ott” vannak, mi pedig „itt”. Nem érzünk semmit irántuk, nem értjük meg a problémáikat. Tudomást is veszünk róluk, meg nem is.

Általános iskolában voltam végzős, mikor az évnyitó beszédben az igazgató büszkén mesélt a legújabb program sikeréről: az elsős diákokat elvitték vidékre, a természetbe. Állítólag a gyerekek egy része sírva fakadt, mikor meglátta, hogy a tehén nem lila. Komolyan ilyen generációt akarunk nevelni?

Szükség van a közmunkára.

2011-02-19T23:41:00.001+01:00

néha az az érzésem, hogy nem vagyok egészen kompatibilis az emberiséggel. nem arra a "nem találom a helyem a világban" érzésre gondolok, hanem a "én Aról, ti meg Zről beszéltek" -re.

2011-02-13T17:40:00.001+01:00

honnan tudod, hogy a múltad tényleg megtörtént?
vannak fényképek, mások is elmesélik, hogy ők is arra emlékeznek, mint te.. de azon túl, mid van? honnan tudod, mi az, amit álmodtál, és mi az, ami ténylegesen megtörtént, ha se fénykép, se ismerős nincs, aki megerősítene?

terv

2011-02-02T00:44:00.003+01:00

Social Network - A facebook film

2011-01-30T00:52:00.000+01:00

Ez az első írásom filmről, szóóóval ne lepődjetek meg, ha nem kapásból egy pulicer-díjas alkotás. Mivel ledöglött a routerem és épp nincs netem, gondoltam megnézem végre ezt a filmet. Elvégre még csak olyan másfél hónapja porosodok a gépemen.

Az elején teljesen az volt az érzésem, mintha már legalább húsz perce menne a film, én meg lekéstem az elejét. Két tini szövegel, olyan gyorsan, hogy még fel se sikerült egészen fognom egy gondolatmenetüket, máris váltanak. Váltanak, váltanak, és szakítás. Mi? Mire pislogok kettőt, és lassan felfogom, hogy a fiú Mark Zuckerberg, már kocog is a sötétben. Aztán még egy jó darabig. Már a Scott Pilgrim vs. the worldben is megvolt ez a –számomra- új fajta megoldás, hogy hosszan elnyújtják a film elején a feliratokat. Nem mintha nem lenne kellemes a nyomasztó zongora zene, és felemelő a matt fekete tájon való kocogás, de a magam részéről már az előző filmben is bosszantott, hogy a végtelenségig csak a feliratokat bámuljuk már az elején is.

Főhősünk hazaért. Éljen, véget értek a feliratok! El se hiszem. A következő, aminek fejjel rohanunk neki, egy nagy adag szponzor legkevésbé se bújtatott reklámja, és egy vaio netbook 2003ban. Oké. Végül is nem lehetetlen, elképzelhető, hogy volt akkor is, de nekem akkor is bizarr volt. Mark blogol, körülbelül hárompercenként, miközben feltöri a Harward teljes rendszerét. Szép, csak újra különös. Bár én felvállalom magam, mint geek vagy nerd, a hadarásnak a felét így sem értem. Talán azért büszke lehetek arra, hogy legalább a felét értettem, és külön megnyugtató, hogy nem csak én blogolnék percenként. Örülök, hogy itthon nem szoktam úgy berúgni, mint ő.

A karaktere egyébként eléggé tipikus, klisékkel teli. Emlékszem, hallottam egy nyilatkozatot a valódi Zuckerbergtől, hogy messze nem olyan felvágott a nyelve, és nem olyan jó rétor, mint amilyennek a film bemutatja, de talán ez a kis módosítás jó volt. Feltéve, ha az volt a cél, hogy önmagát porig rombolja.

A történet két szálon fut, az egyik hemzseg a perektől, és a perek közt időben össze-vissza rohangálva kapjuk meg a múltbéli eseményeket, ezeket lineárisan. Ez szerintem egy jó ötlet, mert elkerüli, hogy a két, önmagában dög unalmas szál lelapuljon, és sokkal könnyebbé teszi az ugrásokat a múltban.

Megismerjük a Winklevoss fivéreket. Nem tudom, érdemes-e róluk írni. Amennyire úgy tűnt a film elején, hogy komoly szerepük lesz, ez messze nem így történt. Ha állást foglalhatok (márpedig ez az én blogom, miért ne tehetném?), a fivéreknek nem volt igazuk. Egy nagyon, nagyon alapvető ötlet volt csak az övék, ami Zuckerberg kezeiben bőven túlnőtt rajtuk. Ha egy varrónő megvarrja a világ legtökéletesebb báli ruháját, vajon a báli ruhákat készítő cégek beperlik őt ezért? Két hasonló ötlet nem ugyanaz, és a világ birka jellege tette lehetővé azt, hogy a The Facebook befusson, míg a HarwardConnection bukásra volt ítélve. NA DE nem erről van itt szó.

A visszatérő, idétlen szerelmi szál se hiányozhat a nagy amerikai csodatörténetről. Az idegesítő kislány a film elejéről? Ő áll az egész történet hátterében. Miatta akar főhősünk bizonyítani, miatta lesz Mark milliárdos. Gáz? Igen. Nagyon.

Ahogy a cég nő, terjeszkedik és feltűnik Justin Timberlake alias Sean Parker, úgy nő az ember gyomrában a kellemetlen érzés, a film hangulata nyomasztóvá válik, és azon kapjuk magunkat, hogy újra azt sulykolják belénk: A pénz rossz, a pénz gonosz, a pénz tönkreteszi az életedet. Mark elveszt mindent, kivéve a Facebookot és a pénzt. Az ember azzal a érzéssel dől hátra, „de jó, hogy nincs pénzem, engem ez a veszély nem fenyeget”. De most komolyan. Mit kell a parasztvakítás?

Hiányoltam a yahoo-legendát a filmből, és újabb idétlen túlzásnak éreztem azt is, ahogy Saverin párkapcsolata tönkrement, pedig ő a filmben az egyetlen normális jellem, akinek a pere tényleg jogos volt, még akkor is, ha nem Zuckerberg cseszett ki vele, hanem inkább az események peches, véletlenszerű alakulása.

A kedvenc jelenetem viszont, csak hogy valami jót is írjak a filmről (itt hozzátéve, a film a sok lehúzás ellenére tetszett), vitán kívül a hackerek ivós versenye volt. Ilyenkor az egyszeri bölcsész (én) kicsit elszégyelli magát, és bánkódik, amiért nem mérnökire vagy informatikára ment, de aztán rádöbben, nem is baj, azokhoz úgysem ért. Viszont bölcsészkaron nem lenne megvalósítható egy hasonló játék? Bár mit is lehetne csinálni? Versenyszerűen olvassunk szakirodalmat, és aki elalszik, innia kell egy felest? Ugyan már.

Összefoglaló:
Színészek: Nagyon jók. Az utóbbi pár napban néhány olyan siralmasan, tragikusan, bosszantóan szánalmas filmet és színészi játékot láttam, hogy ez most meglepően életszagú volt azokhoz képest.

Díszlet: Öhm.. mit mondhatnék? Nem volt túl nehéz dolguk…

Történet: Jó. Határozottan jó. Annak ellenére, hogy (percre pontosan) két órán át a nagy büdös semmit nézzük, ahogy néhány multimilliomos marakodik a pénz fölött, mégis érdekes, mégis nézzük, és talán még a keserű íz is csak enyhe a szánkban, amiért mi ilyen rettenetesen távol vagyunk ezektől a pénzösszegektől és a facebookot is csak felhasználói oldalról látjuk.

Technika: Hát, itt sem nagyon volt dolguk, bár –ha megengeditek az okoskodásomat a nélkül, hogy szembe köpnétek érte-, a kameraállások sokszor kifejezetten tetszettek.

kicsit kicsapongó lettem az utóbbi időkben, igen.

2011-01-28T13:35:00.001+01:00

de ígérem, ahogy lassan beköszönt a köv. félév, leállok a személyes szarok blogolásával, és majd megint cikkeket írogatok. egyszerűen csak túl sok időm van most magamra.

"After some prompting by Shepard, he finally lets go; from what he can see, everything else in the galaxy, even the Reapers, will come around again, but the two of them are what is important right now — "this is what will never happen again. Us." Kaidan claims Shepard makes him feel human."

nem kell érteni, de akit érdekel, szívesen elmagyarázom, miért szorul össze ezen a torkom.

a hajfestés metaforája

2011-01-27T07:08:00.002+01:00

sokan (több, mint elegen :) ) kérdezgetik, hogyan lehet a rasztát festeni. ma jöttem rá (hajfestés közben, ofc.) a tökéletes metaforára, szóval hölgyeim, íme a válasz:

amikor a saját hajad fested, az olyan, mint amikor felmosol egy üres szobában. semmi különös, csak végighaladsz rajta.

nos, a raszta festés olyan, mint amikor felcsapsz az ókori görögországban felmosónőnek, és minden kurva épületben körbe kell suvickolnod az oszlopokat, aztán meg magukról az oszlopokról kell levakargatnod a cuccokat.. :))

csak itt ugye nem tiszta, hanem festékes a víz.
hát ilyen.

2011-01-24T18:18:00.000+01:00

szükségem van egy orvosra.
:(

Egy köteg pofátlanság

2011-01-18T19:25:00.003+01:00

"Amit nem értek, hogy mit keresnek az éjszakában 18 év alatti fiatalok? Miért lett ez szokás, ok, a profit miatt. De nem lehetne a törvényt végre betartatni? Tényleg 14-16 éves kislánykák, tinifiúcskák pénztárcája a cél, mint profit?"
-> PONTOSAN! amikor tizenévesen meghallottam, hogy szegény pesti kocsmáknak milyen rosszul megy, gyorsan... alkoholista lettem.

"Mig én gyereket neveltem, küzdöttem a megélhetésért, elszáguldott mellettem a világ. Én nem tudom mi az a Coro , nem veszem észre, ha drogozik, mert nem tudom mik a jelek. Amikor én voltam fiatal még nem volt drog, nem volt ekkora a bűnözés, a TV-ben nem volt ennyi sex."
-> igen, emlékszem én is. amikor először láttam sexet a tévében, azonnal a bűnhöz és droghoz fordultam mentsváramul.

"vegyük be a riadóláncba a nagyszülőket is!"
-> milyen jó is lenne! milyen jó is lenne kedvenc járókeretes 70éves nyugdíjasommal kóstolgatni a feleseket "diszkóbírálás" cím alatt.

"Ezeket a DISZKÓ SZERVEZŐKET csak az Anyagiak érdeklik SAJNOS!!!! és nem a fiatalok biztonságos szórakozását. Meg a drillereket. TENNI KELLENE MÁR ELLENÜK VALAMIT, mert a normális fiatalok szeretnének biztonságban bulizni!!!!!"
-> a bejegyzés jobb oldal található a végveszélyben lévő Drill. a driller tehát a majmokkal fajtalankodó? tőlük én is félek. (via wikipedia)

"Mélyen együtt érzek a gyászoló családokkal, egy 20 éves "bulizó" (bár mostanában visszafogottabb) kislány édesanyjaként. Kívánom, hogy találják meg a felelősöket.
Mikor lányom pár éve elkezdett koncertekre járni, meglepett, hogy gyermekeink éjjel 11-kor mennek szórakozni és reggel érnek haza. Normális ez? A teljes másna...p odavan, képtelenség életet lehelni belé. Normális ez? Nem lehetne korábban kezdeni? Már csak a környékbeliek érdekében is?"
-> na várjunk csak. 20 éves, bulizó kislány. 20 évesen bulizik?! mit képzel?! ahelyett, hogy tanulna?

"Szerintetek mi volt az a különleges élmény, amit a gyerekek megkaptak ettől a Noise rendezvénytől? A programsorozat alig egy év alatt több ezer kamaszt tett rajongójává. A 21 éves főszervező azt nyilatkozta, hogy külföldi DJ-ket hozott a programokra. De nem hiszem, hogy csak ettől lett népszerű. Az alkohol és a partydr...og sem magyarázat, azokat sajnos megkaphatják máshol is, akik nagyon akarják. Mi lehetett ebben a rendezvényben az a plusz, amit a mai fiatalok keresnek? Valami spontán tudatmódosulás, vagy mi?"
-> látom lelki szemeimmel, ahogy a gonosz rendezvényszervezők tudatmódosító bogyókat csempésznek szerencsétlen tanulni vágyó tinik kakaójába.

"Ugyanerre a kérdésre a fiam azt válaszolta, hogy neki az tetszett, hogy a DJ-k nem csak egy helyben álltak, hanem végig a közönséggel foglalkoztak. Kommunikáltak velük, figyeltek rájuk, csapatot kovácsoltak egy-egy estére. Mintha fontosak lettek volna valakinek. Kaptak egy dózis figyelmet, szeretetet. Mégha tudjuk, hogy ez csak illúzió volt, akkor is."
-> ja, ha már otthon nem kapják ezt meg.

"Én úgy látom, hogy a kultúrált családi nevelést, hamar felülírja a trend, a média és a kortárs csoportok nyomása. Az én fiam (18) egy közös családi színházi programot követően ment a WB-hez, de szerencsére nem jutott be."
-> mit képzel?! szórakozni akart? szakadjon le a mája, ahelyett hogy elissza!

najó, meguntam. ha majd lesz kedvem, továbbolvasom ezeket a gyöngyszemeket.

teendők tanévkezdésig!

2011-01-17T20:00:00.007+01:00

aztán majd bővül és szűkül a lista, ha valamit megcsinálok vagy feladok :)
- pulis táska
- vágó programmal való barátkozás
=> quimby - egyik ember
- gyurma hülyeségek előkészítése/elkezdése a stop motionhöz
- rajzolás: festmény jelleg és képregény tableten
- miskolc
- fogyókúra folytatása és tornázás
- kiolvasni
=> egy gésa emlékiratai (köszi, zsejke!)
=> istenek és mítoszok
=> halál és kultúra
=> Tízezer könnycsepp, egy koreai nő megrázó élete (köszi, adri!)
=> kék szűz (köszi, adri!)
=> Neil Gaiman: Amerikai Istenek (csabi&baloo)
- filmek: 1001 film amit látnod kell mielőtt meghalsz (na persze nem mindet, de elkezdeni!)

Ha már csak ennyi maradt ebből is

2011-01-16T03:12:00.000+01:00

agyhalál bevkomm vizsga előtt 7 órával

2011-01-13T02:53:00.000+01:00

Stocking üzenete:
*rájöttem
*ha pasi lennék, mi lennénk lily és marshall~~

Panty (10/12) (állattenyésztés fuck yeah!) üzenete:
*:D
*(L)
*folyton dugnánk?

Stocking üzenete:
*hát egyrészt
*másrészt minent megbeszélünk és nem unom
*ez ritka
*najó, néha igen, de akkor meg rájövök h szeretlek és nyelek egy nagyot
*aztán utána nemunom

Panty (10/12) (állattenyésztés fuck yeah!) üzenete:
*:DDD (L)

Stocking üzenete:
*<3

Panty (10/12) (állattenyésztés fuck yeah!) üzenete:
*beszélgess danival

Stocking üzenete:
*nem
*:D

Panty (10/12) (állattenyésztés fuck yeah!) üzenete:
*én egy különleges entitás vagyok :P
*ebben az egyben megértenétek egymást XD

Stocking üzenete:
*jah, végülis mindkettönknek fura az ízlése
*valahogy mindig a csajai oldalán kötök ki
*.DD

Panty (10/12) (állattenyésztés fuck yeah!) üzenete:
*:DDDDDDDD
*jó az ízlésetek ^^ ennyi :P

Stocking üzenete:
*lehet, hogy én vagyok a szárnysegédje, csak nem tudunk róla?

Panty (10/12) (állattenyésztés fuck yeah!) üzenete:
*lehet
*secret wingman

Stocking üzenete:
*secret... AAGENT maaaaan~~

Panty (10/12) (állattenyésztés fuck yeah!) üzenete:
*XDDDDDD
*baszki
*sírok

Stocking üzenete:
*ahelyett h tanulnál
*lusta disznó
*:D

Év végi összefoglaló

2010-12-31T14:06:00.002+01:00

Hmm.. Ha jól emlékszem, a tavalyi év Kölyökék nyaralójában kezdődött, és egy folytatásos vizsgaidőszakkal. Ja igen, ebben a bejegyzésben sok mindenki szapulva lesz, nyugodtan megutálhattok érte. ;)

A vizsgaidőszakkal együtt jött két nyirokcsomó duzzanat, sok pánik, egy kapcsolatnak nem nevezhető tévedés, és sok keserű pillanat. A barátaimnak hitt ismerősök egy része a vizsgákkal járó hisztik során lemorzsolódott, amit akkoriban még bántam, most viszont már kifejezetten hálás vagyok ezért.

Február. Új félév, új meló, ETVmentes hónapok (a munkának köszönhetően). Felvettem és villám gyorsan le is adtam egy Írástechnikát, megismertem és szintén leadtam a pszichológiás tárgyakat. Ezek körül egyedül a személyiségfejlesztő gyakorlat maradt meg, aminek viszont még mindig örülök. Nagyon aranyos embereket ismertem meg, és kaptam egy potya ötöst két kreditért. Elkezdődtek a filozófia óráim is, és bárki bármit is mond, ezek érdekesek és jók!

Március. Szülinap hegyek. Alice Csodaországban 3D, ami segített kicsit magamhoz térnem, és rájönnöm, a világot tényleg magasról le kell szarni, ellenben ideje lenne újra írnom, mert elvégre én író akarnék lenni. Ami igen csak nehezen teljesíthető, ha az ember lánya másfél éve egy kurva sort se volt képes írni. A meló körül bonyolódtak a dolgok, és mivel a felvett kreditszámom a 40es is túl volt, nehezedett minden. Márciusban egy újabb tévedésbe keveredtem érzelmi ügyben, de erről később.

Április. A tavaszi szünet még pont belelógott az április elejébe. Volt egy ETVs kirándulás, ahova nem tudtam elmenni, egy tsváras szervezés, amiből nem lett semmi, egy egyetemi szervezés, amiből szintén nem lett semmi. Gazdag szünet, mi? Húsvétkor meglátogatott ugyanaz a tsváras locsolós banda, mint tavaly, bár idén részegebbek lettek és még a szememet se lőtték ki szódásszifonnal. Anya április közepén ment el Angliába. A munkában becsődöltem, mint rendezvényszervező. A márciusban kezdődött tévedésnek sikerült kitaposnia a lelkem egy darabját, amiből egy üvöltve zokogós három órás hazagyaloglás lett, sok telefonos anyázással.

Május. Elmentem a PR kirándulásra. Belementem egy szörnyű, szörnyű "baráttal" egy kvázi randiba, aminek majdnem katasztrófa lett a vége. Azóta nem beszélünk, és mindkettönknek jobb így. A szülinapom egy katasztrófa volt, az ETVs adásra nem tudtam eljutni, a melót már elkezdtem megutálni, és kezdett az egész életem összeegyeztethetetlen lenni. Valahogy sehol se tudtam eleget nyújtani, és ezért nem csak mások haragudtak meg rám, de én is saját magamra. A végén pedig megkezdődött a következő vizsgaidőszak, ez alkalommal ekcémás (?) tünetekkel járt a stressz. A hónap egyetlen jó pontja az volt, hogy a PR kirándulás kapcsán megismerhettem Bettit és kicsiny társaságát.

Június. Vizsga, vizsga, vizsga, anya hazajött látogatóba, vizsga, anya hazament, vizsga, vizsga, vizsga.

Július. Kezdésképpen Klaudiánál csináltunk egy Gyűrűk Ura maratont, ami -szerintem- jól sikerült. Jól éreztem magam velük, segítettek elfelejteni a bajaimat. Elkezdtem eljárni edzésekre egy kis fogyás reményében. Megjegyzés: a testmozgás jó, egészséges, erősít, fitten tart, DE nem fogyaszt. Volt egy kezdeményezésünk Mónival, Vikivel és Ibuval, hogy kisfilmeket forgassunk, pályázatokat nyerjünk és megszedjük magunkat. Failed. Ugyanebben a hónapban kavartam meg teljesen a magánéletemet, amiért pokolian éreztem magam, de saját magamon kívül senki sem ítélt el ezért, tehát egész szeptemberig kavargattam a kis szaromat.

Augusztus. Edzés, Gyár fesztivál Mimivel Miskolcon. Nagyon jó volt, olcsó volt, jól éreztem magam, leszámítva azt az estét, amikor Mimivel egész úton hazafelé egymással ordibáltunk. Azért utána kibékültünk. Mizuval elmentünk a Kispál búcsúkoncertjére, meglepően sok filmet meg tudtam nézni moziban (Az utolsó léghajlító, Varázslótanonc, Eredet), aztán megszülettek a kiscicák is. Átfestettük a kerítés (nagy részé)-t, Zolinak hála eljutottam életem első Magashegyi Underground koncertjére. Újra beszéltünk Meroval. Végül tárgyfelvétel.

Szeptember. Ani-chan elhívott a szülinapjára, ami klassz volt. Volt egy kezdeményezésem, miszerint életem (legújabb) célja az, hogy építészmérnök legyek, de mivel saját magamon kívül senki nem hitt bennem, el is vetettem. Elkezdtem az egyetemen Shaolin kungfuzni. Közös társaságba keveredtem a márciusi tévedésemmel, szóval fel kellett nőnöm és megtanulnom emelt fővel elviselni azokat, akik arcon rúgnak. Befutott a hír, hogy Meronak egy hónapja van hátra, és lelkileg szétestem. Hirtelen mindent elkezdtem leszarni, és ez most, így év végén meg is látszik a jegyeimen.

Október. Megkezdődött a macskák szétosztása. Mimi kapta az egyiküket, de azt a cicát el kellett altatni. Az őszi szünet előtti utolsó napon újra smsezni kezdtem Meroval. Az őszi szünetben meglátogathattam kétszer is. Sokat beszélgettünk (már amennyire ő képes volt), Klaudiáékkal tartottunk egy Disney maratont. Elkezdtek halmozódni a tennivalók egyetemen, de még mindig nem tudott érdekelni a dolog. Napi szinten smseztünk Meroval.

November. Mimi megkapta az egyik fekete kiscicát, ami azóta is nála van. Mindennapivá váltak a lelki fröccsök, amik meg elkezdtek végtelenül idegesíteni, és egyre kevesebb emberrel álltam szóba. 22.-e, hétfő. ETV rendhagyó megbeszélés közben megtudtam, hogy Mero meghalt két napja. A keddet Miminél, majd Mero anyjánál töltöttem, a szerda estét is Miminél. Megnéztük a Harry Potter 7. részét, és ezzel kapcsolatban is Meroról beszélgettünk hajnalig. Gólyabál, koncert, régi ismerősökkel találkozás, minden úgy reppent el, hogy bár megígértem, ott leszek, nem mentem. ZHk, beadandók, feladatok, és semmi sem tudott érdekelni. Jé, máris december lett?

December. Beadandók, feladatok, meghívások, koncertek. Semmi. Egyedül a Tangledre voltam képes elmászni Ibuékkal, ami kicsit feljebb emelt a nihillből. A vizsgaidőszak előtti utolsó héten minden nap elővizsgáztunk. Ez sem érdekelt, nem is sikerültek, vagy csak rossz eredménnyel. Mizuval elmentem Scott Pilgrim filmre az ELTE filmnapok keretében, és ez is kicsit felebb húzott a semmiből. Következő hét kedden eltemettük Merot. Azt az estét Miminél töltöttem, és a szerda estét is, amikor feltetováltuk a vállamra a főnixet Mero emlékére, majd találkoztam Zsejkéékkel. 18.án közös karácsonyozást tartottunk Klaudáékkal, 21.én Edináékkal, majd este hazaért anya is. Este Ibuékkal mentem lazítani, 22.én találkoztam Fannival és Ritával, hosszú-hosszú évek óta először. A karácsony idén kivételesen veszekedés és sértődésmentes volt, így azt kell mondanom, régóta ez volt az első jó karácsonyunk.

Szinkron és Felirat

2010-12-24T11:56:00.002+01:00

Ha bárki is azt hiszi, ez egy állásfoglaló írás lesz, hatalmasat téved. Nézem a tévét… no, nem az RTL Klubot, vagy a még fantasztikusabb TV2t, hanem a Comedy Centralt (továbbiakban CC). Ezen vannak a kedvenc sorozataim: Az így jártam anyátokkal, a South Park, a Family Guy, és még sorolhatnám a végtelenségig. Már most látom magam előtt a kedves olvasó fintorgó fejét: „Szinkronnal nézi a tévében? De gáz.”

Mert igen, napjainkban gáz magyarul nézni a sorozatokat. „Az eredetiben jobban ütnek a poénok”, „sokkal karakteresebbek a hangok”, és „egyébként is amerikai sorozat”. Emlékszem, amikor elkezdték szinkronizálni a japán rajzfilmeket, szó szerint (kivéve az utolsót, persze), ugyanezek voltak az én érveim is. De most mégis elbizonytalanodtam. A CCon elég vegyes a felhozatal. A nappali és koraesti műsoridőben kizárólag szinkronos sorozatokat (és most már filmeket) sugároznak, míg a késő esti (23 óra utáni) sávban elő-elő kerülnek a feliratos műsorok. A Sarah Silverman Program, Jeff Dunham (na, most lebuktam, ez nem is késő esti), illetve időről időre megismétlik az „Égessük le XY-t” című műsort.

Na most. Jeff Dunham esetében még megértem, hogy csak felirattal adják, a szinkronban közel lehetetlen lenne visszaadni az interneten már közhelyként forgó „Silence, I kill you!”-t, és eleve, egy nagyon jó hasbeszélőről van szó, aki ér annyit, hogy eredeti hanggal sugározzák. A másik két műsor esetében viszont egyszerű igénytelenségnek érzem. Lehet, hogy valami jobb eredeti szinkronnal, de végső soron Magyarországon lakunk, nem? Egyikben sem tudok olyan rettenetesen fordulatos angol szóviccekről, amiket nem lehetett volna átültetni édes ékes anyanyelvünkre. Az „Égessük le” műsor pláne problémás: amerikai kis celebek szidják egymást. Tényleg van erre igény a magyarok közt?

Más részről viszont engednem kell a népnek: Tényleg vannak olyan viccek, amik jobban hangzanak angolul, tényleg van sorozatszereplő, akinek a magyar szinkronhangja nem illik a karakterhez, vannak szófordulatok, amik csak nagy erőfeszítések és erőlködések árán ültethetők át a magyar nyelvbe, és talán jobbak lennének angolul, felirattal. Konkrét példa erre az Így jártam anyátokkal, amelynek rajongótábora nagy része hangosan fújol, ha az egyszeri tévénéző magyarul emleget föl egy poént.

Tehát úgy tűnik, tényleg jobb az angol szinkron, magyar felirat. Biztos? Sok esetben csak háttérzaj számomra a tévé, és ilyenkor egy elég bosszantó törés, amikor hirtelen angol szinkronra váltanak magyarról, és ugyanúgy kizökkent, amikor az angol műsort magyar reklámokkal pakolják meg. Ahogy már egyszer említettem, egyszerű igénytelenségnek jön le, amíg az ember füle rá nem hangolódik a másik nyelvre. Ilyen szempontból szerencsés alkat vagyok, mert anyanyelvi szinten kezelem mindkét nyelvet, de még engem is frusztrál ez a megoldás. Mit gondolat vajon az, aki még csak meg sem érti az angolt?

Hogy őszinte legyek, ez az írás többnyire öncélú. Reméltem, ha összehasonlítom ezt a két stílust, rájövök a megoldásra, és elnyerek valamilyen kitűntetést, amiért megfejtettem az ősi rejtély megoldását. Ez nem jött be. Ti mit gondoltok, kedves -közel kettő darab- olvasóim?

2010-12-13T22:53:00.001+01:00

A társadalom peremén tisztább a levegő és szebb a kilátás.

Feladat: úti riport

2010-12-13T16:24:00.001+01:00

Keresztény járat

A mai magyar ember nem egy szociális lény. Nem szívesen beszélget vadidegenekkel, ami érthető. Amikor tömegközlekedésre kerül a sor, általában reggel még, hazafelé este már túl fáradtak vagyunk ahhoz, hogy figyeljünk a környezetünkre.

Én sem szívesen beszélgetek másokkal. Zene szól a fülemben, könyvet fogok a kezemben és igyekszem kizárni a külvilágot a tudatomból. Esetekben ez azonban problémás. Kora este volt, és annyira kimerültem az öt előadástól és a vonatozástól, hogy könyv nélkül is sikerült elzárkóznom a környezettől. Kicsit, bevallom, el is bóbiskoltam a buszon, mikor valaki megkocogtatta a vállam. Kinyitom a szemem és már nyúlok is a bérletemért, de meglepetésemre nem egy ellenőr az, hanem a mellettem ülő, ápolatlan, rongyosan öltözködő nő. Kivettem a zenét a fülemből, mire azonnal rákezdett.

- Hiszel Istenben? – annyira váratlanul ért a kérdés, hogy őszinte igent böktem ki. Láttam, nem volt elégedett a válaszommal, és tovább kérdezgetett. – Mit jelent Isten számodra a mindennapokban? Milyen gyakran imádkozol? Jársz templomba? Rendszeresen olvasod a Bibliát?

A második kérdésre még készségesen kifejtettem az állásponton abban a reménységben, hogy a hittérítő békén hagy, de nem. Mikor utolsó kérdésére már mérgesen vágtam rá, hogy nem, nem szoktam olvasgatni a Bibliát, végre megtalálta a fogást, amit keresett.

- Meddig mész ezzel a busszal? Ráérsz? – mivel a dupla ülés belső részén ültem, menekülni se tudtam. Ő pedig előhúzta végtelenségig telefirkált és aláhúzkodott zsebbibliáját, és olvasni kezdett. Az Újszövetségből olvasott föl egy történetet, majd egy átszellemült sóhaj keretében csukta be. – Megértetted a történetet? A gazdag fiú betartotta a tíz parancsolatot, mégse juthatott a Mennybe.

Türelmetlenül néztem rá. – Célzás? – kérdeztem, és kezdett nagyon elegem lenni ebből a beszélgetésről. Lassan mért végig, szemében ki nem mondott vádak és sértések, a végén pedig bólintott. – Mire? – kérdeztem újra, mire vállat vont.

- Erre neked kell rájönnöd. Tudod, én is voltam régen csinos. Miniszoknya, smink, hajfestés, minden, amit akarsz. Sok bűnt követtem el, mire ráleltem az igazságra. – ezután átnyújtotta a névjegykártyáját, és közölte, ha beszélgetni szeretnék, ezen a telefonszámon megtalálom. Ezután leszállt a buszról.

Még pár óráig nem tudott hagyni az, amit mondott. Kihívóan öltözködöm? Nem. Drága ruhákat hordok? Nem. Túl csinos vagyok? Kizárt. Végül a közelben lakó régi ismerőseimet kérdeztem ki. Kiderült, hogy a hittérítő hölgy rendszeresen kikérdezi az utasokat. A mondóka szinte mindig ugyanaz, és igazából –valószínűleg- semmi konkrétumra nem gondol, csak elbizonytalanítani szeretné az egyszeri utazókat, hogy azok őhozzá forduljanak segítségért.

Sajnálom, most ez nem sikerült.

Frederik Pohl: Átjáró

2010-12-06T09:36:00.001+01:00

Tömören és szárazon bemutatva Frederik Pohl könyve nem más, mint egy idejét múlt, tudományos-fantasztikus regény. De mivel az élet sem fekete vagy fehér, így egy szórakoztató irodalmi művet sem lehet ilyen egyszerűen bemutatni.

A könyv elsősorban azért idejét múlt, mert a mai tudományos felfedezések sebességét követve nagyon régi elméletekre alapszik a mű. Pohl 1977ben írta a könyvét, amely az akkori eszközök továbbgondolásával teremtett egy dinamikus és izgalmas jövőképet. Izgalmas, mert rengeteg olyan ötletet vetett föl, amelyek a mai napig jó szolgálatot tennének a földieknek, viszont közben unalmas is, hisz a saját idejéhez igazoló technológiákban gondolkodott.

Időben nincs konkrétan meghatározva, mikor is játszódik a történet. Csak sejteni lehet, hogy valahol a XXI. század vége felé. A világ ekkorra már szinte teljesen elpusztul, az emberiség több tízmilliárd fővel túllakta a bolygóját. A nyomor és éhség állandó, a természet és az állatvilág szinte teljesen elpusztult. Az élelmiszert a földből magából, hegyek kőzeteiből termelik ki. A mai értelembe vett Föld, a maga zöld réteivel, tiszta levegőjével már csak mesterségesen létezhet. Felszínes említést kapunk csak egy bizonyos new yorki buráról, amely alatt csak a legtehetősebb emberek élhetnek.

A főszereplőnk, Robinette Broadhead a fent említett élelmiszertermelők egyikében dolgozik a történet kezdetekor. Ez Észak-Amerika egyik hegységében található, és hivatalos nevén „tápanyagbánya”. A történet bemutatásában nehéz hitelesnek maradni, ugyanis az két szálon fut. Az egyikben a könyv valódi történetét élhetjük át jelen időben. Ekkor Robinette fiatal, nincstelen, kalandvágyó felnőtt, miközben a másik szálon egy multimilliomos lelki roncs, aki a new yorki búra alatt él, és virtuális pszichológusának meséli el történetét.

Ez elsőre bonyolultnak tűnik, de a két szál valójában érdekesebbé teszi a történetet. Bár egy személy mesél végig, mégis több szögből sikerül látnunk az eseményeket. A pszichológus program rendszeres közbeszólásaival korrigálja esetleges ismeretbeli hiányosságainkat is, miközben tovább színesíti a történetet. Az események nagy része az űrben játszódik, az Átjáró nevű aszteroidán. Sok elméleti fizikai tétel jelenik meg, mint kész tény, ezzel Pohl állásfoglalását ismerhetjük meg leginkább. Érdekesség, hogy annak ellenére, milyen sokat fejlődött a világ, a könyv még így, 2010-ben is reális jövőképet mutat. Az Átjáró egy olyan aszteroida, amely több ezer éve a „hícsík” által egy űrhajóbázissá lett átalakítva. Ezen a ponton hozzáteszem, a könyv világában az emberiség már nem csak a Földön, de a Holdon és a Vénuszon is él. Már 1977ben is tudták, hogy a Vénusz felszíne lakhatatlan, de Pohl megoldotta: a földiek lakhatóvá tették a Vénusz belsejében talált hícsí járatokat, és itt találták az első űrhajót, amely segítségével az Átjáróra találtak.

Az Átjáró, annak hajói és a hajók által elérhetővé vált bolygók felfedezésével Pohl nagyon merész volt. Rengeteg elméleti tételről nyilatkozott a könyvében, mint létező vagy épp nem létező dologról. A csillagászatban járatos olvasók számára ezért különösen érdekes lehet a könyv: ebben nyíltan beszélnek a szupernóvákról, a bolygók különböző fajtáiról és feketelyukakról, nem mint távoli ködös elméletekről, de mint kézzel fogható valóságról. A hétköznapi embernek sem kell aggódnia, ha nem ismerné ezeknek az elméletét, az író keretes részekbe szedve ismertette a fizika alaptételeit mindenki által érthető nyelven.

A történet viszont nem csak az elméleti fizika Pohl szerinti megvalósításáról szól. Van benne minden, ami egy hagyományos, huszadik századi regénybe kell: szerelem, drog, rokkantak, kisebbségek, misztikus és pénz. Rengeteg pénz. Hiszen mi másért vállalkozna bárki is arra, hogy több ezer éves űrhajókba ülnek, teljesen önszántukból? A különböző felfedezésekért az Átjáró Tröszt, mely több földi ország közös „vállalkozása”, rengeteg pénzt fizet ki. A történet csattanójának kifejtése nélkül mondom csak el: főhősünk is az egyik felfedező útján tesz szert hatalmas vagyonára.

Ha az olvasót magával ragadná a történet, nem marad folytatás nélkül. A könyv egy hatrészes sorozat első kötete. Az első mű, az Átjáró 1978ban Nebula, Hugo, Campbell és Locus SF díjat is nyert, a másodikat is jelölték ugyanerre a négy díjra.

Frederik Pohl 1919ben született és élete eddigi 91 évében összesen 57 regényt, 23 novellás kötetet és 5 nem fiktív könyvet írt összesen. Nem túlzás állítanom, hogy egy nagyon „termékeny” íróról van szó, aki méltán nyerhette el közel egy tucat különböző díját. Bár már nagyon öreg, a mai napig rendszeresen ír.

Harry Potter és a tömeg

2010-12-02T13:21:00.001+01:00

Csörgött a telefon, a barátnőm hív. Kapott két jegyet a Harry Potter hetedik részének premierjére, és rám gondolt, mint partnerre. Természetesen igent mondtam, és mire észrevettem, máris szerda este volt, és indulnunk kellett.

Hivatalosan November 25.-én, éjfél után öt perccel kezdődött a vetítés, így körülbelül háromnegyed tizenkettőre értünk a Westendbe, a premier helyszínére. Rengetegen voltak, több mint elegen. Nem számítottam ekkora tömegre, és külön meglepetésként ért a tény, hogy nem csak egy, de az összes teremben ezt a filmet játszották. Mindegyikben. És mindenhol egyszerre kezdődött és végződött a film. Eltökélt szándékunk volt, hogy veszünk némi pattogatott kukoricát és üdítőt, csak hogy rendes fogyasztók legyünk, ha egyszer ingyen mozizunk, de a büfénél is annyi ember volt, hogy azonnal elriadtunk. Gondoltuk, inkább beülünk már most, legalább nem maradunk le a reklámokról.

A terem már ekkor se volt üres, és a körülöttünk lévő rágcsálnivaló és üdítő illatok garmadájában már az első perctől éreztük, hiba volt nem a büfésort választani. Húsz percig ültünk és hallgattuk a nyugtatónak szánt, kifejezetten idegesítő háttérzenét, miközben néztük, ahogy szállingóznak be az emberek. Beült mögénk két fiú, akik kényelmesen elhelyezkedve rugdosni kezdték a székünket. Mellesleg sosem értettem a székrugdosás elvét. Nagyon sok hely van ott az ember lábának, tulajdonképpen csak akkor tud belerúgni az előtte lévő székébe, ha kifejezetten rákészül. Leült mellénk két lány. Én magam se vagyok az a vékonyfajta, de elférek a székemben. A mellettem ülő hölgy ellenben talán testalkata miatt, talán nagyméretű táskája, talán még nagyobb kabátja miatt, amit mind természetesen a székbe kellett zsúfolnia, minden esetre félig átdőlt az én székemre, amitől viszont nekem kellett a barátnőmre ráhajolnom, hogy elférjek.

Éjfél múlt tíz perccel, és még nem kezdődött el a film. Szerda éjjel lévén kezdtünk idegeskedni, másnap mindkettőnknek jelenése volt az egyetemen. Fél egykor már kifejezetten idegesek voltunk, és még mindig semmi. Ekkor jöttem rá: nyilván mindenkit megvárnak a kezdéssel. Mi is beállhattunk volna a sorba, de most már mindegy. Negyven perccel éjfél után végre elkezdték a reklámok vetítését, és valamivel háromnegyed egy után „máris” elkezdődött a vetítés. Eddig volt időm rászólni a mögöttem lévő fiúkra, a lányok ráértek kiolvasni fejenként két divatmagazint, már barátnőmmel mi is pontosan tisztában voltunk vele, mely táskák lesznek a télen divatosak, és hogy a barna hajú hölgy bizony rosszul járt: a hatvanezer forintos táska helyett a nyolcvanezer forintos koktélruhát kellett volna megvennie. Szegény.

A film nagyon jó volt. Remekül visszaadta a könyvet, szinte a legutolsó feleslegesnek hitt kis mellékszereplőt is megjelenítették, hisz kikötötték: ez a feldolgozás pontosan követni fogja a regényt. A poénok nagyot csattantak, a közönség jóízűen nevetett: a mellettem ülő leányzó rázkódott, vele rázkódott a székem és kicsit én is. A mögöttem ülő fiúk vidáman kacagva rúgtak a székembe, mikor felbukkant az egyik szereplő, ki meglehetően hasonlított társadalmunk legnagyobb lélekszámú kisebbségére és így a két fiúra is. Nyilván magukra ismertek, és erre a gondolatmenetre már én is jobb kedvre derültem. Az egyetlen problémám az a film hossza. Ha nem lett volna eleve majd’ egy órás csúszás, sokkal emészthetőbb lett volna, de a két és fél óra így szinte a végtelenségbe nyúlt el, a végére már alig tudtam figyelni.

Kifelé menet értettük csak meg, mennyire sokan jöttek el erre a premierre. A bevásárlóközpont a mozin kívül már teljesen le volt zárva. Elhaladtunk a büfé mellett, és le a mozgólépcsőn. Megtettünk egy félkört az épületben, és újra le a lépcsőn, aztán nyíl egyenesen a kijárathoz. Mikor csak elindultunk és lenéztünk, már akkor szinte végtelen hosszan haladtak az emberek egy vékony sorban, és mire leértünk és visszanéztünk, még mindig csak jöttek-jöttek az emberek. Félreálltunk a sorból, és néhány percig bámultunk a mozi irányába, hátha meglátjuk a sor végét, de a biztonsági őrök udvarias felszólítására felhagytunk ezzel, és távoztunk.

Már hazafelé sétáltunk, mikor beszélgettünk. Barátnőm teljesen lázba jött, vidáman emlékezett vissza a kedvenc jeleneteire, én pedig mosolyogva hallgattam. Hallgattam, mert bár az adaptáció jó volt, engem mégsem ragadott magával a „Hápé-láz”. Kiskorom kedvenc könyvsorozata mindig el tudott varázsolni, de csak most, hazafelé rémlett föl, mekkora csalódás volt nekem a befejező rész, így a film sem ragadott igazán magával.

Összefoglalva tehát érdekes volt életem első éjszakai premierje, de azt hiszem, amennyire exkluzívnak tűnt így elsőre, pont annyira volt kedvetlenítő.

Való Világ vagy Milliós játszma?

2010-12-01T14:48:00.004+01:00

A közelmúltban debütált a két legnagyobb kereskedelmi csatornán mindkét műsor. A Való Világ a régi csomagolást hozta vissza: Nincsenek nagy újítások, minden héten pörög a beszavazás, és a kedves tévénéző izgulhat kedvencéért, vajon épp kivel fog összeveszni? A 40 milliós játszma ezzel szemben egy brit eredetű vetélkedő, lényegében a régebbi kvízműsorok fordítottja: eddig a kérdésekkel gyűjtögettük a pénzt, most előre megkapjuk, hogy aztán szépen körről körre elherdáljuk azt. De mi az egyszeri néző hozzáállása a főműsoridő kínálatához?

A hétfői (november 29.) statisztikák kifejezetten „mókásra” sikeredtek. A Való Világ egy befutott műsor, aki bármelyik korábbi évadát látta már, pontosan ismeri az ütemtervét. A 40 milliós játszma ezzel szemben valami egészen új. Nem meglepő tehát, hogy a kvízműsor (a korábbi szokásokkal ellentétben) jócskán nézettebb volt, mint a valóságshow. A hivatalos kritikusok nem is ezen lepődtek meg igazán, hanem azon, hogy a kvízműsor a teljes adásidőben népszerű maradt: Még a reklámblokkok alatt is több nézője akadt, mint a konkurens csatornának. A vélemények megoszlanak róla. Van, aki szerint érdekes, és kifejezetten vicces, ahogy a versenyzők a rendelkezésre álló egy percük utolsó pillanatban még kétségbeesett, bizonytalan pillantásokat vetnek a válaszlehetőségekre és úgy dobálják szét a több millió forint értékű kézpénzt. A műsor jelenlegi sikeréhez az is hozzájárul, amit mellesleg a portálok nem igazán említettek meg, hogy a real-time műsor interaktív. Az interneten együtt játszhatunk a játékosokkal, ugyanazokra a kérdésekre, ugyanannyi idő alatt kell válaszolnunk. A televízióban pedig időről időre, a pillanatnyi szünetekben meg is jelennek az internetes játékosokról készített különböző statisztikák, például „27 billió forintot vesztettek összesen az on-line versenyzők.”

Az interneten is kialakult a két műsor kapcsán egy fajta vita. Leginkább két tábor alakult ki az egyik kritikai jellegű blogon, amely egyébként írásom gondolatindítója is volt. Az egyik tábor azt hangoztatta: természetes, hogy egy új szerkezetű kvízműsor érdekesebb, mint a már évekkel ezelőtt is unalmassá vált valóságshow, és bár a milliós játszma még kissé döcögős, biztos benne, hogy nagy sikerű műsor elé nézünk. A laikusok talán most azt gondolnák, hogy a másik tábor a Való Világ mellett állt ki, de nem így történt. Ezek a felhasználók ugyanis nem csak a kvízműsort nézőket, de a kvízműsort magát, a két kereskedelmi csatornát, a valóságshowt és az ezt kedvelő nézőket is megtámadta. Véleményük szerint „nem csak két csatorna van”, „sokkal értelmesebben is eltölthetné az ember az idejét”, illetve magasztalták a kultúra, az ismeretterjesztő csatornák, a könyvek és a klasszikus zene fontosságát.

Azt kell, hogy mondjam: öröm látni, hogy Magyarországon csak ilyen emberek élnek: Akik ismereteiket kvízműsorok nézésével kívánják tesztelni, bővíteni és frissíteni, a másik oldalon pedig a kultúra és intelligencia már olyan magaslatokba röppen, ahol számukra csupán a komoly irodalom, a tudomány és a klasszikus zene nyújthat megnyugvást. De ha ők ennyire undorodnak a kereskedelmi csatorna szennyétől, honnan ismerhetik egyáltalán? A válasz persze adott: „véletlenül kapcsoltam oda”, „a szomszéd, a fiam, a kulturálatlan kollégám, a buszon mellettem ülő mesélte”. A legszebb kifogás mégis talán az volt, „épp újságot olvastam, mikor felkaptam a fejem.” Miért olvasott újságot kora este, a televízió előtt ülve? Vagy ez csupán az én fejemben összeférhetetlen? Mindenesetre úgy látszik, a kereskedelmi csatornák, ahogy tíz, öt, egy évvel ezelőtt is volt ez: halálra vannak ítélve. Elvégre senki nem néz valóságshowt, a Győzikétől a falnak futnak, a zenei csatornákon csak zaj és nyávogás megy, sehol sincs érték, kivéve a 10millió egyéniség magánrezidenciáján, ahol véletlenül se találnánk Metropol újságot, a böngészőjükben nem lenne ott az index.hu, és különben is csak a kandalló előtt ülnek mély családi szeretetben és örömben.

A világon minden a legnagyobb rendben.

Az idézett cikk megtekinthető itt.

2010-11-29T15:22:00.000+01:00

úgy érzem, menten megfulladok.

Feladat: riport

2010-11-27T01:59:00.002+01:00

Élet a szakadékban

Megszólal a dallam, és sietve előveszem a telefonom. SMSt kaptam. Elolvasom a tartalmát, és elsőre fel sem fogom, miről van szó. Kirohanok a teremből, ahol eddig voltam, és már remeg a kezem, amikor felhívom a megadott számot. „Igaz a hír?!” – üvöltöm szinte a telefonba, és egy sírástól rekedt hang válaszol: „Igen. Timi szombat délután meghalt.” – még mond valamit, de a fülem már tompa. Ott helyben esem össze, és kezdek zokogni. A barátnőm, akit hét éve ismertem, szombat délután valóban meghalt.

Timi késői születésű lány volt, édesanyja 40 éves is elmúlt már, mikor megszülte őt. Ez egész, rövidke kis életét megbélyegezte: testében számtalan idegcsomó volt található, és több betegség is vissza-visszatért hozzá. 2007 nyarán panaszkodott nekem először, hogy szűnni nem akaró fájdalmai vannak a mellkhasa jobb részén, és semmilyen gyógyszer sem használ. Természetesen azonnal orvoshoz fordultak édesanyjával. A vizsgálatok mindenre negatívot jeleztek: jó- vagy rosszindulatú daganatok, tüdőbaj, mellcsomó. Semmi. Végül novemberben azt állapították meg, hogy valószínűleg egy a gerince mentén található idegcsomójával lehet a probléma, és csak a műtét jöhet szóba. Timi is, édesanyja is beleegyeztek, és egy februári időpontban meg tudtak egyezni Magyarország egyik legkiemelkedőbb orvosával. Addig is nagyobb adag gyógyszereket kapott, de így is rendszeres orvosi segítségre szorult, mivel a gyógyszerek szedése ellenére is megmaradtak a fájdalmai, olykor már elviselhetetlen mértékben. „Borzasztó volt az egész az elejétől fogva” – mesélte nekem az édesanyja, mikor Timi halálhíre után meglátogattam őt. „De, tudod, ő mindig élni akart. Az első pillanattól a leges legutolsóig küzdött az életéért.”

2009. február 17.-én műtötték meg. Egy nappal előtte kellett a korházba befeküdnie, és összesen egy hetet töltött benn. Alig voltak pozitív élményei. „Az első nap levettek tőlem egy csomó vért” – emlékezett vissza, mikor meglátogattam – „Azt hittem, ha már engem műtenek meg, békén hagynak pihenni, de nem. A kezembe nyomták az összes ampullát, és a fél napom azzal ment el, hogy a korház épületei között mászkáltam, a nővérek helyett intézve az adminisztrációt, a vérem leadását, vizsgálatokra mentem, meg ilyenek. Az ebéd vacak volt, délután négy után meg enni se ehettem.” A műtét meglepő eredményeket hozott. Az eljárás során a gerinc védelme érdekében szemből kellett műteni Timit, így a bordákon és a tüdőn keresztül. A műtét során vette észre az orvos, hogy a korábban hitt idegcsomó-elmélettel szemben barátnőm fájdalmainak forrása a jobb tüdeje legalsó részén volt. Megpróbálták leszedni, és a tüdeje egy részét is el kellett távolítani. Hetekkel később derült ki, hogy szarkómás daganat volt. A világ egyik legagresszívebb áttétes rákfajtája, a tüdején. Azonnal kemoterápiára küldték.

Március huszadikán feküdt be az első kezelésre, miközben az orvosa már tanácsolta neki, szerezzen be mihamarabb egy parókát. Szüksége lesz még rá. Két héttel később kezdett el hullani a haja, és édesanyjával közösen megegyezve úgy döntöttek, inkább leborotválják az egészet. „Sokkal kényelmesebb így” – magyarázta nekem, mikor megkérdeztem, miért tette. „Nagyon csúnya látvány lett volna, ahogy folyamatosan kopaszodom, így viszont szellőzik a fejbőröm, és gond sincs vele.” Mindig igyekezett a betegsége jó oldalára koncentrálni. A tar fejjel kevesebb a gond, a kemoterápiát követő étvágytalanságtól legalább „csinosra lefogy”, és egyébként is népszerűbb így, sok a látogató és mindenki kedves vele. Április közepén következett a következő terápiás kezelés, majd négy héttel később, májusban a harmadik. Ekkoriban kezdődtek újra a fájásai, mivel mint utóbb kiderült, a daganatot nem sikerült (és nem is lehetett) teljesen eltávolítani.

Június a CT vizsgálatról lett mindkettőnknek emlékezetes. Megkért, hogy kísérjem el, és mivel már túl voltam az érettségin, ráértem, vele tartottam. Háromnegyed 12re volt időpontja, és mikor megemlítette előző nap, hogy a vizsgálatig nem ehet, szolidaritásból én is éhgyomorral mentem. Délután kettőkor már mindketten szédelegtünk az éhségtől, és még mindig nem Timi került sorra. Megkérdeztük az arra sétálgató, és látványosan unatkozó asszisztenst, miért nem halad a CT-sor, mire felháborodottan közölte, hogy neki ahhoz semmi köze, és különben sem ér rá. Majd három méterrel odébb folytatta a semmit tevést. A mozgó büfés fiú többször is tett nálunk kitérőt, annak ellenére, hogy már az első alkalommal közöltük, a CT végéig nem eszünk. Kedves volt, mondta, hogy drukkol nekünk, és a vizsgálat végére is külön félretett nekünk egy-egy nagyobb szendvicset. Délután négyre került barátnőm sorra, és bár eredetileg csak tíz percig tartana a vizsgálat, több mint fél órát volt bent. Kiderült, hogy allergiás a folyadékra, amelyet a vizsgálatkor alkalmaznak. Ellenanyagot tartalmazó vízzel itatták meg, és még egy órát várnunk kellett, mire az allergiás tünetek múlni kezdtek. Végül fél hatkor engedtek el minket, és ekkor ehettünk először.

2007 augusztusára Timi túl volt az első sugárkezelésén is. A fájdalmai viszont csillapodás helyett csak erősödtek, szinte teljesen ellehetetlenítve az életét. A szeptemberi PET CT vizsgálatai is azt az eredményt hozták, hogy az állapota drámaian romlott: a daganat a hátát, tüdeje külső, és valószínűleg belső részét is megtámadta. Újabb kemoterápia és sugár következett. „Ekkor már nagyon aggódtunk érte” – meséli Szilvia – „Kevesebbet látogathattuk, rengeteget fogyott és egyre kevesebbet tudott enni. A ráknak, tudod, rosszat tesz az édesség, így rászokott a savanyú, egyszerű ételekre, amiktől csak még jobban fogyott. Rengeteget gyengült, úgyhogy amikor meglátogathattuk, csak rövid ideig maradhattunk.” – kis szünetet tart, gondolkodik, mit mondhatna. Nem erőltetem a beszélgetést, és nem faggatom, hagyom, hogy annyit meséljen el, amennyi az eszébe jut. Elfordítja a fejét, majd lassan vissza, és újra beszélni kezd. „Netre is egyre ritkábban jött fel. Volt, hogy egy teljes hétre eltűnt, és csak telefonon tudtam meg, hogy annyira rosszul lett, hogy ülni se bírt. De nem adta fel.” – a szemében könnyek csillognak, és félre kell néznem, nehogy az érzelmei engem is magukkal ragadjanak. „Mindig reménykedett, hogy biztos most volt a legrosszabb, és holnap már könnyebb lesz. Az október volt az egyik legrosszabb. Sugárra kellett mennie, de olyan rosszul viselte, hogy két hétig benn tartották. A nővérek átnéztek rajta, ha panaszkodott, az orvos is csak legyintett. Az immunrendszere, persze, már annyira gyenge volt, hogy összeszedett egy szájpenészt is, és csak még egy másik hét elteltével, miután már hazament, kapott csak gyógyszert rá. Három hétig alig evett, alig ivott, alig aludt. Gondolj bele!” – belegondolok, és kiráz a hideg. Ez a betegség önmagában is szörnyű, de a nővérek viselkedése is csak ront rajta.

Decemberben az addig újranőtt haját újra le kellett nyírni, és addigra annyira legyengült, hogy újra korházba utalták. Kiderült, hogy a daganata már közel 20 köbmilliméter nagyságú, azonnal újra kemoterápiára küldték, és a korházban újra kialakult a szájpenésze. „A vasárnap volt a legrosszabb” – suttogta rekedten nekem. Az ágyában feküdt, félig lehunyt szemekkel, néha meg-megrezzent a teste, amikor erősödtek a fájdalmai. „A szobában elvileg egyedül lettem volna, de nem. Betoltak mellém két nőt is. Alapból nem is lett volna baj, de…” – szünetet tartott, majd folytatta, mikor lelkileg felkészült rá, hogy elmesélje az eseményeket. „Az egyik nőnek rettenetes fájdalmai voltak. Egész éjjel óbégatott és jajveszékelt. Senki nem jött be, senki nem enyhítette a fájdalmait, én pedig némán sírtam, és könyörögtem, hogy haljon végre meg. Hajnali háromkor borult csönd a korteremre. Meghalt! Tényleg meghalt. Rettenetes érzés volt egy halottal egy szobában lenni. Reggel hatkor vitték el. A másik nő teljesen meztelen volt, és mindenhonnan csövek lógtak ki belőle. Ő megélte a reggelt, aztán elvitték máshova.”

Nyárig kevés dolog történt. Korházban és otthon volt felváltva, de komolyan úgy tűnt, javulni fog a helyzete. Ekkoriban nem beszélgettünk, és csak Bettitől tudtam meg nyáron, mi is a fájdalmas igazság. „Az egész jobb tüdejére ráment a rák. Jobb, ha elkezdesz lelkileg búcsúzkodni tőle.” – mondta tényszerűen a Gödör mellett, a füvön ülve. Némán kortyoltam bele az italomba, és próbáltam megemészteni a hallottakat. Timivel augusztusban kezdtünk el újra beszélgetni, de néhány nappal később eltűnt az internetről. Félve küldtem neki SMSt, és tudtam meg, hogy rosszabbul lett, de várjak türelemmel, nem sokára újra géphez ül. Így köszöntött ránk a szeptember. Igyekeztem minden nap írni neki, ő pedig amikor épp olyan állapotban volt, válaszolt rájuk. Már napok óta nem beszélt velem, mikor Betti hívott föl telefonon. „Rosszabbul lett. Sokkal. A rák továbbterjedt a bordáira és a gégéjére. Állítólag már szemmel látható a daganat. Az orvos szerint egy hónapja van hátra. Meg kell látogatnunk őt! Talán most láthatjuk utoljára élve.” – és letette. Napokig nem tértem magamhoz, és mikor felfogtam a mondatok súlyát, teljesen magamba zuhantam.

Hetek teltek el így, némán. Bettivel is, Timivel is csak SMSben érintkeztem, mire Timitől jött az őszi félévben egy üzenet. „Arra gondoltam, egyik nap átjöhetnél egy kicsit, ha van kedved. Csak a többieknek ne szólj, mert ők nem látogathatnak.” A vasárnapot nála töltöttem. Szégyellem kissé, de bevallom: bevettem két szem enyhe nyugtatót, mielőtt átmentem volna. Kissé féltem a látványától, és nem akartam, hogy ezt meglássa rajtam. Feküdt, mikor érkeztem, és feküdt, mikor távoztam. Közben viszont, nagy erőfeszítések árán bár, de felült, hogy közelebb lehessen hozzám. Körülbelül három órát lehettem nála. Beszélgettünk rólam, róla, a barátainkról, az egyetemről, a filmekről, amiket a kérésére vittem át neki. Megmutatta a daganatát, ami jobb oldalt, a melle vonalában a hóna alatt nőtt ki: egy bő tenyérnyi, kidudorodó gombóc. Azt mondta, nem tud jobb oldalra fordulni, mert hihetetlenül fáj, és háton is csak úgy, ha nagyon körbepárnázza a jobb oldalát. Mire átmásoltuk a gépére a filmeket, teljesen kimerült, és megkért, hogy távozzak. Hazafelé némán sirattam őt. Kedden is meglátogathattam őt, vittem még pár filmet, ebookot. Ekkor láttam őt utoljára.

Szerdán ment be újabb kemoterápiára. Eredetileg hétfőig kellett volna benn maradnia, de kipróbáltak rajta egy új gyógyszert, és csak csütörtökön engedték ki újra. Néhány SMSt váltottunk még, de azt írta, nagyon fáradt, és pihenni szeretne. Ekkor, november 11.-én „beszéltünk” utoljára. Minden nap írtam neki valamit, mindig mást, ami épp eszembe jutott. Semmire sem reagált. November 22.-én, hétfő este kaptam az SMSt a készülékéről: „Tímea szombat délután elhunyt. Kérlek, hívd föl az édesanyját az alábbi számon.” A történet vége a riportom elején található. Felhívtam az édesanyját, és megerősítette: Timi meghalt. Másnap mentem át hozzá, hogy megtudjam a részleteket, és segíthessek a temetésben, az adminisztrációban. „Egész héten szenvedett. Nem válaszolt az üzeneteidre, mert magánál se volt igazából.” – komor arccal beszél az édesanyja. Erős nyugtatók hatása alatt áll. Azt mondta, ha nem szedi őket, azonnal hisztériás zokogás tör rá.

„Élni akart. Komolyan élni akart. Félálomban, fél kómában küzdött az életéért. Már semmilyen gyógyszer nem segített rajta. Álmában is csapkodott maga körül, nyöszörgött folyamatosan. Ekkor már három hete nem evett semmit, és már legalább egy hete nem ivott, de hisz láttad őt, tudod, milyen rossz állapotban volt.” – bólintok, és csöndben nézek körül Timi szobájában. Előttem a laptopja, balra tőlem az asztali számítógépe, szemben az édesanyja, mögötte a könyvespolc, a falakon a neki, róla készült különböző rajzok. A kanapén hatalmas ruhakupac. Egy ruhakupac, amelynek bár még Timi illatuk van, ő maga sosem fogja már hordani őket. „Az utolsó másfél-két óra volt a legrosszabb. Az arca a végtelenségig eltorzult a sírástól, a küzdelemtől. Minden levegővételnél sikoltott, folyamatosan vergődött, és rángatózott, de igazából már mozogni se tudott, annyira kifáradt. Az utolsó pillanatban viszont minden megváltozott” – szünetet tart, és újra ráfókuszálok. Bár előttem a toll és a jegyzetfüzet, nem írok semmit. Tudom, ezekre a mondatokra életem végéig szó szerint emlékezni fogok. „Az arca teljesen kisimult. Oldalra nézett. Tudod, az asztalon mindig égett egy kis mécses. Annak a lángjára nézett, értelmes szemekkel. Egy hete először, és életében utoljára tiszta tekintettel nézett a tűzre, aztán elfordította a fejét, és végignézett az egész szobán. Mire a feje a másik oldalára ért, már halott volt” – és bár ő még mindig faarccal, komoran néz, én már újra sírok.

Megvárja, amíg kisírom magam, és megbeszélünk mindent: mik a teendők, kiket értesítsünk, és kit-hogyan. Aztán megkér, hogy távozzak, mert a nyugtatók nagyon elálmosították. Az előszobába megyek, és felöltözöm. Még egyszer nyomatékosan kijelentem: bármiben számíthat rám a jövőben. Megköszöni, és kienged, aztán azonnal be is zárkózik. Még egyszer az ajtó felé fordulok, és csak halkan suttogom:

Nyugodj Békében.

*A neveket a gyászolók és az elhunyt védelmében megváltoztattam. A pontatlanságokért elnézést kérek.

Feladat: World Press 2010

2010-11-26T22:20:00.000+01:00

Az izraeli bombázás

A laikusok azt mondják, a világon mindenbe bele lehet magyarázni a szimbólumokat. Tényleg csak az agyunk gerjesztette kényszeres folyamat az, hogy mindenben a másodlagos mondandót kutatjuk, vagy tényleg van ennek bármilyen alapja?
A kérdésre természetesen nem tudom a választ. Én szeretem keresni a szimbólumokat. Ez a szimbolizmus jutott eszembe akkor is, amikor a World Press kiállításon jártam. Az ókor embere Isten csapásának nevezte azt, amire mi azt mondjuk, bombázás. A Bibliában a tíz csapás egyike volt, mikor tűz hullott az égből, felégetve mindent és mindenkit. Száz évvel ezelőtt is még talán isteni jelnek tekintették volna ezt. A huszadik és huszonegyedik század szülöttei viszont már nem ilyen naivak. Mi már ismerjük a repülőgépeket, a robbanóanyagokat és a kettő kombinációját is. Ez a fotó viszont, melyről most írok, egészen meglepett. Az ember nem feltétlenül gondol bele abba, hogy egy bombázás testközelből valóban úgy néz ki, mintha Isten dobálná ránk a tűzgolyóit.
Persze jelen esetben szó sincs isteni csapásról, a fotó sem az ókori Egyiptomban készült. A helyszín Palesztina, az idő 2010 januárja. Szörnyű egy kép, szörnyű egy esemény. Mégis ez fogott meg a leginkább, pontosan az Élet rendezte összeállítás miatt. Fejvesztve menekülő embereket látunk. Rémült arcokat, némelyik fölfelé néz, némelyik csak a biztonságos menedéket kémleli. Ha elvonatkoztatunk a tényektől, és csak a képet nézzük, akár még valóban isteni közbeavatkozást is lehet látni benne, hisz a menekülő emberek közt vannak orvosok és ápoltak is. Az ókori ember nyilván azt mondta volna, Isten lesújtott az eretnek emberekre.
A kép nem önálló kiállítási darab volt, hanem egy fotósorozat része. A többi kép között is van említésre méltó. Az egyik egy légi felvétel ugyanezekről a lefelé száguldó bombákról a naplemente fényében. Hátborzongató a gondolat, hogy egy ilyen eseményt is meg lehet örökíteni ilyen szép módon, hisz a tény az tény: a naplementében süvítő rakéta felvétele káprázatos.
Visszatérve a mondandóm tárgyához, a tűzesőként hulló bombák felvétele nyerte el leginkább a tetszésemet. Nincsenek rajta vérző, kétségbeesett emberek. Bár ennek a fotónak is az az üzenete: „Nézd, milyen szörnyű hely a világ!”, mégis inkább azt sugallja nekem: hiába szörnyű a világ, a maga módján ez is lehet szép.

Feladat: A rohanó világról

2010-11-04T10:43:00.002+01:00

Egy tébolyodott képzet

- Létezik. Léteznie kell! – suttogta az Őrült az orra alá. Fölkelt az ágyából, és letérdelt a mellé. A matraca alá nyúlt, és kivett egy árva dobozt. Kinyitotta, zsebre vágta tartalmát, a dobozt az ágyára hajította. Fölpattant, és kiviharzott a lakásából. Vissza se nézett. Az ágy bevetetlen, a szoba maga ezen kívül tökéletesen üres. Az ajtó tárva-nyitva. „Jó lesz ez valaki másnak. Egyszer, talán…” – gondolta még magában.
Szinte futólépésben tette meg az utat a legközelebbi aluljáróig. Belépett a metró területére, és gyors léptekkel maga mögött hagyta az ellenőröket, igazolványt sem mutatva. Azok nem néztek az Őrültre. Azok nem néztek már semmire. A mozgólépcsőn fürge patkányként szedte a lábait, az embereket kerülgetve. A peron egyik oldalt tele, a másik fele teljesen üres. Körbe nézett. Elbizonytalanodott is talán egy pillanatra, de aztán megrázta a fejét. Innen már nincs visszaút. Megmarkolta jobb kézzel zsebe tartalmát, és néhány lépéssel ott termett az egyik szerencsétlen utazni vágyó mellett. Egy fiatal lány volt az, fülében fülhallgató, észre se vette eddig a pillanatig az Őrültet. Az viszont most már nem habozott. Hidegvérrel nyúlt a lány után, bal kezét a lány nyaka köré fonta, jobbjával kirántottam zsebéből, amit otthonról hozott: egy kézi pisztolyt. A lány fejéhez nyomta, és fennhangon szólalt meg, miközben az ácsorgó tömeghez fordult.
- Meg fogom ölni! – a lány rémülten sikoltozni kezdett, így az Őrült még hangosabban megismételte a három szót, és erősebben nyomta a lány halántékának a pisztolyt. Amaz elnémult, szemében könnyek csillogtak. Az Őrült pedig folyamatosan rángatta magával, ahogy körbe forgott, hogy láthassa az emberek reakcióját.
Semmi. Senki nem reagált semmit. Néhányan odafordultak, hosszan megbámulták a fegyvert is, a síró lányt is, mintha csak egy kirakat részét alkotnák, majd elfordultak, odébb sétáltak. Az Őrült egy hosszú pillanatig levegőt se kapott, majd határozottan előre nyomult a peron szélére.
- Komolyan meg fogom ölni! – a hangja egy pillanatra megremegett - A metró alá lövöm, mint egy kutyát! – jelentette be a tervét, és újra hátrafordult. Semmi. A távolból robogás hallatszott, aztán a fények is megjelentek: közeledett a metró. A lány rémülten újra sikoltozni kezdett, és vergődött. Menteni próbálta az életét. Az Őrült még közelebb lépett, szinte már mindketten beleestek az aknába, de az utolsó pillanatban visszalépett, visszahúzva a lányt is. A legközelebb álló embertől hallani lehetett: „Tudtam, hogy csak színészek”. Tekintete ködössé és távolivá vált, miközben felszállt a szerelvényre. Az utasok, így a nézők is kicserélődtek. Az Őrült megfordult, és észrevette, hogy a mozgólépcső aljában néhány biztonsági őr ácsorgott, bizonytalanul. Az Őrült feléjük fordította a fegyvert, és hangjában némi hisztériával üvöltötte: „Takarodjatok!” – azok nem kérdőjelezték meg a parancsot. A jelek szerint minden rendben, a rendőrséget is kihívták már valószínűleg. Ők maguk pedig nem akarnak meghalni, így visszamentek őrhelyükre, hogy ugyanúgy bámuljanak a semmibe, úgy téve, mintha valódi feladattal rendelkeznének.
Az Őrült megvárta, míg eltűntek a látóteréből, és újra az emberek felé fordult, a fegyvert a lányra fordította. A lány halk, könyörgő hangon szólalt meg:
- Könyörgöm.. segítsenek! Nem akarok meghalni! Nem akarok meghalni… - az utolsó szava már csak suttogás, és újra sírni kezdett. Az Őrült folytatta helyette.
- Mi bajotok van?! Mi bajotok van nektek?! Mozduljatok már meg! Léteznie kell még az emberségnek! Léteznie kell!
Az a kevés ember, aki figyelte őket, is elfordult mostanra. Unalmas darab, ráadásul valóságalapja sincs. Újra felzúgott a távolból a hang. Az Őrült kezében megremegett a fegyver. Amikor meglátta a fényeket, újra a peronra sétált. Végtelen másodpercek teltek el, és a lány biztosra vette, ez a hely lesz a végzete. Az utolsó pillanatban az Őrült ellökte őt, ledobta mellé a fegyvert, ő maga pedig egy hosszú, megkeseredett hangú üvöltés kíséretében levetette magát a közeledő szerelvény alá. A vészfékek hangos csikorgására már felfigyeltek az emberek. Majdnem fél percig csöndben nézték, a helyet, ahol eddig az Őrült ácsorgott. Végül egy középkorú nő szólalt meg:
- Na, most várhatok a pótlóra.